Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-23 / 295. szám
1 Várkonyi Nándor volt a nevelője Gróf Révay Egy érf-elmeHen pisztolylövés A nagyszámú Révai közül, akik a magyar irodalomban és az irodalom környékén tevékenykedtek, két Józsefet ismer a lexikon: Révai József irodalomtörténész-iroda- lampolitikust és Révay József í ró - m ű f o rd ító - k la ssz i'ka -Fi - lológust. Van egy harmadik is. Egy gróf. Filozófiai tanulmányát rövidesen megjelenteti a pécsi Pannónia Kiadó. Gróf Révay József a Bars megyei Tajnán született 1905-ben, ifjú korában a festészet, a filozófia, az irodalom iránt érdeklődött, e tudományokkal a pesti böl- csészeten ismerkedett meg alaposabban. 1940-ben a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg Az erkölcs dialektikája című „jelentős etikaelméleti kísérlete”, ahogyan ma Németh G. Béla irodalomtörténész minősíti Révay könyvét: a Pannónia felkérésére a Németh C. Béla irt tanulmányt a most reprint kiadásban, változatlan utánnyomásban megjelenendő műhöz. Ezek a száraz tények. De mi fűzi Révay grófot Pécshez, Baranyához, hogy a Pannónia feladatának tartsa műve újbóli bemutatását? A történetet — amely bepillantást enged a kiadó olykor szinte kalandos munkájába is -, Tüskés Tibor, a Pannónia szerkesztője meséli el.- Várkonyi Nándor Pergő évek című önéletírásában olvastam gróf Révayról, akinek Várkonyi házitanítója volt. Eltettem magamban a nevet, s amikor Horányi özsébbel, a JPTE tanárával, aki kiadói tanácsunk tagja, egyszer ötleteztünk, elmondta, kapcsolatba került egy Bretter Zoltán nevű fiatal kutatóval, aki a pesti egyetemen dolgozott (édesapja, Bretter György kiváló kolozsvári filozófus volt), ismét szóba került Révay neve és műve. Ekkor Bretter Zoltántól feljegyzést kértem, Németh G. Bélától pedig lektori javaslatot, majd a döntés után utószót. — Gróf Révay 1945-ben meghalt, de jogutódja, testvére Ausztriában él: tőle kellett hozzájárulást kérnünk. Úgy hallottuk azonban, hogy igen zárkózott és tartózkodó a hazai emlékek felelevenítésekor, ezért közvetítőt kerestem. Ismerősöm, Szépfalusi István, aki Bécs- ben él és könyvet írt az ausztriai magyarságról, kérésemre közvetítést vállalt Révay Istvánhoz. Ö aztán nyilatkozatban járult hozzá a könyv kiadásához, és a magyar kultúra iránti tiszteletből lemondott a honoráriumról is. Várkonyi Nándor Pergő évek Arisztokraták című fejezetében ír Révayval való ismeretségéről, akit 17 éves korában kezdett tanítani Budapesten és a grófék taj- nai birtokán - Várkonyi 22 éves volt akkor. Az ismeretségből barátság lett („egyik legvonzóbb egyéniséget és legragyogóbb talentumot ismertem meg benne, akivel serdülő éveimben jósorsom összehozott", olvashatjuk a grófról), és amikor 1941-ben a pécsi Janus Pannonius Társaság megindította a Sorsunk című folyóiratot, Várkonyi cikket kért és közölt Révaytól Polgári művelődés - paraszti művelődés címmel. 1945-ben - ahogy Váronyi írja — „egy értelmetlen pisztolylövés áldozata” lett, halála körülményei nem tisztázottak. A „későn érő, töprengő, örök távlatokra beállított tudós és elsőrangú festőművész" könyve a téli könyvvásárra jelenik meg. Gárdonyi T. Dokumentumtár a Nyári Színházban Egy érdekes hagyaték Legyező a padláson Ízelítő a hagyatékból: legyező a századforduló színészeinek képeivel illusztrálva, a MUSICA című újság fedőlapja, a Vígszínház plakátja 1940-böl, és korabeli díszletmakett. 0 „Eles anyanyelvűnk” A rossz költő mélyen- szántó gondolatok helyett o szavokat forgatja ki. * Csak az folytasson eszmecserét, akinek csereeszméje is van. * Nálunk csak az árak hűtlenek, a hűbér - kitartó. * Szerkesztői üzenet: Nem tud az írni, aki küldte. * Egyeseknél a kulcsszót, másoknál o zárszót várjuk. ír Annál sötétebb valaki, minél több a fehér foltja. * Nemcsak a dob szól akkor, ha belül üres. * A tudás fája alatt is van ágrólszakadt. * Nem azért bűzlik a hal a fejétől, mert nincsen lába. * Egyiknek elbeszélései, másiknak elhallgatásai érdekesek. Kerekes László Mit csinál egy nyári színház ősszel? Például színházi dokumentumtárat szervez és rendez be — mint az Anna utcai épületében a Pécsi Nyári Színház. Bagossy László igazgató mondja:- Amióta intézményünk önállóvá vált, arra törekedtünk, hogy hosszú távon is életképessé tegyük olyan szolgáltatással, amely hézagpótló, és nekünk is, másoknak is hasznos. Dokumentációs gyűjteményt és színházi kézikönyvtárt kezdtünk szervezni, hogy megőrizzük és másoknak is hozzáférhetővé, visszaidézhe- tővé tegyük a színházi produkció illékony pillanatait. Egyrészt elkezdtük gyűjteni a saját produkcióink sajtóvisszhangját és az előadásokkal kapcsolatos dokumentumokat (plakátok, szinlapok, rendezői példányok, díszlettervek stb.), másrészt szisztematikusan felfejlesztettünk egy könyvtárat, és igyekeztünk magángyűjteményeket is megszerezni.- Tudjuk, hogy a legnagyobb 'anyag a Pécsi Nemzeti Színháznál van, s azt is, hogy az Egyetemi Színpad, a Harmadik Színház is ilyen dokumentumok forrása lehet: vagyis együttműködésre van szükség. A Nemzeti Színházban is régebb óta folyik a gyűjtés rendszerezése,, feldolgozása, s bár ez még korántsem zárult le, de már hely alig van. A Nyári Színház épületének padlásterében ezért mintegy 120 négyzetméteres helyet alakítottunk ki erre a célra. Tisztáztuk a Nemzeti Színház igazgatójával a gyűjtés-feldolgozás elveit. Itt hozzáférhetővé tesszük mindenki számára az anyag tanulmányozását, de csak helybenolvasás révén; nem kölcsönrünk, de pénzért fénymásolatot, hangfelvételt lehet készíteni, s azt elvinni. A használat egyébként ingyenes. Egyébként három-négy éve folyik Bécsy Tamás és Futaky Hajna irányításával a Pécsi Nemzeti Színház centenáriumára az épület és a benne működött társulatok történetének megírása: a 100 év 70— 80 ezer cédulája is tanulmányozható kutatók, egyetemisták, újságírók, rendezők által. Szívesen vesszük könyvtárosok segítségét is, hogy a nagyobb könyvtárakban az érdeklődők megtekinthessék a dokumentumok katalógusát. A beszélgetésre az adott alkalmat, hogy a Nyári Színház nemrég megvásárolta Tiszay Andor özvegyétől férje hagyatékának egy részét - az értékes tárgyakhoz, könyvekhez Stenczer Béla, a Megyei Művelődési Központ munkatársának közvetítésével jutottak a vásárlók. Tiszay Andor a század első harmadának ismert írója, szerkesztője, rendezője volt, egy ideig az Operaház főtitkára: sok embert ismert, és gyűjtötte a színházi emlékeket. Most még ömlesztve van az anyag a Nyári Színház raktárában: bonviváncsiz- mától színházi gyerekcipőkig, legyezőktől plakátokon, színházi újságokon át, mintegy ötezer hanglemezig. Van itt Rabindranath Tagore magyar nyelvű drámája, Tiszay Andor számára Pirandello által dedikált könyv, színházi témájú hősköltemény 1815-ből, a Mu- sica című francia lap Verdi- különszáma 1913-ból. És a Színházi Élet cimű népszerű lap drámamellékletei bekötve - több mint ötven kötetben. Azonkívül: Lenin és Heltai Jenő hangja hanglemezen. Januárban már az Anna utcai helyiségben folyik a munka, a nyilvánosság számára való megnyitóval azonban még kicsit várni kell. G. T. Radio mellett... Eléggé naivan, hosszú időkig azt hittem, hogy a sem- mitmondás, a frázisok puffogtatása, az üres duma nem más, mint értéktelen szónoki gyakorlat, amely tájékozatlanságot, jobb esetben egyszerű butaságot takar. így aztán — életem során — az általánosító szövegeknek olyan roppant nagy mennyiségét hallgattam végig, hogy végül is immunizálódtam az üres beszédekkel szemben, oda sem figyeltem, csak bámultam a mennyezetet, vagy éppen raj- zolgattam mértani ábrákat, esetleg fürkésző tekintettel pásztáztam végig a résztvevőket, az arcokat, ugyan melyik, mire gondolhat most, ebben a pillanatban. Meg képtelen ötletek is jutottak eszembe, például, hogy mi lenne, ha most fölkelnék, előre mennék a széksorok mentén a mikrofonig és azt mondanám a szónoknak: „Mit sanyargat itt bennünket a hülyeségeivel, menjünk inkább a jó francba haza valamennyien . . .!” -, ehhez hasonlók. mi sem derüljön ki a hallgatóság számára, nehogy esetleg okos kérdéseket tegyenek fel. A semmitmondás azért is jó, mert nem jár semmiféle felelősséggel és kockázattal: nem kell tartani a felsőbb szintről érkező korholásoktól, hiszen a semmitmondásban semmi olyan megfogható konkrétum nem található, amely csokorba kötve szemrehányásként alkalmazható lenne. Csupán az a lényeg, hogy a frázisok kellő hangsúllyal robbanjanak ki az előadó, vagy szónok szájából, hogy a Hiszen — mint a napokban is — egészen értelmes ember nyilatkozott teljesen értelmetlen dolgokat. Nem mintha nem értette volna a kérdés lényegét és a rá adható konkrét választ, de az államtitkár a tévében mégiscsak melléje beszél*. A riporter — annak alapján, hogy a következő esztendőben várhatóan az árak átlagosan még vagy 16-17 százalékkal növekednek - feltette a kérdést: mit gondol, hogyan viselik el ezt az újabb terhet a kispénzűek, a A semmitmondás művészete De aztán rájöttem, hogy a. semmitmondás tulajdonképpen - szakavatott illetők szájában persze — művészi rangra emelkedhet. A semmit- mondásnak vannak művészei. Ehhez már képesség kell. ügyelni kell még a legkisebb súlyú konkrétum szigorú mellőzésére is. Úgy kell szövegelni, hogy abból sohai és semlelkesedéstől átfűtött hangerő szinte lenyűgözze a szembenálló (vagy ülő) tömeget. A semmitmondás művészei között aztán találhatunk kis beosztású párt- vagy állami funkcionárust, de akár minisztert is. Én csodálom képességüket. Most már nem is haragszom rájuk. Miért is haragudnék? nyugdíjasok, nagycsaládosok és más nehéz körülmények között élők? Nos, ilyeneket mondott: „A kormányzat, mint ismeretes, már ez év elején is ... tett bizonyos intézkedést ebben az ügyben... De később is... Legutóbb, éppen a közelmúltban ... a kormányzat szintén ... A lehetőségekhez képest.. . Amennyire nehéz gazdasági helyzetünk megengedi .. . „satöbbi . . . satöbbi. Hogy a kormányzat - egészen pontoson — milyen intézkedést tett, arról egy árva, nyavalyás szó sem eset. Pedig ha valakinek, hót neki, mint államtitkárnak — és mint aki éppen erről o témáról nyilatkozik a nyilvánosságnak - tudnia kellett volna, hogy az állam mivel segítette, mondjuk a nyugdíjasokat, ebben az évben. Mit adott nekik? Pénzt? Vagy tüzelőutalványt? Vagy ígéretet? Biztosan adott valamit. De dicsérendőén sokat, vagy csak annak felét, vagy semmit. . .? Hát mért nem mondja el? Itt az alkalom, egy esti tévéadásban, ennél jobbat elképzelni sem lehet. Miért nem használja ki o lehetőséget? Csak nyomja az általános, üres szöveget. A kérdés megválaszolatlanul maradt. Nem először. Panoráma Zárdanövendék? Gyilkos? Mariano Forado 21 éves lisszaboni apácanövendék (képünkön) elhagyta a zárdát és filmszerepet kapott. Egy krimisorozatban négyszeres gyilkost játszik, a portugál kritika szerint nagy természetességgel. Olimpia-üzlet’ Megszületett a szöuli olimpia legnagyobb üzlete. Nam June Paik koreai videórendező az olimpia eseményei köré változatos showműsort vágott össze egy filmre. Szerepel benne David Bowie, kínai cirkusz, komputergrafika. Eddig 26 ország tévéállomásai vették át. Haszna közel fél milliárd dollár. Hátrányos helyzetű térségek Országos konferencia Kaposváron Országon konferencia volta kaposvári MTESZ székházóban csütörtökön és pénteken a hátrányos helyzetű térségek problémáiról. A témával hivatalból foglalkozó intézmény, az MTA Regionális Kutatások Központja ügyvezető igazgatóját, dr. Cselkó Ferencet kértük meg, értékelje a konferencia jelentőségét.- Ha beszélhetünk hátrányosan, sőt halmozottan hátrányos helyzetű állampolgárokról, akkor beszélnünk kell azokról a térségekről is. amelyeknek lakossága ma lényegében másod- vagy harmadrangú állampolgárként él a társadalomban. Nem (vagy nemcsak), egyéni helyzetük, hanem régiójuk helyzete teszi őket azzá. A konferencia egyik előadójának véleménye szerint, a magyarországi aprófalvas térség összes kisközsége kevesebb állami támogatást kap évente, mint ameny- nyibe az új budapesti közúti híd egyik pillére fog kerülni .. . Nem tudom, pontos-e a számítás, mindenesetre kifejezi a tendenciát, s a fejlesztési aránytalanságokat. A konferencia alapeszméje szerint, területi elhelyezkedéstől függetlenül minden település egyenrangú kell, hogy legyen. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a funkciójukban nincs és nem lehet különbség, de ez nem fejezhet ki az emberek életminőségét alapvetően befolyásoló rangsort. Felszólalásomban indokoltnak tartottam megjegyezni, hogy szükség van az aprófalvas lakosság érdekeinek intézményes képviseletére. Ha nem is feltétlenül „néppártra”, de olyan szervezetre, amely kiáll a kistelepülések lakóinak állampolgári jogait megvédeni.- Intézetünk nemcsak szavakkal kíván e célok megvalósításához hozzájárulni — folytatta az igazgató. — Elhatároztuk, hogy szakmai kiadványokkal segítjük az aprófalvak elöljáróinak munkáját. Az első könyvszállítmányt már el is juttattuk a Baranya Megyei Tanácsra. Jó volna, ha kezdeményezésünkhöz mások is csatlakoznának. H. J. 4 vasárnapi
