Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-20 / 231. szám
1988. augusztus 20., szombat Dunántúli napló z Minden eddigit felülmúló eredmény Rangos helyen Baranya Augusztus 20. sokszínű ünnep. Együtt ünnepeljük az államalapítást, első szocialista alkotmányunkat; és nem utolsósorban az új kenyér ünnepét. Számunkra minden ünnep egyben a számotvetést, a feladatmegjelölést is jelenti. Hogy futja e kenyérre, és mekkorára, ez konkrét és átvitt értelemben egyaránt napjaink kérdése. Megyénk közvéleménye a nagy munkának kijáró figyelemmel követte nyomon az idei aratást is. Tettük ezt úgy, mint máskor, de az idén fél szemmel az eget kémleltük, lesz-e eső, mi lesz az őszi beta'karitású növényekkel? Új elemek is keveredtek az aggodalmat okozó kérdések köré; például; a kampány időszakát eddig is jellemző magosabb kereseteket hogyan adóztatják; lesz-e pénzük az üzemeknek (műtrágyára, vegyszerre, alkatrészre, üzemanyagra - munkabérre) és az állami felvásárló vállalatoknak; általános fizetési eszköz-e a gyakorlatban a váltó; milyen eredménnyel zárul az ún. „áralku” termelők és felvásárlók között; stb., stb. Mindezekkel együtt az ez évi aratás, végeredményét tekintve sikeres volt. Mezőgazdasági üzemeink mindegyike érdekelt a gábona- program sikeres megvalósításában. Ez évben a megye, szántóterületének 66°o-án termeltünk gabonát, ebből 23,5% a búza és 4% az árpa. Az országos átlagot meghaladó, a megyék rangsorának elején lévő helyet biztosító eredményt értek el mezőgazdasági nagyüzemeink: búzából 6072, árpából 5107 kg-ot ha-ként. Ez az átlagtermések idősorában a legjobb eredmény ez ideig. Ha az elért eredmények üzemi adatait vesszük számiba, akkor viszont igen jelentős különbségeket láthatunk. A legjobb (7800 kg/ha) és a legrosszabb (3500 kg ha) átlagtermés közötti különbség igen jelentős. 7 t ha feletti átlagot ért el 11 üzem, 6—7 t/ha közöttit 19 üzem, a többség, 29 üzem, 15-6 t ha közöttit, míg 5 üzem 5 t ha alattit. A kiugró eredményt megalapozó munka néhány jellemzője: A talajelőkészítést segítette az elmúlt évi szeptemberi megfelelő csapadékmennyiség, az esőmentes októberben a vetés ütemesen haladt, a terület 80—85%-át optimális időben vetették el. A 15-20%-os vetés a későn letakaruló növények (kukorica, cukorrépa) után került elvégzésre. A művelőnyomos technológiát a vetett terület 29%-án alkalmazták. A vetömagfelújitás 1987. őszén 67%-os volt, ez országosan a legmagasabb (legjobb!) orány. Búzából 7,0-7,2 millió csirát vetettek hektáronként az üzemek, nem számolhattak az enyhe téllel, így a magas csi- raszám néhány helyen gondot akozott. Az időjárásról annyit, hogy a rendkívüli enyhe tél miatt a vegetáció csak rövid ideig állt le, kifogyás, tőszámritku- lás nem volt. A tavaszi időjárás is kedvezett a vegetativ részek fejlődésének — 1988-ban a zöldtömeg kétszerese volt, mint ezt megelőzően. Az április 25-i jeges-vizes hó még nem okozott jelentős megdőlést, de a tavaszi időízelítő az idei búzából szakban többször megismétlődő viharos szél következtében az állomány közel egyharma- da megdőlt. A kritikus április-június még elegendő csapadékkal járult hozzá a jó termés eléréséhez. A 7-10 nappal előrébb járó Ifejlődésl-érési fázisok megelőzték a betakarításkor! kánikulát, így ez jelentős kórokat nem okozott. A tedhnológia további elemeiről szólva: iA kiváló elővetemények (lucerna—hüvelyesek) után vetett búza aránya 16%-ról 20%-ra nőtt, ezzel együtt 1100 ho-ral kisebb területen vetettek búzát búza után. iA 'búza alá 407 kg műtrágya hatóanyagot használtak az üzemeink hektáronként. Ez 18 kg-mal kevesebb az elmúlt évi felhasználásnál. A 172 kg nitrogén, a 103 kg foszfor és a 132 kg kálium hatóanyagarány az elmúlt évekhez képest növekvő nitrogénarányt jelent! Jó hatásúnak bizonyult a tavaszi osztott fejtrógyázós, melynek könnyebb technológiai illesztését nagyban segítette a már említett művelőnyomos vetés terjedése. A növényvédelem terén a vetésfebéritő változatlanul komoly gondot okozott. A közel 50 000 ho-os kezelt területből 14 000 ha-on vált szükségessé a kétszeri védekezés. A szerellátás, sajnos, ez évben is akadozott. Nőtt a földi géppel végzett növényvédelmi munka aránya. (Közel 50%.) Az enyhe tél növelte a lisztharmat veszélyét, ellene 1,2- szeres védekezés kellett, itt is szeréllátási pröblémák jelentkeztek. Vegyszeres gyomirtást a vetésterület 16%-án nem végeztek üzemeink. A mai vegyszerárak mellett a gabona gyomirtása kompromisszumot igényel, — mivel a feltétlen gyammentesség és a gazdaságosság egyre nehezebben ösz- szeegyeztethető. Jelentős változások következtek be az alkalmazott fajták terén. A mar- tonvásári fajták a múlt évi 21,9%-ról 7,8%-ra, a jugoszláv fajták részaránya pedig 34,6%- ról 19,2%-ra csökkent, Így túlsúlyba kerültek a szegedi fajták (56%). A legnagyobb területen termesztett 26,3% GK öthalom megyei átlagban 6,12 t termést adott hektáronként. A betakarításra az üzemek jói felkészültek, az egyharma- dában megdőlt búzo aratását július 4-én kezdték és 29-én fejezték be. Az idén ebben a munkában 514 kombájn - 40%-a 10 kg sec feletti dob- áteresztő képességgel - vett részt. A szállítást 920 tehergépkocsi és 23Ö0 pótkocsi, összesen 18 000 t összkapa- citással veszteség nélkül ütemesen oldotta meg. A búza átvétele zavartalan volt. A betakarított búza hektolitersúlya 80-82 ka. az átlagos sikértartalom 28,5%. A felvásárolt közel 190 000 t búza sütőipari értéke 2%- iban A,-es, 55%-ban B|-es és 43%-ban B.-es minőségű. A rendkívüli időjárásra tekintettel (közel 150 mm a csa- n"Hókhiány) néhány szót a hogyan továbbról. Sajnos, a kenyér mellé járó „szalonna" veszélybe kerülhet, ha rövidesen nem lesz eső! Addig is szükséges: a lehetséges öntöző kapacitások maximális kihasználása. A szalma és más növényi imásodtenmék maradéktalan betakarítása. A talajok gyors lezárása, a kevés vízkészlet óvása, és nem utolsósorban a várható veszteségek pontos felmérése és a lehetséges pótlás módozatainak kidolgozása. Újból bébizonyosodott, hogy a minőség mint jelző nemcsak a termékre, hanem a termelési folyamatokra, a termelésben részt vevő emberre is vonatkozik. Fontos ez azért, mert megyénk mezőgazdasága fejlesztési programja egyben a minőség programja is. Ez az idei búzatermesztésben úgy jelent meg, mint az elmúlt évek munkájának eredménye is; iqy, mint a nagy kiterjedésű komplex melioráció, a korszerű, a talajtípushoz igazodó művelés, a megfelelő szerves- és műtrágyázás, a jó fajtahasználat és 'vetésváltás, a megfelelő műszaki, technikai feltételrendszer teljesedő vertikuma, valamint mindazok 'becsületes, hozzáértő munkájának eredménye, akik az oktatás, kutatás területén, az anyagi-műszaki ellátás szolgálatában — a mezőgazdasági termelésben — a felvásárlás, a vagyon- és tűzvédelem és az irányítás különböző szintjén dolgoztak, vettek részt „mindennapi kenyerünk" biztpsitá- sá ban. Köszönet személy szerint mindenkinek, akit illet. Dr. Tóth Sándor, a Baranya Megyei Tanács elnökhelyettese Nem volt tartós vízhiány a megyében H közös munka sikere Talán sosem volt ennyire sérülékeny a baranyai vízellátás rendszere mint ezen a nyáron. A legkisebb hiba is jelentős vízhiányt okozhatott volna több, mint húsz településen. A nyár elején még a szakma is szinte elkerülhetetlen tényként számolt ezzel a kritikus helyzettel. Visszatekintve a ‘két hónapra, elmondhatjuk, hogy sikert hozott a közös munka, a rendkívüli erőfeszítések, és a települések lakóinak felelősség- vállaló megértése. Rég volt ilyen tartós, másfél hónapos kánikula, a rendkívüli melegben alig növelte csapadék a helyi vízbázisok és regionális rendszerek készletét. Gruber Lajostól, a megyei tanács építési osztályának vízügyi csoportvezetőjétől tudom - ő irányította a nyár elején alakult megyei koordinációs bizottság munkáját —, hogy eleinte kéthetenként értékelték az ellátás helyzetét és határozták meg a napi feladatokat, később erre már hetenként volt szükség, és nem túlzás, 'literenként osztották el a vizet a települések között. Természetesen voltak több településen gondók az ellátásban, de tegyük hozzá, már sok helyen dolgoznak azokon a fejlesztéseken, amelyekkel a következő nyárra el lehet ezeket is kerülni. Nézzük a községeket. Or- fűn és környékén rendszeresen előfordult a hiány. Az a vízmennyiség azonban, amely most innen megy ‘Komlóra, jövőre már a helyi rendszert látja el, mert megépül a bányászváros felé a dunai vezeték, ugyanakkor a Baranya Megyei Vízmű — tizenhétmillió forintért — dolgozik a bázis rekonstrúkcióján. 1990-től pedig a husztóti nagybozomú ‘kutat kapcsolják be a kistérségi rendszerbe, ezzel Kovácsszénája Husztót, Orfű és Aba- liget szolgáltatása is jóval biztonságosabb lesz hosszú távra. Sásdon a vázsnoki vízmű bekötésén dolgoznák a nagyközségi hálózatba. Mecsékná- dasdon, ahol nincs helyi vízbázis, szükségmegoldásókat találtak ugyan, de a hosszú távú megoldás Hidas felől érkezik majd, az itteni kutakhoz csatlakozhatna a település. Pécsvóradon ásott kutat kötöttek be, de távlatokban a pécs—‘komlói rendszerről lehet vizet szállítani, addig a strandkutat kellene bekapcsolni a rendszerbe, amely mintegy öt évig a napi 500 köbméteres hozamával enyhítené a gondokat. Dencsházán dolgoznak a kút felújításán, Vajszlón és Kétújfalüban pediq a Szigetvári Állami Gazdaság, illetve a termelőszövetkezet vízbázisa javíthatja a szolgáltatást. Az előző évek tapasztalatai szerint Pécsett augusztus , első napjaiban von a csúcsfogyasztás: tavaly majdnem 83 000 köbméter, idén ez tízezer köbméterrel kevesebb. S ez rendkívül jelentős csökkenés, m«rt a helyi és regionális bázis ezt viszonylag sérülés nélkül szolgáltatni képes, bár a vízművek a kapacitásuk legfelső 'határán dolgozták. Grüber Lajossal összegeztük azokat a tényezőket, amelyék hozzájárultak a takarékos fogyasztáshoz: mindenekelőtt a Pécsi Vízmű gondos felkészülése, amelynek eredményeként jelentősen csökkent a hálózati veszteség. Többletvizet ad az is, hogy az ellátásért felelős, különböző felkészültségű és irányítású cégek együtt dolgoztak és közösen gondolkodtak az elosztásról, a szolgáltatás szervezéséről. Ami szintén lényeges tényező: a lakosság megértése, amelyet a tanácsok enyhe korlátozó intézkedéssel ösztönöztek. Szigorú 'rendszabályokra nem volt .szükség. S említeni kell a Pécsi Hőerőmű együttműködését, rugalmas, visszafogott felhasználással segítette a megyeszékhely ellátását. Jó hír az is, hogy a KVM megkezdte a drávaszabolcsi vízbázis feltárását,. valamint beszerzi azokat az import berendezéseket, amelyek a dunai vezeték javításánál nélkülözhetetlenek. Gáldonyi Magdolna Madártávlatból látványnak is szép a mohácsi malom Fotó: Läufer László Elégedett molnárok a mohácsi malomban Aratás idején a mezőgazdászok mellett talán a molnárok azok, akik legizgatot- tabban várják: milyen lesz a termés minősége. Jól lehet-e őrölni? Milyen a szemek sikértartalma, sütőipari értéke, megfelelő-e a hektolitersúly? Hisz ha rossz minőségű kenyeret sütnek, az emberek nem a búzát szidják, hanem a molnárt, vagy a pékeket. Ami az idei kenyérgabona minősítését illeti, nem panaszkodtak a Baranya Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat mohácsi körzeti üzemének molnárai. Talán csak a hektolitersúly az, ami jobban alakulhatott volna. Az aratás időszakában hullott - mintegy kétnapos - csapadék bizony könnyebbé tette a szemeket, s némiképp megfakult a búza kezdeti élénk szine is. De „soha rosszabb qabonát!”- mondják, hisz Mohácson már egy hónapja új búzát őrölnek a malomban. Alföldi László üzemvezetőhelyettessel felmegyünk az 1981-ben átadott malom legtetejére. „Idegenvezetőként" Nall Gerhardt csatlakozik hozzánk. Harmincöt éve molnár, kívülről ismeri a szakmát, s a hatalmas malomépület minden zegzugát. — Ez itt az ótadórendszer- mutatja az épület tetején.- Ezen keresztül érkezik a búza a szomszédos tárházból. Mielőtt azonban a gyorsan pergő, alázúduló szemek nyomába erednénk, tekintetünket körbehordozzuk a tájon, a városon. A vasútállomástól induló iparvágányok útja tisztán követhető a silótornyokhoz, a keverőüzemhez és a malom irányába egyaránt. — Szerencsés elhelyezkedés ez — jegyzi meg az üzemvezető-helyettes. - A folyó pár méterre, a vasútállomás néhány százra van tőlünk. A malomba Visszatérve a légelzárók szelepével ismerkedhetünk. Lejjebb a morolon táncot járó, hatalmas sziták önálló munkáját szemlélhetjük meg. Embert a malom emeleti részein alig látni, öt molnár dolgozik egy műszakban. Valamennyien szakmunkások. Nem is gondoltam volna, hogy a búzát őrlés előtt még áztatják.- Pedig Így van. Az- tatás után hat órát a kamrákban pihentetik és utána következhet a szemek szétzúzása. Mint kiderül, a nedvesítésre azért van szükség, hogy leperegjen a magról a héj, a korpa. A negyedik emeleten daragépek dolgoznak. Kezünkbe vesszük és megkóstoljuk a majdani „grizpapik" alapanyagát.' Hihetetlenül tiszta szemcsék csusszannak ki ujjaink között. — Most érkezünk a legfontosabb terembe — magyarázza Nall Gerhardt két szinttel lejjebb. - öt töret és öt sima henger őrli itt lisztté a gabonát. Odébb egy kis helyiségben a rendszer agya található. A vezérlőterem. Szukk László villanyszerelő lát el itt ügyeletet. A műszerrengetegben minden kis ki villanó lámpának külön jelentése van. Elidőzhetnénk még, de elindulunk oda, ahol a boltokba kerülő termék készül. A legalul található csomagolóba. Oláh Benjaminné betanított munkást a munkakörülményekről kérdezem. — A por mellett a gép zaja a legkellemetlenebb — mondja. - Persze vannak fejvédők, de állandó használatok kicsit kényelmetlen. (Kipróbálok egyet, s bár csak pár percig van ’ a fejemen, igazat adok neki.) Oláhné eddig mérlegelő volt. Azért jött át a csomagolóba, hogy többet kereshessen. Három kiskorú gyermeke van otthon, s a plusz ezer forintra szüksége volt. így most 5500-at visz haza. 1981-ben, az induló évben 72 tonna búzát, őröltek a malomban 24 óra alatt. Ez a kapacitás időközben, a belső rekonstrukciók, átalakítások eredményeként 96 tonnára nőtt. Termékeik 30 százaléka finom liszt, 40 százaléka kekszliszt, a többi rétesliszt és búzadara. Egy hónap alatt 520 tonna ■kilós, vagy 650-700 tonna 'két- kilás liszt csomagolására képesek. Főképp a helyi Fűszért ellátását tekintik féladatuknak, de két éve már, hogy Budapestre is rendszeresen szállítanak. Megrendelőjüknek, a Budapesti Zamat Kávé- és Kekszgyárnok 'konténerekben juttatják el az , alapanyagot. Az új módszer lényegesen gazdaságosabb a zsákos szállításnál. Hat darab, egyenként 18 tonna kapacitású vasúti lisztszállító konténert készítettek erre a célra. így míg kettőt rakodnak, kettő úton léhet, a fennmaradó két konténernek pedig a kirakodásával foglalkoznak Budapesten. A mohácsi körzeti üzem számára különösen nagy próbatétel az 1988-as gazdasági év. Január 1-jétől ugyanis önelszámoló egységként működnék. Arra a kérdésre, hogy hogyan kívánnak válaszolni az év eleiétől ható néhezebb gazdálkodási körülményekre, Zimmermann Ferenc, az április 1-ién kinevezett üzemvezető elsősorban az új profil, a premixgyártás beindítását említi. Jelenleg ez a legjövedelmezőbb termékük. A tervek között ésszerűbb létszámgazdálkodás is szerepel. Ennek jegyében idén már nem is vették fel új dolgozókat a nyug- díjbavonulók helyére. Jelenleg a mohácsi körzeti üzemben 280 helybéli és környéken élő munkás talál megélhetést. Balog Nándor
