Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-27 / 238. szám

1988. augusztus 27., szombat 1 Dunántúlt napló 3 Átszervezés után a Mecseki Szénbányák Kutatási Központja Önálló üzemként a jnbb eredményekért fásáról is, és nagyon bízunk benne, hogy ezáltal az eddi­gieknél eredményesebben tu­dunk bekapcsolódni a magyar- országi kutatásokat támogató különböző pályázati rendsze­rekbe. Megvalósult továbbá megtermelt nyereségünk itt-tar­— Mennyiben bővül a köz­pont tevékenységi köre?- A központ felépítése lé­nyegében változatlan maradt, azonban természetesen létre kellett hoznunk az önálló pénz- és munkaügyi gazdál­kodás feltételeit. Nagyobb vál­— Az új torma milyen fejlő­dési lehetőségeket rejt magá­ban?- Még az eddigieknél is jobban szeretnénk támogatni dolgozóink, alkalmazottaink to­vábbképzését, ami egyben a végzett munka minőségét és Szénminták gáztartalom-vizsgálata Sartorius-mérlegen Fotó: Proksza László Régi terve vált valóra a nyár derekán a Mecseki Szénbá­nyák Kutatási Központjának, amikor júliustól a bánya több más egységéhez hasonlóan az addig üzemszerűen működő központ önálló üzemi jogkört kapott. — Megalakulása óta, egé­szen a '80-as évek közepéig a vállalati igazgatóság irányítá­sával kutatási osztályként tevé­kenykedett az egység. A fejlő­dés lehetőségét a néhány év­vel korábban beindult liász­program hozta magával. A bel­ső munkánk gyarapodása mel­lett szaporodtak külső megren­deléseink is, így a versenyké­pességünk megtartása érdeké­ben egyértelműen szükségessé vált az osztály fejlesztése. 1984-ben a Kutatási Osztály Kutatási Központtá szervező­dött. Változatlan maradt vi­szont a működési formánk, ezért a közelmúltban bekövet­kezett átalakulás, amely e te­kintetben is változást hozott, ha lehet, még az előzőnél is fontosabb volt életünkben — mondta az átszervezésről dr. Szűcs István, a Kutatási Köz­pont főmérnöke. — Mi indokolta a változást? — Központtá válásunkkal már némi önállóságra is szert tettünk és az ilyen formában végzett munka tapasztalatai azt bizonyították, hogy a még jobb eredmények eléréséhez még nagyobb önállóságra van szükség. Már az üzemszerűen működő egység idejében is év­ről évre nőtt az egy dolgozóra jutó nyereség, továbbra is ne­hézséget "jelentett viszont, hogy a központbéli fejlesztések, be­ruházások, a dolgozók létszá­ma és bére még mindig nagy­mértékben a vállalat igazgató­ságától függött. Nagy előrelé­pést jelent tehát, hogy mára már mi is megkaptuk más üzemek utóbbi időben megnö­vekedett önállóságát. — Az új forma milyen új jo­gokkal ruházta lel a közpon­tot? — Lazult ugyan o függősé­günk a vállalat irányában, de továbbra ií elsődleges felada­tunk a Mecseki Szénbányák kutatási igényeinek kielégítése marad. Az általános irányítást gyakorló vezérigazgató és a szakmailag irányító műszaki vezérigazgató-helyettes éves tervekben meghatározott fel­adatainkat felügyelik, az ope­ratív végrehajtás mikéntjébe azonban nem szólnak bele. A jövőben magunk dönthetünk szabad kapacitásaink hasznosí­tására irányuló erőfeszítésünk is, hiszen a továbbiakban en­nek kb. 10 százalékát ösztön­zésre, jutalmazásra fordítjuk, 10-15 százaléka a köz­pont fejlesztési alapját gyarapítja, a fennmaradó összeget pedig a kutatásokra szánt éves költségvetés része­ként kapjuk vissza a vállalat­tól. Ilyenformán maximálisan lehetőségünk nyílik arra, hogy dolgozóink körében eredmé­nyesen kidolgozzunk egy, a teljesítményre ható érdekelt­ségi rendszert.- Ennek lényege? — Dolgozóink alapbérükön felül teljesítményül« függvényé­ben növelhetik éves jövedel­müket. Új szempontok szerint történik a kutatómunka ösztön­zése is. Az erre a célra létre­hozott bizottság pontozza az egyes témákat és a kutatók ennek arányában kapják meg a kutatás pénzügyi fedezetét, valamint az ösztönzésre szánt pénzösszegeket. A kutatás jel­legét tekintve különbséget te­szünk új kutatás, magasabb színvonalú szellemi munka és rutinmunka között, de a diffe­renciálás alapját adja az is, hogy szerzett, vagy kapott munkáról van szó. tozást — főleg nagyságrendben - a kifelé értékesíthető tevé­kenységünkben várunk. Az el­múlt évben, de idén is geoló­giai szerkezetkutató méréseket végeztünk és végzünk az Oroszlányi Szénbányák megbí­zásából, hasonló megbízásaink külföldről is vannak. A közel­múltban a romániai Zsil-völgyi bányáknak adtunk el szeizmi­kus mérési módszereket, ezen­kívül osztrák és jugoszláv kap­csolataink is vannak. Nagy az érdeklődés az általunk kidol­gozott tűzvédelmi keményhab, valamint a Pulfix porlekötő szer iránt. Munkánk eredmé­nyesebbé tétele érdekében igyekszünk megragadni minden lehetőséget. A minket érintő témákban kiírt pályázati rend­szerbe való bekapcsolódásunk legújabb eredményeként két témakörben is jelentős anyagi támogatást kapunk az Ipari Minisztérium Távérzékelési Programirodájától. Az utóbbi évek statisztikái azt bizonyít­ják, hogy a bányabiztonság érdekében végzett kutatási te­vékenységünk hatékony. Ennek köszönhető, hogy ilyen irányú munkáinkat a Hungária Bizto­sító is támogatja. kvalitását is emelheti. Öröm­mel vesszük munkatársaink a másoddiploma vagy számítás- technikai ismeretek megszerzé­sére irányuló törekvéseit, de támogatjuk a nyelvtanulókat is. Munkánkban meghatározó a számítástechnika. Alkalma­zását 10 éve vezettük be, je­lenleg hat darab IBM géppel rendelkezünk. Már régebb óta kapcsolatban állunk a dán Brüel és Kjaer céggel. A kö­zelmúltban a legmodernebb 2034-es frekvencia-analizátor készüléket vásároltuk meg tő­lük, pmit nagyszerűen tudunk hasznosítani különféle bánya- biztonsági és geológiai szerke­zetkutatásokra, széles körű ipari rezgésmérésekre. Újabb fejlődést jelent majd, ha az épülő VAX rendszerű informá­ciós központ négy terminálját megkapjuk.- Milyen eredményeket vár­nak az új formától?- Az év végére tervezett 11 millió forintos nyereség idő­arányos részét már meghalad­tuk. A tudományos kutatómun­kában viszont nincs megállás. Jövőre még jobbak kívánunk lenni. Kaszás Endre Jegyzet 3A. hét Meg­rázkódtatások nélkül nem megy Erős viharban táncol a ma­gyar gazdaság hajója, recseg- ropog a hajótest bordázata. A vállalatok és szövetkezetek próbálják tartani magukat, de nem minaenkinek sikerül a megkapaszkodás. A gazdálkodók igazán gyöt- relmes évet élnek. Kezdődött az adó- és árreformra való átállással, a bérbruttósítással kapcsolatos nagy számolgatá­sokkal, ami a jelek szerint nem sikerült tökéletesre, kü­lönben nem került volna sor a mecseki szénbányászok fi­gyelmeztető munkabeszünteté­sére. Később a hitelezési vál­ság borzolta a kedélyeket, okozott pénzügyi zavarokat. Aztán volt forint-leértékelés, csökkentették az exportra adott támogatásokat, ami már több gazdálkodónál is komo­lyabb megrázkódtatást oko­zott. Sokaknál már addig is alig volt valami nyereség a szocialista országokba irányu­ló kivitelen, most meg egye­nesen veszteséges lett. Bara­nyában is több gazdálkodó kényszerült rubelexportja csök­kentésére, még annak árán is, hogy emiatt meghiúsulási köt­bért kell fizetnie megrendelő­jének. A részleges kivonulás ezekről a piacokról nem gond nélküli, hiszen a szocialista ex­port többeknél is egyben a termelési biztonságot jelenti, a piacváltás, az esetleges dol­lárelszámolású kivitelre való átállás nem megy egyik nap­ról a másikra. Bár a vállalatok és szövet­kezetek félévi mérlegadataiból nem lehet messzemenő követ­keztetéseket levonni, tény az, aligha volt annyi veszteséges gazdálkodó az év derekán, mint éppen az idén, Köztudot­tan nehéz helyzetben van szén­bánya vállalatunk, mely a szanálás szabta követelmé­nyeknek eddig még megfelelt és tartja magát, de nem tud­ni mit hoz a holnap, a munkát beszüntető bányászol« joggal szögezték a kérdést a kor­mánynak, mondják már meg végre, mi lesz a mecseki szén­bányászkodás jövője. Hasonló nehézségekkel küszködik érc­bányavállalatunk is, ők is kormányszintű döntésre várnak sorsukat illetően. Mindezeknek a tetejében nagy-nagy szeren­csétlenség az egymilliárd fo­rintos baranyai aszálykár, tíz termelőszövetkezetünk máris veszteségre áll. Fogalmazhatunk úgy is, gaz­dálkodó szervezeteink kénysze­rű fogyókúrát tartanak, sze­rencsére ezt — legalábbis itt Baranyában és egyelőre — nem kísérik tömeges elbocsá­tások. Gazdálkodóink a jelek szerint mindennel megpróbál­koznak, amiből pénzt lehet csinálni. Például — erről épp e lapszámunkban adunk bővebb értesülést olvasóinknak — a tervező vállalat megpróbálko­zik ingatlanközvetítéssel, be­ruházások vállalásával a kulcs­átadásig. Aztán van olyan mozgás is, hogy szövetkezetek kisszövetkezetté alakulnak, mert így kedvezőbb helyzetbe kerülnek. Mindez persze még nem jelent határozott szerke­zetváltóst, de hát az is igaz, a baranyai gazdasági adott­ságra való figyelemmel a szer­kezet megújításához vezető utat kis lépésekkel kell meg­járnunk. Se nem piac-, se nem terv- gazdálkodás - fogalmaznak a mai helyzetre a közgazdászok. A kormány további liberalizá­lást ígér a gazdaságban, pél­dául máris beharangozták a bérgazdálkodással kapcsolatos jövő évi, nagy horderejű vál­tozásokat. Egyszóval újabb változásokra és megrázkód­tatásokra lehet számítani jö­vőre is. A bekeretezett mellképet egy nejlonzacskóban tartja. így óvja a portól, méginkább az idegenek pil­lantásától, akik bizonyára megkérdeznék: ez tényleg te voltál? A kérdésből sütne a kétkedés. Pedig valóban na­gyon szép lány volt és akkor, a harmincas években, amikor ez a kép készült róla, még véletlenül sem fordult meg a fejében, hogy egyszer ennyire magányos és tehetetlen lesz. A macskák az állandó tár­sasága. Hirtelenjében meg sem tudom számolni, hány szaladgál körülöttünk, felka­paszkodva a kopott kanapé­ra, fotelokra, onnét pedig a szekrény tetejére ugorva. Lehetnek vagy öten — övék a lakás. A szőnyegen esznek, az elfüggönyözött, széles ablak- párkányon kölykeznek. Ennek a valamikor jobb idő­ket látott hatalmas háznak egyik felében — három szoba, egy konyha -, él ez az idős asszony, aki Károlyit, Kosztolá­nyit, Bdbitsot idéz, aki rend­szeresen olvassa a napi híre­ket, s aki egyik nap kiabálva elzavarja a szociális gondozó­nőt, a következő nap pedig szó nélkül ülve nézi, hogy ta­karít, mosogat, hogy elpakolja a bevásárolt élelmiszert. .. Most megint nagyon rossz hangulatban van, ellentmon­dást nem tűrő hangon közli Szabó Gábornéval, hogy ne jöjjön többet, elboldogul egyedül és nem is szól hozzá többet, hiába kérdez bármit tőle a gondozónő. A reggeli megbeszélés után először ide kísértük el Szabó- nét. Délelőtt még egy 'házas­párhoz kell eljutnia, s fél tizenkettőkor már ismét az Ágoston téri l-es számú Gon­dozási Központban kell lennie, kezdődik az ebédvitel. Délután újabb címek . . . Szabóné ez év januárjától hivatásos gon­dozónő. Azelőtt társadalmi segítőként járta a környék idős embereit, de a férje munkahelye és az ő munka­rendje miatt —, az élelmiszer­kereskedelemben dolgozott -, úgy döntöttek, hogy a hiva­tásos gondozónői munkakör előnyösebb lesz a család, elsősorban a gyerekek számá­ra. ű az egyik a 14 hivatásos és a 47 társadalmi gondozónő közül, akik az Ágoston téri intézményhez tartozó területen lakó, 157 törődésre szoruló —, elsősorban idős - emberekhez járnak. Kevesen vannak. A gondozói állások után sosem kapaszkodtak, állandóan van üres állásuk. Kevés a pénz és nehéz a munka. A kezdő fi­zetés — szakképzetleneknek — 3400 forint nettó, de a leg­magasabb kereset sem halad­ja meg sokkal az 5000 forin­tot. Ennyi pénzért, nehéz és gyakran piszkos munkát, időn­ként lopással vádoló és becs­mérlő szavak kíséretében ke- yesen vállalnak. Ettől az évtől az adminisztrációjuk is lénye­gesen több lett —, a gondozói füzetben percről-percre el kell számolniuk, hogy mennyi időt töltöttek utazással, ébédvitel- lel, bevásárlással, takarítással és így tovább. A munkát és az ott töltött időt igazolnia kell annak, akinél a gondozó­nő járt. . . Pátosz nélkül nehéz össze­szedni és elmondani, mi min­den kell ahhoz, hogy valaki ezt a foglalkozást hivatásánax tekintse, vagy valaki „Werner Edit", azaz olyan gondozó lé­gyen, akinek a neve, ma is’ fogalom a városban. Közülük többen mélyen vallásosak, meggyőződésük, hogy a leg­szebb tevékenység másokkal törődni. Bár nem szívesen be­szélnek róla, de nem is tit­kolják, hogy valóban akad köztük, aki számításból vál­lalkozik idős emberek láto­gatására. Néhány 'hete is el kellett küldeniük egy kollégá­jukat, aki eltartási szerződést kötött egy olyan idős emberrel, akit hivatalból gondozott. A munkaviszonyát megszüntették, ám a szerződés érvényteleníté­sére nincsenek eszközeik . . . A következő lakás, ahova bekopogtatunk, Toronyi Józse- fék otthona, akik - ellentétben az idős asszonnyal, akinél elő­ször jártunk - nem kérték, hogy a nevüket ne írjuk le az újságban. Nincs is mit tit­kolni és szégyellni azon a hely­zeten, amelybe ők kerültek, s amelyet méltósággal, és türe­lemmel viselnek. A szoba- konyhás, fürdőszobás, udvari, kis lakásban minden rendezett és tiszta. Az első percekben nem is lehet észrevenni, mi­lyen óvatosan és lassan lépe­get a feleség, aki egy súlyos agyvérzés után, a jobb olda­lára csaknem teljesen lebé­nult. Még erőtlen és bizonyta­lan ez az oldala, de oh'hoz képest, amilyen volt, nagyon 1 sokat javult. A férje szívbe­teg, rokkant nyugdíjas. Ő jái bevásárolni, ő veszi át a főző­kanalat a feleségétől, ha el­fárad és pihennie kell. Azóta már egy epeműtéten és egy hasnyálmirigy-gyulladáson is átesett a feleség. Bár a kette­jük nyugdíja hétezer forint fe­lett van, sok kell a gyógysze­rekre és taxira. Kezelésre, el­lenőrzésre azzal járnak. Köz­vetlen hozzátartozóik nincse­nek, Szabó Gáborné jár segí­teni takarítani és intézni azo­kat a dolgaikat, amelyek ne­kik fárasztóak. A három lé­pésnyi hosszú és két lépésnyi széles kiskertet azért ők gon­dozzák. Két gyönyörű ribizli- bokor és néhány tő rózsa van benne. Körülötte ládákban muskátlik. Toronyi Józsefnek van egy kis barkácsasztala is a fáskamrában. Kapósjelzőket, letűző vasakat készít még most is, pedig már beletörő­dött a gondolatba, hogy el­adja a horgásrbotjait, orsóit. Nem akarja egyedül hagyni a feleségét még egy dél­utánra sem, még a legked­vesebb szórakozásáért sem . . . Útban visszafelé, a várfal tövében nagykabátos, sapkás, levágott faágakat vonszoló, középkorú férfire leszünk fi­gyelmesek. Kanczler Csaba, a gondozási központ vezetője azonnal mondja a nevét és hozzáteszi: a mozsgói szoci­ális otthonban él, de rendsze­resen megszökik és ide jön. A gondozónők is ismerik. Nem tűri a négy falat, az otthon­ban lakást. Ebédelni bemegy az Ágoston térre, aztán eltű­nik. Napok telnek el, amíg hajlandó lecserélni a gondo­zási központban kapott ruhát, és hetente egyszer arra is kapható, hogy beüljön a für­dőkádba . . . Török Éva Látogatóban

Next

/
Thumbnails
Contents