Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-06 / 217. szám

1988. augusztus 8., szombat Dunántúli napló 3 S W I S Helyi politikai viszonyok és intézményeik Beszélgetés az önkormányzat lehetőségeiről, korlátáiról egy kandidátusi védés alkalmából A politikai intézményrend­szer reformjáról sok szó esik mostanában - beszédek, cik­kek, tanulmányok, nyilatkoza­tok foglalkoznak szükségessé­gével. Az MTA Regionális Ku­tatások Központjának Dunán­túli Tudományos Intézetében dolgozik Pálné Kovács Ilona, aki idén védte meg A helyi politikai viszonyok és intéz­ményeik című kandidátusi ér­tekezését: — Akkor kezdtem el ezzel a témával foglalkozni, amikor még fel sem merült az a 'kér­dés, hogy van-e helyi hata- Jom, illetve milyen az, hi­szen sokáig az volt a köve­tendő álláspont, hogy akkor jó a helyi hatalom működé­se, ha végrehajtja a járás, a város, a megye direktíváit. Időközben a gazdaságban azért jelentős változások tör­téntek: megjelentek a telepü­léseken a viszonylag önállóan gazdálkodó vállalatok, szövet­kezetek, melyek gyakorta a tényleges hatalom — s politi­kai hatalomé is — birtokosai lettek, egyszerűen azon ok folytán, hogy nekik volt pén­zük. Vegyünk egy egyszerű esetet: a tanácsnak nincs pénze, vagy kevés, a községi pártszervezetnek meg semmi. Van viszont egy jól gazdál­kodó termelőszövetkezet, mely hajlandó községpolitikai beru­házásokra is — egyszerűen sa­ját érdekét tekintve épit jár­dát, lakást, klubot, hogy le­gyen munkaereje. A termelő- szövetkezet természetesen a saját érdekei szerint költi a falura a pénzét, s saját ér­deke tehát egyre inkább, mint a község érdeke jelenik meg... A nyolcvanas évektől új elem jelenik meg a telepü­léseken, mint politikai erő, ez pedig a lakosság. S ennek megintcsak anyagi okai van­nak: a tanácsi önállóság a gyakorlatban együtt járt azzal, hogy a helyi tanácsoknak egyre kevesebb pénz állt a rendelkezésére a központi ke­retekből, s egyre jobban rá voltak utalva a lakosság pén­zére, illetve munkájára. Ez 'pedig azzal jár, hogy a la­kosság is beleszólást követel abba, hogy pénzét mire köl­tik el: megjelenik egy har­madik érdek is, amely nem feltétlenül gyökereiben más mint a másik kettő, de nem is azonos azokkal. A problé­ma viszont az, hogy a lakos­sági érdekek képviseletére mindeddig nem voltak meg­felelő lehetőségek, intézmé­nyesült formák, csak az ed­digi helyi politikai viszonyok között*, — búvópatakszerűen törhettek felszínre. — A helyi demokráciának is vannak tehát nagyon is ma­teriális feltételei. Hiszen a demokrácia egyféle hatalom­gyakorlási mód az érdekek egyeztetése után; az érdeke­ket pedig az is rangsorolja, hogy milyen gazdasági erő áll mögöttük ... — Kétségtelen, bizonyos il­lúziói szétfoszlottak: a demok­rácia, Így a helyi demokrá­cia sem olyan, hogy rendelet­tel, vagy kinyilatkoztatással „be lehet vezetni”, mint mond­juk a házakba a vizet. Ah­hoz is kell vízvezeték, csapák, szelepek, mégelőbb kút, víz­tározó. A demokráciának is vannak feltételei, de nemcsak gazdaságiak, az, hogy ki ren­delkezik a pénzzel, hanem, emberi feltételek is. S az is nyilvánvaló, hogy szükségesek jogi garanciák is a demokrá­cia érvényesüléséhez. Amíg például nem törvényben, jo­gilag biztosított a gyülekezési jog, addig az állampolgári kezdeményezések könnyen megállíthatók, korlátozhatók.- Milyen empirikus tapasz­talatokat szerzett, melyek alapján kandidátusi értekezé­sét megírta? — Három településen gyűj­töttem anyagot: Pécsváradon, Jakabszálláson és Kiskunmaj­tozniuk kell, ha megjelennek a lakosság saját érdekképvisele­tei, hiszen akkor a meglévők­nek ki kell alakítaniuk az azokhoz való intézményesített viszonyukat. A városszépitő egyesületek, de még a közműtársulások is nyitányát jelentik ennek a de­mokratikus intézményrendszer­nek. Húszezer lakosú kisváros az NSZK-ban Bretten, ahol 70 egyesület van 6000 taggal. Ezek a egyesületek nemcsak arra jók, hogy összejöjjenek azonos érdeklődésű emberek, hanem legfőképpen arra, hogy a különböző érdekek itt is ta­lálkozzanak, ütközzenek egy­mással. Nem biztos, hogy sán vizsgáltam, hogy ezek a települések rendelkeznek-e az önkormányzati típusú irányítá­si rendszer feltételeivel. Mivel a kutatásra meglehetősen kor­látozott pénz állt a rendelke­zésemre, adataim nem nevez­hetők reprezentatívnak, de ar­ra alkalmasak, hogy bizonyos következtetéseket levonhassak belőle, illetve, hogy kijelölhe­tők legyenek bizonyos célzott kutatási irányok ebben a té­makörben. A helyi demokrácia feltéte­leinél említettem az emberi té­nyezőt: Jakabszálláson, Kis- kunmajsán például sok kö­zömbös embert találtam, akik azért lettek ilyenek, mert hosz- szú évtizedeken keresztül hoz­zászoktak ahhoz, hogy a dol- qok úgy sem náluk dőlnek el. Itt nyilván hosszabb idő kell a már rendelkezésre álló le­hetőségek kihasználására, mint mondjuk Pécsváradon, ahol inkább elébe mennek a lehe­tőségeknek. A személyi felté­teleket nyilvánvalóan megha­tározzák, hogy milyen az adott település összetétele, jelentős- e az értelmiségiek száma, vagy egyáltalán nincs. Számos pél­da van arra, hogy egy sorva­dó falut, amely addig telje­sen kiszolgáltatott helyzetben volt, egy közeli város értelmi­sége „felfedez” magának üdü­lőfalunak: önmagában ez ala­posan megváltoztathatja egy település életét, de még a „helyi politikai viszonyokat” is. Ahogy a demokráciát álta­lában feltételezik a hagyo­mányok is, úgy a helyi de­mokráciát különösképpen: egy volt uradalmi településen, ami később maximum társközség lehetett, nyilvánvalóan nincse­nek olyan hagyományok, így igények sem, mint egy hajdan virágzó mezővárosnak a maga virilizmusával.- Mégis, melyek a legfon­tosabb feltételek?- A leglényegesebb: a he­lyi demokráciának még nem alakultak ki az intézményéi. Egyrészt a meglévők is kor­szerűsítésre szorulnak önma­gukban is, de különösen íál­Pécsváradon kell ennyi egye­sület, az viszont igen, hogy mindenütt tisztázódjanak a szerepkörök: a vállalatok, szö­vetkezetek, tanácsok adják át azokat a funkciókat az állam- polgári csoportosulásoknak, melyeket hatékonyabban tud­nak képviselni, érvényesíteni. Mindezeknek van egy má­sik fontos feltétele, ez pedig a helyi információs lehetőség. Ma, amikor már a kisbíró sem jár a falvakban, az úgyneve­zett falugyűlések pedig még elég formálisak és ritkák, s gyakran tárgyi feltételei hiá­nyoznak a helyi közéletnek — egyszerűen nincs helyiség, ahová összegyűlhetnének az emberek - ez különösen ak­tuális feltétele a helyi de­mokráciának. De hogy van ilyen információs igény, azt az is jelzi: egyre több tele­pülés ad ki saját lapot. Harmadikként — bár ez már az előzők függvénye is —: na­gyon nagy szükség van a to­leráns, fejlett politikai kultú­rára. Elkeserítő tapasztalato­kat szereztem arról, hogy mit tudnak, pontosabban mit nem tudnak az emberek. Egyfelől a közömbösséget kell oldani, másfelől a' paternalista szem­léletet, mely „jóakaratúan” átvállalja a döntést a közöm­bös helyzetben levőtől.- ön akkor kezdte kutatá­sait, amikor még vajmi kevés gyakorlati lépés történt helyi demokrácia tényleges megte­remtése felé. Ma egyre több konkrét példa is található, s formálódnak ennek jogi, tör­vényi feltételei is . . . Hogyan tovább?- Paradoxon, de mire való­ban lenne mit érdemben ku­tatni, s nemcsak annak hiá­nyát regisztrálni, addigra az intézetünk anyagi lehetőségei nagyon leszűkültek. így bár a témát nem „ejtem”, hanem igyekszem a meglévő kutatá­sokban erre is figyelni, egye­lőre csak vágyam, hogy egy kezdeményező, aktív település napi változásait kutassam a születéssel egy időben. B. L. Új vezérigazgató a Bóiyi Mezőgazdasági Kombinát élén Töredékes portré Kiss Józsefről ,,Megtartani és fejleszteni mindazt, ami jó és hasznos >> „Augusztus elsején lesz 28 esztendeje, hogy a Bá­tyi Mezőgazdasági Kombinát szolgálatába álltam, azóta töretlenül a vállalat érdekében munkálkodom. Az eltelt időszak alatt különböző vezetői beosztások­ban tevékenykedve szerénytelenség nélkül mondha­tom, hogy minden energiámmal az irányításom alatt álló területen eredményességre törekedtem és az el­ért eredmények méltók voltak a kombinát hírnevé­hez.” (A vállalati tanács ülésén mondott kortesbeszéd első bekezdése.) — Mit is mondjak erre? — emeli rám tekintetét és hosz- szasan gondolkozik, mielőtt folytatná a választ arra a kérdésre: meglepődött-e, hogy a vállalati tanács július 28-i ülésén két jelölt közül 24 igen szavazattal 10 ellenében, egy tartózkodással megválasztotta a Bólyi Mezőgazdasági Kom­binát vezérigazgatójává. — Szóval, tőleim el is várták, hogy pályázzak — folytatta. — Ismerem az egész kombinát életét. Emberi kapcsolataim, emberi tartásom, munkatár­saimmal kialakított viszonyom, tetterőm alapján pályáztam. Erőt adott, hogy nem akármi­lyen alapról indíthatom a mun­kámat. Tavaly 413 milliós nye­reséggel zárt a kombinát. Vál­lalatunk történetében második legnagyobb búzatermést, hektáronként 7,44 tonnát ér­tünk el a most befejeződött aratási időszakban. * — Kiss Józseffel régóta is­merjük egymást. Tizenhat évig szomszédok voltunk Sátorhe­lyen. Nekem az első 16 évem volt ez az időszak, neki, fiatal szakemberként az első igazi megpróbáltatások ideje. Rend­be hozni, felvirágoztatni egy kerület, egy „puszta" gazda­ság: ügyeit. Állíthatom, hogy az azóta megszépült sátorhe­lyi utcákon már pályája kez­detén sem tudott úgy végig­menni, hogy sck ember meg ne szólította volna. Minden­ben: terveikben, családi prob­lémáikban az ő segítségét kérték. Ő volt„a kisjóska". Az­tán országos mintaként emle­gették a fejlődő, községgé vált települést. * — Muszáj erre válaszolnom? — kérdez vissza és hangsúlyá­ból érzem; úgyis tudod a vá­laszt, egy „igazi” sátorhelyi napra. Aztán belekezd: fél ötkor keltem mindig az aratá­si szezonban. Fél hatkor eliga­zítást tartottam a műszáknak. Hatkor megnéztem, igen, min­dig megnéztem a technikát. Fél nyolc és nyolc között az irodámban tartózkodtam. Ne­kem nem volt fogadóórám, bár­mikor jöhettek hozzám. De tud­ták, ebben az időszakban mindig benn vagyok, és jöttek is. Sokan. Művezetők, tehené­szek, szerelők, segédmunká­sok. Aztán kimentem a ter­melésbe, benéztem a takar­mányüzembe is. Este megnéz­tem az állattenyésztést, kilenc fele otthon is voltam. * Jóska bácsi emlékszel, ami­kor bedolgozó címerező műve­zetőként én is részt vettem nyaranta egy-egy kora reggeli eligazításon. Emlékszel, hogy sokszor rám néztél, akkori új­ságírói palántára, volt helyet­tesed fiára. Brummogó, emelt hangon, akkor is kiosztottad, akit ki keltett osztani. Hangsú­lyoztad, nekünk annyit kell ma dolgozni, amennyi munka van, és nem annyi a munka, amit r A Bólyi Mezőgazdasá­gi Kombinát öt évre megválasztott új ve­zérigazgatója 51 éves. Veszprém megyében, Csó- ton született. 1960-ban végezte el a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemet, innen azonnal a Bólyi Ál­lami Gazdasághoz került. Gyakornokként, gépüzem- i vezetőként, központi mun­kairányítóként dolgozott 1 1964-ig, amikor 27 évesen a sátorhelyi kerület veze­tője lett 1986 októberéig. ' Ekkortól a vállalat általá­nos vezérigazgató-helyette­se, 1984-től a kombinát vállalati tanácsának elnö­I ke. Sátorhelyen töltött évei alatt ebben a kerületben a búza hektáronkénti át­laga 1,4 tonnáról 8,1-re, a kukoricáé 4 tonnáról 12 tonnára nőtt. Az egy te- í hénre jutó éves tejhozam 2900 literről 7 ezer literre növekedett. Kiss József nős, Mohácson lakik. Pár tonkivüli. u se. Aztán az itt dolgozó, hoz­záértő, szorgalmas, becsületes emberek segítségével fejleszté­sek, további fejlesztések ke­resztülvitele. Másrészről annak felismerésével, hogy ma már egy mezőgazdasági vállalatnál a termékeket megtermelni ke­vés. Jelentős mértékben tovább kívánja javítani a kapcsolatot a partnerekkel, különös tekin­tettel arra, hogy ma mór ne­héz a kivitelt fokozni. 800 mil­lió forintért exportált a múlt évben a kombinát, ha ezt a számot, akár a legkurrensebb árujának számító vetőmag esetében is növelni kívánja, még jobban oda kell, hogy fi­gyeljenek a minőségre, a megbízhatóságra, a korrekt­ségre. Emberek. Talán ez volt az a szó, amely legtöbbször el­hangzott pár nappal ezelőtti beszélgetésünkkor Kiss József szójából. Emberek, akikkel együtt dolgozik. Emberek, aki­ket elküldött és mégis előre köszönnek az utcán. Emberek, akiknek élete eddigi legna­gyobb tettének minősítve la­kást szerzett. Emberek, akik­kel vitatkozott, kiabált. Embe­rek, akik évtizedes szünet után újra saját községüknek isko­lájában taníttathatják gyere­küket. Emberek, akiknek nem mindegyike szerette. Emberek, akik nyári szabadságukról ké­peslapot küldenek a volt sá­torhelyi főnöknek, és alá is ír­ják. meg kívánunk éppen csinálni. És most, évek múltával egyre mondod: Sátorhelyen tíz esz­tendő alatt a családok több­sége önnáló, komfortos lakást teremtett. Nem titkolod, hogy a te segítséged is benne van ezekben a lakásokban. És lá­tom, hogy vezérigazgatóként, egy picit óhatatlanul elszakad­va mára termelő munka közvet­len irányításától, meghatódott- ság fog el, és inkább rágyúj­tasz egy újabb Sopianéra, és magánbeszélgetésre tereled a szót, ha Sátorhely a téma. A tervekről szólva Kiss Jó­zsef elmondta, hogy elsődle­ges céljai a kombinát pénz­ügyi egyensúlyának fenntartá­sa, a fizetőképesség megőrzé­Sökat gondolkoztam Boly felé az úton: milyen lehet egy olyan vállalat igazgatójának a szobája, amelyik évek óta az első háromban szerepel az ál­lami gazdasógok-kombinátok országos rangsorában. Színes tévékről, videókról, stílbútorok­ról jutottak eszembe gondola­tok. Kiss József szobája puri­tán. Akkora, mint egy átlag­panellakás ótlagbelyisége. Mű- bőrfotelökkal, átlagszékekkel, asztalokkal. Kérdezem is, mi a helyzet ebben az esetben. „Nem voltam még szabadsá­gon, mondja, ez a volt iro­dám korábban, a szabadság után költözök fel az emeletre, az sem sokban különbözik et­től a helyiségtől . . .” „összefoglalva, célom megtartani és fejleszteni mindazt, ami jó és hasznos volt kombinátunkban: a határozott, céltudatos és hatékony munkavégzést, és ezzel együtt fokozni kívánom a vezetési demokratiz­mus nyitottságát, az egész kollektíva alkotó szabad­ságát, a nyílt, őszinte véleménynyilvánítást. Az egység, a közös gondolkozás, az együvétartozás élménye ve­zethet csak további eredményekhez.” (A vállalati ta­nács ülésén mondott kortársbeszéd utolsó bekezdé­se.) Bozsik László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents