Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-02 / 274. szám
siker Az évad legjobb zenekari művésze Kerékpárral jött a megbeszélt találkozóra Gácsik Veronika, de ezen csak én lepődöm meg kissé, zenekari kollégái régóta tudják róla, hogy bősz biciklista. Még a füstös, forgalmas város sem riasztja vissza kedvenc járművének használatától. Időnként leteker Orfűre is, és lelkesedése már a zenekarban is visszhangra talált, többen csatlakoznak hozzá egy-egy útra. Igaz, találkozásunk egy ennél sokkal ünnepélyesebb ese. iménynek szól. A Pécsi Szimfonikus Zenekar tagjai titkos szavazással Gácsik Veronika csellistának adományozták „Az évad legjobb zenekari művésze” címet, melyet a Művelődési Minisztérium minden zenekar számára évente külön kiír. — Két éve vagyok szólam- vezető és alkalmanként hozzájutok egy-egy szólófeladathoz. Természetes, hogy így jobban felfigyelnek az emberre. Igen örülök ennek a szakmai elismerésnek - mondja Gácsik Veronika, és hozzáteszi, inkább órákon át csellózna, mintsem interjút adna. Budapesti születésű, Pécsett járt főiskolára és tanulmányai befejezésekor, 1974-ben rögtön a Pécsi Szimfonikus Zenekarban helyezkedett el. Meg volt elégedve az eljátszott zeneművekkel, nem is vetődött fel benne, hogy más zenekarhoz szerződjön. Izgalommal készülő, dik a szólófeladatokra, pl.: Brahms B-dúr zongoraversenyében a zongora—cselló párbeszédre, Rossini Teli Vilmos nyitányára, vagy a Tosco híres csellószólójára. — Hogyan látja a zenekari tagok szakmai fejlődésének lehetőségét?- A pesti kollégák köny- nyebb helyzetben vannak, elmehetnek különórákra a zene- akadémiai tanárokhoz. Bizony, jó lenne, ha itt is meg lehetne ezt a féle továbbképzést valósítani. Az önképzés lehetősége viszont adott. A kama- razenélés ennek az egyik legfőbb formája. Fejleszti az egy-! másra figyelés pontosságát, hangulatosabb is a gyakorlásnál és alkalmanként Fellépési lehetőséget is biztosít. Minden ikonéért jutalom a zenekari zenésznek, hiszen ismert, hogy főleg vidéken a zenekarok nem jutnak elég fellépéshez, üdítően hat az is a zenekarra, amikor vendégkarmesterrel dolgozunk. Talán nem sértődik meg itt helyben senki, de hát az köztudott, nemcsak ebben a szakmában, hogy a megszokott emberekre egy idő után kevésbé figyelnek, mint az újonnan jövőkre. Még. ha ez nem is helyénvaló, és igyekszünk ellene tenni. Ezeken kívül az otthoni gyakorlás is fontos, a „folyamatos karbantartás” elengedhetetlen a zenészi pályán. — A zeneirodalomból melyik stílus áll önhöz a legközelebb? — Mindent szívesen játszom, de főleg a barókk és a romantikus muzsika legvonzóbb a számomra. A szezon végére készülünk a vonósnégyesünkkel egy romantikus hangversennyel, melyet majd a Csontváry Múzeumban adunk elő. B. A. Tornyok az út mentén A kakasdi faluház Amióta a sudár ágasfókat beállították a helyükre, sokan megnézik Kakasdon, a 6-os út mentén épülő nagy házat, Ma- kovecz Imre tervező jellegzetes stílusában formálódó létesítményt. Pedig a leendő faluház további, még látványosabb részei csak a tervrajzon láthatók. Hétköznap délelőtt hárman sürgölődnek a háznál, sietve teregetik szét a tervrajzot. Csak épüljön már fel, szeretnénk haisználni, még mielőtt nyugdíjba megyünk — hunyorít az egyikük, de a másik két férfi leinti: — Még viccből sem mondjál ilyent, elkészül ez már hamarosan. A tanácselnöknek, Bányai Jánosnak is ez az egyik leghőbb óhaja. Ö már két éve nyugdíjba vonulhotott volna, de a faluház ügyei hivatalában marasztalják.- A falunkban rendben vannak a közintézményeink, ám a kulturálódási lehetőségek a nullával egyenlőek. ötezer kötetes könyvtárunkat az egészségházba kellett zsúfolnunk, művelődési házunk nincsen. Aki valahova menni akar, csak a kocsmát választhatja. Már 1980-ban elhatároztuk, hogy kellene egy művelődési ház. Gyűjtögettük a pénzt, az emberek a településfejlesztési hozzájárulást is erre szavazták meg, kaptunk támogatást például a megyei tanácstól, az Állami Ifjúsági és Sporthivataltól. Többen segítettek azzal, hogy az anyagok szállításáért nem kértek tőlünk pénzt. Az építkezést két éve kezdtük, teljesen társadalmi munkában. A hétvégeken sokan jönnek a faluból; az építkezésre még egy fillért sem fizettünk ki vállalkozóknak! Igaz, mintha a lelkesedés egy kicsit megcsappant volna, de azért most már nem hagyjuk abba - sóhajt a tanácselnök, és magyarázza a kifüggesztett tervrajz alapján, mi minden lesz a faluházban. Nagyterem, könyvtár, klub, presszó, a pincében lőpálya, tekepálya, lesz melegítőkonyha is, elsősorban a lakodalmakra gondolva. A terv igen mutatós, két tornyot is beleálmodott a tervezője. — Az egyik a székelytorony, a másik pedig a svábtorony — bök rá a papírra Bányai János : — Ugyanis itt zömmel székelyek és németek laknak. A svábok, hadd mondjam így, hiszen magam is az vagyok, Mária Terézia idejében jöttek ide tutajjal, ezért lenne itt ez a kis szobor is. Makovecz szerint ez a két torony jelképezné az ittlakók egymásrataláiását. Az emberek elfogadták o tervet, bár volt, aki mosolygott rajta, de senki sem ellenezte. A faluházhoz egy régi, meglévő parasztház is kapcsolódik majd, amelyet már megvásárolt a tanács. Tájházzá szeretnék alakítani, az egykori használati tárgyakat rendszeresen gyűjtik. — Nincsen elegendő pénze a tanácsnak az épület gyorsabb építéséhez? — Jelenleg van négymillió forintunk, ez ugyan nem elegendő, de még ezt sem tudjuk felhasználni. Nem kapható megfelelő szigetelő, fólia. Nem tudtunk faanyagot sem venni, pedig már az ismerősöket is mozgósítottuk a Tüzép-telepen. Nagyon szerettük volna legalább a nagytermet tető aló hozni még oz idén. A falazás kész lesz, de a tornyokhoz kellenek a felsorolt dolgok. Még a torony építéséhez sem kell máshonnan hívnunk szakembert, mert itt lakik Simcsik Sándor bácsi, aki dolgozott a vajdahunyadi vár tatarozásánál, így nagy a tapasztalata. Csak kapjunk már valahol anyagokat, mert az emberek is ebbe a huzavonába fáradnak bele, pedig igazán magukénak érzik ezt a faluházat! Barlahidai A. Panoráma Susanne, a fúria A képen látható Susanne Dubois dijoni francia operaénekesnő tévészerepet kapott: egy gyűlölködő fúriát kell eljátszania. Mint a fotó mutatja, ezzel a ragyogó arccal elég nehéz lesz. Bár, néha hogy mire nem képes egy nő ... Huszonhatminidráma Októberben a bécsi Theater Gruppe 80 nevű színházi csoportosulás 'huszonhat, úgynevezett minidrámát mutat be. A szerzők között Csehov, Fassbinder, Arthur Schoppenhauer található, valamint egy magyar: Eörsi István író, a Kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja, akinek Emlékeimből című darabját adják elő. Magányos zarándoklás Körösi Csorna Sándor sírjához Az indiai Gurka-földön még él őshaza-kutatónk emléke A székely eredetű Körösi Csorna Sándor világutazó, a magyar őshaza egyik lelkes kutatója az Indiában lévő Gurka-földön halt meg, a gurkák legnagyobb városában, Dar- jeelingben. Emlékoszloppal, kopjafával díszített sírja itt található, a Himalája oldalában, vagy 2300 méter magasan, a világ tetejének — helyi nyelven Kanchenjunganak nevezett hegyrész aljában. Ide utazott el egy lelkes pécsi mérnök, Baki Dezső, az Erőterv Vállalat pécsi kirendeltségének vezetője. Egyedül vágott a több mint ezer kilométeres útnak Bangladesből, ahol azért tartózkodott hónapokon át — egy magyar szakembercsoportot irányítva —, mert Ashugan városában az új villamos erőmű utolsó blokkját helyezték üzembe. Sikeresen végeztek o munkával. Míg társai hazautaztak magyar földre, addig ő hobbiból a Körösi Csoma- emlékek nyomába eredt ez év elején. Ment repülővel, autóbusszal, mikrobusszal, bérelt terepjáróval. Elindult Daccá- ból, megpihent Calcuttában, Siliguriban és végül több napot töltött a gurka-földi Dar- jeelingben. Calcuttában megtudta, hogy az Ázsia Intézetben megtalálható még ősmo- gyarhaza-kutatónk kutató- és pihenőszobája. Igaz, kissé rendezetlen, alig van jelölve, csupán az ajtó előtti, folyosói Körösi Csomo-mellszobor sejteti, hogy valakire emlékeznek ezen a helyen. Intézeti kísérője azt mondta, tervbe véve, hogy a szobát bemutatóteremmé, emlékhellyé alakítják és megnyitják a nagyközönség előtt is. Keservesen jutott be az indiai Gurka-földre, ahol a függetlenséget akaró szakadár csoportok tevékenysége miatt rendkívüli állapot van érvényben, tehát minden külföldit gyanakodva fogadnak a határon. De ő felkészült erre és mindenhol mutatta a fénymásolt régi fotót a sírról, s a kép szegélyére felírt több nyelvű szöveget, hogy mi is az úticélja. De sokat köszönhetett angol nyelvi tudásának is, és hosszas huzavona után beengedték a gurkák hazájába és megtalálhatta a keresett sírt, omelyre ő is felerősítette fémből formált emléktábláját. A vagy kétméter magas, többszögű obeliszkformájú sirkövön egyebek között angol, magyar, hindi és bengáli nyelvű kőtáb- lafeliratok sorakoznak felfüggesztve, becsavarozva, de a 'legtöbb a sírhely mögötti emlékfalon fedezhető fel, régiek, újak egyaránt. A sirkövön a mostani magyar kormány emléktáblája mutat o legszebben, Körösi Csorna Sándor sírja Gurka-földön. Fotó: Baki Dezső egyebek között a legnagyobb méretű. Nem találta a sír gondozóját, a már nyugalmazott, igen idős angol őrnagyot. Tán meg is halt — mondták neki. Vagy elutazott. Ki tudja. Mindenesetre Baki Dezső rendbe tette az elhanyagolt sírkertet, amit míves vaskerítés óv, a leszakadt kegytárgyakat, emléktáblákat visszaerősítette és megkérte a neki mindvégig segítő, de nevét eltitkoló gur- ka kisfiút, hogy legyen ő o sír alkalmi gondozója. A kisfiú mindent megértett, angolul beszéltek, s igent mondott a kérésre. Az biztos, hogy sokan keresik Tel híres tudósunk sírját, sok-sok kicsi és nagy virágcsokor és koszorú igazolja ezt. Az emlékfal táblái, bevésései szerint intézetek és magánosok az idezarándoklók. Körösi Csorna Sándort nem csak mi, de a világ is ismeri még ma is. Cs. J. * Handó Péter, 27 éves salgótarjáni villanyszerelő hétfőn a kohászati üzemek főbejáratától rajtolt kerékpárjával, hogy néhány hónapos kerékpározás után Jugoszlávia, Törökország, Irán, Pakisztán érintésével Indiába érjen. Itt Delhin, Ma Hason, Kalkuttán át, mintegy tízezer kilométer megtétele után Darjee- lingben felkeresi Körösi Csorna Sándor síremlékét, tisztelegve előtte a maga és honfitársai nevében. Handó Péter útját anyagilag támogatja a Salgótörjóni Kohászati Üzemek, ahol egykor kitanulta a szakmáját, továbbá a megyei tanács testnevelési és sportosztálya, valamint a KISZ. Az útra a turistafelszereléseken kívül egy komplett pótkereket, sebváltót és háromszáz küllőt vitt magával. Segítségére lesz, hogy tud eszperantóul, és a salgótarjáni eszperantó klub vezetőjétől megkapta több olyan eszperantista címét, akik az érintett országokban élnek. Ügy tervezi, hogy Indiából a jövő év tavaszán ér vissza Magyarországra. Radio mellett... A napokban a miniszter azt mondta a tévében, hogy a száz- meg kétszázszázalékos lakbéremelés merő rémhír, de hogy a lakbéreket rendezni kell, az biztos, méghozzá a jövő évben. Tegnapelőtt egy fővárosi állami hivatalnok azt mondja, ő nem tud a lakbéremelésről (vagy nem nézte a tévét, vagy nem mer szint vallani), szóval ő nem tud róla, csupán csak bizonyos előkészítésről van tudomása. Mellesleg ő is lakásügyekkel foglalkozik. Jha! És még valamit hozzáfűzött: .......Ha a lakb éremelés napirendre kerül, előtte úgyis nyilvánosságra hozzák, megvitatás végett..." Csak ezt ne mondta volna. A megvitatást. Vitatkozhatunk ezen akár ítéletnapig, a döntés .kimenetele nem kétséges: felemelik. Pedig vagy négy évvel ezelőtt - korábbi ígéret szerint — fokozatosan megkezdték a lakbérek emelését. Évente júliustól kezdődően bizonyos összeggel változott a bér. Ez lezajlott, joggal hihettük, hogy egy ideig békén hagynak bennünket. Ez sem jött be. A rádióból tudom, hogy Budapesten évente mintegy 7 milliárd forint lakbér folyik be az ingatlankezelő pénztárába, de a négyszáz- húszezer bérlemény fönntartásához évi tizenhárom-tizen- négy milliárd forint szükséges. A különbözetet az állam fedezi a költségvetésből. Ez viszont tarthatatlan. Már úgy értve,' hogy az állam leterhelése azzal a hétmilliárddal. A valóságban persze jóval többel, hiszen eme adatok csak a fővárosra vonatkoznak, ám az arányok vidéken is hasonlóak lehetnek. Én akkor sem hatódok meg. Egyszerűen nem Jó hetünk volt... hiszem el, hogy ezeknek az egyre sűrűbben jelentkező áremeléseknek ne lehetne akármilyen mértékben is gátat vetni. Vagy lassítani. Vagy szigorúbban ellenőrizni, hol és milyen mértékben jogos és mikor nem. Pontosan már meg sem tudom mondani, melyik esztendőiben, de emlékszem rá, hogy a húsárak „rendezését" azzal indokolták, hogy a portéka' majdnem önköltségi áron kerül a fogyasztó elé, azaz, a hústermelés ráfizetéses. Azóta — ha jól számolom — már túl vagyunk a négyszáz százalékos emelésen. Es most várhatjuk újra — talán januártól — hiszen az már biztos, hogy például a fehérjetakarmány ára harmincvalahány százalékkal növekszik. Nem tudom, megvitatás végett a húsárak változása is a nyilvánosság elé kerül-e majd, úgy — amint ezt a lakbéreknél is ígérik. De értelmetlen igyekezet lenne. Azt most már tapasztalhattuk, hogy a nyilvános „vita", a téma „megvitatása” a demokratizmus jegyében — gyakran kollektív szócséplés, semmi egyéb. Mondhatok újabb példát is. Ebben az évben a sajtó, rádió, tévé rendszeresen foglalkozott a kisvállalkozásokkal, a kisipari-kiskereskedői tevékenységgel — az illetékesektől kapott tájékoztatások alapján — élénk színekkel ecsetelve a jövőt. A lakossági szolgáltatásban elengedhetetlen szükség van rájuk!!! Csak manapság már éppen fulladozik a kisipar és a kiskereskedelem. Budapesten 5 ezer kisiparos adta visz- sza működési engedélyét, 2 ezer pedig szünetelteti. Vidéken sem jobb a helyzet. Nem nehéz kitalálni: miért? Az egyik napi műsorban elhangzott, hogy némely kisiparosnál az elvonás eléri a 80 százalékot...! Tervezik a társadalmi biztosítási díj fölemelését -, a magánvállalkozóknál hangzott el néhány napja szintén o rádióban. És az is, hogy — minden ígérgetés és baráti vállveregetés ellenére - régebbi, de még érvényben levő rendeletek kötik gúzsba a „maszekot”, akit annyira le- kopasztanak a pénzügyi szabályzók, hogy saját műszaki fejlesztésre fillérje nem marad. Hátrányba kerül a nyersanyag beszerzésénél is, holott az elosztásnál egyenlő jogot ígérnek neki az állami és szövetkezeti iparral. Ez egyszerűen nem igaz. A bankok zöme is — hitelkérés esetén — olyan garanciát kér a kisiparostól, amelyet gyakran képtelen teljesíteni. A vállalkozás — időben később gyümölcsözik — ám a hitel részleteinek visz- szafizetése már a kezdet kezdetekor szigorúan kötelező .. . De miből? Egyébként szép, meleg, napsütéses hetünk volt szeptember végén. „Eles anyanyelvűnk” Egyesek azért ferdítik el a történelmet, hogy ne rajtuk menjen át a kereke. • A számok bűvöletében lassan már a betűket is elfelejtjük. • Vak igazsággal nem érdemes szembenézni. Hiába az autogén tréning ónnak, a'ki nem képes a nyelvét 'lazítani. A szellemi törpe csak ésszel nem éri fel a dolgokat. Nem az száll magába, oki szárnyakat kapott. Aki csak színében tölte- kezik, többnyire visszájáról sül el. Kerekes László vasamapi
