Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-23 / 295. szám
Ütötték amíg mozgott Öntörvénykezők Munkában Hella, az angol véreb lfasarnapi szakácstanács Lapp zöldséges húsleves Kekkonen a sós lazacot- szerette táskájából még diákat is előDermedt csendbe burkolódzik ez a kis falu a hűvös éjszakában. Se lámpa, se ember, csak a sötét fák az út mentén. Hirtelen bukkan elénk a fehér fényben fürdő, rogy- gyant oldalú ház. Kutyaugatás harson, az udvaron rendőrségi autók. Megérkeztünk. Málladozó vakolat, papírral fedett ajtó. A tornácról nyíló parányi kis előtér a felismer- hetetlenségig összerombolva, üvegcserepek, tükörmaradványok, fémvázas széklábak, felborult asztal. A heverő előtt, arcra borulva, egy csizmás férfi fekszik a földön. Oldalt kinyújtott keze véres dunyhán nyugszik. Amint megfordítják, szinte nincs is arca. Szétverték. Lemeztelenített karján, lábán vágások, szúrások nyomai.- Felismerik? — kérdi a rendőrtiszt a hatósági tanúktól. — Igen. Ö Takács Károly, Varga, Fő utca 78. szám alatti lakos — hangzanak a válaszok. Október 17-e, hétfő délután. Egy férfi jelent meg a vargai elöljáróságon. Elmondta, hogy ő Takács Károly munkatársa, s egy levelet hozott neki. Járt már a házánál, de amikor benézett, s meglátta a földön heverő férfit, nem mert bemenni. Hétfő este 7 óra. Munkában a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság szemlebizottsága. Az orvosszakértő megállapítása; a férfi mintegy 15— 20 órája halott. A nyomozók adatgyűjtésre indulnak. A legközelebbi ház Búzás Antalé, aki elmondja, hogy igen, ő tanúja volt, hogy mi történt vasárnap délután. De ő csak külső szemlélő volt. Apró morzsánként gyűlnek az adatok. Búzás Antal és felesége mellett akad még egy harmadik személy is, aki esetleg látott, vagy hallott valamit: Búzás lános, az unokatestvér. Este tíz óra. Ekkor indul először Absalon BH — ez a fedőneve — egyébként ő Hella, az angol véreb. Gyönyörűen dolgozik, s ugyanarra a helyre érkezik másodszor is. Hella, a feltételezett elkövető lakásának szaganyagát összeköti a bűncselekmény helyszínén lévő szaganyaggal. Amiről indul, a szagbank, egy nadrág. A rendőrség még ezen az éjszakán őrizetbe vette a nadrág tulajdonosát, Búzás Jánost, később pedig az előzőleg még tanúként meghallgatott Búzás Andrást és feleségét. A történet, a nyomozás adatai, a vallomások alapján: A halálos viadal vasárnap délután zajlott le 15.30-16 óra között. Az előzmények. A 48 éves Takács Károly italozó, kötekedő ember, a falu réme. Egy éve történt, hogy hatvan éves szomszédasszonyának eltörte a karját. A hivatalos eljárás során Búzás Antal és felesége voltak a tanúk. Takács ezt nem tudta megbocsátani nekik. Ezen a nyáron történt, hogy ittasan fejszével támadt Búzás Antalra, aki kicsavarta kezéből a fejszét, s magával vitte. A múlt vasárnap délután Búzás Antal vízért indult az egyik házhoz, s útja Takácsék előtt vezetett. Takács az udvaron vasvillával szénát gyűjtött, s amikor megpillantotta régi haragosát, követelte tőle, hogy adja visz- sza a fejszéjét, majd szó, szót követett, s Takács a vasvillát Búzás mellkasába döfte. (Búzást később a dombóvári kórházba vitték, a látlelet, sérüléseiről, még nincs a rendőrség birtokában.) Vérző férjét megpillantva, jajveszékelve odaszaladt Búzás felesége, majd dulakodni kezdtek, most már hármasban. Ekkor érkezett oda az unokatestvér, Búzás János, - erőszakos, garázda és vagyon elleni bűn- cselekmények miatt veszélyes bűnözőként nyilvántartott. Most már karóval, husónggol, vasvillával — kinek mi kerülta kezébe - ütötték Takácsot, aki bemenekült a házba, a többiek pedig utána. Ott, amit értek, törtek-zúztak, s ütötték az időközben földre zuhant férfit. Addig, amíg mozgott. Felkerestem a Sásdi Nagyközségi Közös Tanács - Varga ide tartozik - elnökét, Kovács Sándornét: — Döbbenet és elkeseredés ami bennem van — mondja Kovács Sándorné. - Ez az elnéptelenedőben lévő település most indult újra virágzásnak. Bányászok, művészek, nyugatnémet állampolgárok érdeklődnek, házat vásárolnának a majdani üdülőfaluban. Vargának van melegvizes kútja, s most újítottuk fel egymillió forint értékű társadalmi munkával Sásdi Sándor szülőházát. Munkában és ünnepen, együtt volt cigány és magyar. Búzás egy köztiszteletben álló ember volt a környéken is. Takácstól mindenki rettegett. S most, öntörvénykez- tek . . . Marton Gyöngyi Hol legyen az új Nemzeti Színház? Jóllehet, a második hete tart nyitva, mégis sok látogatója van a Néprajzi Múzeum előcsarnokában megrendezett kiállításnak. A Nemzeti Színház megismételt helykijelölő tervpályázatának teljes anyagát helyezték el az állványokon. Már a belépéskor zöld cédulát nyomnak a kezünkbe: „Hányas számú terv tetszik önnek a legjobban? Melyik helyszínt tartja - a pályaművek alapján - a legalkalmasabbnak? (Ha egyik pályamű sem tetszik önnek, akkor a négyzetbe 0-át írjon.)” Bizony, a közönség nem válogat a jelzőkben. „Ez nem normális!" — jegyzi meg mellettem egy férfi, amikor az Engels térre építendő kockát és üvegpiramist meglátja. Véleményében osztozom. A tervezők egy része valóban nem mérte fel, hogy a nemzet színházi életének szimbólumát kell megálmodnia. A helyszínek és az elképzelések változatosak, de néhány csomópont máris kirajzolódik. Legalább tucatnyi terv a Deák tér környékét veszi célba. Az Engels teret, a Tanács körúti hosszú, lapos üzletsor helyét, a Madách tér árkádos belső udvarait. Néhányon kiszemelték maguknak a Szabadság- és a Petőfi - híd közötti rakpartot, sőt a Margít- híd középső pillérét (!) is. Látni tervet a Várba, a Vérmezőre, a Tűzoltó utcába, a Gellért-szobor mellé, a Pártház és a Parlament közé építendő Nemzeti Színházról. A 81 pályázó között akad precízen kidolgozott színes rajz, fotó, éppen úgy, mint hevenyészett vázlat, grafikusi fantáziál- gatás. Mindenesetre üdvözlendő gesztus, hogy a nagyközönségnek módja nyílt a szavazásra. Zöld cédulámat végül is nem dobtam bele a ládába. Nem, mintha nem lett volna kedvemre való terv a sok közül. De hirtelen a mi kis árva pécsi Nemzeti Színházunkra gondoltam és inkább zsebregyűrtem a papírt. .. Havasi J. Tapio Sointu mesterszakács több, mint kétezer kilométerről, a finnországi Lappföldről, Rovaniemiből étkezett Magyar- országra szakmabeliek népes csoportjával, hogy hazánk étkezési szokásait és kultúráját tanulmányozzák, de ő rövid időre Pécsre is ellátogatott. Sointu úr, bízvást állíthatom, hogy szakmájának értő és lelkes művelője. Úgy esett, hogy együtt utaztam vele Budapestről a vonaton, és az egész út alatt csak mesélt, mesélt, szakmájáról, a rénszarvasokról, halakról, fortélyokról, sőt, Minden eddiginél nagyobb kórokat okoz több Komárom megyei község határában a vadállomány. Lábatlan, Süttő és Tardosbánya térségében éjszakánként seregestől özönlenek ki az erdőkből a vaddisznók és szarvasok a szántóföldekre, a szőlőültetvényekre és a kiskertekbe. Sok helyütt a vett, és azokat is sorra megmutatta. Beszélt Finnország északi tájegységének legjellegzetesebb ételeiről: A vidék tavai, folyói halfajokban bővelkednék, legjellemzőbb a nagy maréna, ami a mi balatoni süllőnkhöz hasonlatos, elkészíthető lesózva, konyakkal meglocsolva, fóliában vajjal kisütve és még sorolhatnánk. Igen kedvelt náluk a rénszarvashús, és az ebből készült ételek. Sokan foglalkoznak az állatok szakszerű, nagybani tenyésztésével, hisz kukorica 70—80 százalékát felfalták, vannak olyan szőlők, ahol a vaddisznókondák csaknem teljes egészében „leszüretelték" a termést. Az anyagi kár az idén is több millió forintra rúg. Miután ez a tavaszi—őszi vadinvázió már évek óta tart, a települések lakóinak körében tartásuk jövedelmező üzlet: húsától, a szőrétől kezdve a csontjából készült apróbb használati tárgyakig szinte minden elkészíthető és értékesíthető. Róla annyit tudtam meg, hogy Rovaniemiben egy ven- déglátóipari szakembereket képző intézetben tanít, dolgozik, és sokat jár külföldre, eddig már 16 Ízben utazott a világ különböző tájaira, hogy a lapp és a finn konyhát népszerűsítse. És még egy érdekesség: elárulta, hogy magasrangú küldöttségeknek is állított már össze ételeket: legutóbb, szeptember végén például Koivisto köztársasági elnök járt indiai vendégével kiránduláson Rovaniemiben, de a néhai Kekkonen elnök is evett már a „törtjéből", ő a sós lazacot kedvelte nagyon. A magával hozott recept is rénszarvashúsból készül, de megnyugtatott, hogy nagyon jól helyettesíthető szarvas, sőt marha húsával is. íme: Hozzávalók négy főre számolva: 1 1/2 kg nyakhús, 2 liter viz, só. 15 szem fehér- és szekfűbors, 1 babérlevél, 3 sárgarépa, 1 egész hagyma, 1—1 zeller és paszternák, 4 közepes nagyságú krumpli, apróra vágott petrezselyem. A húsdarabokat még kicson- tozatlan állapotban a hideg vízbe tesszük, forrósig melegítjük, majd forrás után a lé felszínéről a habot leszedjük. Hozzáadjuk az Ízesítőket, és lefedve egy-másfél órán át lassú tűzön tovább főzzük. Amikor a hús már majdnem megpuhult, a levet megszűrjük, és beletesszük a feldarabolt zöldségeket. Közben a húst leválasztjuk csontjáról, apróbb darabokra vágjuk és így tesszük vissza a levesbe, és az ízek teljes összeéréséig puhára főzzük. Ha kóstolás után még nem vagyunk elégedettek, tetszés szerint tovább ízesíthetjük. Tálaláskor a tetejére apróra vágott petrezselymet szórunk, és vajjal vékonyan megkent (barna) kenyeret adunk mellé. rendkívül nagy a felháborodás. A lóbatlani nagyközségi tanács legutóbbi ülésén például határozatba foglalta, hogy a Komárom Megyei Tanács elnöke haladéktalanul forduljon segítségért a vadászterület fenntartójához, a Honvédelmi Minisztériumhoz. A lóbatlani lakók azt követelik, hogy a túlszaporodott vadállományt csökkentsék a kívánt mértékűre, védőkerítéssel válasszák el az erdős részeket a település határától. Végh G. Súlyos vadkárok * Belépés csak különleges engedéllyel! Ide valóban csak különleges engedéllyel léphet be, az, aki itt illetéktelen. Az intézet dolgozóin kívül csak az orvoshallgatók, ők is csak akkor, amikor az oktatási rend ezt előírja. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Pathológiai Intézetének bonctermében vagyunk. Ide kerülnek azok, akik valamelyik klinikán haltak meg. De a Pathológiai (közismertebb nevén: kórbonctani), Intézetben a boncoláson, a halál okának, a betegségek okozta szervi elváltozások tanulmányozásán kívül más, nagy jelentőségű munkát is végeznek. Pl. a klinikákon, kórházakban, műtétek során eltávolított szövetek mikroszkópos vizsgálatát, itt állapítják meg, hogy a szöveti elváltozások jó- vagy rosszindulatú betegségek következményei. A vizsgálatok véleménye alapján, dőlhet el az operált beteg további sorsa. A körbecsempézett, nagyon tiszta és nagyon rideg boncteremben, a boncasztalokon ezen a napon három női tetem van előkészítve. Három nőnemű test, három generáció. Az egyik boncasztalon gyönyörű újszülött csecsemő, születése után, nem sokáig élt. Veleszületett fejlődési rendellenesség volt halálának az oka. A másik asztalon csontsoványra fogyott, 64 éves nő — ha élne, legalább 84-nek gondolnám, a kor olyan mély nyomot hagyott az arcán. A boncmesterek előkészítették már a holttesteket az orvosok számára. A boncolást végző orvos sorra veszi a szerveket: tüdőt, vesét, lépet, szivet, májat, stb., aprólékosán átvizsgálja, először kívülről, azután több ponton felmetszi. Egy-egy kivágott darabkát, az odakészített formalinos üvegekbe tesz, további mikroszkópos vizsgálat céljából. A boncolás eredménye: urémiás állapot (húgyvérűség), a húgyhólyag vérrel kitöltve, a szíven szivburokgyulladásra utaló jelek. Ez utóbbi az urémiás állapot tipikus szövődménye. Mindezeknek az elváltozásoknak, a méhben burjánzó rákos daganat az oka, amely már átterjedt a húgyhólyagra és több, más szervre is. Az orvos megjegyzi: ez az a tipikus halál, ami megelőzhető lett volna, ha ez a beteg tíz évvel ezelőtt, elkezd rendszeres onkológiai ellenőrzésre járni. Nézem a csapzott ősz hajat, a beesett arcot. Tíz hónap alatt zajlott le minden. Akkor kezdett el hirtelen fogyni, s mire végleg leromlott állapotban orvoshoz került, már nem lehetett mit tenni. Vajon hány unokának lehetett volna még 15—20 évig boldog nagymamája? A következő holttestre — minden edzettségem ellenére -, félve nézek, hiszen ha gyereket ragad el a halál, senki sem tud közömbös maradni. Hatéves kislány, gyönyörű arcocskáját a halál sem tudta elcsúfítani, s ha nem itt látnám, azt hinném, selymes, hosszú szempilláit lehunyva alszik. Pedig a kór. ami megtámadta, valamennyi szervén nyomot hagyott, s az első betegségtünetektől számítva, hat hét alatt végzett vele. A klinikai vélemény: leukémia. A kislányt a szülők magas lázzal vitték orvoshoz. A kórházba akkor került, amikor a bőrén és a nyálkahártyákon több helyen pontszerű vérzések léptek fel. A vizsgálatok nagyfokú vérszegénységet jeleztek és a csontvelő nagyon lecsökkent működését tapasztalták (a csontvelő játszik szerepet a vörös vértestek képzésében). A többszöri vérátömlesztés, csak átmeneti javulást hozott nála, rövid idő alatt, több helyen gennyes sebek lepték el a testét, belső vérzések léptek fel, szeptikus, sokkos állapot alakult ki, majd a halál. Az orvos rutinosan tárja fel a kis test belsőjét. A mellcson tot félreteszi, csontveiővizs- gálat céljából. A szerveken sorra halad, gyakorlott szeme, az egészen apró, rejtett elváltozásokat is észreveszi. Szegény kislánynak szinte nem volt olyan szerve, ami ne lett volna beteg. A tüdején tályog, a vesék is furcsák, a máj is toxikus állapotot jelez, a lépben is tályog, s több egészen furcsa, fehér gyöngyszemszerű csomók, valamilyen ismeretlen, idegen sejtképződmények. (Ennek miben létét a későbbi mikroszkopikus vizsgálat dönti el.) A feltárt csontvelőnek már a színe is elárulja, hogy sejthiányos, vagyis igazolja a leukémia gyanúját. Az egész kórkép azt mutatja, ezen gyerek szervezete, valamitől védekezésre képtelenné vált, az immuntevékenység teljes leállásáról lehet szó. S hogy ezt mi okozta, ennek megállapítására további részletes vizsgálatok szükségesek. Az orvos végzett. A bonc- mesterek már tudják, mit kell tenniük. A lefűrészelt koponya- tetőt visszahelyezik, a fejbőrt összevarrják, nem is látszik rajta a nagy beavatkozás. A test üregeibe visszahelyezik a szerveket, a mellkast összehúzzák, majd az izmokat és a bőrt összevarrják - majdnem úgy, mint műtét után a sebet. A kórbonctan fontos ága az orvostudománynak. Segíti a klinikust, föltárja a halál pontos okát, nagyon sok orvos- tudományi felfedezés e szakterületről indult el. Sokan vallják, minden belgyógyásznak és sebésznek, először itt kellene néhány tanulóévet eltölteni. Sarok Zsuzsa A boncteremben vasárnapi 5