Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-20 / 231. szám

1988. augusttu* 20., siombat

Dunántúlt napio

GALAMBOSI LÁSZLÓ

Szívekben országló

Hajdani ének

Eljött István napja.

Kürtöt fúj a gazda.

Fölaranyló gabonáját zsákokba csorgatja.

Igyon a bőségre, hevült feleségre, táltos csikót sarkantyúzó. füttyös gyermekére.

Tányér csöng a fénybe, terítenek délre.

Kápolnaként fehéredik haranghangú béke.

Mintha István jőne, szent királyunk, földje dúsan ragyog; vonul a nép dalolni elébe.

Táltos csikó .hátán ül a gyermek, bárány gyolcs gyapjúból zászlót szőnek,

nem ronthatja sátán.

Aki velünk áldja Krisztust, keresztfája alá gyűljön, rózsát

hintünk

sebzett homlokára.

Voltunk faggyal-vertek, harcokra-tüzeltek;

István urunk, királyurunk istópolt bennünket.

Magyari voltunkat, kalász-sisakunkat védje Isten. Kóstolja meg cipónkat, borunkat.

Nem vagyunk gyalázók, a szűzanyás zászlót fölemeljük, köszöntjük a szívekben orszóglót.

SIMÁI MIHÁLY

Vajk megkeresztelése

Talpamra föld

térdemre kő

kínokkal átizzó bazalt

mellemre virradatnyi pajzs

madárfáklyás

vérsugaras

zuhogj fejemre homlokomra te négy függőleges folyó megtartó istentől való víz ha az élet vize vagy zuhogj

állok a szent viz harangjában zengek

mert nyelve én vqgyok megindul a föld bújdokolnak sámándobok varázsdobok

jaj már a madártollas ruháknak a madárkarmos táncoló lábnak a bácsoknak a harsányoknak rivalkodóknak regölöknek

szólalok én a harang véres misére szólítom megölöm őket én testem ez a felnégyelt szörnyű például vegyétek én karom ez a levágott eliszonyodva lássátok

én sebem ez a behegedt vessétek rám a keresztet templomutálók magyarok sámánok báesok dallacsok

fonódj fejemre homlokomra te négy függőleges folyó fehér vörös zöld kék folyó te istentől való

zuhogj

zengek a szent viz harangjában Vajk meghalt István élni fog

Szent István és a művészet

Az idén 950 éve, hogy meghalt István király, aki egyéniségével és maradandó életművével, a magyar állam korszerű és zseniális megszervezésével népünk fennmaradását biztosította a történelem viharai között máig.

A művészet felvirágzását is jelentékenyen előmozdította, jámbor kegyessége erős kézzel és az okos szervező zsenialitásával párosult. Nemcsak azzal, hogy a szerzetes- rendeket hazánkban megtelepítette, az új hit megszilárdítására tíz püspökséget és minden tíz folunak egy templom építését rendelte el. hanem azzal is, hogy megnyitotta a Jeruzsálembe vezető szárazföldi zarándokutat Magyarországon át. A zarándokok számára külföldön négy szóllóházat alapított Jeruzsálemben, Konstantinápolyban. Ravennában és Rómában. Rómában a régi Szent Péter bazilika mellett állott az általa alapított templom és zarándokház, amelyet 1776-ban az új Szent Péter bazilika sekrestyéjének építésekor bontottak le. Ma helyén emléktábla látható.

Az Árpád fejedelmek székhelyén, Esztergomban 1001-ben kezdte meg a Szent Adalbert székesegyház felépítését, melynek töredékei fennmaradtak. 1002-ben alapította az első magyar bencés apátságot 'Pannonhalmán, 1018- ban pedig a zalavári bencés kolostort, melynek romjai ma is láthatók.

Hazai építkezései közül kiemelkedik a 'székesfehérvári bazilikáé, a mellé rendelt apátsággal. Székesfehérvárt állott királyi kápolnája, trón- székével. Itt koronázták utódait, és ide temetkezett, remélvén, hogy példáját utódai is követik. 1015-ben alapította a pécsvóradi bencés apátságot, melynek templomát 1038-ban, Szent István halála évében szentelték fel.

Hatalma megszilárdítása utón — az európai uralkodókhoz hasonlatos módon — II. Szilveszter pápától uralkodása szimbólumaként koronát kért, mellyel 1001-ben koronázták meg Esztergomban. A koronázási jelvények a koronázási palásttal együtt a Magyar Nemzeti Múzeum felbecsülhetetlen értékű kincsei. A korona két, különböző időben készült részből áll, ezeknek keletkezési idejéről még viták folynak. A kristálygömbös jogar X. századi kristálya .még Géza fejedelem jogarát díszíthette, mai formájában a XII. századból származik.

A koronázási palástot, melyen Szent István mellképe is látható, felesége, Gizella hímezte a veszprémvölgyi apácákkal 1031-ben. Felirata szerint a palástot Szent István és Gizella királyné ajándékozta a székesfehérvári bazilikának. Szent István kardját ma a prágai Szent Vitus kated- rálisban őrzik, valószínűleg

IV. Béla leánya, Anna menekítette oda 1270-ben az Árpádok kincseivel együtt.

Molnár C. Pál: István törvényt ad a nemzetnek (fametszet).

Varga Imre: Szent István bronzszobra a római Szent Péter bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájából.

A fejedelmi kincstár értékei közé tartozott a bécsi Schatz- kammerban őrzött, ún. Attila (Nagy Károly) kardja is, amely valójában fejedelmi diszszoblya volt. Salamon király anyja 1063-ban ajándékozta Nordheimi Ottó bajor hercegnek. Árpádtól Gézáig bármelyik fejedelem vagy trónörökös viselhette. A Szent István nevéhez fűződő, a bécsi Schatzkammerben őrzött sapka és erszény XII. és XIII. századi munka.

Szent István legnagyobb fájdalma egyetlen, nagy gonddal nevelt fiának, Imrének 1031-ben bekövetkezett tragikus halála volt. Egész életművét, országa jövőjét a megsemmisülés fenyegette. Reálpolitikusként jó kiutat nem látott, országát ezért Szűz Mária oltalmába ajánlotta.

1038. Vili. 15-én halt meg. A székesfehérvári bazilikába temették. Remekbe faragott kőkoporsója ma is látható. . A sirlódát 1038-ban, szentté avatásakor felbontották, de a szent jobb keze hiányzott. Ez a bebalzsamozott jobb kéz egy szerzetes őrizetében fennmaradt, és ma legnagyobb kincseink között őrizzük. Története éppoly kalandos, mint a koronázási kincseké. A nagy király koponyaereklyéje ugyancsak kalandos utat járt

be történelmünk viharos századaiban. A török időkben’ Raguzában, a mai Dubrovnikben a domonkosok templomában vigyáztak rá, Mária Terézia királynő 1769-ben Pozsonyba vitette, innen került Székesfehérvárra.

Első királyunkról és életművéről a kcrtársak is, de a legendák is megemlékeznek, külsejéről azonban alig. Csak a koronázási palást őrzi vonásait. A Képes Krónika ábrázolásai ideálképeket mutatnak a XIV. század hatvanas éveiből: 11 kis kép és iniciálé jeleníti meg a király életét és tetteit a lovagkor szellemében.

A későbbi századokban is sokat foglalkoztatta alakja a festőket és szobrászokat. Történetét a templomok falain freskók idézik, az Árpádházi szent királyokkal egyetemben. Lovasszobra a budai várban Stróbl Alajos munkája 1906- ból.

Utolsó monumentális ábrázolását 1980-ban Lékai László érsekprímás készíttette Varga Imre szobrászművésszel a római Szent Péter bazilika magyar kápolnája számára. A mű azt a pillanatot ábrázolja, amint István az országot Szűz Mária oltalmába ajánlja.

Brestyánszky Ilona

Móra Ferenc:

Istenáldotta búza

A búzamezőkről hoztam ezt a mesét, amelynek édes az íze, mint a bibliai mannának. Továbbadom úgy, ahogy vettem, azaz hogy sokkal olcsóbban adom, mint amibe nekem került.

Mert kalászszedő Móri néni mesélte ezt nekem, akit ülve találtam a kunágotai tarlón, két keresztbefektetett zsákocska mellett.

— Mit visz, Móri néném? .— kérdeztem a szegény, töpörödött öreg kis Noémit.

— Csak vinném, leiköm, ezt a kis felejtött kalászt, mert a gazda megöngedte, hogy összeszödhessem, de az én öreg vállamnak már ez is nehéz köröszt.

Fölkaptam a vállamra a Móri néni „nehéz körösztjét", és míg beértem vele a sárfalu zsellér-putriba, addig mesélte el Mári néni az istenáldotta búza történetét, és mikor bevégezte, azt tette hozzá:

— Adja az Isten lelke üdvösségbe.

Hát én senkitől se kívánom, hogy vigye az én keresztemet, hanem aki elolvassa a búza legendáját, annak én is azt kívánom: — — Adja az Isten lelke üdvösségbe ...

Ügy volt az, hogy mikor az Úristen a világot megteremtette, leküldte az angyalokat, nézzenek körül idelent, van-e még valami híja a világnak.

— Van ám, Urunk-terem- tőnk — jelentették az angyalok —, mert búzát elfelejtettél teremteni.

• — Ejnye, ejnye — csóválta ■meg az Úristen a fejét —, hát akkor miből sütik odalent az emberek a kalácskenyeret?

— Bizony csak zúzmóból törik, fakéregből őrlik — panaszolták az angyalok.

— No, ez nem jól van így — tűnődött el az Úristen —, de hát mit lehetne itt most már tenni?

Szerencsére az Úristennek nem jutott eszébe ankétot összehívni, se népjóléti minisztérium nem volt még akkor teremtve, mert ha lett volna, akkor még ma se volna búza. Ehelyett kiadta az Úristen a parancsot, az angyaloknak :

— Nosza hamar, rázzátok ki az abroszomat az ablakon !

Egy-kettőre fölkapták az angyalok az aranyabroszt az Úristen diófa-asztaláról, vitték a csillagablakhoz, s ami morzsa volt rajta, azt mind kirázták a földre: abból hajtott ki idelent a búza.

Az ám, csakhogy akkoriban még nem volt istenáldotta búza a búza. Olyan volt az csők, mint az árokparton növő vadbúza, amivel a gyerekek szoktak játszani. Alacsony a szára, tarackos a gyökere, ritkós a kalásza, apró a szeme.

— Ejnye, de hitvány gíz- jjaz lepte el a földet — mondogatták az emberek, és ügyet se vetettek a búzára, hanem azután is zúzmóból meg fakéregből őrölték a kenyeret. Mert mindig olyanok voltak az emberek, hogy a jó se kellett nekik, ha rájuk nem parancsolták, ugyan néha még akkor se kellett.

Mindössze két testvér akadt, aki azt mondta, hogy nem •szabad az Isten ajándékát megvetni, hanem legalábbis próbát kell vele csinálni.

Az egyik is fogott magának egy darab búzaföldet, a másik is.

— Isten nevében vessünk — mondta a fiatalabb, akinek annyi volt a fia, lánya, ahány az ujja.

— Isten nevében arassunk — mondta az öregebb testvér, aki olyan magánoson élt a világban, mint valami öreg fűzfa a pusztában.

Hát hiszen vetni könnyű volt, mert abban a szél is segített. Vitte az apró magot, mint a pelyvát, s hol szemenként hullajtottá el, hol csomóson ágyazta bele a földbe.

— Adtál, Uram, segítséget, de nincs benne köszönet — sóhajtották a testvérek, akik

az első szántóvetők voltok a világon.

Bezzeg nem fújt a szél aratáskor. Sütött a nap, mint a fűtött kemence, hullott a verejték, mint az eső, szé- delgett o két testvér, mint a beteg. Külön kellett leszakaj- tom minden szál búzócskát, kézzel kipérgetni minden kalászát, s utoljára se lett több az egész termés egy-egy zsák búzánál.

Szép holdvilógos este volt, mikor a fiatalabb testvér bekötötte a zsákját a tarlón. De ki is nyitotta mindjárt, felét kiöntötte a szérűre, és csak a másik felét hagyta a zsákban.

— Hót azzal mit akarsz? — kérdezte a felesége.

— Ezt átviszem a' bátyám szérűjére,, odaöntöm az övéhez. Nézd, nekünk van fi- úr.k, lányunk, aki segítsen kenyeret keresni. Neki nincs se kicsi, sé nagy, aki segítségére legyen.

— Isten segítsen meg jó szándékodban! — igazította az asszony a vállára a zsákot.

Az ember azzal nekivágott az éjszakának. Hát ahogy a földje széléhez ér, és át akar bújni az eleven sövényen, összeütődik valakivel, annak is zsák van a vállán, mint neki, az is hátrahökken, mint ő.

— Te vagy oz, öcsém?

— Én ám, bátyám. Hát te hová igyekszel éjszakának idején? — kérdezte a fiatalabb testvér, lecsúztatván válláról a zsákot nagy meglepetésében.

. Én bizony tehozzád indultam — tette le az öregember is a zsákját. — Azt gondoltam, hogy jó lenne megfeleznem veled, amit az Isten adott. Magános ember vagyok én, kicsivel beérem; ti meg sokan vagytok, sok éhes szájat kell megelégite- ned.

Abban a percben nagyot villant a fejük fölött az ég, hirtelen meleg szellő kerekedett, fölkapta a zsákokat, s ami búza volt bennük, azt mind szerteszét szórta a világon.

— Legyen megáldva, amit a testvéri szeretet megszentelt — mosolyodott le az Isten az égből.

S azóta olyan bokros növésű, dús kalászú, kövér szemű, istenáldotta növény a búza. De mikor gyűlölködés hatalmasodik cl az embertestvérek között, akkor alacsony a szála, tarackos a gyökere, ritkás a kalásza, apró a szeme ...

— Az Isten tudja, lelkem, mitől van — simogatta meg a kabátom újját búcsúzóban Mári néni —, de mintha csupa vadbúza nőne mostanában a világon.