Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)
1988-11-02 / 306. szám
1988. november 2., szerda Dunántúli napló 5 Működik az egyetlen telefon... Fórum a nagyárpád i város rész gondjairól Citromszüret Szicíliában A megbízhatatlanság bocsánatos bűn Csaknem az egész városháza ott volt hétfőn este az Apáczai Nevelési Központ színháztermében. Ez Így természetesen túlzás, de tény, hogy a városi tanács apparátusának majdnem valamennyi osztályvezetője és igen sok munkatársa jelen volt azon a fórumon, amelyen a tanács, illetve különböző városi szervek (HNF, szakszervezet, KISZ, rendőrség, Volán stb.) és a nagyárpádi városrész lakossága folytatott eszmecserét az új lakóterület megoldásra váró problémáiról. Ezek meglétét senki nem vitatja, a gond az, hogy a lakók úgy vélik: ezek némelyikével fölöslegesen kell együtt élniük. A népes fórumot dr. Molnár Zoltán, a tanács általános elnökhelyettese vezette, aki az első mondatban így fogalmazott: „Tartalmában is újszerű kezdeményezés ez: a köl- -c sönösen ismert problémákról akarunk beszélni, s arról, hogy mit lehet ellenük, a megszüntetésükért tenni." S jó két órával később így fejezte be: „Több kérdésben kezdjük megérteni egymást." Közben pedig sok mindenről volt szó. Olyanokról is, amik egyszerűen érthetetlenek, s olyanokról is, amik idejekorán feleslegessé válhattak volna. íme egy, az érthetetlenek közül: zebra és lámf>a az 58- as úton, zebra a Kanizsai Dorottya úti buszmegállóhoz. Előbbit már rég megígérték, mert nagy szükség van rá: a nagyárpádi városrészt ezernyi szál köti Lvov-Kertváros- hoz; utóbbit is kezdeményezte az illetékes szakigazgatási szerv. A lépések „kezelése" érthetetlen. Dr. Somlai Csaba építési és közlekedési osztály- vezető magyarázkodott azok helyett, akik mindkét esetben forgalomszámlálási adatot kértek az engedélyezéshez, holott itt elemi biztonsági kérdésről van szó, és nem várható meg, amikor már ezrével jönnek- mennek mindkét helyen az emberek. És a feleslegesek közül: az első pillanattól kezdve bosszantóan hiányzik a Kanizsai Dorottya út déli oldalán az 58-as úthoz vezető járda. Úgy néz ki, november közepére meglesz, egyelőre kivilágítás nélkül. De nem lenne már téma, ha úgy történt volna, hogy Somfai Csaba ne kényszerüljön mentegetőzésre: idén februárban megállapodtak, hogy nyárra el kell készülnie, ám különféle szervezési „bajok" miatt ez egyre késett. Hát kérem . . . Sok szó esett a lakások minőségéről, (dehát hol nem volt ez probléma?), hanem az érthetetlen, hogy bizonyos szigetelés elmaradása miatt egy házban 60 ezer forintot visszatérítettek a lakásárból. Az érdekelt lakók nyugtalanok: az „ígért"" 6-8 év múlva ennek a többszöröse terhelheti majd őket, ezért legszívesebben visszaadnák a pénzt, hogy- csinálja meg azt a szigetelést az, aki elmulasztotta. Hiányolják a lakás-' tartozékként kifizetett nagyközösségi antennát, a HIRGÉP viszont úgy tájékoztatta őket, hogy a további építési tervek ismeretének a hiányában nem tudja: hol, s merre vigye ót a kábelt Lvov-Kertvárosból- a nagyárpádi városrészbe. Ismét Somfai Csaba válasza: „Minden szükséges adat a birtokunkban van, nem is zárkózunk el a közlésüktől, de eddig ilyen célból senki nem kérte tőlünk . . Erre mit mondjunk? Érthetően erősen foglalkoztatja az embereket a közlekedés mikéntje: ritkának tartják- főleg csúcsidőben - a járatokat, szeretnék, ha a 41- es a Konzumhoz -vinné őket, ahonnan számos átszállási lehetőségük lenne a város különböző részeibe ... A Volán kérdőívekből próbált tájékozódni a lakossági igényekről (sokan jelezték: nem jutott el hozzájuk a kérdőív, ők most ehhez hozzájuthattak), s ebből próbálja szervezni a városrész tömegközlekedését. Úgy vélik azonban: teljes és jó megoldást az hoz, ha megépül Lvov-Kertvárosban a tervezett nagy autóbuszvég- óllomás. Hogy mikor? ... A 41-est viszont nem tudja bevinni a Volán a Konzumhozí Végül a legfontosabb információk: november közepére meglesz az 58-as úton a zöld jelzéssel védett zebra, addig is rendőrök segítik majd a gyalogosok áthaladását. Decemberben elkészül a 220 négyzetméteres - később a kétszeresére bővíthető — élelmiszerbolt, akkor majd a ' mostani, ideiglenes üzletet felnőtt körzeti orvosi rendelőnek rendezik be. Az egyetlen nyilvános telefon - tegnapelőtt így hangzott el -, tegnap délután 3-tól működik, A rendőrség gondoskodik az ún. segélykérő oszlop mielőbbi felállításáról, s az új lakóterületet bevonja a Ivov-kertvárosi járőrszolgálatba . . H. U Miért szép? Ifjúsági hangversenyek Zsong az aula, a tanárok kicsit rendezkednek, a gyerekek forgolódnak, egy-két későbben jövő barátnőnek, barátnak sapkákkal, sálakkal megrakott székeket biztosítanak. Az első sorban egy kislány is a sapkájával integet két lánynak: — Andi, ide gyertek! De Andinak kicsit még álldogálnia kell, mert közben letelepedtem az integetés mellé. — Melyik iskolából jöttetek? — Mi a 11-es Gyakorlóból — mutat egy széksorra a kislány, Kiss Judit, VI. A osztályos tanuló. — Máskor is voltál már hangve rsenyen? — Igen. Tavaly is vettünk bérletet, meg az anyukámmal külön is szoktunk járni koncertekre. — Vannak itt osztálytársaid is? — Elég sokan. Az iskolában a hangosbemondón kihirdetik mindig, mikor lehet bérletet venni hetven forintért, és többen jelentkeztek. Akinek pedig megveszik a bérletet, az általában el is jön a hangversenyekre. — Szeretsz hangversenyre járni? — Én nagyon. Szeretem a zenét is, és érdekesnek tartom, hogy a. hangverseny előtt mindig elmeséli valaki-a zenemű történetét, a zeneszerzőről is mond néhány dolgot, meg kiemelnek különösen szép részleteket, s el is magyarázzák miről szólnak. - Kiss Judit még elárulja, hogy negyedik éve á is tanul hegedülni, és a tavalyi sorozatból a Benkó Dixieland Band nyerte meg leginkább a tetszését. A Pécsi Szimfonikus Zenekar, Breitner Tamás vezényletével az Országos Filharmónia általános iskolásoknak szóló hangversenysorozatában, az idei évad első hangversenyén Wagner két művének, Tannhőusen.ak és A nürnbergi mesterdalnokoknak a nyitányát adja elő. Kircsi László a mikrofonhoz lép, megvárja míg elcsendesedik a közönség. Érzékletesen beszél a művekről és a zeneszerzőről, valamint a korról, melyben alkotott. — Két és fél ezer pécsi általános iskolás 'jár erre a hangversenysorozatra. Négy koncertből áll ’a nekik szerkesztett sorozat. Ügy látom, szívesen jönnek. A hangversenyeket élvezettel figyelik, nincsen bohóckodás, zajongás - mondja Várnagy Attila, az Országos Filharmónia pécsi irodájának vezetője. A második nyitány középső tétele hangzik föl, de az aula bejáratánál már néhány középiskolás is topog, bár számukra később kezdődik a hangverseny. Olvasgatják a műsorfüzetet és bizonygatják, hogy ők felnőttként sem szoknak le a hangversenyjárásról, a komolyzene kedveléséről. B. A. Szicília önálló tartomány. A sziget fővárosa, legfontosabb kikötője Palermo. Hétszázezer lakosa van. Már az ókorban fontos tengeri kikötő volt. Az arab—normann művészet vala. mi egészen különleges, semmihez sem hasonlítható hangulatot kölcsönöz neki. Polémiának magyar vonatkozása is van: Tüköry Lajos a Szicíliában partra szállt Garibaldi ezredese volt, emlékét ott főútvonal és laktanya őrzi. Mi Mondellóban, Palermo szívétől busszal fél órányira laktunk egy gyönyörű, fürdő- medencével is ellátott hotelban. Mondelló Szicília legdivatosabb és legnagyobb fürdőhelye, tele vastag bukszájú nyugatnémet turistákkal. Itt minden majdnem kétszer olyan drága, mint benn a városban. Busszal csak azért fél óra az út a központba, mert a forgalom az valami katasztrofális. Csigalassúsággal tudnak haladni a járművek, nem szent semmiféle közlekedési szabály sem. A gyalogosoknak még a zebrán is nagyon észnél kell lenniük, ha élve meg akarják úszni. Csupán a kis robogók tudnak gyorsan közlekedni, cikáznak az autók között.' Veszélyes ugyan, de gyors. A robogókon nem számit sem a kor, sem a társadalmi ranglétrán elfoglalt hely: makulátlan tisztaságú, nagyon elegáns öltönyben idősebb urak éppen úgy motoroznak, mint az apácák, vagy a farmeros, csinos fiatal, lányok. Bármenynyire, is sok időt lehet nyerni Így, el nem lehet késni sehonnan sem. A pontatlanság megszokott, a megbízhatatlanság bocsánatos bűn odalenn. Ha valamit, mondjuk reggel 8- ra megbeszéltünk, akkor abból — gondolhatják, nem a mi hibánkból - fél 9—9 előtt nem lett semmi. De ez nem zavarta őket. „Van még idő" - mondogatták. Hajdan Szicília az elmaradottságával, a szegénységgel volt egyenlő. Addig, amíg a déli területek felvirágoztatására programot nem szerveztek. Ennek keretében utcrkat, közműveket építettek. Egyrészt, hogy helyi munkaalkalmakat teremtsenek, másrészt, hogy elősegítsék az ipari fejlődést, s ezzel az általános életszínvonal-emelkedést. Sokat jelentett, hogy a második világháború után olajat is találtak a szigeten, és ugyebár ahol olaj van, ott pénz is van, Mindenesetre akár szegényebb ez a tájék, akár nem, ingyenes autópályák hálózzák be keresztül-kasul a szigetet. A gépkocsi ablakából ki-kibá- mulva feltűnt, hogy mennyi a hegyoldalban elkezdett, de félbehagyott ház. A kérdésemre; hogy mi lesz ezekkel, ottani ember válaszolta: majd, hate, lik rá, befejezik. Akár évek múlva, össze nem dől addig, a már beépített építőanyagot sem tudja senki sem ellopni. Jártunk Trapaniban is. Ez a város nagyon közel van Afrikához, attól mindössze 150 km választja el. Az utunk során ez volt a legtávolabbi pont Pécstől, némi túlzással tényleg a világ végén van. De még itt is összefutottunk magyarral, egy nővel, aki Bariban él, de az anyósát jött Trapaniba meglátogatni. Ott volt. a PVSK mérkőzésén is. Ha már a meccseknél tartunk, érdemes ecsetelni, hogy ott mit jelent a mérkőzésre járás. Amolyan társadalmi ünnepnek fogható fel, még a legkisebb helységekben i>. Mind a négy városban — Catanzaro, Priolo Gargallo, Trapani, Palermo - ahol több napot eltöltöttünk, mindenki ott volt a kosárlabda csarnokban, aki csak számít. Mintha státusszimbólum lenne mérkőzésre járni. Szurkolni már nem annyira kell. Sóik néző alig lesett a játéktérre, inkább végig a szomszédjukkal csevegtek, vagy az elejétől fogva trécseltek a kijáratnál, bele se szagoltak a benti levegőbe. De legalább elmondhatták, hogy ott voltak. Hazafelé egy külön vagonnal kellett volna Rómából Pé- -csig vonatoznunk. Ezt korábban fixre letelexezte a MÁV az ottani vasúttal, úgyhogy biztosnak látszott minden. Aztán az örök városban kiderült, hogy a kocsi valahol eltűnt Itáliában. Állítólag Polermó- ban még megvolt. De hogy hova lett, azt senki sem tudta az olasz vasutasok közül. Nem nyomoztam azóta utána, talán még most is ott vesztegel valahol Szicíliában. Hiába, megbízhatóságban arrafelé nem javítanak világcsúcsot. Ez is Szicília . . . Horváth László Béketalálkozó Budapesten Az „Együtt a helsinki folyamat továbbviteléért" elnevezésű nemzetközi béketalálkozó céljáról, programjáról tájékoztatták a sajtó képviselőit kedden a Fórum Szállóban. Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára elmondta: a magyar békemozgalom érdekelt az építő, sokrétű párbeszédben, a bizalomépítésben és az együttműködésben itthon és a tágabb hazában, Európában. Ennek a szellemében kezdeményezte egy esztendővel ezelőtt egy nemzetközi békekonferencia összehívását. Az európai béketalálkozóra I november 11. és 13. kö- j zott Budapesten kerül sor. Mindenkiért égett a gyertya Gyászszertartás a pécsi köztemetőben „Az életben semmi sem egyértelmű. Az életben még a halói sem állít egyértelmű helyzet elé. Ugyanis van halál, ami a halóinak szól, és van halál, ami az életnek szól."(Dobai Péter) Tegnap este a pécsi köztemető fehér és sárga krizantémoktól volt díszes. Gyertyák lángja villant, egyre több és több, mint virágok egy roppant vadvirágmezőn. Halottak napját ünnepeltük tegnap. Emlékeztünk rájuk, akik réges- rég - törvénybe iktatták mindennapjainkat. Valamikor mondták: kislányom, csak este öntözd a virágokat, akkor lesznek pompás szirmúak, és „tojást mindenképp rakj a tésztába", mert akkor lesz szép piros, gusztusos. Az intelmek rég elhaltak. Ahogyan ők is. Emlékszem, ahogy tegnap este a pécsi temető gyertyái lobbantak, tavaly én nem gyújtottam gyertyát falusi nagyszüleim sírja felett. Virágot sem vittem sírjukra, de nap mint nap, hónapról hónapra megjelennek álmaimban. Élnek, és mondják, hogy nézd, mennyi szilva termett, köss a derekadra egy kötényt, és szedj, amennyi kell! A szilvafák elhullatták gyümölcseiket a földnek. Idén senki sem volt, aki köténybe gyűjtötte volna a termést. Lehet, hogy idén sem látogatom meg őket a dél-dunántúli kis temetőben. De érzem őket minden nap. Várom őket minden éjjel. Tegnap este a pécsi köztemetőben azokért is gyertya gyűlt, akik éltükben sem számítottak erre. Az embernek kell a merészség, hogy gyászolja halottait-idegeneket is akár, mert vagyunk mi olyan gyöngék, és árvák, hogy elődeinkre bízzuk: „Mégiscsak ők tartják a Földet". Éppen ezért, úgy emlékezzünk rájuk, mintha ezen a napon születésüket ünnepelnénk: Legyetek boldogok ott fent! És emlékezzetek ránk, földiekre, hogy boldogok legyünk itt lent! Óvári Zsuzsanna
