Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)

1988-09-03 / 245. szám

IO Dunántúli napló 1988. szeptember 3., szombat Bukszár Mária Lang Györgyi Jó is, rossz Is A pop-rock porondon Kalandos volt az lidei nyár Bukszár Márta, a Pécsi Nem­zeti Színház művésznője szá­mára: „történt velünk jó is, rossz is". — Mi volt a rossz? — Az autó. Pedig olyan jól indult minden. Barátnőm, Be- ney Kati Bayreuth-ban énekel, hívott bennünket, látogassuk meg. Felpakoltuk a családot öreg Skodánkra — a Loheng- rint láttuk volna. Csehszlová­kiában elromlott a kocsi, nem tudták megjavítani alkatrész 'hiánya miatt, a szerelők azt mondták, Magyarországon több a Skoda-alkatrész, mint ott. Itthon pedig azt javasol­ták, próbáljuk meg Ausztriá­ban. A szomszédban jobb az ellátás. Hát ez még hátravan: mindenesetre az idén nem lát­tuk a Lohengrint Bayreuth- ban. — És mi volt a jó? Azért abból is kijutott. Ba- latonmáriafürdőn egy barát­nőm villájában nyaraltunk jú­liusban, a legjobb időben a napozáshoz, fürdéshez, a néhány hűvös nap pedig ide­ális volt egy szentendrei, bu­dapesti kiránduláshoz, amikor- is kilencéves fiammal meg­néztük a várost és egy sza­badtéri előadást. — Receptgyűjteménye gyara­podott a nyáron? — Nem, mert a külföldi uta­zás meghiúsult, pedig kiváló magyaros ételekkel készültem német ismerőseinket meglepni. Befőzéseim viszont remekül si­kerültek: meggyből és cseresz­nyéből tettem el, lekvárt és szörpöt. — Mit kínál az idei évad? — A Bécsi vérben játszom, most magyarul próbáljuk, a bemutató Siófokon lesz. Az­után elutazom a JPTE női ka- marakórusóval, amely Jobbágy Valér vezetésével Firenzében, Arezzóban szerepel a modern­zenei fesztiválon: Szőllősy András Plonctus Mariae című művében Mária szólamát éneklem és Salvatore Sciervi- no Le Donna di Tracbis című többtételes kórusának egyik női szólóját. Ezután németül tanulom a Bécsi vért, mert novemberben és decemberben az NSZK-ban túrnézunk vele, a kettő között pedig itthon felújítjuk a János vitézt. G. T. Az Interpop Fesztiválon lát­hattuk a nyáron Lang Györ­gyit Falusi Marianna!, a Pa Dö Dö-duóban — igen nagy sikert aratták. A művésznő hét év után sajnos megvált a Pécsi Nemzeti Színháztól — a várostól azonban nem. A bányásznapon ismét találkoz­hatunk vele, és reméljük, Fa­lusi Marianna! készített közös estjeiket is meghívják Pécs­re. Most Szegeden, a Kárász utcában értük utol Lang Györgyit telefonunkkal, nya­ralás, pihenés, nagy beszélge­tések, séták közepette - a nagymamánál, ahol gyermek­kora óta az összes vakációt tölti. Most Mariannol együtt pihenik itt a nyár fáradalma­it, melyekről emigyen szólt a művésznő: — A Pro Menedzseriroda, vagyis dr. Eidős Péter neve­zett kettőnket az Interpop Fesztiválra, az alkalomra La­ar András a KFT-ből írt egy számot. Majd eljöttünk Pécs­re LIbrik Dórához, ugyanis ő találja ki a koreográfiát az összes műsorunkhoz, és nél­küle csak állnánk mereven. Aztán elmentünk Siófokra, és elhatároztuk, hogy jókedvünk .lesz. Nem estünk ki az elő­döntőből, zajos közönségsikert arattunk, és ugyan nem kerül­tünk az első három közé, de megjegyeztek bennünket. Nagy kérdés volt, befogadnak-e a szakmában kettőnket, befo­gad-e a műfaj igen speciális közönsége. Nos, igen a vá­lasz. Lang Györgyi és Falusi Ma­riann - aki operatanszakot végzett, Ki-mit-tud-ot nyert dzsesszből 1983-ban, külföl­dön énekelt éveken át — akik a Rémségek kicsiny bolt­jában, ezen az előadáson ta­lálkoztak, ebben fedezte fel őket Presser Gábor, majd rá­jöttek, hogy ők nem vetély- társak, hanem ők egy kettős, egy Pa Dö Dö, ősszel lemezt készítenek a három év da­laiból. önálló estjükkel sze­repelnek az országban, és Bécsben, készül kettejükre is számítva egy musical, és megy tovább Lang Györgyi és a pécsi társulattal a Gőzben nagysikerű sorozata. Csak Lang ment el Pécsről. Sza­badúszó lett. — Elfáradtam — mondja', - hét év fanatikus hitébe és a hivatal közönyébe sokan be­lefáradtunk. A hét pécsi éve­met azonban senki sem tudja elvenni tőlem. G. O. Szabó Dezső A magyar és a francia konyha a kedvence Pozsonyban tanulta a cuk­rászmesterséget, majd Léván a szakócsságot a Pécsett szin­te mindenki által jól ismert, ma már nyugdíjas mestersza­kács Szabó Dezső. Léváról Budapestre, majd onnan a Kékestetőre került dolgozni, s végül 1947-ben jött Pécsre, először a volt Majláth utcai vendéglőbe. Volt szakács Si- kondán, Harkányban, s végül 1950-ben horgonyzott le vég­leg a Nádorban, ahol húsz évig, egészen nyugdíjba vonu­lásáig volt konyhafőnök. A mesterlevelet 1960-ban kapta meg; ezenkívül számtalan ok­levél és elismerés tulajdonosa. — Nekem mindig az volt a legnagyobb élmény, ha a vendégek megelégedéssel tá­voztak. A törzsvendégek még ma is köszönnek az utcán. Nekem ez nemcsak szakmám, hanem hobbim is. A szakma- szereíetet én nagyon fontos­nak tartom, és sajnálkozva látom, mintha ma ez a szem­pont az anyagiak mellett hát­térbe szorult volna . Szabó Dezső dolgozott Svájcban, Hannoverben, Prá­gában is, és nyugdíjasként is sokszor fölkérték, hogy mű­ködjön közre egy-egy vacso­raest megrendezésénél — nem csoda, neve ma is vonzza a vendégeket. — Kíváncsi lennék, mik egy mesteiszakács kedvenc ételei? — Szeretem a hortobágyi palacsintát, a magyaros erő­levest. az édestésztákat, pél­dául az aranygaluskát, de ta­lán legeslegjobban a galus­kát hús nélkül, csak úgy pör­költszafttal. A húsért nem va­gyok oda. Készíteni viszont legjobban hidegtálakat sze­detek, itt az ember elereszt­heti a fantáziáját. Mondták 4s többször: „Szabó úr, med­dig tudja még ezt fokozni?" A magyar és a francia kony­hát szeretem a legjobban, de emellett még nagyon tetszik az erdélyi és bácskai konyha is. Kérésünkre megígérte, hogy holnap délelőtt tíz órától a Dunántúli Napló pavilonjában ő is dedikálni fogja szerkesz­tőségünk most megjelenő sza­kácskönyvét. Miután megígér­te, odafordult feleségéhez: — Akkor vasárnap délelőtt neked kell főznöd itthon, jó? D. Cs. A PMSC négy újonca Iff gyorsabb a játék A Honvéd elleni rangadón megnézték a játékát a szülei. Az édesapja, a volt futbal­lista szerint játszhatott volna jobban is. Csakhogy a ked­ves papa azt nem tudhatta, hogy azért nem jött be neki minden csel, passz, lövés, fe­jes, mert fáradt volt. No nem a sok edzéstől, mert azokat bírja, hanem attól, hogy a mérkőzést megelőző éjszakán nem aludt. Egyszerűen nem jött álom a szemére, annyira ideges volt. A lámpaláz az első jó továbbításig tartott, az megnyugtatta. S bármeny­nyire is szigorú kritikus az édesapja, nem játszott rosz- szul. Czéh László jól érzi magát a PMSC-ben.- Eddig nem csalódtam, hogy ezt a klubot választot­tam. Elég sok jó játékos jött •itt most össze, nehéz bekerül­ni a csapatba. Van egy rakás középpályás, széles a válasz­ték. Mégis arra számítok, hogy mindig ott leszek az el­ső csapat közelében. A Kecskemétről érkezett fia­talember gyorsan rájött, hogy az NB II. azért más, mint az NB I.- Itt gyorsabb a játék, nem lehet menet közben annyit Ciéh László Vén Csaba Lehota István Nagy Tamás pihenni, mint az alacsonyabb osztályban. Ha megy a lab­da, nincs sok idő a gondol­kodásra. Baloldali középpályásként jön számításba a- PMSC-nél. Hívták több helyre is, de Pé­cset választotta. És mert ré­gebb óta rokonszenvezett a várossal, annak csapatával — ide szerződött. Három évet irt alá, ennyi idő alatt rengete­get fejlődhet. Elvégre csak húszesztendős. Bérelt- helye lehet­A 25 éves labdarúgóért — mint arra a sportkedvelők bi­zonyára jól emlékeznek — ta­valy ősszel az MTK-VM és a Vasas versengett, de mivel az MLSZ egy évre eltiltotta az átigazolástól, Dunaújvárosban maradt. Előtte Kecskeméten és katonaideje alatt, a Szabó L. SE-ben is szerepelt, de az igazi áttörést a dunaújvárosi évek hozták .meg Lehota Ist­ván számára. Ekkor mutatko­zott be az olimpiai válogatott­ban, ráadásul kitűnően, úgy­hogy rövid idő alatt ő lett a legkeresettebb „cikk" a ma­gyar futballpiacon. Ezért is hatott meglepetésként, hogy a pécsi vezetők egy jól sikerült húzással előszerződést kötöttek a szőke csatárral, aminek — bár három játékosba és elég sok pénzbe került — már most is látszik, hogy nemcsak ők, de a szurkolók is igazán örülhetnek. Hogy mekkora üz­let volt Lehota Pécsre csá­bítása, mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a csatárt már Mezey György is megkereste, jelezve szándékát, hogy figye­lembe veszi a világbajnoki se­lejtezők alkalmával. Az újmecsekaljai szurkolók új kedvence egyébként kitű­nően érzi magát Pécsett. Nemrég házasodott (a felké­szülés kezdetén ezért is hi­ányzott rövid ideig, nejével Olaszországban töltötték a mézesheteket, s úgy érzi, megfelelő környezetet talált családja számára a mecsek- alji városban. Eddigi szerep­lése egyébként a várakozásé­nak megfelelő, szélsőjátéká­val felgyorsult a piros-feke­ték játéka, s mór most nyu­godtan kijelenthetjük, hogy tudása alapján hosszú ideig bérelt helye lehet a kezdő 11-ben. Mivel hároméves szerződést kötött a piros-feke­tékkel, hosszú távon számolni lehet a játékával. A címeres mez a cél Nagy Tamás egyidős Leho- táva'l, ráadásul ugyanúgy, ahogy a csatárt, őt is az MTK-VM elől szerezték meg a pécsiek. Az irányító közép­pályás Keszthelyen kezdte pá­lyafutását, majd a ZTE és a Rába ETO következett. Győr­ben csupán egy évig maradt, hogy .miért, arról a következő­ket mondja. — A szerződésemben benne szerepelt, hogy a Rába lakás­hoz juttat. Mivel ezt nem tel­jesítették, jogom volt tovább állni. Az az igazság, hogy egyébként is szívesebben jöt­tem Pécsre, hiszen Garami Jó­zsefet már ifjúsági labdarúgó koromban megismertem, s azóta is nagyra becsülöm. A pécsi vezetők különben már most teljesítették a szerződés­ben foglaltakat, úgyhogy nincs más dolgom, mint a játékkal törődni. S hogy Nagy Tamás való­ban a labdarúgásnak szenteli idejét, azt az első néhány mérkőzésen mutatott teljesít­ménye is igazolja.- Irányító középpályásnak hozott Pécsre Garami József. Tudom, a jelenlegi PMSC-ben senkinek sem lehet bérelt he­lye, már csak azért sem, mert szinte minden posztra többen is pályáznak. Nekem sem le­het más célom mint, hogy tüzközelben legyek. A fiút egyébként Lehotával egyetemben erősen figyeli a szövetségi kapitány. Kétszer — Verebesnél — már elutazhatott válogatott mérkőzésre, beke­rülni azonban akikor még nem tudott. Mind az NDK-ban, mind a svédek ellen csak a kispadon jutott számára hely. — Természetes, hogy mint labdarúgónak, nekem is leg­főbb vágyom a címeres mez kiérdemlése. De azt is tudom, hogy ehhez elsősorban a baj­noki mérkőzéseken kell jól sze­repelni. Jól szerelme bemuf-af-kozni 1977 óta futballozik, a szü­lőhelyén, Kalocsán ismerkedett meg először a labdával. Ké­sőbb Miskére, majd Bajára került, most pedig Pécsre. Vi- (ógéletében a bal szélen ját­szott, hol szélsőt, hol közép­pályást. Egyszer már az NB l-ben is szerepelt, Szombathe­lyen becserélték. Ott, akkor egészen jó dolgokat lehetett tőle látni. Ez ad reményt arra, hogy beigazolódjon: jó vásárt csinált 'Vén Csabá­val a PMSC. — Nem bántam meg, hogy a PMSC-t választottam — mondja. - Kitűnő kollektívába ke ültem, egyáltalán nem éreztetik velem, hogy új fiú vagyok. Állandó kezdőember szeretnék lenni Pécsett, ezért sok mindent megteszek. Baján gólkirály volt, igaz, az alacsonyabb osztály. Erős­sége, hogv a pontrúgásokat úgy csavarja kapura, illetve kopu elé, ami fél góllal ér fel. Hátránya viszont, hogy fejel­ni nem nagyon tud, nem is szeret, meg aztán a jobb lá­bát jószerével csak támaszko­dásra használja. Amióta a PMSC-ben edz, illetve ját­szik, észrevett már magán né­mi változást: átvette a gyor­sabb játék ritmusát, technikai, lag is javult. Régóta tetszett neki Pécs, úgyhogy a jelek azt mutat­ják: kölcsönösen jó választás volt. A 23 esztendős labda­rúgó eddig még nem mutat­kozhatott be hazai pályán a pécsi közönségnek, de ez sem várat már magára sokáig. Ha hosszabb ideig jut játéklehe­tőséghez, " akkor derül ki róla igazán Újmecsekalján, hogy: ki mit tud? A négy pécsi újonc egyike szerint nem fog­nak benne csalódni...

Next

/
Thumbnails
Contents