Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-23 / 326. szám

Dunántúlt napló 1988. november 23., szerda * Áz MSZMP Központi Bizottságának ülése * (Folytatás az 1. oldalról)-zott. Emlékeztetett arra, hogy a magyar sajtó a Külügymi­nisztérium által az MTI-hez el­juttatott közleményben, illetve az Agerpress román hírügy­nökség által közzétett közle­mény alapján adott tájékozta­tást arról, hogy román hivata. fos szervek november 14-én súlyos provokációt követtek el bukaresti nagykövetségünk egyik diplomatája ellen, akit november 19-én kiutasítottak Romániából. — A tények, sőt a román megnyilatkozások kétségbevon- Ihatatlanul tanúsítják, hogy meghatározott politikai célt szolgáló, előre kitervelt for­gatókönyv szerint lebonyolított rendőrségi akcióról van szó, amely a magyar—román kap­csolatokba a feszültség újabb elemeit vitte be — hangoztatta Szűrös Mátyás. — A kolozsvári főkonzü'átus bazárását követő, en a román fél ismételten lát­ványos módon, érvényes nem­zetközi jogot sértő lépést tett. Illetékes kormányzati szerveink ismert elvi álláspontunk alap­iján tették kísérletet az ügy érdekeinknek megfelelő rende­zésére. Hivatalos tiltakozásunk bejelentésével egy időben le­hetőséget kívántunk adni a román félnek, hogy a kapcso­latokat szándékosan terhelő lépését visszavonja. Szűrös Mátyás szóbeli kiegé­szítőjében először az elmúlt időszak magyar-szovjet kap­csolatainak kiemelkedő ese­ményéről, Alekszandr Jakov­levnek, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárának ma­gyarországi 'látogatására tért ki. Elmondotta: a megbeszé­lések tapasztalatai alátámasz­tották azt a korábbi magyar lértékelést, hogy a két párt tö­rekvéseiben, a feladatok meg­közelítésében az utóbbi időben teljesebbé vált az összhang. A Szovjetunióban jelenleg a politikai rendszer átalakításá­nak a feladata áll előtérben. Ennek lényege, hogy a taná­csok tényleges hatalommal és igazi felelősséggel rendelkez­zenek. Sokan nem értik a re­formintézkedéseket, a hatalom gyengülése miatt aggódnak, 'holott a valóságban a refor/b a párt politikai élcsapat-szere­pét erősíti. A megbeszélésék során az SZKP KB titkára kiemelten ke­zelte az új külpolitikai gon­dolkodás gyakorlati érvényesí­tését, miután - megállapítása szerint - e kategória hitele elsősorban a konkrét eredmé­nyektől függ. Hangsúlyozta, Ihogy a vezetés részéről bá­torságra és állandó kezdemé­nyezésekre van szükség. Ez érvényes a fegyverzetkorlátozás kérdéseire is. Szűrös Mátyás végezetül el­mondta, hogy a kormány fo­lyamatosan foglalkozik a kér­déssel, s megteszi a szükséges válaszintézkedéseket. A szóbeli kiegészítést köve­tően megkezdődött a napi­rend első pontja feletti vita. Fontos a szocialista országok összefogásának fejlesztése A felszólalók kiemelték, hogy a mai helyzetben különösen fontos a szocialista országok összefogásának fejlesztése, mert ez nemcsak ezen álla­mok közösségének nemzetközi pozícióit erősíti, harjem hozzá­járul belső fejlődésük külső feltételeinek javításához 'is. Kárpáti Ferenc ezzel kapcso­latban a Varsói Szerződés tagállamai politikai, gazdasági és katonai együttműködésének továbbfejlesztéséről szólt. A tagállamok közös fellépése - húzta alá — fontos tényező az európai leszerelési folyamat­ban, amelyen belül a szocia­lista országok őszinte készsé­get mutatnak a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésére, az erről szóló tárgyalások sikerre vitelére. Maróthy László felvetette: ta­lán célszerű lenne összehívni a szocialista országok kommu­nista pártjainak tanácskozását a közös érdekű kérdések meg­beszélésére. A vitában többen is elité- ‘ lően szóltak a bukaresti ma­gyar nagykövetség kereskedel­mi tanácsosát ért román pro­vokációról. Nyers Rezső java­solta, Ihogy a Központi Bizott­ság is bélyegezze meg ezt az akciót, és támogassa a kor­mányt a megfelelő állásfog­lalások és intézkedések kiala­kításában. Ezzel a testület egyetértett. Fock Jenő felhívta a figyelmet arra, hogy ha a Szovjetunióban és a többi szo­cialista országban dinomiku- sabbá válik a gazdasági fej­lődés, az jobb lehetőséget te­remt számunkra is a KGST-n belüli együttműködés széle­sebb körű hasznosítására. Horváth István is eredmé­nyesnek ítélte Magyarország nemzetközi tevékenységét, de úgy vélte, hogy egyes orszá­gok esetében a dinamikus dip­lomáciai munkát nem követi kellő gazdasági kapcsolatépí­tés, márpedig e két folyamat csak együtt válik igazán hasz­nossá. Ehhez kapcsolódva Grósz Károly felhívta a figyel­met arra Is, hogy bizonyos esetekben a gazdasági-keres­kedelmi kapcsolatok készítik elő a talajt a politikai-diplo­máciai érintkezés kibővítésére. Szűrös Mátyás vitazóró ösz- szefoglalója után a Központi Bizottság a tájékoztatót egy­hangúlag tudomásul vette. A Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munkarend­mi fontossága indokolja —az egész párttagságra kiterjedő, szervezett pártvita alapján dönt. Fontosabb javaslatainak előzetes véleményezésébe be­vonja a pártszervezeteket, igényli az alternatív terveze­tek, megoldási módok kidol­gozását. Biztosítjo a javasol­taktól eltérő elgondolások és vélemények ismertetését. Dön­téseit a testület kollektívon és demokratikusan hozza. A Központi Bizottság .— a nyilvánosságot is felhasználva — fellép a szocialista elvektől idegen magatartás, a szubjek­tivizmus, a korrupció, a hata­lommal való visszaélés minden formája ellen. A vétkesekkel szemben fegyelmi felelősségre- vonást kezdeményez. Munkájáról és döntéseiről a testület tájékoztatja a párt tagjait, az állami szervek és a társadalmi szervezetek veze­tő testületéit, az ország lakos­ságát. A pártsajtó és a Párt- szervezetek Tájékoztatója út­ján gondoskodik a párttagság részletesebb tájékoztatásáról. Indokolt esetben a testület zárt ülést tart. Á KB apparátusának korszerűsítése jére, munkamódszerére, a KB munkabizottságainak, mun­kaközösségeinek és apparátu­sának feladatkörére vonatkozó javaslat megtárgyalása követ­kezett. A témát részletező, a KB tagjaihoz előzőleg írásban eljuttatott anyag leszögezi: a Központi Bizottság alapvetően a XIII, kongresszus és az or­szágos pártértekezlet állásfog­lalása alapján végzi munkáját. A döntések előkészítésénél fel­tárja és összehangolja a kü­lönböző érdekeket, felhasznál­ja a tudomány eredményeit és mérlegeli állásfoglalásainak várható társadalmi és politikai hatását. A testület elsősorban a politikai, stratégiai irányvo­nal meghatározására össz­pontosítja erőfeszítéseit. A párt politikáját a kommunisták, kommunista csoportok útján, elvi-politikai eszközökkel, meggyőzéssel közvetíti. Tiszte­letben tartja az Országgyűlés kizárólagos törvényalkotói sze­repét. A Minisztertanácsnak önállóságot és felelősséget biz­tosit a kormányzati munkához, és támogatja tevékenységét. A Központi Bizottság azt várja a különböző társadalmi szervezetektől és mozgalmak­tól, hogy ezek az általuk kép­viselt rétegek érdekeinek fel­tárásával és képviseletével já­ruljanak hozzá a politika ala­kításához. A párt központi tes­tületéi az érdekegyeztetés, az érdekek védelme fő színteré­nek az érdekképviseleti szer­vek egymás közötti, illetőleg e szervek és a kormány egyez­tető megbeszéléseit, fórumait tartják. A javaslat további részében a Központi Bizottság hatáskö­rét, tagjainak és tisztségvise­lőinek főbb feladatait taglal­ja. Megállapítja, hogy két kongresszus, illetve országos pártértekezlet között a Köz­ponti Bizottság az MSZMP legfelsőbb politikai döntésho­zó, irányító és ellenőrző tes­tületé, politikai műhelye. A döntés után kisebbségben ma­radottaknak a testületi hatá­rozatot, állásfoglalást kell kép­viselniük. de joguk, hogy el­lenvéleményüket a KB ülésein újra felvessék, kezdeményez­zék annak újratárgyalását. A párt elnöke, főtitkáro és a KB titkárai feladatkörének ismertetése után a Központi Bizottság munkamódszerével foglalkozik a javaslat. A tes­tület — ha a kérdés társadal­Részletesen foglalkozik a ja­vaslat a KB mellett működő új munkabizottságok létrehozásá­val, a régiek megszüntetésével, valamint a KB apparátusának korszerűsítésével. Eszerint a jelenlegi nyolc osztályt meg­szüntetik, és az apparátust munkájának, feladatainak igé­nyei szerint szervezik meg. En­nek megfelelően a tervek sze­rint a jövőben hat osztály mű­ködik: a Központi Bizottság Irodája, a Társadalompolitikai Osztály (ennek hatáskörébe tartozik majd a többi között a társadalmi szervezetekkel, tö­megmozgalmakkal és egyesü­letekkel való politikai együtt­működés, valamint a tájékoz­tatás és sajtópolitika), a Párt- politikai Osztály, a Gazdaság- és Szociálpolitikai Osztály, a Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztálya, valamint a Gazdál­kodási Osztály. A párt elnöke, főtitkára és a KB titkárai fel­adataik ellátásához munkacso­portokat vesznek igénybe. Az országos és helyi nép­szavazásról szóló törvény elveit tartalmazó javaslat megtár­gyalása következett. Az írásos anyag leszögezi: a Politikai Bizottság 1987-ben, majd az MSZMP országos értekezletén az idén májusban állást fog­lalt arról, hogy törvényt kell alkotni az országos és a helyi népszavazásról. Ennek a jog­szabálynak a létrehozásával erősödnek politikai intézmény- rendszerünk demokratikus vo­násai, újabb garanciális ele­mekkel egészülnek ki a képvi­seleti és a közvetlen demokrá­cia formái. A népszavazás ke­retül szolgálhat az eltérő ér­dekek kifejeződéséhez és üt­köztetéséhez; meghatározó je­lentőségű ügyekben közvetle­nül az állampolgárok kezébe kerülhet a véleményalkotás, il­letve a döntés lehetősége. A NÉPSZAVAZÁS FORMAI LEHETNEK: a) Az országgyűlési és a ta­nácstestületek által hozott döntések megerősítésére vagy elvetésére irányuló népszava­zás (referendum). A szavazás eredményétől függően a tör­vény vagy tanácsrendelet ér­vényessé és kihirdethetövé vá­lik, illetve olyannak kell tekin­teni, mintha meg sem alkották volna. E formára elsősorban a kiemelkedő jelentőségű törvé­nyek vagy fontosabb tanács­rendeletek esetében kerülhet sor. b) Az Országgyűlés és a ta­nácstestületek tervezett dönté­seinek tartalmát meghatározó, illetve azokat helyettesitő nép­szavazás (plebiszcitum). Ha a plebiszcitum jogszabály meg­hozatalára irányul, eredménye köti az Országgyűlést és a ta­nácsokat. c) A döntést előkészítő, csu­pán véleményt nyilvánító nép­szavazás (konzultatív plebisz­citum) jogilag nem köti a népképviseleteket, elhatározá­suk a szavazástól eltérhet. Eb­ben az esetben a népszava­zás - lényegét tekintve - in­tézményesített társadalmi vita. Az előkészítő konzultációkon egyöntetű támogatást kapott, hogy a b) ponttal jelzett nép­szavazás legyen a fő forma. Konzultatív népszavazást pedig főként helyi szinteken rendez­zenek. A Politikai Bizottság úgy véli, hogy a népszavazás­ról szóló törvény fő formaként — országos és helyi szinten egyaránt — az ügydöntő jelle­gű népszavazásról (plebiszci- tumról) rendelkezzék. Népszavazásra országos, me­gyei (fővárosi) és helyi szinten kerülhet sor. Országos népsza­vazást országos jelentőségű, az egész lakosságot közvetlenül érintő, főként az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdések­ben lehessen elrendelni. Megyei (fővárosi) és helyi népszavazást a tanács hatás­körébe tartozó, a megye (fő­város) vagy a település egé­szének vagy valamely részé­nek a lakosságát közvetlenül érintő ügyben tegye lehetővé a törvény. A Politikai Bizottság a kö­vetkezők mérlegelését java­solja: — A törvényjavaslat ne so­rolja fel sem a népszavazás kötelező eseteit, sem az abból kizárt tárgyköröket. — A törvényjavaslat sorolja fel azokat a tárgyköröket, amelyekben kötelező népsza­vazást tartani (például alkot­mány, illetve az alkotmány főbb elvi tételeinek elfogadá­sa; helyi szinten a közös köz­ségi tanácsból való kiválás), és azokat is, amelyekben a szavazás elrendelése kizárt (például költségvetési, illetve adókérdések). — A törvényjavaslat csak azokat az eseteket sorolja fel, amelyekben nem lehet népsza­vazást tartani (például költ­ségvetési, illetve adókérdések). Bármelyik alternatívát fo­gadják is el, hangsúlyozandó, hogy egyedi hatósági és a bí­róság hatáskörébe tartozó ügyekben ne lehessen népsza­vazást elrendelni. Arról, hogy mikor legyen kötelező, meghatározó a nép­szavazás során hozott döntés, ugyancsak alternatívát fogal­maz meg a javaslat: a) a szavazásban részt vesz a választójogosultak több mint kétharmada, és a szavazatok több mint fele igenlő vagy nemleges, illetve valamelyik változatot támogatja; b) a szavazásban részt vesz a választójogosultak több mint fele és a szavazatok több mint kétharmada igenlő vagy nemleges, illetve valamelyik alternatívát támogatja; c) a szavazásban részt vesz a választójogosultak több mint fele és a szavazatok több mint fele igenlő vagy nem­leges. Ha a szavazásra föltett kér­dés nem kapta meg a vá­lasztópolgárok szükséges há­nyadának a támogatását, a népszavazás változatlan körül­mények mellett való ismételt kezdeményezésére, illetve el­rendelésére csak három éven belül és egy ízben kerülhessen sor. A népszavazás eredmé­nyeként született törvényt vagy tanácsrendeletet az Ország­gyűlés, illetve a tanácsok két évig ne módosíthassák. A népszavazások lebonyolí­tásához szükséges anyagi esz­közökről az állami költségve­tés gondoskodjon. A javaslat végezetül kieme­li: indokolt, hogy az országos és a megyei (fővárosi), helyi népszavazás, valamint a népi kezdeményezés alapelveit és főbb szabályait az alkotmány rögzítse. A népszavazás tör­vénysértő elrendelése vagyon­nak megtagadása, illetve sza­bálytalan lebonyolítása miatt a megalakítandó alkotmány- bírósághoz lehessen fordulni. Ugyancsak az alkotmánybíró­ság legyen a népi kezdemé­nyezések törvényes működésé­nek garanciája, azaz itt nyíl­jon lehetőség jogorvoslatra. Az írásos javaslathoz Fejti György, a Központi Bizottság titkára szóban is tett néhány kiegészítést. 'Elöljáróban ki­emelte: a népszavazás a köz­vetlen demokrácia legősibb 'formái közé tartozik. Népsza­vazás esetén a parlament, vagy az illetékes önkormány­zati testület mintegy lemond hatásköre gyakorlásáról és azt átengedi, másként fogalmazva „visszaadja" a választópolgá­roknak. A népszavazás természete­sen nem helyettesítheti, csak kiegészíti a képviseleti demok­ráciát. Ilyen értelemben tehát csak mint kivételesen alkal­mazandó esrköz jöhet szóba — hangsúlyozta. Határozathozatal követke­zett: a Központi Bizottság az országos és a helyi népszava­zásról szóló törvénytervezet el­veire vonatkozó írásos előter­jesztést, illetve Fejti György szóbeli kiegészítőjét egyhan­gúlag elfogadta. A Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munkarend­jét, munkamódszerét, a KB munkabizottságainak és appa­rátusának feladatkörét vázoló írásos előterjesztéshez Grósz Károly fűzött szóbeli kiegészí­tést. Rámutatott: az előter­jesztés elfogadásával, a hatá­rozat végrehajtásával a párt társadalmi befolyását kívánják növelni, mégpedig úgy, hogy az MSZMP ügyintéző pártból mindinkább politizáló párttá váljék. Ez bizonyos önmérsék­letet jelent a napi ügyek in­tézésében, de nagyobb követ­kezetességet, határozottsá­got, nyíltságot a társadalmat foglalkozató és a társadalom életét befolyásoló legfonto­sabb politikai kérdésekben. Olyan ajánlás előterjeszté­sét tartották indokoltnak — hangoztatta a főtitkár —, amely, ha meghonosodik, ak­kor növekszik a választott tes­tületek szerepe, mindenekelőtt a Központi Bizottságé.' Ehhez remélhetőleg társul az appa­rátus szakértelme és nagyobb szervezettsége. Ezt kell a Köz­ponti Bizottság tagjainak, tisztségviselőinek kiegészíte­niük közéleti tevékenységükkel. A KB a politikai döntések fó­ruma, a Politikai Bizottság a Központi Bizottság előkészítő és végrehajtó szerve — mon­dotta Grósz Károly. A Központi Bizottság appa­rátusának átalakítását illetően Grósz Károly bejelentette, hogy ezt két lépcsőben tervezik megvalósítani: december 31-ig az osztályokat szervezik át, majd március 31-ig ezek lét­számát vizsgálják meg. Ez utóbbiról szólva elmondta, hogy a KB-ban jelenleg 249 politikai munkatárs dolgozik; ez a létszám a korábbi 10 szá­zalékos csökkentés után ala­kult ki. Újabb 8-10 százalék­kal még csökkenthető ez a létszám. Bármelyik más párt gyakorlatával összehasonlítva rendkívüli kicsi ez a Központi apparátus — mondta a főtit­kár. A vitában felszólalók sokol­dalúan, a szervezeti kérdése­ket meghaladva, politikai szem­pontból elemezték: miként ala. kuljon a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság kapcso­lata, hogyan módosuljanak az eddigi munkamódszerek. Ro­many Pál az ügyrend fontos­ságáról szólt, Korom Mihály javasolta, hogy országos párt­viták szervezéséről és témájá­ról csak a Központi Bizottság döntsön, s a Politikai Bizott­ság félévente adjon tájékoz­tatást munkájáról a KB előtt. Vissza-visszatérő témája volt a felszólalásoknak, hogy a párttagság néhány alapvető fontosságú kérdésben világos, egyértelmű állásfoglalást vára vezető testülettől. Aczél György egyenesen úgy fogal­mazott: nem biztos, hogy szer­vezeti kérdésekkel időszerű foglalkozni akkor, amikor a hangulatjelentések tanúsága szerint a párttagság körében nagy a 'bizonytalanság, a fá­sultság, s néhány kérdésben a Központi Bizottságnak le kelle­ne végre szögeznie álláspont­ját. Ilvennek ítélte a társadal­mi tulajdon vagv maaántulaj- don kérdését, a különböző újonnan alakuló szervezetekhez való viszonyt. Kérte, hogy a Központi Bi­zottság egy hónapon belül foglaljon állást a közvéle­ményt és a párttagságot fog­lalkoztató legfontosabb öt-hat kérdésben. A tárgyalt napirend kapcsán azt is megjegyezte: dönteni kell, hogy a mozga lom, vagy a kormányzó párt irányába kíván-e halódni az MSZMP, mert más-más szerve zetet igényel a két feladat. Tétényi Pál ugyancsak szor­galmazta a választ néhány, a közvéleményt foglalkoztató kér­désre, s példaként említette hogy egy országgyűlési képvi­selő nemrégiben bizottsági ülésen sürgette a pártot: döntse már el, hogy az egy pártrendszer vagy a többpárt rendszer mellett foglal állást. Egy vagy több párt? Grósz Károly a 13 hozzá­szólás valamennyi lényegi ész­revételére reagált zárszavá­ban. Elöljáróban egyetértett azokkal a konkrét javaslatok­kal, amelyek arra irányultak, hogy két kongresszus között csak a KB hozhasson döntént az egész párttagságra, s ugyancsak e testület hatásköre legyen az országos pártvita témájának meghatározása. — A pártértekezleten dön­töttünk, hogy az egy pórt ál­láspontján vagyunk. Ezt kell képviselni a kongresszusig. Ugyanakkor én nem hiszem, hogy tartósan az egypártrend- szer viszonyai között fogunk dolgozni, de ezt majd vitassa meg és döntse el a kongresz- szus. Én azon az állásponton leszek, azt fogom támogatni, hogy a többpártrendszer irá­nyába menjünk. Nem hiszem persze, hogy ez minden prob­lémát megold. Az, hogy egy vagy több párt tevékenykedjen, nem elvi, hanem gyakorlati kérdés, ugyanakkor az elvi kérdés, hogy a szocializmus jól működjék, és ha ehhez több pártra von szükség, ak­kor legyen több pórt. Úgy tű­nik, a mostani magyarországi gyakorlatban több párttal ta­lán jobban kezelhetők a tár­sadalmi problémák, mint az egypártrendszerben. Ezután szavazás következett. A Központi Bizottság —- egy­hangúlag elfogadta a KB és a PB munkarendjére, munka- módszerére, a KB munkabizott­ságainak és apparátusának feladatkörére előterjesztett do­kumentumot, Grósz Károly előadói beszédét és a vitában elhangzottakra adott választ. A megvitatott dokumentum szövegét a Pártélet közli. A testület döntött arról is — 15 ellenszavazat és 4 tartózkodás mellett —, hogy a következő központi bizottsági ülésen a társadalmat és a párttagságot foqlalkoztató legfontosabb négy-öt belpolitikai kérdésről __ előterjesztés alapján k ialakítják a testület állás­pontját. Ugyancsak szavazás­sal foglaltak állást a KB-ta- aok amellett, hogv a testület üléséről kialakult jelenlegi tá­jékoztatási rendszer maradjon fenn. A Központi Bizottság ezt követően — Lukács János elő­terjesztése alapján - jóvá­hagyta a tagdíjfizetés 'egyes kérdéseinek módosítására tett javaslatot, majd határozott a KB 1989. évi munkatervéről. A testület végezetül állami tisztségek betöltésére fogadott el ajánlásokat. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak üléséről közlemény jelenik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents