Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)
1988-09-03 / 245. szám
1988. szeptember 3., szombat Dunántúlt napló 5 Mo*fíndel ■»«. Március elején lapunkban adtunk hírt arról, hogy pécsi székhellyel kereskedelmi társaság formában működő innovációs központot hoztak létre. A Novindel Elektronikai Innivációs Fejlesztő és Szolgáltató Részvénytársaságot. Alapítók - baranyai és megyén kívüli gazdálkodó szervezetek, bankok, felsőoktatási intézmények, érdekképviseleti szervek és a Baranya Megyei Tanács — a társaság alaptőkéjét 25 millió forintban határozták meg. Céljukként azt tűzték ki, hogy működésükkel hozzájáruljanak a „kutatásintenzív" innovációs kapacitások bővítéséhez, elősegítsék a műszaki fejlesztési tevékenység személyi és tárgyi feltételeinek célra orientált igénybevételét, támogassák a tudományos műszaki eredmények ipari fel- használását, adaptálását. Az alapítás óta fél év telt el. A Novindel Rt. Székely Bertalan utcai központjában Borbély György ügyvezető igazgatót arról kérdeztük, mire jutottak ezen idő alatt. — Sajnos negatív tapasztalattal kell kezdenem. A céljainkban meghatározott tevékenységeket ugyanis csak 3 hónappal a részvénytársaság megalapítása után tudtuk megkezdeni. Negyed évig tartott míg az összes szükséges engedélyt — beleértve ebbe a bankszámla nyitását is — megkaptuk. Pedig a különböző intézmények, hatóságok segítő szóndékúak voltak ügyeink intézése során. Mi lett volna akkor, ha nem állnak ennyien mögöttünk? Tanulságos volt számunkra ez a kel való együttműködésben a szakmai nyelvismeret vagy a számítógéppel történő tervezés, adatbázis-kezelés alkalmazása nem érdem, nem különlegesség, hanem a kapcsolattartás alapfeltétele. A CAD-os tanfolyamunkon négy egyetemi, főskolai hallgató részére térítésmentesen biztosítjuk a képzést. — Tervezték egy PC-alapú, grafikus asztali kiadványszerkesztő üzemeltetésének beindítását. Ezzel milyen stádiumban vannak? — A Pollack Mihály Műszaki Főiskolán lévő Novindel- laborbon szeptember közepén mór meg is kezdődhet a kiadványok szerkesztése. Ezt részben saját fejlesztő munkánkban kívánjuk hasznosítani, másrészt bérleti díj fejében más vállalatok és intézmények is igénybe vehetik majd. Balog Nándor Belföldi megrendelésekre készít csizmákat a komlói Carbon biakhoz képest -, a konfekcióüzemük termelése viszont feljövőben van. A nem túlzottan magas - úgy 10 százalék körüli —, alapanyagár-emelke- dés, ma még elviselhető. A szocialista exportárak még ennek ellenére is tartalmaznak viszonylag szerény nyereséget. A tőkés export, a hagyományosan jó kapcsolatok viszont, kedvező árszinten több évre előre jelentenek fix megrendeléseket. Főként a sajátanyagos — hazai és szocialista piacra szánt termelést érintették leginkább az áremelések, de nem olyan mértékben, mint a cipőgyártásnál. A tőkés piacra gyártott devizahiteles, illetve a bérmunkában készített konfekciók ió minősége a hagyományos megrendelőik (KLM, Lee Cooper, Woelfel, Scan Thermo), mellé sorra csábított más cégeket is. Az utóbbi években egyre jelentősebb munkát végeznek a holland, francia, nyugatnémet és dán partnereiken túl, svájci cégeknek is (bérmunka). Az erősödő svájci kapcsolataik mellett, újként jelentkezett a francia Oboa cég (nemrég indítottak próbagyártásként 5000 darabos steppelt munkaruházati szállítmányt nekik), 10 millió márkás finn, valamint kuvaiti érdeklődéssel is számolhatnak. A dánok a bélelt téli munkaruha mellé, könnyű nyári munkaruhát is igényelnek. A hazai piacot se kosarazzák ki, a Budaflaxnak idén 60 ezer Lee Cooper kordfarmert és különféle dzsekiket gyártanak. A Carbon cipőgyártása mélyvölgybe került, a konfekcióüzemük viszont egyre erősödik. Csak győzzék kapacitással.- Előbb-utóbb szelektálnunk kell a konfekció termékeinket, és csakis a vállalatunknak legelőnyösebbeket kell megtartanunk — mondják beszélgető- partnereim. Murányi László Versenyfutás az idővel Kapcsolatfelvétel osztrák és angol cégekkel Tanfolyamokat indítanak, kiadványokat szerkesztenek kálvária, mely azt mutatja, hogy mindenképpen egyszerűsíteni kellene az alapításokkal kapcsolatos eljárást. Kaliforniában, a Sziliciumvölgyben például huszonnégy óra elég egy vállalat alapításához. — Szó volt arról, hogy esetleg nyugati partner is csatlakozik a részvényesekhez. Várható ez? — Egyelőre nem. Várakozó állásponton vonnak a szóba jöhető partnerek. A társasági törvény végleges formájának megismerése előtt visszafogottabb az érdeklődésük. Reméljük a hamarosan hatályba lépő törvény kedvező feltételeket teremt számunkra, mert nyilvánvaló, hogy csak gazdasági ésszerűség alapján fognak velünk, s más magyar cégekkel tórfulni. Mindenesetre ez a huzavona, amely az engedélyezések körül kialakult, inkább taszított, mint vonzott volna egy külföldi partnert. Hisz a gazdasági körülmények néhány hónap alatt teljesen megváltozhatnak. Versenyt kell futnunk az idővel! Ezt nekünk is alapelvnek kell tekintenünk. Mert ami ma újdonság, az a gyors műszaki fejlődés következtében Iholnap már nem az. — Tehát nyugati partner társulásáról még nem beszélhetünk. És külpiaci üzletről, vagy annak lehetőségéről? — Eddig osztrák és angol cégekkel vettük fel a kapcsolatot. A gráci kereskedelmi kamara által közvetített osztrák cég nálunk járt képviselője olyan ügyvitelgépesítési és elektronikai részegységek szállítására tett javaslatot, amelyekre ma gazdaságunknak feltétlenül szüksége lenne. Többek között hordozható telefax-ot, adatprojektorokat és számítógépekhez hordozható másológépeket ajánlottak. Hogy létrejöjjenek külföldi partnereinkkel konkrét üzletek, mi is összeállítottuk azon termékek listáját, amélyeket szállítani tudnánk. Tanulságos, hogy a hagyományos mező- gazdasági termékeinken kívül a magas szelemi tartalmú, élenjáró technikai színvonalat képviselő technológiák, termékek kéltették fel érdeklődésünket. — Konkrétan? — Például a gyógyászatban alkalmazható „lézerrel kiváltott idegi potenciál” módszer, amely alapján kifejlesztésre kerülő mérőkészülék gyártás- szervezésében, piacképes termékké tételében kíván közreműködni a Novindel Rt. Az eljárást egyébként a . POTE-n és a JPTE-n dolgozták ki, dr. Czopf József egyetemi tanár és dr. Kozma László profesz- szor vezetésével. A dr. Kozma László által irányított kutató- csoporthoz kötődik a másik érdeklődést kiváltó ajánlatunk is, az univerzális lézeroptikai építőelemkészlet, amelynek nullszériában már beindult a gyártása. Remélhetően ez utóbbiból októberben át is adhatunk egy készletet kipróbálásra az osztrák partnernek. Mindezek bizonyítják, hogy folynak megyénkben olyan szívanalú kutatások, amelyek eredménye minden piacon jól eladható termék lehet. Különösen, ha a marketingmunkánkat is megfelélő színvonalra tudjuk emelni. — Céljaink között szerepel a műszaki fejlesztés elősegítése, a tudományos műszaki kutatási eredmények mielőbbi alkalmazásának támogatása. Kibontakozott-e már ez a tevékenységük? — Sajnos az eddigi tápasz- talatok azt mutatják hogy a vállalatok inkább napi technikai problémáik megoldása kapcsán kerestek meg bennünket, nem a távlati műszaki fejlesztések érdekében. Az ok elég egyértelmű, nincs elég pénzünk perspektivikus fejlesztésekhez. Ezért lenne szükséges mozgásterük bővülése. Hogy legyen erőforrásuk a holnap problémáinak megoldására is. — Önök miként gondolnak a holnapra? — Ősszel rendkívüli közgyűlést hívunk össze. Ezen többek között tevékenységi körünk bővítéséről döntünk. A több lábon állás érdekében szeretnénk beindítani a termelőeszköz nagykereskedelmet, a műszergyártást, valamint a hirdető, propaganda és reklámtevékenységet. Nagy súlyt kívánunk helyezni a továbbképzésekre is. Hisz ezek a tanfolyamok lényegében a szakemberek szellemi edzőtáborát jelenthetik. Szeptemberben indul a „Bevezetés a CAD alapjaiba” című tanfolyamunk, s ugyanebben a hónapban audiovizuális, angol nyelvű, komputeres szakmai nyelvtanfolyamot is szervezünk. Tudomásul kell vennünk, hogy a tőkés partnerekValó igaz: fel kell hagyni a gazdaságtalan termeléssel. De a mai, még mindig nem kellően tisztázott körülmények között, mi a gazdaságos és mi a valóban gazdaságtalan? Jó lenne, ha ezt a húsba-zsebbe vágó kérdést valóban a tiszta piaci helyzet döntené el. És addig? A termelő vállalatok gyakran maguk sem tudják, hogy a termékük valójában mennyibe kerül és mennyit ér. Hiszen elég egy, nem is biztos, hogy a valóságos piaci helyzetet alapul vevő döntés - és máris bizonytalan és ösz- szekuszálódott minden. Mint például a komlói Carbon Könnyűipari * Vállalat esetében, mely cég az utóbbi években sorra leküzdve az „akadályo- katv, diadalmenetben haladt csúcsról csúcsra. Nehéz helyzetben a Carbon Suvák Lajos, termelési és dr. Kovács Péter kereskedelmi főosztályvezető egy pillanatig sem titkolja, hogy idén milyen levérzés-gyanús helyzetbe hozták a Carbont az árfolyamés szabályozó változások, no és az anyagár-emelkedések. Az első félév mérlegén ezek több, mint 68 millió forint mínuszt jelentenek. (Év végére ez a szám a számítások szerint, elérheti akár a 110 millió forintot is.) Egyik napról, akarom mondani, évről a másikra, ekkora süllyedés! Pedig a vállalat semmivel sem dolgozik rosszabbul, gazdaságtalanab- bul. Ha jól emlékszem, két éve még „milliomos” volt a Carbon cipőüzeme. Az az egységük, mely híres-hírhedt volt arról, hogy csakis exportra — döntő részben a Szovjetunióba és termelésének több, mint egynegyedében Angliába -, termelt több, mint egymillió pár férfi félcipőt és csizmát. A cipőüzem a hatalmas erejű gazdasági-szabályozó „ütésektől nemcsak hogy megroggyant, hanem majdhogynem padlóra is került. Hogy miért?- Az alapanyag- és kellék- ár-emelkedések nagymértékben már tavaly júniustól jelentkeztek folyamatosan, és idén júniusban is — bőrgyártól függően —, elérték a 14,5—21,5 százalékot. Ezt önmagában sem lehet már a termelési költségekben „lenyelni”... A szocialista exportban, az államközi szerződések keretében tavaly júniustól rögzítették az idei árak, így a nagymérvű áremeléseket sem kompenzálni, sem beépíteni nem lehetett mór __ A tőkés partner vis zont nem fogadja el a magyar alapanyag- és kellékáremelést a késztermékben, mondván, okkor neki is drágábban kéne kínálnia a komlói férfi lábbeliket, úgy meg nem biztos, hogy megveszik, — mondják informátoraim. A tőkés érvelés kristálytiszta. A szocialista exportot viszont még további intézkedések is végképp gazdaságtalanná tették. Jelesül: a rubelárfolyam változása (tavaly júniusban egy rubel 26,97, idén januártól már csak 25,90 forintot ér), és a rubelexport-támogatás csökkenése, mely önmagában is majd 15 százalékos eredményromláshoz vezetett. A forint legutóbbi, 6 százalékos leNyugati exportra készülnek a ruhák a Carbon nál Fotó: Kóródi Gábor értékelése, illetve annak hatása az importárakban, még pontosan nem is mérhető a Car- bonnál, de negatív hatása rövid időn belül kivédhetetlen lesz. A szovjet cipőexport Komlóról tehát — végképp? —, megrekedt. Olyannyira, hogy augusztusban már fej is hagytak vele. Sőt! Jelentősebb tételt mór nem is küldenek ki, inkább kifizetik a 8 százalékos meghiúsulási kötbért. Kiszámolták: ha itthon ezeket a lábbeliket csupán csak önköltségi áron tudják értékesíteni, még akkor is jobban járnak. A hajdani milliomos cipőüzem tavaly még majd 900 ezer cipőt gyártott, idén talán 550 ezer pár kerül le a szalagokról, és jövőre - hogy a várva várt kedvezőbb jövő miatt megtarthassák a cipőgyártás magját —, legalább 500— 600 ezer pár cipőt kell gyártaniuk a költségek miatt. És ha a vállalat kereskedelmi szakemberei nem találnak ennyinek elfogadható áron piacot? Az már most kényszerű újdonságuk, hogy az utóbbi évtizedben szándékosan elfeledett hazai piacot kénytelenek felfedezni és igyekeznek meghódítani. A mostani második félévben mintegy 100 ezer pór félcipő és csizma kelleti magát az üzleteinkben carbonos emblémával. A cipőágazat hullámvölgybe jutott Komlón. Váratlanul, de nem felkészületlenül érte őket ez a helyzet. Megszüntették a szalatnaki tűzödéjüket — ott júniustól már konfekciót varrnak -, felmondtak a görgetegi és a kaposvári tűzödei kooperációs partnerüknek, a még meglévő tűzödei kapacitásukat felajánlották a még talpon lévő, nagy hazai cipőgyáraknak: a Sabáriának, a Tiszának és a SZIGO-nok. A hajdani cipőipari szakembereik egy része is már konfekciót gyárt, e célra közel 100 dolgozójuk átképzésére, igénybe vették a tanácsi átképzési támogatást. A Carbon cipőgyártása leáldozóban - legalábbis a korábA cipőexport nem, a konfekció még gazdaságos
