Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)

1988-09-04 / 246. szám

JPTE: Ifjúság­kutató konferencia Szombaton befejeződött Pé­csett az a háromnapos ifjú­ságkutató konferencia, amelyet a KISZ Központi és Baranya Megyei Bizottsága, valamint az ÁISH rendezett a Janus Pan­nonius Tudományegyetemen. Az összejövetelt — mint az egyik résztvevő megfogalmazta — a „kutatók csendes terrorja" jel­lemezte, vagyis elsősorban az elméleti szakemberek jutottak szóhoz. Szombaton délelőtt azonban egy gyakorló politikus, Nagy Imre, a KISZ KB titkára be­szélt hosszasan a KISZ és az ifjúsági mozgalom helyzetéről, a szervezet jövőjéről. Elmond­ta, hogy a KISZ jelenleg még nem rendelkezik megfelelő stratégiával, s így a problé­mákra választ adó program­mal sem tudott még előállni, bár mindkettő kidolgozása - az előzetes viták szintjén - folyamatban van. (A novem­beri KISZ-értekezlet bizonyára előrelendíti majd ezt a folya­matot.) Mindenképpen alulról jövő kezdeményezésre, a párt. tál való viszony újjáalakításá­ra van szükség - mondta az előadó, s három alternatívát vázolt fel: Az első változat szerint a KISZ a jelenlegi struktúrában is képes a megújulásra; a második szerint szűk kommu­nista élcsapattá kell átalakul­nia; a harmadik elképzelés szerint széles platformú, szo- - cialista politikai szövetséget kell kialakítani, amelyben sem a demokratikus centralizmus, sem annak hosszú ideig gya­korolt formája, a bürokratikus centralizmus nem érvényesül. A konferencia záró előadá­sát - Nagy Imre beszédének vitája után — Slumpl István, a Társadalomtudományi Intézet munkatársa tartotta. Részletes elemzést adott az ifjúság kö­rében lezajlott — s szerinte az egész társadalom szempontjá­ból modell értékű - változá­sokról. Külön kitért arra azag. gasztóan megnövekedett, poli­tikailag - kultúrálatlan tömegre, amely válságos helyzetben de­magógiával nogyon könnyen befolyásolható. A politika ma egy kisebbség ügye, ami ön­magában még nem volna baj, csupán az, hogy hiányzik hoz­zá a megfelelő társadalmi kontroll. Stumpf István végül az alternatív mozgalmak ie- lentőséaét taglalta, hiányolva részvételüket az ifjúságkutató konferenciáról. (Mint a szer­vezőktől meqtudtuk, ennek pusztán gazdasági okai vol­tak.) H. J. Szombaton is, vasárnap is Kék baseballsapka és hoz­zá Arató András — ismert jelenség a magyar szóra­koztató szakmában. Tegnap, a pécsi bányásznapon ő ve­zette a Kortárs művészek cí­mű műsort, melyben fellé­pett Zoltán Erika, Végvári Adóm és Növényi Norbert. Ma, vasárnap is részt vesz - Nagy Bandó Andrással — a politikai fórum előtti prog­ramban. Műsora állandó, megbízható színvonalú, csak annyi néha a változás, hogy nem kék, hanem fehér base­ballsapkát visel. Továbbá a diszkóműfajban meglepetés volt:- Augusztus 20-án „Szo­cialista kultúráért" kitünte­tést kapott?! — Igen, mert nemcsak le­mezlovas vagyok, hanem a közművelődésben végzett másfél évtizedes szervező te­vékenységemért is kaptam a kitüntetést. Alapelvem a ren­dezvények megújítása; a pa­pírról felolvasott sablonos beszédek helyett modern lát­vánnyal kell keretet adni a tisztességes, őszinte társa­dalmi gondolatoknak. Ren­deztünk mór olyan gyűlést. dabb fények és melodikus zene a kívánatos, mert az életharcban fáradt emberek nem igénylik a fiatalok ag­resszív hangvételű diszkóját.- ön szervezte meg a ve­lencei központot?! — Eddig nyáron csak a Balaton volt az ifjúság nagy- Igen és most már tu­dom, mi a különbség a be­széd és az írás között.- Néhány hete vitába ke­veredett a Tálemtum irodá­val az Iglesias koncert kö­zönségének létszáma ügyé­ben?!- Ez az újságírás foglal­kozási ártalma, ha az újság­író keményen megírja a tár­gyi igazságot. A lemezlovas hitvallása ahol tizennégy nyelven és lézerrel lőttük fel az égre a béke szót, és a közönség érezte, hogy a látvány mö­gött valódi békevógy van.- Igaz-e, hogy külföldön idősebbek is járnak disz­kóba? — Igaz. Az élő zenét min­denütt kiszorítja a gépi mu­zsika, de ha idősebbekből áll a publikum, akkor szoli­szórakoztató helye, most fél évtizedes munkával sikerült a Velencében is létrehoz­nom. Gerince a színvonalas diszkó és a hírességekkel való találkozás, őszinte be­szélgetés.- Igaz, hogy Riskó Géza helyett külső munkatársként átvette az Esti Hírlap pop­rovatát?- Mit kérdezne a vasár­napi politikai fórumon? — Azt, hogy miért terhelik forgalmi adóval a diszkót, holott a rockzenei vagy ve­gyes szórakoztató előadást nem adóztatják így. Ez a szórakozó fiatalok zsebére megy majd. Földessy Dénes Bartus Gyula, a Pécsi Nemzeti Színház új művésze Az első főszerep: Vajk Táncos ünnep Siófokon A siófoki Balaton Tánc- együttes tegnap ünnepelte alapításának 25. évfordu­lóját, illő módon tánccal, zeneszóval. Az egész napos program keretében volt menettánc, színpompás fel- . vonulás, tudományos kon­ferencia és este 7 órakor gálaműsor a szabadtéri színpadon. 1963-ban Kelemen István és Együd Árpád vezetésé­vel alakult meg a balaton- szabadi és a siófoki tánc­csoportok egyesülésével a Balaton Táncegyüttes. Bár a 25 évvel ezelőtti tánco­sok jelentős része mór „szögre akasztotta a csiz­mát vagy főkötőt", néhá­nyon az alapítók közül ma is ott vannak a 100 tagú együttesben. 1970-ben el­nyerték a Kiváló együttes címet, 1976-ban szerezték meg első minősítésüket, a bronz első fokozatot. Ezt azóta 1978-ban az ezüst második fokozatú, illetve 1980-ban, 1984-ben és 1988-ban az arany harma­dik fokozatú minősítés el­nyerése követte. Az elmúlt évtizedekben több mint félezer fellépése volt az együttesnek belföl­dön és 12 európai ország­ban mutathatták be tudá­sukat. A tegnapi nap kiemel­kedő eseménye volt az alapító Együd Árpád em­léke előtti tisztelgés, sír­jának, kopjafájának meg­koszorúzása. Verebics János A szőke miskolci fiatalem­bert, aki most végezte el a Színművészeti Főiskolát, nemso­kára megismerheti a pécsi színházlátogató közönség, mégpedig máris főszerepben. Bartus Gyula, mint friss diplo­más színművész komoly fel­adattal kezdi első évadját; a Pécsi Nemzeti Színházban ok­tóber 21-én lesz Szabó Magda darabjának, az „Az a szép, fé­nyes nap”-nak a premierje. A színdarabban Bartus Gyulára osztották Vajk szerepét. Most erre készül; a feladat nem könnyű, s természetesen a leg­kevésbé sem mellékes, hogyan mutatkozik be. — Pécsre és Nyíregyházára hívtak; én ezen a nyáron jár­tam először Pécsett és nagyon megtetszett a város. Jól érzem itt magam, s nemcsak a város­ban, hanem a társulatban is, ahol hamar és könnyen befo­gadtak és segítenek. Ez egy pályakezdőnek nagyon fontos, hiszen idegenként az ember dolga mindig jóval nehezebb. Itt azt látom, hogy mindenki számára fontos az előadás, hogy mindenki úgy érzi, csak akkor érdemes a színpadra lépni, ha hiszünk abban, amit csinálunk - ez föloldja az embert.- Főiskolás korában volt már komolyabb leiadata? — Sem nekem, sem az osz­tály kilencven százalékának nem volt. Többnyire tömegjele­netekben játszottunk. Ennek a szerepnek nem csupán őzért örülök, mert ez az első jelentős feladatom, hanem, mert szere­tem a történelmi darabokat. Vajk alakjának megformálása pedig azért izgalmas külön is a számomra, mert nem egy idea­lizált figurát szeretnék elját­szani, hanem a hús-vér embert bemutatni, aki igenis küzd a kételyeivel. S bár a szerep szinte csupa kijelentő mondat­ból áll, mintha Vajk mindig tisztán látna, mint akinek nincs más dolga, mint bevégezni a történelmileg ráháruló felada­tot — pedig nyilvánvaló, hogy a valóságban ez nem így volt. István király is ember volt, s egészen biztos, hogy tépelő- dött, vajon jó-e az, amit csi­nál. Ez valahogy hiányzik a * színdarab Vajkjából, s én igyekszem megpróbálni a két­kedő, az önmagával is küzdő embert. Keresem, próbálom megtalálni az egésznek az ősiségét. Nem szeretnék bele­esni abba a csapdába, hogy olyan Vajkot játszom el, akinek mintha minden olyan könnyű lenne. Ez nagyon nehéz lesz, de azt hiszem, hogy ezek a nehéz, próbára tevő feladatok a legjelentősebbek egy ember életében.- További szerepei az évad­ban? — Konkrét szerepeket még nem tudok mondani, ez majd a későbbiekben dől el. Bartus Gyula most tehát Vajk szerepére készül, de az október 21-i premier előtt is láthatjuk egy „alakítását": a bányásznapi színész-újságíró rangadón a színészek focicsa- potának is új tagjaként lép az újhegyi pályára. D. Cs. Radio mellett... Hát én a svédekkel jól megvagyok — velük bajom soha nem is volt — sőt mostanában elég gyakran gondolok rájuk, például a hét elején is, amikor rá­diónkban már többször el­hangzott, hogy a mi adó­zási rendszerünk tulajdon­képpen svéd eredetű. Ha nem is koppintottak le tel­jesen - északi utazásaik során — pénzügyi szakem­bereink a svéd rendszert, az alapok mondhatnánk, azonosak. Most is mondták egy nyilatkozatban, hogy a svéd polgár évi jövedelmé­nek adózási alsó határa ál­talában 30 százalék, de fel­mehet akár 60 százalékra is. ügyes. A jó ötletet át kell venni bárkitől. Én szí­vesen fizetem a magas adót - különben is lefog­ják - és boldogan számol­gatom maradék forintjaimat annak tudatábon, hogy a svédek is magasan adóz­nak. Csak azt nem tudom, hogy a svéd polgár a ma­radék keresetéből hogyan tud megélni? Hogy én mi­ként élek meg, azzal tisz­tában vagyok már régóta. De a svédeket... azokat bizony sajnálom. Mikor amúgy is olyan életrevaló, kedves nép. Leg­utóbb például hallom a rá­dióból, hogy svéd tudósok alapos kísérletezést folytat­tak abból a célból, hogy rájöjjenek: a svéd polgár miért ásítozik mondjuk egy értekezlet, vagy tanácskozás alatt. Tényleg, miért? A té­ma nekünk új. Valaki azt mondta, hogy a népes ér­tekezlet alatt a tanácste­remben csökken az oxigén mennyisége és az álmossá­got, tompultságot ez okoz­za. Hát a svéd professzorok nem vették be ezt a szöve­get. Folytatták a kísérletet, amely végül is meglepő eredménnyel zárult. Egy zsúfolt tanácsterembe frissí­tő oxigént pumpáltak, és mit gondolnak, mi történt? A tanácskozás résztvevői kö; zül sokan továbbra is ásí- toztak, sőt az ásítás szinte ragályossá vált. És ekkor rájöttek a kutatók: nem az oxigénnel van baj, hanem az unalmas előadás és hoz­zászólások sorozata készíti ki a hallgatóságot. Hát most mondják: milyen cso­dálatos a tudomány. Én már hosszú évek óta tűnődtem, mitől álmosodunk el egy- egy hosszas tanácskozáson, és most kiderült; a süket dumától. Ami szintén ra­gályos. Pusztán véletlenül jutott most eszembe, hogy a bős­nagymarosi erőmű építése erőteljesen halad — bizo­nyára a terveknek megfele­lően - és a körülötte zajló vita is tart még a mai na­pon is. Vagyis, különösebb újság nincs. Én ugyan a vi­tát - enyhén szólva - már unom, de hát hadd mond­ja el mindenki saját vélemé­nyét. Rövidesen már az olim­piáról társalog majd az or­szág, az eredményektől füg­getlenül is foglalkoztatja majd a közvéleményt. Az­tán új téma következik az őszi országgyűlés után, vár­hatjuk az újabb áremelése­ket, sőt jövőre - a héten beígért - lakbéremelést is. Majd meglátjuk, mi lesz a télen. Megérkezik az első narancsszállítmány, ismét megírjuk, hogy kevés (vagy több?) a déligyümölcs, miért nem lesz szentjánoskenyér és miért rohad el a man­darin megint. A rádió reklámműsora is néha szórakoztató. Mit is hallottam egyik reggel? Pár­beszédes reklám lévén, a férj — nevezzük Apukának — megnyom egy bizonyára il­Ne ásíts, te...! latos „sprét”, mire Anyuka ájuldozik az örömtől és kér­dezi, honnét és mi ez? Apuka: „Az áruház valdivia- osztályán vásároltam. De van - képzeld - igazi bőr­kosztüm is, mit mondjak, gyönyörű!" Anyuka ujjong; „Hát akkor azonnal men­jünk az áruházba, ahol bá­nyásznapi vásár van!'.’ Apu­ka: „Rendben van, de ak­kor én is kapok valamit nemde?” - „Természetesen! De mit, drágám?!" Apuka boldog: „A bányásznapi áruházi vásáron a tizenkét­ezer forintos számológépet most megkapjuk kilencezer forintért..." Anyuka felsi- kolt örömébe: „Hát akkor azonnal siessünk...!" Remélem, időben odaér­tek, mert több száz bányász — zsebében a kiharcolt hű­ségjutalommal — már nyitás előtt egy órával ott tolon­gott a bejáratnál, és sort állt a kilencezer forintos számítógépért... Panoráma Mirjam hatása A tizennyolc éves Mir­jam Staub lett a zürichi televízió éjszakai adásá­nak egyik új bemondónő­je. O a munkától nem alszik, a képernyője előtt ülő feleségek pedig a fél­tékenységtől. Egy kannibál Manhattanben Torna Janowitz NSZK- beli írónő most adta ki Egy kannibál Manhattan- ben című regényét. Ebben a kannibál békésen él há­rom feleségével egy szige­ten, mígnem egy hölgy el nem csalja Manhattan­ije, ahonnét a kannibál a civilizált város erkölcseitől félőrülten menekül vissza szigetére. Háború a babföldeken Robert Redford új fil­met forgatott Háború a babföldeken címmel. Az Egyesült Államok déli ré­szén élő egyszerű farmerek egymás közötti küzdelmé­nek története a kritika sze­rint varázslatos hangvétel­lel. A filmet maga Robert Redford rendezte. A Kis herceg rockműfajban Olaszországban a Rimini Városi Színházban próbál­ják Saint Exupery: A kis herceg című történetének rockmusical változatát. A zenében sok Pink Floyd muzsikát alkalmaznak. Miss Tanga A norvég születésű Ann Iren nyerte el a Miss Tanga megtisztelő címet egy nemzetközi versenyen a spanyol városban. (MTI Telefotó) vasamapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents