Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-20 / 231. szám
8 Dunántúlt nqptó 19M. augusztus 20., szombat Hódolat Pécsnek3 Jean Massof tivál nyitottságát — bár a pécsi EC minden eddiginél nyitottabb volt. És erre megvolt az igény, mint ahogy arra is, hogy a magyarországi zenei szakemberek, kórusvezetők nagyobb számban jöjjenek tapasztalatszerzésre. Sajnos, ennek részben nézőtéri és szállodai helyhiány, részben az EC műhelymunkájának zárt jellege határt szabott. Ezek olyan tanulságok, amelyeket a következő évek hasonló rendezvényein fel lehet majd használni. Mert bár Europa Cantat-fesztivál nem lesz többet Pécsen (egy városban csak egyszer rendezik), jöhet - és Ígérte is, hogy jön - az EC úgynevezett éneklő héttel, amely a népszerű rendezvény két fesztivál között: hasonló rendszerben, de kevesebb résztvevővel. És ne felejtsük el, hogy kétévenkint nemzetközi kamarakórus-fesztivól esedékes Pécsett. Ide tartozik azoknak a zenei célú berendezéseknek, (dobogórendszereik, íhangvető falak stb.) célszerű tárolása, megőrzése és felhasználása is, amelyet most a város elkészített. Claude Tagger, a fesztivál igazgatója a pécsi napokat értékelve azt mondta: ,,ha az eddigi EC-városokhoz amolyan érdekházasság fűzött bennünket, akkor azt kell mondanom, hogy ez Péccsel szerelmi házasság volt, mert itt annyira örültek az emberek a rendezvénynek". A hasonlatnál maradva: egy szerelmi házasságnak is megvannak a maga szervezeti, működésbeli feltételei. Ezt a rendezvényt megszervezni nem volt köny- nyű. Egyfelől dolgoztak Franciaországban és Nyugat-Né- metorszógban az Európai Kórusok Ifjúsági Szövetségének munkatársai kilenc ilyen fesztivál rutinjával a hátuk mögött, másfelől dolgoztak Budapesten, és főleg Pécsett külön erre az alkalomra létrehozott bizottságok nagy akarással, de kevesebb ilyen tapasztalat birtokában. Két különböző gondolkodásmód, szervezés gyakorlat, háttéripar és pénzügyi mechanizmus összeillesztéséről volt szó, amely kezdeti csikorgások után egyre jobban működött együtt. S ha felidézzük, hogy a hazai rendezők tevékenységét szőkébb körben kísérte Jegyzetek az Europa Cantat után Pécs, az öt templom városa! Csodás kertjeiddel, történelemben gazdag és napjaink művészetében tobzódó múzeumaiddal, virágzó szökőkútjaiddal is mosolygó! A világ minden tájáról vendégeket fogadó város, a 10. Europa Cantat városa, szeretlek! Szeretem azúrkék eged arany ragyogását, a nyári tüzek könyörtelen ömlését. Szeledet, mely ha időnként feltámad, erősebb, mint a mi provence-i misztrálunk. A zászlókat dagasztó szeledet, o szél alatt nyögő fákat> s a vihar utáni hűvös nyugalmat is szeretem. Megleled - mily varázslat folytán! - derűdet, mosolyodat az ötökkévalóság minden pillanatában. Bejárom a nyugati tekintet számára meglepő lestőiségű, egyszerű kis utcáidat. A törökök rád hagyták mecsetjeiket, fürdőiket. Közel a Földközi-tenger, Jugoszlávián át a tengeri levegő adriai sóval tölti meg a várost és tartósítja a korok mélyéről jövő bölcsességet. Dombjaid nyers zöldjéből könnyeden és karcsún emelkedik ki a technika adó-vevő nyila, s kirajzolódik - tömören s finoman - a négytornyú katedrális. Isten háza, melyet Szent István építtetett! A kő állhatatosságával áll nyitva a Szentlélek fuvallata előtt, összekapcsolva a középkort atomkori századunkkal. Az ide siető keresztény hit nem öregszik; az élet s halál egyesül benned, mert az örökkévalóság mindkettőt magába öleli. Pécs! Az öreg Európa magyar földje! Ebben a kánikulai augusztusban a világ méreteire kitágult bástyáid közt fogadod az új Európát, amely az összegyűlő kórusok ritmusára épül; az elmosódott határú Európát, amely magába fogadja Ázsiát, az új világot: o Konan Girl-ök Japánját összefogja a San Francisco-i yankee-ével. Pécs, a kelták földjén épült Sopianae, a rómaiak pannó- niai városa, amit egy időre meghódítottak a Kelettel kereskedő törökök, most egy hétre a világ minden tájáról idesereglett megszállóid békések és énekes kedvűek. A zene erősebb harmóniát teremt köztük, mint az állam- hatalmak, pártpolitikák. „ Mikor a hangok összecsengnek, a szivek készek egymást megé’teni". Az emberek, partok, nyelvek, hitek egyesítésére, az erőfeszítésért köszönet, Pécs! Páni, Béke, Pax in aeternum! Pécs, 1988. augusztus 3. '= Jean Massot, az Europa Cantat egyik főrendezője, a lyoni katolikus egyetem tiszteletbeli helyettes rektora a fesztivál idején Pécsett tartózkodott, akkor íra a várost köszöntő ódáját, amelyet a spo'rtcsarnokban a záróhangversenyen is felolvastak. Éppen emiatt jelentett csalódást, hogy míg a helyi rádió, televízió és sajtó, valamint a Magyar Rádió zenei osztálya mindent megtett a fesztivál eseményeinek rögzítéséért és légkörének bemutatásáért, az országos sajtó megelégedett néhány adat közlésével, a Magyar Televízió pedig két tradicionális koncert közvetítésén kívül semmit nem adott, semmit sem mutatott be a fesztivál hangulatából. Pediq erre nemcsak Pécsnek lett volna szüksége, hanem a magyar kórusmozgalom, s talán a televíziót néző közvélemény is büszke lehetett volna erre a hazai sikerre. A tétnélküliség fesztelenebbé teszi az EC hangulatát, megkönnyíti a barátkozást, a zenei, emberi kapcsolatteremtést, s nem csökkenti az egymás iránti figyelmet. És megkönnyíti, hogy a város bekapcsolódjon a fesztiválba, a fesztivál pedig birtokba vegye a várost. Pécs sok pénzt és nagy lendületet áldozott arra, hogy új ruhába öltöztesse a belvárosnak azt a részét, ahol a fesztivál zajlott, és ezt nemcsak a külföldiek méltányolták. (Egy szerkesztőségünkbe érkezett levél írója „hálatelt szívvel mond köszönetét a város vezetőinek és az EC szervezőinek", de sokszor hallottuk azt az ironikus megjegyzést is, hogy „de jó lenne minden évben valami hasonló rendezvény: gyorsabban megszépülne a város".) A fesztivál hangulatát más szempontból is sokan emlegették. A város hivatalos és félhivatalos intézkedésekkel sokat tett a vendégek jó közérzetéért: ide sorolhatjuk a forgalomirányító rendőrséget, amely tapintatosan és udvariasan látta el munkáját, az üzletek figyelmes, meghosz- szabbított nyitva tartását, a reklámértékű fesztivál pezsgőt, a lehetetlennek látszó feladatokat is megoldó szállítókat- rendezőket, a protokoll kényes feladatait csöndben ellátó illetékeseket, a jól szervezett cserépvásárt, az alkalmi kiadványokat, a tisztára söpört utcákat - és természetesen minden nem sorolható fel. De a spontán események és gesztusok is sokat számítottak: a táncházak, a hajnalig tartó privát barátkozósok kisebb- nagyobb társaságokban, is ide sorolhatók. A lakosság szívélyessége felülmúlta a várakozást - még akkor is, ha beszámolhattunk zavaró figyelmetlenségről, udvariatlanságról is. Az összkép azonban kedvező, s a jó vélemények annyira egybehangzók voltak, hogy semmi okunk nincs azt hinni: puszta udvariasságról van szó. Pécsett a délutáni, úgynevezett kiskoncertek templomokban, művelődési intézményekben zajlottak le, a számítottnál sokkal nagyobb érdeklődés, szinte kivétel nélkül zsúfolt ház előtt. Kár, hogy az EC szokott feszes programja nem tette lehetővé a koncertek más időpontban való megrendezését vagy megismétlését. Ez növelte volna a fesznémi kétely vagy kritika, most tegyük hozzá azt, hogy számos területen nem mi voltunk a merevebbek, s hogy a megoldandó kérdésekben a magyarokat éppen úgy jellemezte rugalmasság és alkalmazkodókészség, mint a külföldi felet. Mindent egybevetve: az ennyi embert és ilyen sok nyelvű közösséget megmozgató rendezvényen szükségképpen előforduló nyelvi és szállítási nehézségeket, az apró, bár elkerülhető pontatlanságokat leszámítva (melyeket a vendégek általában csak hosszas unszolás után mondtak el), Pécs jól megoldotta a vendéglátás nagy feladatát. (Két adat a fesztiválról. A rendezőség számítógépében 3652 olyan név szerepel, akik vendégként vagy szervezőként legalább egy, maximum 12 napot eltöltött a fesztiválon. Bár a végső elszámolás még nincs készen, annyi látszik, hogy a rendezvény összköltsége 40 millió forint körül van, ennek nagy részét a részvételi díjak, az egyéni és közületi befizetések, adömányok és a nemzetközi kórusszövetség hozzájárulása tette ki, 8 milliót adott b magyar Művelődési Minisztérium, ez lényegében az államközi kulturális szerződések értelmében nálunk szereplő szocialista országbeli kórusok költségét jelenti, másfél-másfél milliót pedig a Baranya Megvei, illetve a Pécs Városi Tanács adott.) Létrejött tehát egy pécsi stáb, sokan — néhányon korábban is már - gyakorlatot szereztek nemzetközi rendezvények szervezésében. Hogy 'ki milyen fokon, azt nyilván eldönti majd az illetékesek szakmai elemzése. Ez azért szükséges, mert 1988-ban nemzetközi zenei tábor lesz Pécsen (valószínűleq a Világzenekor és a Világénékkar fellépésével), nemzetközi kamarazenei fesztivál és nemzetközi bábfesztivál, WHO-konferen- cia és nyelvészeti világkonferencia — hogy csak a nagyját említsük. Szükség van tehát, jó szervezőkre, a város újabb felkészül ésére-fel készítésére. Már most gondolkodni kellene azon, milyen városi ren-. dezvények legyenek a néhány száz vagy ezer embert összefogó konferenciák hazai és külföldi résztvevői és az érdeklődő pécsiek számára. A k‘ (ifh'tások, hangversenyek, nyári színházi előadások, táncházak és alkalmi vásárok jelentik ugyanis a legfontosabb kapcsolatot a szakmai gyülekezet és a város lakói között, így lesz igazán „fesztiválhangulat”, amely politikai, erkölcsi és anyagi hasznot hoz a városnak. G. T. Fültanú meséli: egy amerikai fiú az egyetemi kollégium portájáról hazatelefonált az édesanyjának az Europa Cantat idején. „Nagyon jól érzem magam, meglepő, hogy ez a város milyen kicsi és mégis milyen szép, ezt neked is látni kell! A program kitűnő, ne aggódj, néhány napig maradok, mert szeretnék jobban körülnézni." San Fran- ciscó-i vendégünk elég tömören foglalta össze azokat az eredményeket, amelyek érdekében a külföldi és hazai szervezők három éven ót dolgoztak: egy vendégszerető városban jó program, jó közérzet, amely növeli Pécs idegenforgalmi vonzerejét és Magyarország tekintélyét. Kell-e ennél több, ha mérlegre tesz- szük, hogy sikerült a nagy fesztivál, és milyen hasznot hozott számunkra? A fesztivál rendezői és prominens vendégei körében nem volt hiány elismerő nyilatkozatokban. Nem mulasztották el megjegyezni annak jelentőségét, hogy a mindeddig csak nyugat-európai tagokat számláló kórusszövetség most szocialista országban, és elsőként hazánkban rendezte meg ezt a találkozót a magyar külpolitika, a magyar kóruskultúra és Pécs tekintélyét méltányolva és növelve. Ezt mind a zenei sajtó, mind azok a külföldi újságírók felemlítették, akik a művészeti eseménynek elsősorban politikai jelentőséget tulajdonítottak. A résztvevők a jó atmoszférát méltatták legtöbbször. Egyrészt szakmailag. A szakemberek kiemelkedően jónak minősítették a fesztivál egészének zenei színvonalát, aminek nem mond ellent az o természetes jelenség, hogy néhány közepes és gyenge kórus is jelen volt. A pécsi EC-n egyébként először szerveztek olyan ate- leir-t (műhelyt, kis csoportot), ahol a vendéglátó ország klasszikus és kortárs zenéjével külön foglalkoztak: ezt jó tapasztalatként magukkal vitték az EC rendezői. Akárcsak a vidéki koncertek élményét. Okos pécsi kezdeményezés volt, hogy a vasárnap délelőtti vidéki vendégszereplésekkel Baranyát is bekapcsolják az események sorába: a városokban, falvakban igen szívélyes volt a fogadtatás mind a koncért sikerét, mind a vendéglátóst 'illetően. A fesztivál légköre a magyar kórusmozgalom számára is nyújtott tanulságokat. Hazai 'kóruséletünk szereplés- és versenyközpontú. Egy akármilyen szemlén, fesztiválon részt venni és dijat nyerni: ez az igazi minősítés, amely a kórus létét igazolja. Díjat nem nyerni, csak részt venni, és jól érezni magunkat: mór-már 'kudarcnak számít, ha ugyan lehet jól érezni magunkat abban a feszültségben, ami a helyezésekért, díjakért való igyekezetét körülveszi. Az Europa Cantaton nem osztanak díjakat, itt az új művök megtanulása és a közös éneklés a fő cél: közös éneklés szigorú órarendben, nem másért, mint az éneklés öröméért. Könnyebben csendülnek fel az ilyen fesztiválokon a spontán éneklések a tereken, utcákon, baráti társaságokban is. Ez a hamisítatlan, jó értelemben vett amatőrség kiveszőfélben von ma Magyar- országon, s hogy itt most ilyen tömegben, ilyen színvonalon, ilyen jó kedvvel nyilatkozott meg, az az EC rendszerének lényegéből, a hazai és külföldi rendezők munkájából és a vendéglátó város barátkozó hajlandóságából következik.
