Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)

1988-09-03 / 245. szám

1988. szeptember 3., szombat Dunántúli napló 11 Dalra fakadt a Szabó család Nemrég Szabó család-kö­zönség találkozón vettem részt. A teremben nagy tömeg várta a főszereplőket, különös nagy szeretettel Szabó nénit, Gobbi Hildát. Azután megjött Kár­páti, Icu, Ferkó, Csipetke és Hédi, de Gobbi Hilda nem. A művészek elmondták, hogy egyenesen ai Rádióból jöttek, a Szabó család felvételéről, ahol Gobbi Hilda is velük volt, készült is a találkozóra, de sajnos hirtelen rosszul lett, és haza kellett mennie. Az asztalon piros rózsacso­kor várta. Mellette celofánba kála és gerbe ra. Egy asszony kis dobozkával a kezében szerényen a mikro­fon elé lépett, és elmondta: ezzel a kis bonbonnal szerette volna köszönteni Szabó nénit, illetve Gobbi Hildát 75. szüle­tésnapján. Ö szegény, nincs több pénze, kis nyugdíjából egyedül él, erre a kis aján­dékra tellett csak neki. Szabó néni túlélte Gobbi Hildát. . . Megrendült szavakkal be­szélt valaki, aki Kolozsvárról érkezett. Elmondta, hogy őket ez a műsor köti Magyarország­hoz, el nem mulasztanák meg­hallgatni, mert úgy érzik, ők is a családhoz tartoznak, s rajta keresztül a magyarsághoz. Ferkó, Petrik József, a meg­ható szavak után az asszony­hoz lépett, és egy Szabó csa­lád hanglemezt nyújtott át ne­ki. Csongrádi Kata pedig egy szál bársonyos rózsát Szabó néni csokrából. Különös kapcsolat ez a mű­sor és hallgatóság, művészek és közönség között. . . Lehet a Szabó családot sze­retni, nem szeretni, lehet ezt a műsort kinevetni és kritizálni, lehet a rádiót bekapcsolni és kikapcsolni, ha a Szabó család szól, de egy biztos: a műsor hatása óriási. Hallgatottsága évtizedek óta kimagaslóan nagy, és ilyen hosszan tartó sorozat a magyar rádiózás tör­ténetében még nem volt. És ki tudja, lesz-e? Jövőre 30 éves a műsor. És az említett találkozóra az 1512. adás felvétele utón ér­keztek a művészek. Milyen kapcsolatuk van a hallgatókkal? Petrik Józ-ef elmondta, hogy a napokban vidéken egy kis faluban filmeztek. Bodrogi Gyulával megszomjazván, be­tértek a kocsmába, öregember hórfázott a zsúfolt teremben. Petrikék a söntéshez furakod- tak, és az emberek feje fölött a, művész átkióltott: kérek két hosszúlépést! Az öregember abbahagyta a hárfázást, és anélkül, hogy Petőkre nézett volna, felkiáltott: Vakuljak meg, ha ez nem a Wágner gyerek!... Wágner Ferkót úgy megsze­rette pár éve egy magányos idős asszony, hogy levelet írt a Rádiónak, és felajánlotta, örökbefogadja ezt. a kallódó gyereket. Adoptálná, ráíratná a házát is, csak a Rádió se­gítsen az ügyek intézésében . . . Mednyánszky Ági, azaz Icu, amikor ikreket szült a műsor szerint, újságot vásárolt a fér­jével, Martini Lajos zongora- művésszel. Régi , ismerősük, az újságárus zavartan pislogott rájuk, majd néhány nap múlva, amikor a művésznő egyedül ment az újságért, kiderült a zavar oka. - Nem akartam a férje előtt kérdezni - mondta az újságárus, hogy jól van­nak-e az ikrek, akiket a Kár­páti szerkesztő úrtól szült a művésznő .. . Kárpátit, azaz Zenthe Feren­cet pedig egyenesen fel kellett támasztani a közönség kéré­sére. Ő ugyanis, mint Icu vő­legénye, Halász Feri, közel 30 évvel ezelőtt vizbe fulladt. Ez olyan felháborodást váltott ki a hallgatóság körében, hogy özönlöttek a levelek a Rádió­ba: Halász Feri ússzon ki a vízből, Halász Ferit ájulton vesse partra a folyó vagy fogja ki egy uszály és mentse meg ... No, de aki egyszer megfulladt, az megfulladt! A lemez bontója (Sajdik Fe­renc grafikája) Major Anna, a dramaturg ad- dig-addig törte a fejét, hogy eleget tudjon tenni a hallgató­ság kérésének, mígnem kitalál- _ ta, hogy „támadjon fel" Zenthe Ferenc, de nem Halász Feri­ként, hanem Kárpáti Zoltán­ként. És vegye feleségül leüt. Így történt. A kedélyek meg is nyugodtak. Szabó nénitől most nem hallhattunk történeteket, de számára az egyik legkedveseb­bét leírom. Elgondolkozva ve­zette autóját a Vác felé vivő műúton. Előtte egy teherautó haladt, a művésznő nem na­gyon törődött vele. Majd egy­szer csak arra ocsúdott fel, hogy Szabó nénit kiabálnak, integetnek, mosolyognak a te­herautóról. Nem volt nehéz fel­ismerni őket. A váci fegyház rabjai álltak a platón, csíkos fegyenc ruhájukban. Hát még az ő körükben is ilyen népszerű a Szabó család? A közönség most hangleme­zen is hallhatja kedvenceit, a Szabó család szereplőit. Sőt, a lemezen még énekelnek is! Azt hiszem, Szabó néni dala, az Amikor még papa élt, már­is népszerű azok körében, akik megvásárolták a lemezt. S. Nagy István szövege, Zsoldos Béla nagyon kellemes zenéje, biztos sikert ígér. A lemezt László Endre ren­dezte. „Bandi bácsit” szívesen nevezték a művészek a Szabó család atyjának. Élete volt ez a műsor. 29 éven át minden egyes adást ő rendezett. Egé­szen halála napjáig, karácso­nyig. Ez a lemez élete utolsó rendezése .. . Erőss Ágota Újabb televíziós sorozatok Bizonyára érdeklődéssel fo­gadták a nézők az augusztus­ban kezdődött Fejezetek az I. világháborúról címet viselő 13 részes amerikai sorozatot, amelyet szerdánként késő es­te közvetít a televízió az egyes műsoron. A mű fő erénye, hogy számos eddig ismeret­len dokumentumot tár a né­zők elé. A művészfilmeket kedvelők­nek a figyelmébe ajánljuk Ji- ri Menzel csehszlovák színmű­vész és filmrendező munkáit. Menzel a csehszlovák újhul-' lám egyik vezéralakja. Ha­zánkban is játszották a mozik a Szigorúan ellenőrzött vona­tok, o Szeszélyes nyár, a Sör­gyári capriccio alkotásait. Jó hír azoknak, akik szíve­sen nézik a hires zeneszerzők életéről készült filmeket; szep­temberben megismétli a tele­vízió a Verdi-sorozatot. Októberben kezdik vetíteni a Tengerparti nyár című nyolcrészes spanyol filmet. A forró napokat idéző látványos, romantikus alkotást bizonyára élvezettel nézik majd ősszel, szombat délutánonként. Ez idő tájt indítja útjára a televízió Az özvegyek című 12 részes angol krimit, amely nemcsak izgalmas, hanem mu­latságos is. A fordulatos bűn­ügyi történet szerzői szeren­csére mellőzik a szokványos megoldásokat. A mindenre el­szánt betörők végzetes akció­ja után tettre kész özvegyeik próbálják megszerezni a hőn áhított zsákmányt. Ugyanebben a hónapban nyolcrészes ismeretterjesztő fil­met kezd sugározni a televí­zió 2. műsora. A Bizánc ezer esztendeje cimű NSZK-sorozat sokrétű információival, gazdag képi világával valószínűleg népszerű lesz a nézők köré­ben. Novemberben látható a Hosszú út a dünéken című hétrészes film, amelynek eré­nye, hogy a kedves szerelmi történeten kívül Lettország tör­ténelmét is bemutatja 1939- től az 1960-as évekig. Szinház az egész világ cím­mel 13 részes angol filmsoro­zat indul, amely a görög idők­től kezdve napjainkig kíséri fi­gyelemmel a színházak fejlő­dését, kultúrtörténeti históriá­ját. Említésre méltó még A tenger trilógiája címet viselő 13 részes NSZK-beli ismeret- terjesztő sorozat" is, amelyet a televízió novemberben tűz mű­sorára. Csik Ibolya Videobusiness Magyarországon Virágzó feketepiac A magyarországi videóüzlet­re a rendezetlen viszonyok, o kusza, összevisszaságban ke­veredő tiltások és engedések, a piac túl- és alulszabályozott- sága egyszerre jellemző. A videózás hátrányos hely­zetét gazdasági, gazdálkodási, kereskedelmi rendszerünk struk­túrája, valamint a kulturális kereskedelem egészére neheze­dő eszmei, esztétikai „súlyok" okozzák. A hiánygazdaság és a devizagazdálkodás kötöttsé­gei fontossági sorrendet, hie­rarchiát teremtenek az egyes árucsoportok között. A hie­rarchia rendező elvét egy el­vont, igazából soha, senki ál­tal nem vizsgált szükséglet és értékrendszer adja. A videó ebben a hierarchiá­ban alúlra szorult. Gyakran hangoztatott vád, hogy a vi­deó a kultúrszemét hordozója, a bűnözés táptalaja, az ag­resszió fokozója. Színvonala alacsony, butít, növeli a szo­rongást, befelé fordulást ered­ményez, fokozza az emberek elszigetelődését. Paradox 'hely­zet, de hosszú szünet után ép­pen ez az elátkozott eszköz teremtett újabb közösségi együttléteket. Rokonok, szomszé­dok, ismerősök gyűlnek össze „házimozizni". Kisebb lakótele­pek, lakóközösségek öntevé­keny módon bekábelezik laká­saikat, s műsort adnak felnőt­teknek, gyerekeknek. Persze az egész „magánkábeltévé" ille­gális, a vetített filmek sokszor tiltottak, igénytelenek, rossz minőségűek. A magánpiac így korrigálja a rosszul működő hivatalosat, így bírálja felül a tiItás-tűrés­támogatás kategóriáiban gon­dolkodó kultúrpolitikát. Hogy mennyire rosszul működik a hivatalos piac, milyen szegé­nyes, az elfogadott kínálat, jól mutatja az a tény, hogy nem­csak tömegigényeket kielégítő kaland-, karate-, krimi- és egyéb produkciók hiányoznak, hanem még az egyébként tá­mogatott opera-és komolyzenei alkotások is. Utánanéztem, je­lenleg Magyarországon 3 ko­molyzenei és 3 operafelvételt lehet vásárolni, illetve kölcsö­nözni. A videóval szemben a leg­főbb vád az, hogy luxus, drá­ga, így csak egy szűk, kivált­ságos réteg juthat hozzá, ezt a réteget pedig minek támo­gatni? Bűvös kör ez, mert való­ban drága, valóban csak a tehetősebbek birtokolják, de azért drága és elzárt a kevés­bé tehetősek elől, mert az említett termékcsoport hierar­chiájában hátul szerepel,. s mert büntető adókkal és bün­tető vámokkal sújtják. A piaci nyomás és a külön­böző érdekcsoportok harca, va­lamint a strukturális tényezők együttes hatása sajátos, komp­romisszumos helyzetet teremtett. Az ideológiai ellenérzések és korlátozott devizakeret ellenére Videósztár: Krokodil Dundee van videó (-magnó, -kamera, -kazetta), és van lakossági igényeket is figyelembevevő műsoros kazetta. A kezdetek csillagászati áraihoz képest, ma mór olcsóbb készülékekhez is hozzá lehet jutni, bár a többségnek ez is igen drága. Ha korlátozott mértékben is, megindult a videógyártás (ösz- szeszerelés). és már nemcsak karácsonyi időszakban lehet látni a pultokon. A kompro­misszumos megoldás azonban a kényszerű meghátráláson, engedékenységen és ezen en­gedékenységért magas árat kérő rablógazdálkodáson, és nem korrekt üzleti elveken nyugszik. Miért? Mert az üzletbe fektetett pénz aránytalanul kisebb, mint a forgalomból levett sáp. A múlt kísért, hiszen a szórakoz­tató iparhoz sorolt tevékenysé­gek zöme, különösen a pop­rock szakma járt ugyanígy, a „befektetés” nagyobb részben üzletkötések engedélyezését, kisebb részben valutakeret biz­tosítását jelenti. Az üzletek kö­tését ad-hoc jelleggel, főható­sági szinten bírálják el, ami egyrészt monopolhelyzeteket te­remt, hiszen a kedvezményezet­tek versenytárs nélkül jelenhet­nek meg a piacon, másrészt kiszámíthatatlanná, kalkulálha- tatlanná teszi a kínálatot, ki­szolgáltatott helyzetbe hozza a fogyasztót. A műsoros kazetták import­ját a pénzügyi korlátozásokon túl erős központi, bürokratikus ellenőrzés nehezíti. Ez a kont­roll hivatalnoki-értelmiségi ér­tékrendszeren, bizalmatlansá­gon, „felelősség átvállaláson” alapul. A Filmfőigazgatóság és a Vámhatóság kezében van a karmesteri pálca, amit az ál­lami vállalatoknak sem . adnak át. Az importált filmek „forgal­mazhatóságát" még a Mokép sem döntheti el, ehhez csak a Filmfőigazgatóságnak van jo­ga! Ez a helyzet a magánimpor­tot és a feketepiacot ösztönzi. A magánimport előnye, hog.y rugalmas, piacérzékeny, és akár védett árukat is, külön állami támogatás nélkül, rá­adásul jól “megvámolható mó­don szerzi be. Hátrányai, hogy nagyteljesítményű, professzio­nális berendezéseket pénzügyi és vámkötöttségek miatt nem­igen tud behozni. A feketepiac a műsoros kazettákban és for­galmazásában érdekelt, az új * sikerfilmekre akár megrendelé­seket is lehet leadni. A ma­gyarországi videóüzlet ellent­mondásai ezen a téren is tet­ten érhetők: a videókalózkodás szerte a világon gazdasági bűncselekménynek számít, és igen kemény büntetéssel sújt­ják (akár 5 év börtön is ki­szabható), nálunk ez csak saj­tórendészeti vétség. A videózás területén tehát „szervezett szervezetlenség" uralkodik, s ez a terület is magán viseli társadalmi, gaz­dasági életünk ellentmondásait, paradoxonjait. A videó min­denhol nagy üzlet, csak nálunk nem. Széles körű (művészi, közművelődési, szórakozási, gazdasági, oktatási, stb), fel­használási lehetőségei ellené­re Magyarországon a „szóra­koztató elektronika” bélyegét kapta. A korlátozások és ellen­érzések, a tőkehiány és a rö­vidlátó szemlélet, a hiánygaz­daság és a bürokrácia gúzsba kötik a videózásban nagy le­hetőségeket látó emberek ke­zét is. A gyártók gyártaná­nak, a kereskedők keresked­nének, a fogyasztók fogyaszta­nának, de nem tehetik. Az aktív támogatás hiánya még érthető, de az akadályozás már semmiképp. Az állam a devi­zagazdálkodás védelme ürü­gyén korlátozza a gyártást és a kereskedelmet, etikai okok miatt, a magánimportot, és a hosználtcikk-kereskedelmet, po­litikai, esztétikai, ideológiai okok miatt a műsoroskazetta- piacot. Az eredmény: virágzik a feketepiac, a kedvezményezett szervezetek monopolhelyzetbe kerültek, érdekszövetséget te­remtettek, és tágra nyíltak a kiskapuk. Éppen azok, amelyeket sze­retnénk megszüntetni. Nyilas György a azzal kezdeném, hogy vissza kellene állítani a csendőr­ség intézményét, biztosan azt hinnék, elment az eszem. Bár az utóbbi időben any- nyi mindennek a visszaállí­tása valósult meg vagy me­rült fel, hogy meglehet, e javaslat is bekerülne a re­formgépezet csámcsogva őr­lő malmaiba. De én igazá­ból a csend-őrség felállítá­sát javasolnám, szó szerint. Akár önkéntes alapon is. Ezeknél a csendbiztosoknál lenne egy zajmérő készü­lék, egy rádió-adóvevő, egy jó erős husáng, meg egy csekkfüzet. Szép csendben járnák a körzetüket, éjjel és nappal és mérnék a zajt. Állami és magán-zajt. És szép csöndben töltögetnék Já a csekkeket ennyi meg ennyi büntetésről. A husáng tisztán önvédelmi célzattal működne a túl sok szabad­ságtól vagy alkoholtól meg- ittasult zajkeltőkkel szem­ben. Csendbiztosok Két fültanú egybehangzó állítása is elegendő lenne az eljárás kezdeményezésé­re. (Halláskárosultak kizár­va.) Mindez nem máról hol­napra fogalmazódott meg bennem. Tizenhat évig for­tyogtam csukott ablak mö­gött különböző lakótelepe­ken, s két esztendeje, hogy feladva a viszonylagos ké­nyelmet, elbújdostam az Is­ten háta mögé, hogy csend, CSEND leayen végre. De itt is, ide is elér a „civilizá­ció", a szupernél szuperebb rádiók, hangfalak, magne­tofonok, s persze az idét­len ősemberi üvöltözés hangja. Persze a munkazaj is, hiszen építkező nemzet vagyunk, de az értelmes munkazaj engem sosem za­vart. A kalapács, a fúró hangja kósza reménységet sugall — no, a földgyaluról már ezt nem merném jó­szívvel állítani. Szerencse, hogy nincs fegyverviselési enge»--.,em. Néha kedvem volna oda­pörkölni, bele a sztereó­magnó közepébe, elenged­ni egy figyelmeztető soro­zatot, imigyen jelezvén: ebi­ben nem vagy egyedül, ne bömböltesd a Danibius rá­diót vagy a Szabad Euró­pát! Lám, a költőt is ilyen vér­szomjas képzelgésekre ra­gadtatja a csendhez való emberi joq gondolata. Per­sze megkérdezhetik, mit szóljanak akkor a forgal­mas utak, repülőterek, gyá­rak közelében élők? Vajon ezek a csendbiztosok beme- hetnének-e üzemeinkbe egy kis zajszintmérésre? Lehetséges, nem vagyunk már sokan ilyen elvakult (el- süketült) csendpórtiak. Ta­lán orvosi alapia is van en­nek a feltételezésnek. Im­már nagykorú, qyermekne- velő polgár az első diszkó- nemzedék. Ök állítólag ma­radandóan halláskárosultak. És ha elképzelt csendbizto- sain|< is a süketek nemze­dékéből verbuválódnak? Ak­kor a gép méri a decibelt, de ők nem hallják. Vagyis marad az alapve­tő emberi jog: a füldugó. Sok esetben a szemellenző sem árt. „Téav úgy, mintha egyedül lennél a világon!” — nyilván ez korunk jelsza­va. Csak aztán ne csodál­kozzék senki, ha tényleg egyedül marad. Szentmihályi Szabó Péter SZAMOSI MÁTYÁS // Ősz a pécsi Sétatéren Most a legünnepélyesebb a csend, amikor szürke lelhőszőnyeg leng az égen, siratva a múlt nyarat s a teret befedi az alkonyat. A fák lombkoronája ritkul már, a nyári kocsma holnapra bezár, egymásra boriinak asztalt s széket és már nem hangolnak a zenészek. A csend a téren botladoz végig, leihatol a leszállt őszi égig, falánk köd lepelbe burkol mindent s a lefogott szél susog, a tér mereng. öreg ősz, van-e bot, vagy jó szó, mely óv, ha rám támad az utolsó gyilkos kór, s lehullok koppanva, mint a gesztenye, melybe belerúg az ember gyereke!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents