Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-15 / 287. szám
1988 október 15., szombat Dunántúlt napló 5 Baranya élelmiszergazdasága aszály után Egyéni sorsok, országos érdekek Ki átkozta el a cipőgyárakat? Átszervezések, elbocsátások Szigetváron is: 49 dolgozónak Megyénk agrár- és élelmiszergazdaságára az jellemző az utóbbi években, hogy az egyre nehezedő gazdálkodási feltételek mellett elemi károk sútják a szántóföldi növény- termesztést és a kertészeti kultúrákat. Az 1984-es rekordterméseket eredményező év után nem volt egyetlen esztendő sem, amikor az időjárás kedvezett volna a mezőgazdaságnak. Sokáig emlékezetes marad az 1987. évi katasztrofális jégverés, amely milliárdos nagyságrendű károkat, kieséseket okozott megyénkben, melynek kihatásai a szőlőben, gyümölcsösökben még ez évben is érezhetőek. Ez évben az aszály, a csapadékhiány okozott pótolhatatlan kieséseket, termés- csökkenést. Év elejétől szeptember végéig, mintegy 140— 150 mm csapadékhiány volt a sokévi átlaghoz képest. Különösen száraz volt a július és az augusztus, amikor is a csapadékhiány mellett sok volt a hőségnapok száma, amikor a napi maximum meghaladta a 30 C°-ot. E két hónapban 25 ilyen nap volt. Ennek következtében az őszi betakarításé növényi kultúráknál jelentős, mintegy 10-40%-os terméskiesés mutatkozik. Legnagyobb kiesés a szőlőtermésben jelentkezik, ahol az ez évi aszály mellett az előző évi jégverés és a korábbi évek téli fagykára is éreztetik hatásukat. Legérzékenyebben érinti a mező- gazdasági üzemeket a kukoricánál mutatkozó terméscsökkenés. Ugyanis ez a legnagyobb területen termesztett növény, 85 000 hektár van a megyében. A kukoricánál 20-40% közötti hozamkiesés van, gazdaságonként, térségenként eltérően. Hosszú évek után fordul elő, hogy a kukorica átlagtermése alacsonyabb lesz mint az őszi búzáé. A szójánál, amelyet rekord nagyságú .területen termeltünk a megyében, 14 ezer hektáron a terméskiesés 20- 30% között ingadozik. A napraforgónál és a cukorrépánál 5-10%-os kieséssel kell számolni. Szerencsére az őszi kalászos gabonákból rekord termést takarítottak be a mezőgazdasági üzemeink, a búza átlagtermése 6072 kg/ha. Ez némileg ellensúlyozza az ősziek kieséseit. Az állattenyésztési eredmények jónak értékelhetők. A tejfelvásárlás 2%-kal nőtt. A vágósertés- és vágómarha-felvásárlás az előző évivel azonos, míg a baromfi-felvásárlás jelentős, 10%-ot meghaladó növekedést mutat. Az abrak- és tömegtakar- mány-szükséglet a megyében megtermett, a gazdaságok a téli szükséglettel rendelkeznek. Az importból származó fehérje- takarmányok ellátásában ismétlődően zavarok mutatkoznak. A növekvő területű szójater- mesztés a jövőben remélhetőleg enyhít ezeken a gondokon, összességében az 1988. évi aszály, csapadékhiány hatására a megye mezőgazdaságának bruttó termelési értéke várhatóan 6—7%-kal csökken, a pénzügyi eredmény várhatóan 20-30%-kal alacsonyabb lesz a tervezettnél. Előreláthatólag néhány gazdaság veszteséggel zárja az évet és több gazdaságnál várható likviditási gond, fizetésképtelenség. A számottevő terméktömeg kiesése kihatással van a megye élelmiszeripari vállalataira is. A vállalatok termelési értéke mintegy 6%-kal alacsonyabb az előző évinél. Kedvező viszont az, hogy az export árbevétel 15%-kal magasabb mint az 1987 azonos időszakában volt. Jelentősen növelte export árbevételét a Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a Szigetvári Konzervgyár és a Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalat. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetésével most október közepén kerül sor az ágazati feladategyeztető tárgyalásra. Ez évben a tárgyalásra úgy készültünk, hogy az illetékes párt- bizottságok és érdekképviseleti szervek részvételével várostérségenként összehívtuk a mező- gazdasági üzemek vezetőit. Tájékoztatást adtunk a megye helyzetéről és mindenkit megkérdeztünk a saját üzemének helyzetéről, elmondhatták gondjaikat. Ugyanezt megtettük az élelmiszeripari vállalatok vezetőivel is. A rendelkezésre álló információk és a vállalatok, szövetkezetek vezetői által felvetett gondok összegzése alapján készítettük elő a tárgyalást a MÉM vezetésével. 1. Megyénk élelmiszergazdaságában dolgozó vállalatoknak és szövetkezeteknek az aszálykárból kifolyólag jelentős termés- és eredménykieséssel kell számolni. Központi intézkedéseket igényel az aszálykárból származó veszteségek mérséklése. (Soron kívüli veszteség- rendezés, hitelvisszafizetések átütemezése, adófizetések átütemezésé stb.) 2. Baranya megye gazdaságilag elmaradott térségében, a Dráva mentén nagy jelentőségű a térségi melioráció. Az ehhez szükséges évi 55—60 millió Ft keretösszeg biztosítósa feltétlenül szükséges, hogy a program tervszerűen megvalósuljon. 3. Megyénk mezőgazdasági üzemeinek mintegy fele kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodik. Ezek eredményes működéséhez továbbra is nélkülözhetetlen a fejlesztési támogatás. 4. Az új, komplex földértékelési rendszer előkészítése sok ellentmondást hozott felszínre. Megítélésünk szerint a földek termőhelyi értékszámát a genetikus talajtérképre kell alapozni, az ökológiai adottságok reális számbavételével együtt. 5. Megyénk élelmiszergazdasági szövetkezetei, vállalatai részére nagy jelentőségű a magyar—jugoszláv 'kishatár- menti árucsere és a termelési együttműködés. Fontosnak tartjuk, hogy a cukorrépa-termelési és -feldolgozási kooperáció, a szójafeldolgozósi együttműködés továbbra is fennmaradjon, lehetőség szerint bővüljön. A tehenészeti telepi rekonstrukciókban a jugoszláv közreműködést szívesen vennénk. Az ellentételezés tejszállítással történne a rekonstrukcióban részt vevő gazdaságok részéről. 6. Élelmiszeripari vállalataink egy része jelentős mértékben exportorientált. A nép- gazdasági célokat szolgáló exportot az eddigitől eltérő módon tartjuk célszerűnek támogatni. Exportképes termékek és tevékenységek érdemelnek támogatást mind a dolláros export, mind a KGST- országokba történő kivitelnél. 7. A háztáji és kisüzemi termelés egyes termékféleségeknél nagyon jelentős mértékű, eléri, vagy meghaladja az előállított termékek 50%-át. Ismereteink szerint a kistermelői kedv csökken (szarvas- marha-, sertés-, kertészeti termékeknél). Ez a tevékenység piacra és szabályozásra egyaránt érzékeny. További te- hernövelést a kistermelés nem tud elviselni. A termelői érdekeltség fenntartása alapvetően fontos. Egyébként áruellátási zavarok keletkezhetnek, ami súlyosan érintené a hazai kiegyensúlyozott ellátás- és az exportlehetőségeket is. 8. A megyénkben működő jégesőelhárító szervezet tevékenységét úny kell korszerűsíteni, hogy az eddiginél kisebb költséggel hatékonyabban lássa el feladatát. A fentiekben felsorolt tárgyalási témák felvetésével a gazdaságok, szövetkezetek, vállalatok vezetői egyetértettek. Ezeken túl számtalan észrevétel hangzott el az eredményes gazdálkodóst zavaró jelenségekről. Ezek körül csak a legfontosabbakat említem. a) Egyes új szabályozók sok gondot okoznak a gyakorlatban. A személyi jövedelem- adó nem ösztönöz a teljesítménytöbbletre, sőt teljesít- ményvisszatartó hatású. A mezőgazdasági szezonalitásból adódó sajátosságokat nem tudja megfelelően kezelni. A táppénzrendszer is rosszul orientál. (A Szigetvári Konzervgyárban ez évben 10% fölé emelkedett a táppénzen levő dolgozók aránya.) A szabályozók értelmezése eltérő, másképpen értelmezi a gazdálkodó, mint az adóhatóság. A szabályozás legyen egyértelmű, kiszámítható, jól orientálja a gazdálkodást és a dolgozókat is. Ez jogos igény és felvetés. b) A pénzgazdálkodás zavarai sok gondot okoztak és okoznak ez évben a mező- gazdasági üzemekben. A restrikció, a hitelezési feltételek nehezítése, a váltóval való fizetés számtalan problémát vet fel. Joaqa! panaszolják a mezőgazdasági üzemek vezetői hogy rájuk erőszakolják a váltóval való fizetést a felvásárló vállalatok. Ugyanakkor a mezőgazdasági üzemek részére szállító vállalatok nem fogadják el a váltóval való fizetést. így az zsákutca. Sokan hangsúlyozták, hogy az ágazati érdekek védelmét határozottabban kell felvállalni mind a TOT-nak, mind a MÉM-nek. A mezőgazdasági üzemek elérkeztek a teherviselés határáig. A terhek további növelése kritikus helyzetet teremthet az ágazatban. d) A piaci zavarok is gyakran nehezítik a gazdálkodók tisztánlátását. A monopol- helyzetű felvásárló vállalatoknak főleg a tsz-ek kiszolgáltatottak. e) Egyre több mezőgazdasági üzemben jelentkeznek foalalkoztatási gondok. A melléktevékenységben foglalkoztatott női munkaerő foglalkoztatása nem hatékony. Az ipari gondok így begyűrűznek a mezőgazdaságba is. Megyénk mezőgazdasági üzemei, élelmiszeripari vállalatai eddig eredményesen tudtak reagálni a változó, nehezedő feltételekhez. A több lábon álló gazdaságox jól ki tudták védeni az elemi károkat. Az 1988. évi aszály és az újabb terhek kivédése néhány gazdaság erejét már meghaladja. Csak a folyamatosan megújulni képes gazdálkodók tudnak talpon maradni. Mind jobban érződik, hogy szükség van új agrárpolitikai tézisekre. A gazdálkodók szeretnék tisztán látni a célt, hogy merre haladunk, mely mezőgazda- sági termékekre van szükség, az agrárexport támogatása meddig kifizetődő? Ilyen és számtalan hasonló kérdés fogalmazódik az élelmiszer- gazdaságban dolgozó emberekben, melyek válaszra várnak. Reméljük, hogy „a hét szűk esztendőnek" is előbb- utóbb vége lesz, és jobb eredményekről tudunk számot adni. Cseh Sándor, a Baranya Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője A múlt évben elért csaknem 13 millió forintos vállalati eredményre, az önálló külke- reskedés kiharcolt, vagy kiérdemelt jogára, valamint a tőkés megrendelések arányának növekedésére alapozva a Szigetvári Cipőgyár vezetősége 1988-ra — változatlan termelés mellett is — 20 millió forintos eredményt kalkulált. Az időközben bekövetkezett, « főleg a rubelelszámolású exportot sújtó központi döntések azonban fenekestül felforgatták az előzetes elképzeléseket. A szigetvári vállalat, ahonnan a termékek mintegy 40 százaléka a Szovjetunióba kerül, most a veszteség rémével küszködik. A Szigetvári Cipőgyárban, egyebek mellett a kényszerű termelésvisszafogás miatt, 1988. január 1-i hatállyal 49 dolgozónak mondtak fel. „Durrdefekt” Amikor 2 évvel ezelőtt, a hosszú távú exportbővítő pályázat keretében 40 millió forint értékben kapott lehetőséget kölcsönbérleti szerződések megkötésére a gyár, még senki nem gondolta, hogy egyáltalán, vagy hogy ilyen hamar eljön a kényszerű korlátozások korszaka. A gazdasági környezetet kiszámíthatatlanul befolyásoló kormányzati döntések következtében — mintha csak elátkozta volna valaki a cipőgyárakat — a mesterségesen felpumpált cipőipar az egyik pillanatról a másikra „durrdefektet” kapott. A Szovjetunióba irányuló, s korábban minden elképzelhető formában ösztönzött export „támogatásának” előre nem jelzett csökkentése Szigetváron a tervekhez képest 4 millió forint veszteséget jelent. A 15 , —20 százalékos bőrgyári áremelés, amelyet csak a tőkés kapcsolatokban lehetett a megrendelőkre áthárítani, ájabb 4 milliót, és .mert a baj csak ritkán jár egyedül, piaci iaénycsökkenést jelentett be a nyár folyamán a Rockport cég, a vállalat régi üzletfele. A lemondott 200 ezer pár cipő az eredeti tervekhez képest még úgy is mínusz 30 millió forintot jelent, hogy a Szigetvári Cipőgyár időközben új partnert talált. A Remonte cég megrendelésére az NSZK-ba kerülő 30 ezer pár lábbeli kis részben ugyan képes javítani a helyzeten, de mitsem változtat a lényegen. Azon, hogy az általános költségek csökkentése maradt az egyetlen lehetséges megoldás. —i Készleteink csökkentéséből mintegy 4—5 millió forinthoz jutunk, de ez természetesen kevés — mondja dr. Kapás László, a vállalat gazdasági igazgatója, aki a dolgozók előzetes szóbeli tájékoztatása után szeptember végén aláírta a felmondó leveleket. mennie kell ■— A lemondott tőkés export helyére bérmunkát vállaltunk, és jelent valamit a Remonte ajánlata is. Ez újabb ötmillió, de azt hiszem, ezzel együtt is nyilvánvaló, hogy számos más ésszerűsítő apróság mellett a termelés átszervezését sem halogathattuk tovább. Valóban 49 dolgozónak mondtunk fel. Főleg olyanoknak, akikkel valamilyen okból kifolyólag, például a szaktudás hiánya, a gyakorlatlanság, a fegyelmezetlenség, vagy a gyakori hiányzás miatt gondunk volt. A vállalat nehezedő helyzetét látva azonban sajnos nemcsak ők mennek el. Július eleje óta már több mint százan adták be felmondásukat, sajnos jó néhányon a legjobbak közül ... Sok az igazgató? A kilábalás stratégiáját a •nyár derekán 4 pontba foglalva fogalmazta meg a vállalati tanács. Ebben a tervben a veszteséges, illetve alacsony jövedelmezőségű piacok minimálisra szorítása mellett a termelési körök összevonása, a termelés visszafogása, és a vállalati rezsiköltségek feltétlen előteremtése szerepel. Hogy kik menjenek, és kik maradhatnak, azt a vállalat vezetősége a művezetők ja-> vaslata alapján döntötte el. Miután a közvetlen munkahelyi vezetők adott létszám ismeretében nyilatkoztak arról, hogy kikkel akarnak dolgozni jelenlegi munkatársaik közül, a többiekre terelődött a figyelem. Volt, akinek felajánlották az átirányítást — ezt néhányon nem fogadták el—, volt azonban olyan is, akinek a személyes elbeszélgetés során megígért együttérzésén kívül -mást nem kínált, nem kínálhatott fel a vezetés. Hogy kik voltak ők? Kólát László betanított munkásként dolgozik néhány éve a vállalatnál. Mint mondja, az utóbbi fél évben nem volt vele különösebb gond. Igaz, ebben a félmondatban az is ott bújkál, hogy korábban viszont igen. — Nem tudom, mi lesz — mondja a fiatalember. — Még nem vagyok házas, de család- fenntartó vagyok. Amikor megtudtam, hogy engem is el fognak küldeni, egy hétig nem jöttem melózni .. . — Nem érzem magam any- nyira elveszett embernek, hogy nem tudnék valamihez kezdeni — állítja határozottan Szegedi Gyuláné. — Majd csak lesz valahogy ... Törökné Barna Elvira özvegy, egyedü1 neveli két gyermekét — nagyon elkeseredett. Neki felkínáltak ugyan egy másik helyet, de mint mondja, ott olyan keveset keresne, hogy eg/szerűen nem fogadhatja el. Később dr. Kapás László mondja, hogy a fiatal özvegyasz- szony számára mindenképp megpróbálnak találni valami elfogadhatót. A teljességhez persze hozzátartozik, hogy az érintettek közül többen is tartózkodtak a nyilvánosságtól. Amit hallani llehet, hogy miért nem a vidékiektől szabadul meg a cég, hisz akkor az utaztatás költségeit is megspórolhatná, meg hogy az üzletkötő tavaly történt elküldésével kezdődtek a bajok, meg hogy sok az igazgató .. . — Jövőre abból is kevesebb ilesz — derül a felvetésen a gazdasági igazgató, majd komolyra fordítja a szót. - Ami a vidékiek elküldését illeti, el kell mondanom, hogy érősebb érv volt ennél * a jó szakemberekhez való ragaszkodás. Ezt egyébként azzal is érzékeltetni kívántuk, hogy augusztus elsejei hatállyal bérfejlesztést kaptak mindazok, akikre az elkövetkező nehéz időszakban számít a vállalat. Menni, de hová? Hogy szakszervezeti tag-e vagy sem az elbocsátott dolgozó, annak — ma még — nincs különösebb jelentősége, a párttagok elbocsátása- azon. ban elmélkedésre adhatna okot. Nem annyira a munkahely, sóikkal inkább a párt fegyelme miatt. — Párttagjaink nincsenek az elbocsátottak listáján — mondja a pártvezetőség titkára, Gábor Ferenc. — Szinte valamennyien szakképzett dolgozók, és nyugodtan mondhatom, hogy úgy végzik mindennapi munkájukat, ahogy az elvárható. — Egy szakszervezeti bizalmi neve először a névsorba került, de arról meg kiderült, hogy tévedésről van szó - mondja Jámovics István. — Személy szerint bízom abban, hogy ilyen szigorú döntéseket a jövőben már nem kell hozni. Kovács Józsefné, a megyei pó rt-vég reh aj tóbizottsá g ta g j a, a gyár meósa azt tartja a leg. elkeserítőbbnek, hogy ide jutottak, hogy fizikai dolgozóknak kell felmondani a gazdasági problémák miatt. — Azt sajnos nem tudjuk soha meg, hogy a művezetők javaslatában nem játszottak-e szerepet személyes viták — mondja —, de bízom benne, hogy ilyen komoly döntések esetében ilyesmiről nem lehet szó. — Úay gondolom, hogy az év végén, vagy január elején már csak két-három embernek kell munkát keresnie, a többiek már korábban találnak megoldást, hiszen van bőven munkahely — mondja dr. Kapós László, és bár okfejtése mindvégig meggyőző volt, e kérdésben már nem osztom optimizmusát. Különösen, hogy Schmidt Károlv, a megyei munkaügyi szolgáltató iroda vezetőie is qondokról beszél. — Baranyában eddig mintegy 50 vállalat jelezte lét- számleépítési szándékát — mondja. — Fel fogjuk keresni a szigetváriakat is. tájékoztat, ni foaiuk őket a lehetőségekről, de nem lesz egyszerű az elhelyezkedés. Egyszerű, vagy nem eqvsze- rű, végülis nézőpont kérdése. A jelenleg érvényben levő szabályozás szerint ugyanis egy felkínált munkahely napi két óra utazással elfogadható, sőt egyes hírek szerint szó ven az ingázási idő napi három órára történő emeléséről is. Ilyen távolságban pedig -•gye már biztos akad munkahely. Ez persze már rég nem a Szigetvári Cipőgyár ügye. Ott nem történt semmi más, mint hogy tudomásul vették a változó körülményeket. Ferling József Exportra készülnek a női cipők a gyártósoron
