Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-02 / 274. szám

If a sä r na pi szakäcstanacs '88 Balaton Gondolatok egy vihart kiváltó könyv kapcsán A szerzők új könyvükben nem csupán Sztálin sokat em­legetett, de tényszerűen sok­szor kévéssé ismert politikai tevékenységének, életpályájá­nak, történelmi szerepének áb­rázolására tesznek kísérletet. Napjainkban egyre több ed­dig feltáratlan forrás, koráb­ban ismeretlen adat, egyszers­mind jó néhány ellenőrizhetet­len hitelességű történet kerül a nyilvánosság elé. Az olvasó számára az adatbőség néha éppen nehezíti a tájékozódás biztonságát: eldönthetetlen az adatok hitelessége, s elveszhet az egyedi események összefüg­gése a történelmi folyamat egészével. „Félő, hogy a „his- tory-t felváltja a „story". A szerzők ezért azokat az adato­kat, történeteket írták le köny­vükben, amelyek hitelessége az ismeretek mai fokán bizonyos­nak tekinthető. Ugyanakkor felvázolják ama történelmi kor­szak jellemző jegyeit is, amely­nek Sztálin meghatározó sze­mélyisége volt. Bemutatják a kortárs szereplőket, az orosz és szovjet történelem főbb for­dulópontjait, a választási lehe­tőségeket és az azok mögött álló főbb nézetrendszereket. Történelmi vázlatukban az al­kotók egységes képet rajzol­nak, noha utalnak arra, hogy az új adatok számos részkér­désben árnyalhatják a képet, új vonásokkal gazdagíthatják a portrét. Béládi László és Krausz Ta­más könyve hosszú évtizedek óta az első, magyar nyelven megjelent Sztálin-életrajz. Ezt megelőzően 1947-ben került forgalomba Magyarországon egy szovjet könyvecske fordí­tása. Könyvük bevezető fejezeté­ben a szerzők felteszik a kér dést: „Ki volt ő valójában? Nagyformátumú gyilkos, vagy történelemformáló nagy egyé­niség? Ázsiai despota vagy munkáspolitikus? Jelentéktelen bürokrata vagy a népek tani tója? Mindez egyszerre? Vagy egyik állítás sem igaz?” Vá­laszt én sem tudok adni, túl hosszúak voltak a sötét évti zedek ahhoz, hogy tudományos történelmi objektivitással felel­hetnénk. Lombosi Jenő Ki volt Sztálin? A héten mutatta be a Láng Kiadó a sajtó képviselőinek Béládi László és Krausz Ta­más: Sztálin (történelmi váz­lat) c. könyvét. A könyv már 10 nappal ezelőtt kapható volt Pécsett, utcai árusításban. A Láng Kiadó tervezett Korkép — Kórkép sorozatának ez o könyv az első bemutatkozása. Ki is volt Sztálin? „Sztálin a népünk, Sztálin nevével lesz boldog a világ" — dübörög fülemben a Sztálin Kantáta, amelyet oly harsányan énekel­tünk, ha hittünk benne akkor is, ha nem - félelmünkben is. Beleborzadok a gondolatba: három évtizedig Istenként tisz­telték, tiszteltük több szózmil- millióan. Beleborzadok a gon­dolatba, utána egy másik szovjet vezetőt is csaknem két évtizedig csaknem hasonló alá­zattal, hittel követtünk. Bele­borzadok a gondolatba: lehet­séges, hogy jelenünkben, jö- vőnkben is fenyeget e veszély... Nem! A mostani széles körű demokratikus szellem, a kétke­dés, a vita lehetősége, a néze­tek lehetséges szabadsága ta­lán megakadályozza, hogy ha­sonló szégyenérzettel kelljen felülbírálni egykori tetteinket, érzéseinket. A most megjelent könyvet olvasva óhatatlanul felmerülnek ezek a gondolatok - sőt mások is. Ma, amikor Sztálint a moszk­vai televízió műsoraiban egy­szerűen bűnözőnek, gyilkosnak nevezik, Kelet-Európábán is minden leírható és elmondható lenne erről az emberről, aki 30 éven keresztül állt a szov­jet állam élén, és o II. világ­háború után a világ egyik leg­tekintélyesebb politikusa lett. „Felhőlátta" ízek Tokány velővel, székely módra Végigböngésztem nejem je­les szakácskönyv-gyűjteményét, de egyikben sem olvastam: a vadhúsételek szezonja az ősz­elő lenne. Mégis szeptember- októberben, amikor sötétbordó gyümölcsét érleli az erdőkben a som, amikor az őzlábgom­bák tucatja ágaskodik kalap­ját magasról nyújtva az avar­ból, s vadgyümölcsöket ked­velők megkeresik a kökény­bokrokat, hány hét kell még a mélykék bogyók szedéséig — ekkorra sejthető a vadételek szezonja is. Csakhogy: kezdődhet bár egy recept azzal, végy egy másfél kilogrammos szarvas- combdarabot — az első kér­dés: ugyan, hol? Nos, a vad­hús ritka csemegének számí­tott, s a szakácsművészet mes­terei már régen kitalálták-ta- pasztalták, hogyan lehet mond­juk egy marha húsát „megva- ditani”. A példa: a vadas, amit valóban a legritkább esetben készítenek lőtt vad hú­sából. E heti szakácsmeserünknek- legendát mesélnek főztjei- ről a bográcsa közelébe férők- kicsit morózusnak tűnik a hangulata. Gondos Gyula me­gyei fővadósz otthonának konyhájába inviltált a „bemu­tatóra”, de látom, valami nem tetszik neki. Pedig már a ke­zében a kés, az asztalon a hagyma, a zöldpaprika, egy disznólapocka. Végül lecsapja a kést: — Ez így nem jó! Menjünk a szabadba . . . Egy vadászház a célunk, er­dő mélyén, tisztás szélén. Nyárutói nap halvány szerelme simogatja a hullani készülő le­veleket, s a ház mögött alig tucat méterre, jókorai szarvas­bika nyoma árulkodik: béke volt itt az utóbbi napokban. — Mi lesz a vacsora? - kérdem, s hogy vadászjelene­tek lesznek-e a kötényén. — Kötény?! Ki látott már vadászt kötényben főzni . . . Egyébként olyan ételt válasz­tottam, amelyikhez valóban nem szükséges vadhús, azaz a boltokban kapható nyersanya­gokból is elkészíthető. Gondos Gyula komótosan dolgozik. Nem lassan, hanem — már bocsánat az olcsó poé­nért - gondosan. Tesz-vesz, pattogva hámlik a hagyma hé­ja, nedvdúsan recseg a zöld­paprika, aprókat kondul a fa­kanál a szűkülő szájú bogrács falán, s a tűzzel úgy bánik, mintha csappal irányítana egy gáztűzhelyet: pontosan akkora a láng, amekkora adott pilla­natban kell. — Tokány velővel, székely módra. Elkészíthető bármely vadhúsból, de nagyon jó a há­zisertés- és marhahús vegye­sen is, most 5-6 főnek elegen­dő mennyiséghez adom meg a receptet. 1 kiló vékonyra vá­gott hús, 3 zöldpaprika, egy nagyobb vöröshagyma, néhány paradicsom, kávéskanálnyi pi­rospaprika, étolaj, 2 deciliter tejföl, két gerezd fokhagyma, kevés finomra vágott petrezse­lyemzöld, só. — És a velő? — Nem marad ki, de később kell. Megpirítjuk a hagymát az olajon, hozzáadjuk a pirospap­rikát, a megmosott húst, meg­borsozzuk, az apróra vágott paradicsomot, zöldpaprikát ke­vés vízzel vagy csontlével fel­engedjük és fedő alatt 45 per­cig puhára pároljuk. Közben adjuk hozzá a szétnyom.ott fokhagymát, a tejfölt. És csak most jön a lehártyázott velő: 20—25 dekagrammnyi, meg­mossuk, apróra vágjuk, és ez­zel együtt az egészet összefor­raljuk. Persze, közben mindent mu­tat is. Időnként felemeli a fe­jét a szép fa alatt álló asz­taltól, mert szajkó neszez a közelben, vagy - lassan már az alkony jön — szarvasbika „hangol" a túlsó völgyben.- Szóval szűkülő szájú bog­rácsban ... - Tele van a szám, hosszabb kérdésre nem futja.- Feltétlenül. Visszapörgeti az illatos gőzt, nem engedik elszabadulni az aromákat. De szerintem levegő is kell az ilyen ételhez. Mármint ilyen tiszta, szépszagú levegő, ami az erdőkben van. Ami ízeket a felhők „látnak”, az csak jó lehet! Mészáros Attila Siófok t Asványgyujtök találkozója Siófokon Ezen a hét végén Siófokon a SIOTOUR üdülőhelyi klub­jában másodízben rendezik meg a BALATONMINERAL '88 elnevezésű nemzetközi ásvány­gyűjtő találkozót és -börzét. Mint Kövecses Varga Lajos, a találkozó főrendezője, a sió­foki ásványmúzeum vezetője elmondta, a hazai érdeklődő­kön kívül Olaszországból, Franciaországból, az NSZK- ból, Ausztriából és szinte va­lamennyi szocialista országból érkeztek gyűjtők a rangos ese­ményre, s természetesen a ha­zai ásványvadászok is szép számmal képviseltették magu­kat. Az első napon, pénteken autóbuszos kirándulást rendez­tek a Balaton-felvidékre: Ha­ló phegy—Nyi respuszta—Ajka (Csingervölgy)—Úrkút útvona­lon, ahol a táj jellegzetes ás­ványait, elsősorban a zeolito- kat, nátriotot, aragonitokat gyűjfhettek a résztvevők. Szom­baton kezdődött s vasárnap folytatódik az üdülőhelyi klub­ban az ásványbörze, amelyet a tavalyi évben mintegy há­romezer látogató keresett fel, ennyire vagy talán többre az idén is számítanak. Cserelehe­tőség, ásványvásárlás, ingye­nes meghatározás és sztereó diavetítés a kínálat. A rendezvénysorozat kereté­ben egy önálló kiállítás is nyílik: Herzsabánya ásvány­kincseit mutatja be. Ezt a bá­nyahelyet azért választották a rendezők, mert sok olyan ás­ványt szolgáltatott, amelyek szinte kizárólag itt, a Kárpát- medence e lelelóhelyén talál­hatók, s ilyen szempontból egyedülállónak számítanak a világon. Vasárnap osztják ki a leg­szebb kiállított ásványok és fosszíliák díjait, s külön díjat fog kapni a legszebb formájú kövezet is. Verebics János Emberölés bűntettének kísérlete „Anya” Fitness­nap Családi futással kezdődik ma negyed tízkor a pécsi Dok­tor Sándor—Zsolnay Művelődé­si Központ által szervezett fitnessnap programsorozata. Bárki nevezhet, a legjobbak értékes sportszereket nyerhet­nek, két és fél kilométer után. Tíz órától óránként lesznek előadások kettőig sorrendben az akupunktúráról, a tolpmasz- százsról, a jógáról (indiai ételbemutatóval) és a gyógy­tornáról. Működik az Átváltoz­tatjuk szalon is. Ingyenes a frizuraigazítás és kozmetikus- szogáltatás vehető igénybe ma 10—14 óra között a DOZSO- ban. Kosarasék: hat gyermek és a két szülő. A tényekre egy feljegyzésből támaszkodunk. Ezt a feljegyzést a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán készítették. Kosaras Mihályné mohácsi la­kos itt van emberöllés bűntet­tének kísérlete miatt előzetes letartóztatásban. Az erre okot adó bűncselekmény ez év augusztusában történt. A történet azonban jóval hosszabb. A Kosaras-gyerekek ügyében 1974-től folyamatosak az ál­lamigazgatási intézkedések. Az 1973-ban született kisfiút tel­jesen elhanyagolták a szülők. „Több mint valószínű, hogy éheztetik", írta akkor a még Komlón élő szülőkről a városi tanács gyámügyi osztályának a védőnő. Az állami gondozás­ba vétel már ekkor felmerült, de a szülők ehhez nem járul­tak hozzá. A hétköznapok kegyetlenek voltak. „1974 decemberében azapa a nagyobbik gyereket akarta tisztába tenni. Közben vette észre, hogy a kisebbik, aki a heverőn feküdt, csúszik lefelé. Ezért a kisgyermeket a lábá­nál fogva elkapta, majd a gyerekágyba vágta, úgy, hogy a kisgyerek jobb lába eltörött. A kicsi sírt, az apa boroga­tást tett a lábára, majd — Imiután a gyerek tovább sírt — fejbe ütötte. A gyerek jobb­oldali halántékán Y alakú tö­rés keletkezett." 1975-ben a hatóságok ismét figyelmeztették a szülőket. Még ebben az évben az apát elitélték súlyos testi sértés bűntette miatt. Ugyanebben az évben a két gyerek füstmérgezés kapott — a szülők felügyelet nélkül hagyták őket a lakásban. 1975 májusában kelt az államigaz­gatási határozat a két gyer­mek állami gondozásba vételé­ről. Elitélték az anyát is, if­júság elleni bűntett miatt. 1977-ben született egy kis­fiú, 1979-ben egy kislány. A két idősebb, még mindig ál­lami gondozásban lévő gyer­mek láthatását a gyámügyi hatóság korlátozta, a család­dal együtt lévő kisfiú és kis­lány mellé hivatásos pártfogót rendeltek. 1980-ban még egy kisfiú született, most már vele együtt az előbb említetteket is állami gondozásba kellett venni. Éheztetés, durva, kegyetlen bánásmód miatt. 1981-ben mindkét szülőt kü­lönböző bűncselekmények mi­att - valamennyi a gyermek- tartáshoz, -neveléshez kötődik — ismét elitélték. Akkor már a kislányon sorvadásos tüne­teket észlelt a védőnő, az alultápláltság - egyértelműb­ben : az éheztetés — következ­tében. Az állami gondozásban lévő Kosaras-gyerekek alkalmanként otthon töltötték a nyári szün­időt. 1987-ben a Baranya Megyei Gyermek- és Ifjúság­védő Intézet Ilona, László és Ferenc esetében javasolta az állami gondozás megszünteté­sét, Mihály és Gábor azonban továbbra is az intézetben ma­radt. Alig több mint két hét elteltével azonban valamennyi gyermek esetében az ismételt állami gondozásba vételt kel­lett javasolni. Ez év nyarán a Kosaras-gye­rekek közül hárman otthon tölthettek a nyarat. Augusztus 9-én, a mohácsi lakótelepen Kosarasék egyik szomszédasz- szonya tompa puffanásra, majd gyermeksírásra figyelt fel. ö ért oda elsőnek Ilonához. A 9 éves kislány eltörött comb­csontjai a földbe fúródtak. Később a kislány azt mondta az őt operáló orvosoknak is, hogy „az édesanyja kidobta az ablakon". Az öccse azt mondta, a szomszéd szobából hallotta, hogy „Ili azt kiabál­ja: anyu ne, anyu neI" A második emeleten laknak. Az „ANYA” vallomásából: Miután kidobtam Ilit, nem néztem utána.” Nem. Visszament a nagy­szobába és leült kártyázni a többi gyerekkel. A pszichológus Kosarasáé­ról: közel van a gyengeelmé­jűség enyhe fokához. Ezt persze nem magyarázat­nak szánta. Mert az nincs. Mészáros Attila vasárnapi 5

Next

/
Thumbnails
Contents