Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)

1988-09-24 / 266. szám

1968. szeptember 24., szombat

Dunántúlt napló

3

fi DIU politikai fóruma

A pécsi pártértekezlet menetrendje

Az első kérdések o csütörtöki ülésre vonatkoztak a tegnap reggel készült interjú során.- Egyet aludva rá, mikáppan látja ma a pártbizottsági Glést, hiszen eddig nem volt túl gyakori az ilyen, valádi vitát hozó városi tanácskozó»?- Még most is az ülés hatása alatt vagyok. Ennek oka, többek között, hogy tényleg ellentétes vélemények csaptak össze, alternatívában gondolkodtak a pártbizottsági tagok. S mivel érdemben, korlátozás nélkül fejthette ki mindenki az álláspontját, a résztvevőkre kölcsönösen hatottak az érvék és a vélemények. A bizottsági tagok jelentős része ugyanis a ,,nem"-mel ült be a tanácskozásra, s hogy hét ellenszavazattal mégis az „igen” került abszolút többségbe, az meghatározó mértékben a vita hatására történt.

— Nem lebecsülve ennek és a városi pártértekezletnek a jelentőségét: ez a döntés mégiscsak a város pártéletének belső, szervezeti jellegű döntése. Ahogy többen is fo* ga Imaztak csütörtökön: a pártértekezlet csak eszköz, Fofytathat-e pártbizottság, pártértekezlet a csütörtökihez hasonlóan szenvedélyes, valódi vitát várospolitikai kérdésekről, ha — s ez ugyancsak elhangzott csütörtökön - az embereket foglalkoztató problémák zöme a városi pártbizottság kompetenciáján, döntési lehetőségein kívül esik?

— Valóban tanulságos a pb- vita ebből a szempontból is: várospolitikai kérdésekben is alternatívákban kell gondolkodni; eleve több alternatív előterjesztést kell készíteni a város egészét érintő ügyekben is. Meg kell tudni fogalmaznia a különböző érdekeket a testületnek, s az érdekütköztetés alapián kell megtalálnia azt a döntési tartalmat, amely nagy biztonságnál a város egészének érdekeit tükrözi.

A jövőt illetően mindannyiunk számára nagy kérdés, hogy a megfogalmazandó célok és azok megvalósítását segítő eszközrendszer összhangja biztosítható-e, vagy másként szólva: mennyiben 'függ a pécsi pártbizottságtól az eszköz- és feltételrendszer megteremtése, vagy megteremtetése. Ezekről is véleményt nyilvánítottak a pb-tagok. Többen mondták, hogy sajnos nem bővül a saját eszköz- és feltételrendszer, egyre több olyan tényező van, (ami nap mint nap hat az emberekre, így a pécsi polgárokra is, s ezek jelentős többsége

Interjú Szentirányi Józseffel, a városi párt- bizottság csütörtöki ülésének tanulságairól és a decemberi pártértekezlet előkészületeiről

A

z MSZMP Pécs Városi Bizottsága e hét csütörtökén megtartott ülésén úgy határozott, hogy 1988. december 17-re városi pártértekezletet hív össze. Lapunk tegnapi számában beszámoltunk a rendkívül élénk vitát hozó pártbizottsági ülésről azzal az ígérettel, hogy ma interjút közlünk Szentirányi Józseffel, a városi pártbizottság első titkárával. A téma: a pártértekezletre való készülés menetrendje.

nem a város közigazgatási területén keletkezik: infláció, jövedelmi viszonyok, elhelyezkedési nehézségek stb.

Ezt ismerve a mi felelősségünk ábban van, hogy a konkrét gazdasági-társadalmi viszonyok közt jól ismerjük fel saját lehetőségeinket, s e lehetőségekkel tisztességesen, eredményeket garantálóan éljünk, gazdálkodjunk.

Példát is mondanék annak illusztrálására, hogy erre azért a múltban is törekedett a pártbizottság: nagy vitánk volt a 7. ötéves terv előkészítésének időszakában arról, hogy felvállalhatjuk-e a Pécsi Nemzeti Színház rekonstrukcióját. Az 1985 elején tartott városi pártértekezlet állást foglalt a rekonstrukció mellett, mégpedig azért, mert felismerte: a színház tartalmi tevékenysége nélkülözhetetlen társadalmi, kulturális feladatokat old meg, s ezáltal a „teljesebb emberi életet" szolgálja.

— A példa továbbgondolkodásro ösztönöz, hiszen a Pécsi Nemzeti Színház nemcsak a pécsieké, hanem szerves része a megye és az ország szellemi életének is. Lehetséges-e tehát, hogy a pártértekezlet, majdan az új pártbizottság a pécsi várospolitika meghatározásán túl ajánlásokat fogalmazzon meg a befolyását meghaladó országos ügyekben is?- A Pécsett élő alkotó értelmiség szellemi kapacitásának jobb hasznosításáért, helyi és nem helyi kérdésekben egyaránt, ugyancsak állást fog- Iplt az 1985-ös pórtértekezlet. Ennek jegyében széles körben kértünk ki véleményeket például a városi tanács lakossági kapcsolatait áttekintő pb-ülé- sünk előkészítésére.

Ügy látom, a demokratizmus tanulásának időszakában élünk,

így természetes, hogy van néha óvatosság, türelmetlenség, túlzás. A fontos mégiscsak az, hogy megtaláljuk azokat a módszereket, formákat, eszközöket, melyek valósan érzékeltetik: a városi pártbizottság az itt élő emberek városi szintű érdekeinek szolgálatát vállalja — vállalta eddig is, vállalja a jövőben is.

— Amikor csütörtökön, hétórai vita után, az előzetes várakozások ellenére az „igen" mellett döntött a pártbizottság, On két boríték közül azt nyitotta fel, melyben konkrét javaslatok voltak a pártértekezlet előkészítésére, lebonyolítására. Tehát számított erre a döntésre is?- Természetesen. A csütörtöki pb-ülés előkészítését az is jelentette, hogy mindkét döntési lehetőséget figyelembe véve legyen konkrét javaslat a további teendőkre. Ezt a feladatot a városi pártbizottság apparátusában dolgozó pártbizottsági tagokkal együtt alakítottuk ki, érezvén felelősségünket. Javaslatunkat a pártbizottság elfogadta, így 1988. december 17-én tartjuk meg a városi pártértekezletet.- Az ülésen is szóvá tették: elég távoli az időpont kijelölése. Némelyek tán időhúzásra is gyanakodtak .. .

— Látni kell: hogyha a városi pártbizottságokhoz tartozó pártalapszervezetek véleményére meghatározóan támaszkodni akarunk — márpedig akarunk akkor szükséges ez az idő.

A pártértekezleti küldöttekre tett alternatív javaslatból a pártbizottság azt fogadta el, hogy a város több mint 350 alapszervezete, létszámától függetlenül delegáljon egy-egy küldöttet, s az 56 jelenlegi pártbizottsági tag is teljes joggal vegyen részt munkájában.

Fontosnak tartom már most mondani: a decemberi pártértekezlet nem a két kongresszus közti szokásos beszámoló a végzett munkáról, nem teljes áttekintés, hanem az országos pártértekezlet határozatai pécsi megvalósításának áttekintése mellett és ezen túl kötelessége megkeresni a saját feladatait, mely biztosítja, hogy a pécsi kommunisták arculata kirajzolódjék: gondolkodásukban, cselekvésükben, magatar. tásukban egyaránt.

— Kik készítik a beszámolótervezetet és mi a pontos menetrend?- A pártbizottság Szentirányi Józsefet, 'Pallós Péternét, Takács Bélát, Gergely Lászlót, Kisbón Gábort és Bodó Lászlót bízta meg a szerkesztői munkával. E bizottság az október 20-ra tervezett pb-ülésre terjeszti be a beszámolótervezetet.

A városi pártbizottság október 20-i ülése után az alapszervezetek november 17-ig véleményezhetik a beszámolótervezetet, választják meg küldöttüket. Az október 20-i pb- ülés határoz abban is, hogy mely alapszervezetek, illetve pártszervezetek delegálhatnak közvetlenül pártbizottsági tagot: ezen választásokra szintén ezen időszakban kerül sor. December elsején lesz az a pb-ülés, amely az alapszervezeti viták összegzésével jóváhagyja a pártértekezlet beszámolóját. A jóváhagyott anyagot pedig egy héten belül eljuttatjuk a küldötteknek.

Végezetül emlékeztetnék a csütörtöki pb-ülés határozatának azon részére, miszerint figyelmüket, energiájukat alapvetően a tartalmi feladatok kimunkálására irányítsák Pécs kommunistái - felhívta valamennyiünk figyelmét arra, hogy ugyan fontosak a személyi kérdések is, de ne ezek uralják gondolkodásunkat, vélemény- formálásunkat: a személyi kérdéseket a tartalmi feladatok jobb, eredményesebb szolgálatára kell alakítani.

B. L.

Jegyzet

38. hét

Ötkarika

Ezekben a napokban értettem meg igazán Pierre de Coubertin bárót. Hiszen olyan jó tudni és látni, hogy együtt van a világ. Egy kis békét kell időnként varázsolni erre a beszennyezett földgolyóra, egy kis hitet adni' az embereknek, s lehetőséget, hogy 'kezet fogjon a szomszéd a szomszéddá1.

Egy kis megnyugvást mindenkinek.

Hitet, hogy a nemes célokért érdemes áldozatokat hozni.

Erőt a mindennapokhoz.

Erőt, hogy higgyünk és bízzunk a jövőben.

Mindenkinek szüksége van erre; nekünk, magyaroknak talán kétszeresen is. Manapság szokatlan, időnként nehezen megválaszolható kérdésekkel kell szembenéznünk; szokatlanokkal, mert évekig nem mertünk szembenézni velük, mert nem tettük fel őket. A még nem is olyan régen esetleg szűk baráti körben megfogalmazott, ott is öncenzurázott gondolatok - ma társadalmi életünk alapvető, égető szükségként megfogalmazott feladatait jelentik. Mindennapjainkat átszövi a gazdasági-társadalmi reform, s önös érdeke mindannyiunknak aktívan, cselekvőén részt venni e je- lent-jövőt alakító folyamatokban.

Reform és demokrácia.

Nemcsak kényszer; történelmi felelősség.

A cselekvést gátló félelmeinket le kell küzdeni; nem kell félni a másképpen gondolkodóktól, hanem a véleményeket kell tisztázni, vitázva-megértve; megmentve az előrevivő, nemes gondolatokat. Nem kell félni a dogmáktól, ideológiánk meglévő ködképeitől; az idő eléggé 'megénlelte egy jóféle nagytakarítás szükségességét; nem kell félnünk önmagunktól, gyengeségeinktől.

Ma társadalmunk rendkívül tarka képet mutat, több fórum megfogalmazta már; ma még nem a szó hagyo-r mónyos értelmében vett szocialista társadalom a mienk - és feltehetően ez áll a környezetünkre-szomszé dóinkra is —, hanem egy olyan történelmi folyamat részesei vagyunk, amelyre legfeljebb az „átmeneti” jelző illik. S ebben az átmenetben kell a gazdaságitársadalmi folyamatokat a magunk javára fordítva kamatoztatni; élve élni a lehe tőségekkel.

Szükség van a nyílt, őszinte szóra.

A cselekedetre.

Egy hete fellobbant az olimpiai láng; az öt kontinens kézfogása messzire vivő gondolatokat fogalmazhat meg az emberben. Ebben a nemzetközi légkörben, ami ben nem kis része van t gorbacsovi politikának, új terek és távlatok nyílnak a politikusok, gazdasági szakemberek előtt, új távlatok a cselekvés előtt . . . Hiszem tudom; bár gyötrődésekkel kínokkal, egyéni gondokkal teli hétköznapokat élünk, s nem tehetünk kerülőutakat - már ma is más ez az út. Vé gig kell menni rajta.

Nincs más esély.

Tenni dolgainkat önbizalommal; a magyar nemzet iránti felelősség szellemében. Vezetőnek és vezetettnek egyaránt.

1890-ben alapították a Tűzoltó és Önsegélyező Egyletet

A pécsváradi tűzoltók

„Igen régen történt, hogy egy szerelmes szolgalegény bosszúálló keze nyomán lángra lobban a pécsváradi Vár utca zsúppal fedet házsora. A tűz óriási károkat okozott, s csak a lakosság összefogásának volt köszönhető az utca alsó felének megmentése." A Vár utcai tűz komoly figyelmeztetés volt, és cselekvésre késztette a községi elöljáróságot. Pécsváradon Kresz János községi bírót bízták meg a szervezéssel, aki néhány hónapos munkával 10-15 katonaviselt iparos és parasztember részvételével megalakította a mai tűzoltóság elődjének tekinthető tűzoltó egyletet. Felszerelésük, egyenruhájuk nem volt, csak egy piros posztó karszalag jelezte összetartozásukat. Majd az országos példa nyomán átalakították a tűzoltó bizottmányt, s 1890-ben megalakították a Tűzoltó és önsegélyező Egyletet.

98 év telt el azóta. Tűzpiros, díszkötéses könyvek őrzik a nagy tüzek történetét, gondosan arhcívált képanyag a tűzoltóbálokról, a szüreti mulatságokról. Emlékek az egykori köztiszteletben álló parancsnokokról; dr. Lieber Ferencről, Nékám Aurélról, Forró

Készülődés a centenáriumra

Jánosról, aki harminc éven át töltötte be ezt a tisztséget és örökös parancsnoki címet kapott, valamint Vadász Lászlóról. Emlékezetes dátumok. 1934, a 44 éves jubileum. Vörös selyem csapatzászlót kapott a csapat. A zászlószentelésnél az adományozók, a főbírótól az iparosokig, és a parasztokig képletesen 156 zászlószeget vertek a rúdba. 1937. Ekkor alakult meg hatvan pengő hozzájárulásával a tűzoltózenekar. A bizonyítás évei, a harmincas évek végének nagy tüzeinél. A felszabadulás utáni fellendülés évei. Győzelmek a járási és megyei versenyeken. A 80 és a 90 esztendős jubileumi ünnepségek.

Fényképek, dokumentumok, írásos okmányok. Tűzoltótörté- nelem. S aki ezt életre keltette, a gyűjtő, az egyesület titkára, a 66 éves Várkonyi Antal, a legelső tűzoltóparancsnok Kresz János községi bíró unokája.

Pécsváradon szállóige: Várkonyi Antal nélkül nincs egyesület, Apaceller József nélkül zenekar, s Gyöngyös János parancsnok nélkül nincs versenyraj.

— Az egyik legemlékezetesebb nap az volt számomra - mondja Várkonyi Antal -, amikor megjelent nálam Forró Já-. nos örökös parancsnokunk halála után a leánya, s apja kevéske haoyatékából átadott nekem négyezer forintot. Azzal, hogy édesapja kérésére ezt az összeget az összegyűjtött kép- és írásanyag archiválására fordítsam.

Várkonyi Antal a mai napig is folytatja gyűjtőmunkáját. Legutóbb két gyűjteményt — „Kultúrmissziónk, tárgyi emlékeink a pécsváradi tűzoltóknál” és „Színjátszásunk 50 éve” gyűjteményeket nyújtotta be országos pályázatra.

Az egyesület híres rézfúvós zenekara az elmúlt évben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. A zenekar egyedülálló nemcsak a környéken, de a megyében is. Már két ízben minősítették az országos szervek, s mindkét esetben ezüst- lanttal jutalmazták szereplésüket. A 70-es évek végén már a kudarc szélén álltak, s ekkor érkezett a segítség, a helyi zeneiskola tanára, Apaceller József, s vezetésével sikerült a mai színvonalra emelni a zenekar működését. Nem múlhat el leányvásár, nemzeti ünnep és más rendezvény a híres pécsváradi rézfúvósok nélkül.

— Köszönetét érdemelnek az önkéntes zenészek, a környékbeli tsz-tagok, iparosok és lakodalmas zenészek, akik minden díjazás nélkül, szabadidejüket feláldozva vállalják a szerepléseket, a heti próbákat - mondja a 37 éves zenetanár, Apaceller József. - Az évi tizenháromezer forintos költségvetésünkből még egy hangszert sem tudnánk vásárolni. De azért támogatást is kaptunk már, így a helyi együttműködő partnerektől, a Megyei Tűzoltóparancsnokságtól, a helyi tanácstól, s a Megyei Tanács Művelődési Osztályától.

Segítségükkel 5 napos vendég- szereplésen Bulgáriában volt zenekarunk és az újjászervezéskor egy teljes garnitúra egyenruhát tudtunk vásárolni.

Gyöngyös János tűzoltóparancsnoknak sem drága a szabadideje, ha a versenyrajokról van szó. A pécsváradiak már két ízben nyertek országos versenyeken első és harmadik díjat, a vándorzászló pedig 1976 óta végleg náluk van.- Most az utánpótlás biztosítása a legfontosabb — mondja Gyöngyös János. - Ezt az úttörők és a mezőgazdasági szakiskola növendékeinek segítségével oldjuk meg, s jelenleg négy versenyrajunk van.

A tűzoltóparancsnoknak csak egy a bánata. Nincs telefonja. S ha tűz van, szomszédok adják szomszédnak a riasztást. A hajdani községi bíráknak

azért könnyebb volt felverniük a népet, kik a félrevert harang szavára futottak.

A pécsváradi önkéntes tűzoltók készülődnek a centenáriumra. Az országos pályázatra benyújtott művekkel, a jubileumi évkönyv készítésével. És restaurálják már a tűzoltók védőszentjének, Szent Flóriánnak a szobrát. A készülődés örömébe azért egy kis üröm is vegyül. Minden írásos dokumentum megvan, csak az egyesület alapítólevele, amelyet hajdan a levéltérban helyeztek el, nincs meg. Olyan hangokat hallottak, hogy a felettes szervek ennek hiányában nem ismerik el a centenáriumot. A pécsváradiak azért megünneplik. A tűzoltómúlt kötelez ...

Marton Gy.