Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-30 / 302. szám
iker Dr. Fülöp István Már csők rovatunk címéből - „SIKER" - is következik, hogy ezen a helyen olyan emberekkel beszélgetünk, akik valami nagyot tettek, akik valami komoly eredményt elértek, s akik ezért az elismerést megkapva, örömmel szólnak annak hátteréről. Dr. Fülöp István, a Mecseki Kulturpark igazgatója azonban beszélgetésünk első, nyugodtnak nevezhető három perce után már fel-felug- rik a székből, papírokért szalad az íróasztalához, heves mozdulatokkal kiséri mondandóját, s szinte „nyekken" a fotel háttámlája, amikor hátradől - tíz másodpercre.- Ezért kaptam infarktust! - mondja. Mármint az állatkert(ek) miatt. Október közepén volt Veszprémben a Magyar Állatkertek Szövetségének legutóbbi közgyűlése, ahol dr. Fülöp Istvánt megválasztották újabb 'öt évre a szövetség elnökének. Az egyesület 1983-ban alakult meg . . . — Alakult?! Hagyja már... Mit össze kellett rohangálnom, hogy létrejöjjön! Egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy nincsen összetartás a szakmán belül, hogy nem lehet szervezett keretek között megosztani egymással a terheket, a sikereket. Az mindenki előtt ismert, de én különösen félek tőle, hogy a jövőben néhány állatfaj megőrzését csak az állatkertek tudják biztosítani. Ha nincs zoo, kipusztul a szemünk láttára statisztálásunk mellett néhány állatféle. Ilyen körülmények között egyszerűen elengedhetetlen az összefogásban rejlő, eredményesebb munka feltételeinek .megteremi. tése. Tenyészcserék, tenyész- közösségek - ugyan, miként lehetne ez együttműködés nélkül? — Hány tagja van a szövetségnek?- Most tizenöt, nyolcán voltak az alapitók. Nem csak állatkertek, hanem van a tagok között díszmadártenyésztő egyesület, magánrendelkezésű vadaspark is. Most lett a szövetség tagja a Füzesabonyi Állami Gazdaság, ők egy Tisza- parti vadasparkot alakitanak ki, készen van a kaposvári állatkert tanulmányterve, Hódmezővásárhelyen vadasparkot alakítanak ki, s jó p,ár magánszemély — vadasparkok létrehozói - kérték felvételüket a szövetségbe, az egyesület szak- mii támogatását iqényelve.- A magyarországi állatkertek jó része kellő hozzáértés hiányával épült.- Ez igaz. A lelkesedésben, a jóakaratban, a lendületben nem volt hiba. Az állatkertek azonban kiesnek a kultúrpolitika figyelméből. Egyszerűen nem törődtek velünk. Ezért is alakult meg a szövetségünk -, hogy így mondjam —, alulról jövő kezdeményezés eredményeként. S ezért működik jól! Mutatok valamit: először csak az 1985-ös közművelődési statisztikai tájékoztatóban szereplünk! Hogy hány állatkert van az országban, hány állatfaj, egyed, hány látogató volt, hány előadás . . . 1987ben 3,5 millió látogatója volt az állatkerteknek. Lehet ezt figyelmen kivül hagyni? Azt a szerepet, amit az ismeretterjesztésben nyújtanak?- Milyen o pécsi zoo anyagi háttere?- Rossz. Pontosabban: változó. Az intézményt anyagilag tönkretette az 1985-ben megnyílt akvárium—terrárium, évi egymilliós deficittel dolgozik, akkor, amikor az állami támogatás is erősen csökken. Egy- egy évben a két intézmény működtetéséhez 18 millió forint kellene, 15 van, ebből'8 millió a saját bevétel.- Lehet itt szerepe a szövetségnek?- A léte, a társadalmi tekintélye, ez ad némi garanciát az állami támogatás megmaradásához. Mert ezeket az állatkerteket időlegesen bezárni nem lehet -, csak megszüntetni. Csakhogy: ki tudja kifejezni forintban azt a felbecsülhetetlen értéket, amit az állatkertben megőrzött, s mert megőrzött, még látható állatok jelentenek? Mészáros Attila | Panoráma Találkozás egy angyallal A képünkön látható Em- manuelle Béart játssza az angyalt a Találkozás egy angyallal című, új hollywoodi filmben. Partnere, akit a forgatókönyv a véle való találkozásra ítélt: Michale E. Knight. Lajos drága fajansza Francia fajanszkiállítás és árverés volt Párizsban. A legdrágább egy XV. Lajos tulajdonában volt, és mitológiai ábrákkal díszített váza lett; átszámítva 650 000 forint. Végül is Lajos óta nem ejtették még le. Megint Webber Andrew Lloyd Webber, a rockopera eddigi koronázatlan királya új művet írt. öt délfranciaországi szerelmi történetből kerekedik ki a zenés játék. Címe még nincs, de az érte felvett előleg összege már megvan: 1 millió angol font. Szálloda helyet« uadaszház Elmaradt nímródok Táviratok hétközben - s hétvégeken Szólt a puska Baranyában a szarvasbőgés szezonja alatt — még ha nem is annyiszor, ahányszor szólhatott volna, s nem is olyan teríték érdekében, amivel feltétlenül dicsekedni lehet. Az alap: a megye szarvasállománya. A társaságok területein — vagyis az úgynevezett üzemi vadászterületek nélkül - 2500-nak mondják, de valószínűsíthető, hogy több van, mert a becslési módszerek nem a legmegbízhatóbbak. Ebből a 2500 szarvasból a megemelt lelövési tervek szerint 2000-et ki kell lőni. Hogy mit, az sem mindegy, mert az elvárások szerint ennek egyharmada kell hogy bika legyen. Ki ejti - ejtheti - el ezt a csaknem 700 szarvasbikát? A kérdés azért sem felesleges, mert sokak tudomása szerint egy-egy bikához — márpedig ez a vadászat koronája - csak a jó pénzt — valutát — fizető nyugati vendégvadász juthat. — Ebben az évben — most a szezonról beszélek — a megye vadásztársaságai 130—150 bikát ajánlottak fel a MA- VAD-nak, hogy külföldi vadászokat hivjanak. Ebből harmincat nem tudtak értékesíteni, mert nem volt rájuk jelentkező. — Márpedig ez komoly bevételkiesést jelent. — Egészen komolyat. Egy 8 kilogrammos trófea ára 5000 márka — és azért említek ekkora súlyú agancsot, mert nagyjából a megyei átlagot jelzi. Nagyjából — teszi hozzá Gondos Gyula, a MA- VOSZ megyei fővadásza —, mert c külföldi vadászok igénye is csökkenő, s legtöbben az 5—8 kilogramm " közötti agancsokat keresik. A társaságok a „megmaradt" bikák következtében kieső bevételeiket a téli, kisebb agancsú, de több bika kilövésével, illetve vaddisznóhajtásokból eredő bevételeikből pótolhatják.- Vagyis a szarvasvadászat nem ér véget a bőgési szezonnal?- Nem, őzért sem, mert lombhullás után, amikor a bikák már csapatokban vannak, folyik a selejtezés, s ilyenkor egymáshoz hasonlítva a rudliban lévő állatokat, alaposabb, szakszerűbb lehet a selejtezés. Az a bizonyos 30 bika nemcsak azért nem került terítékre - más oldalról: lehetett volna több vendégvadász Baranyában -, mert nem sikerült eladni őket, hanem azért is, mert voltak olyan vadászok, akik azért nem jutottak trófeához — mert nem volt akkora. Úgy értve: olyan nagy. A kért 13 kilogrammos bikát nem tudták a társaságok biztosítani. Néhány 11 kilogrammos akadt, az idei rekord Sellyén esett (13 kilogramm), de általában mondható: romlott a szarvasállomány minősége Bara nyá ban.- Somogybán, Zalában — mondja Gondos Gyula - az állomány minőségének megőrzése, javítása érdekében megfelelő védelmi körzeteket jelöltek ki. Ez génbankként is működik. Jó lett volna nálunk is eljutni idáig, mondjuk a Dráva mentén, az önálló populációval rendelkező mecseki vadásztársaságok területén, de nem sikerült elérnünk . . .- Térjünk vissza a vendégekhez.- Eddig 100-nál több bikára jöttek nyolcvanötén. Igényük: egyre többen vadászházi elhelyezést kérnek szálloda helyett, erre társaságaink berendezkedtek, ez sem jelentéktelen bevételi lehetőség. — A döntő vonzerő mégis a szép bika. — Sajnos, romló a minőség, a mecseki vadásztársaságoknál egyértelműen kimutatható a jelentős sutavad-csökkenés, ez lerövidítette a bőgési időt, a Dráva mentén pedig nagy apasztás volt, ezért ezeken az apró- és vegyesvadas területeken sem mondhatjuk sikeresnek a szarvasvadászatot. Az állományban mindenütt komoly az elfiatalodás, az intenzív vadásztatás miatt nem sikerült teljesíteni a hármas célt: megfelelő mennyiségű, minőségű és korú szarvasállomány éljen a megyében. — Maradt közel 600 kilövésre érett bika. — Bármelyik, a közösségében jó és eredményes munkát kifejtő magyar vadász rájuk emelheti a puskáját. M. A. A maga táviratsztorija általában mindenkinek megvan. (Már amikor nem kapta meg idejében.) Háborgásunk egy része ilyenkor jogos, többségében viszont aligha. Ugyanis jobbára nem ismerjük, mik a lehetőségeink —, illetve mire köteles a Magyar Posta. Ezért kértünk tájékoztatást Pécsett, a posta forgalmi és hirlaposz- tólyán a táviratok feladásáról és kézbesítéséről Dél-Dunán- túlon. . Táviratot országszerte, igya régióban is, minden községi postahivatalban 8-tól 16 óráig lehet föladni. Utána (10 szóig) segélykérő telefonokon is, utólagos elszámolással. Általános alapszabály: munkanapokon a posta a feladástól számított 6 órán belül köteles kézbesíteni az idejében, azaz 'hivatali időben érkezett táviratokat. Az ,,S" jelzésű (SÜRGŐS) táviratokat 4 órán belül. A szolgálatos irányító természetesen szövegtartalom alapján fontossági sorrend szerint indítja útjára a kézbesítőt. így például egy halálesetet, vagy valaki aznapi érkezését tudató távirat, ha úgy adódik, megelőzheti a dísztáviratokat. Városokban reggel 7 és 20 óra, megyeszékhelyeken 7 és 21 óra között viszik ki a táviratokat az említett szempontok szerint. Elvileg tehát a címzettnek mindenképp aznap meg kell kapnia. „S”-jelűt akár 2 óra alatt is, mondjuk Debrecenből - Öriszentpéte- ren. Vagy fordítva. Városokban (nagyságuktól függően) 2—4, Pécsett például délelőtt 5, délutáni műszakban (21 óráig) 7 kézbesítő dolgozik. „Csúcsnapokon” (Erzsébet, Katalin, István stb. napok előtt) még 3—4 emberrel megerősítve. Hétvégeken egészen más a rend. Községekben a hírlapokkal együtt kiviszik a hajnalig, illetve a kézbesítő indulásáig érkezett táviratokat. (És expressz-küldeményeket.) Az utána érkező táviratok az ún. „góchelyeken" összegyűlnek. Ezeket vasárnap, egyszeri alkalommal, egy ügyeletes a községek belterületén viszi ki. A vasárnap délután vagy este érkezeket általában csak hétfőn kézbesítik. Baranya annyiban kivétel, hogy itt az ügyeletes a Vasárnapi Dunántúli Naplót is kiviszi az árushelyekre (kocsmák, presszók) külön megállapodás szerint. Városokban hétvégi napokon 7—15 óra, megyeszékhelyeken 7—21 óra között kézbesítenek táviratokat belterületen. (Külterületekre ugyanaz vonatkozik, mint a községeknél.) Családi összejövetelek (keresztelő, lakodalom stb.) általában hétvégi napokra esnek. A posta nyomatékos kérése :’ dísztáviratokat 2-3 (de akár 15) nappal korábban is lehetséges, sőt tanácsos föladni ,,H"-jelzéssel. (Amely 50 százalékos szó-díj engedményt is jelent.) Kérik továbbá a minél pontosabb címzést, de lehetőleg ne a lagzi színhelyére (pl. műv. ház; Laki-kocsma; Fülemüle csárda, stb.). Estefelé vagy 'hajnalban ugyanis a násznép (mór aki bír) szerteoszlik, az' ifjú pár, lehet, korábban is. A kocsmá- ros meg, ha átvette, ott áll 40—50 dísztávirattal — ami mindenkinek kínos . . . « W. E. Radio mellett, Jönnek a minisztériumból...! Nehogy félreértsék, eszem- ágában sincs összerúgni a port a futball sok százezernyi rajongójával a héten folyó bundaügy kapcsán. Olyan fene sok mérkőzést ugyan nem láttam, de jómagam is azt mondom, tessék csak jól kihallgatni őket, focistát, vezetőt egyaránt, hogy megtudjuk, hova tették a dohányt meg miért, meg minden, Egész héten reggel-délben-este és a köztes órás hírekben is a bundaügyről hallok a rádió mellett, a tévéről, lapokról most nem is szólva: Csak keményen ! Most olyan nevek forognak közszájon, őrizetbevételük, vagy letartóztatásuk alkalmából, akiknek lelkes játékuk láttán az elmúlt évek során egyes szurkolók sírógörcsöt kaptak örömük csúcspontján. No de most nincs pardon, nálunk nincs protekció. Péntek reggel is a riporter fölöttébb érdekes kérdésére, miszerint a „ . .. politika nem akarja-e eltussolni a bundaügyet", a határozott válasz az volt, hogy „Nem!". Bizony ám! A Nagy Politika ezúttal lefele mutat kinyújtott hüvelykujjával. Szóval tele van a rádiónk is a bundaüggyel, és. szinte felüdülést jelentett számomra több — jóval mellékesebb — ügy, amelyről szintén a rádió számolt be. Mert ugye első mégiscsak a foci. Szóval valahol a Bodrog mentén egy neves termelőszövetkezet földjén beszántottak 15 hektárnyi zöldpaprikát. Most a napokban. De nemcsak ott és nemcsak paprikát. A múltkor például hagymáról érkezett a hír, szintén eke alá került. Azért szántották be a paprikát — mondta a tsz egyik vezetője —, mert a Ny.-i konzervgyárnak nem volt dunsztosüvegje. Meg azért is, mert az exportvonál leállt, nem tudták eladni az egyébként exportminőségű paprikát. Egy napon a tsz asszonyait ráengedték a földekre, ingyen szedhették a paprikát, de elteltek vele. Ami 'maradt, vagy háromszáz mázsa, azt szépen betár- •csázták a földbe. Kész. Persze, ha lett volna dunsztos- üveg, akkor a termés — jó fűszeres ecetben — elállt volna a télen, de még a jövő tavaszon is, vagyis amig meg nem vásárolta volna a jónép. Én mindenesetre nagyon elítélem a már megtermelt áru ilyen elképesztő pocsékolását. Akárcsak a szőlőre is gondolhatnék, arra a 25 000 hektárnyira, amely állítólag értéktelen fajta lévén kiirtásra ítéltetett az elkövetkezendő öt év alatt. Mellesleg: az említett időszak minden esztendejében viszont 2—3 ezer hektárt kell betelepíteni jobb fajtákkal. Tudom . .. tudom .. . persze! Megvan az oka, miért. Végül is mindent, minden esetben megmagyaráznak székhazamban, csak győzzek odafigyelni. Mesélhetek mást is. Aki még nem hallott a demokratizmusról, a tömegtájékoztatás fontosságáról, sőt a tájékoztatás kötelességszerű gyakorlásáról napjainkban, hát az hazudik. Tele van a rádió, tv, sajtó a nyílt, őszinte nyilatkozatokkal. Mindenről lehet írni, ami igaz. Még az úgynevezett „rázós témákról" is. Hát még egy olyan kis bensőséges ünnepségről, mint mondjuk egy igazgatóváltás. .Nyugdíjba vonul a köztiszteletben álló igazgató és beiktatják az új igazgatót, egyidőben, egy színhelyen. A rádió és a lap munkatársa természetesen megjelenik. Már az igazgatósági épület előtt álló akárki integet nekik, hogy álljanak odébb a kocsival, mert „jönnek a minisztériumból". „És akkor a többi kocsi miért áll ott?” — mutat a riporter a sok magánautó felé. „Azok hivatalos magánkocsik!” - mondja a rettenetes akárki. Aztán igazolványt kér. Aztán fölkerülnek az épületbe. Ott a II. számú Akárki eléjük áll: „Nem mehetnek be. A sajtónak semmi keresnivalója nincs!” Ezt mondta 1988 októberében egy tisztviselő. Az újságírók mégis szeretnének bejutni, ám a II. számú Akárki felvilágosítja őket: „Majd az ünnepség után a miniszter- helyettes ad maguknak nyilatkozatot." Az újságírók — akik mellesleg nem a miniszterhelyettes kedvéért érkeztek ide —, azért mégiscsak bejutnak: a megyei pártbizottság vezető tisztség- viselőinek szíves és egyben természetes invitálására. Elfoglalták helyüket, beállították a fényképezőgépet, a magnót, aztán megjelent a II. számú Akárki: „Most már bejöhetnek!" Amikor mór amúgyis bent voltak. Hát érti ezt valaki? A szolgalelkű- ségnek e nevetséges megnyilvánulását? Én értem.
