Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-20 / 231. szám
Dunántúli napló 1988. augusztus 20., szombat Alsómocsolód látképe a tó felöl Alsőmocsolöd, s az ö barátai Alsómocsolád neve — már elnézést a helybeliektől - olyan, mint amilyenekkel haknizó fővárosi ripacsok szoktak példálózni: „Tudod, kérlek, amikor Cyranót i’átsztam Alsó- mocsoládon ... ." De lehet, hogy Csajágröcsögén. Márpedig ez a kedves hegyháti falu a legkevésbé sem érdemli meg, hogy izetleri módon tréfálkozzanak nevével. A közösségi életét megmozgató baráti köréről már írtunk lapunkban. Nem titok, van kollégáim között, aki egyszeri látogatás hatására szerelmese lett a tájnak, a falunak. Mágocsnál kanyarodik el az út, hogy aztán elhaladván a téglagyár, a húsüzem, a vasútállomás, a sertéstelep mellett — no lám: kisvárosnyi munkaalkalom — megpillantjuk a fialastavakot, s a kastélyt a falu első házaival. Gyerekkori emlékek villannak föl egy ugyanilyen forró nyári napról, amikor a rokon- fiúkikal a kastély parkjában játszadoztunk. Még ma is látom a hús iskolatermet, a hosszú padokat. Mókust is akkor lóttom először, élőt, igazit. A kastélyt most átépítik, mint hallom,- a húskombinátnak lesz vendégháza. Az utcán néhány gyerek. Kólót nyakainak, kerékpároznak, élvezik a szünidőt. Kisétálok a gátra, s hirtelen megszűnik a világ. Legalábbis oz a világ, amit a városi ember annak hisz: a házak, az utcák, a villanyvezetékek. Szinte leszakad a csend. Egy-egy hangos csobbanás jelzi, hogy azért van méq itt élet, nyüzsög a vízivilág. Ez az a pillanat, amikor a természet kinyúl az ember után, s erőszak, köte- lességtudotféle kell hozzá, hogy e vonzásból mód legyen kiszabadulni. # Hétfő este lévén, tikkasztó nap után, hol is lehetne máshol a férfiember, mint a kocsmában? Vagy tízen markolják szorosan a korsó fülét, el ne szaladjon. Itt találom az övéi közt az elöljárót is, Tóth Ionost. Szívesen beszélő, már első pillantásra rokonszenvet keltő férfi. A kocsmárost férjként helyettesítő Dudás Zoltán szabadkozik; meleg o kóla, csak a sör hideg. - Sok a csapolt, félek, bogy nem fogy el. üvegesből kellene több — mondja legnagyobb ámulatomra. Az elöljárónak tekintélye van a faluban, amit nem utolsósorban zenész múltjának köszönhet. Habich Konrád híres trottyosbandájában játszott sokáig, még rádiófelvételük is van. Most azonkívül, hogy elöljáró, tanácstag, még a helyi népfrontbizottság titkára is.- Ez nem tetszik nekem. A Mükkösdi Jósika bácsi a baráti kör elnöke, s egyben ő a népfrontelnök is. Hát csak mi ketten viselhetünk tisztséget ebben a faluban? — méltatlankodik csöndesen, s bizony eltart egy darabig, míg rájövök, nem ólszerénységből teszi: - Jobb lenne megosztani a felelősséget másokkal... Azt mondja, a nyolcvanas években kezdett újra magára találni a nép. A háború után egy ideig még nagy élet volt, sport, kultúra, aztán a tanácsok és a téeszek összeolvadása valahogy megölte a kezdeményező kedvet.- Innen mindig sok tanult ember került ki és széledt el az országban. Végeredményben a komlóiak, Fenyvesi Raj- mund és Szedeli József kezdték el a baráti kör szervezését, magyaregregyi mintára. Előtte is volt már mozgás: a lakosság már leköveztetett két utcát, megépült a kuglipálya, legyen, ahol szórakozhatnak a fiatalok. Mert a falut csak a fiatalok menthetik meg: nekik kell itt maradniuk. Húsz fővel alakult meg az egyesület, a tagdíj mindössze egy százas, így is összejött a múlt évben 29 ezer forint. Szerettek volna egy óvodát, de ahhoz nemcsak épület kell, Ihanem gyerek is. Az pedig (még) nincs elegendő. Aztán az óvó-nőn is összevesztek egy kicsikét, így hát marad az utazgatás Mágocsra. Az óvodásoknak, iskolásoknak egyaránt. Szerencsére - mint láttuk — munkaalkalom van bőven. Aki nem talál a falu határán belül, mehet Mágocsra, Bikalrr. Csak azt fájlalják - jogos panasz, mégis kellemesebb gond -, hogy mógocsinak hívják a húsfeldolgozót, nem alsómo- csoládinak.- Ha a téglagyár lehet mo- csoládi, a húsüzem miért nem? Azt mondták egyszer: „Mert Mágocsot tudják hol van, Al- sómocsoládot meg nem ..." No hiszen! A baráti kör jó országlását megújított tűzoltószertár, villamosított ravatalozó, idősek klubja és sok-sok terv mutatja.- Egy kicsit vissza is élnek ezzel a nagy vállalkozószellemmel — fogja vissza a nekiindult lelkesedést az elöljáró. — Minden fórumon záporozik felénk á dicséret, a magaszta- lós, a pénzeket mégis mások kapják, ahol sokkal kisebb a lakossági összefogás. Ritkuló hajú fiatalembert pillantok meg a pultnál.- Ö is zenész, trombitás, az Orsós Gyurka — lép oda hozzá Tóth János. És máris a szakmánál tartunk, van-e golyó a trombitában, amikor kalapálják, s hogy F-dúrban köny- ayebb-e játszani vagy C-ben. * • Nem lehet úgy elmenni a faluból, hogy Bükkösdi Józsefhez ne köszönnénk be. Bár a Tévé Maci már régen elbrum- mogta a magáét, az öt unoka még csak most rugaszkodik neki az esti fürdésnek a nagymama meglepően türelmes i rá - nyitó sóval.- Őslakos vagyak, igen, a szüleim, nagyszüleiéi is itt laktak - mondja a 69 éves kora ellenére irigylésre méltóan sűrű hajú, fekete bajszos férfi. - A falu most végre megint rendezett. Léha családot nem engedtünk megtelepedni. Azazhogy - köszörüli meg a torkát- egy mégiscsak itt ragadt, de azért folyton reménykedünk, talán megtetszik neki egy másik vidék. De hót, amíg a segély tart . . .- Bizony, számon tartunk minden házat, mi lesz a sorsa — szól közbe az elöljáró. — Ho tudjuk, hogy hamarosan megürül az egyik, már érdeklődünk, nem akar-e kiköltözni valaki Komlóról a poros bányaévek utón.- Orvosuk van? — jut eszembe hirtelen, mert hogy ez is mond valamit a faluról.- Hetente’ jár ki a Homlódi doktor. Igen szereti mindenki, kár, hogy nyugdíjba megy. Amikor kihozza a harmonikáját. . . milyen jókat mulattunk réqente, a véradások alkalmával I Az.tán mi más kerülhetne szóba, mint a pénz. Csodálko- zbm, hogy csak most, a vége- felé, hiszen másutt rögtön ennél szokott kezdődni a beszélgetés.- Van is pénzünk, meg nincs is - mondják. - Kellene egy kis házipénztár az elöljáróság kezébe. Olcsóbban kijönnénk, ha bürokrácia nélkül- persze azért az elszámolás felelősségével — fogadhatnánk embert, gépet, kőművest. Ha a baráti kör sok ezer forintját ránk merik bízni a tagok, a tanácsi pénz felett miért nem rendelkezhetnénk szabadabban? Bizony isten nem sikkasztanánk el, inkább még tennénk hozzá.- Hát a Janinak ki fizeti meg, hogy vendégül látja a melósokat? - érvel Józsi bácsi. — Pedig nem magának dolgoztat .. . Moesoládon 800 forint a tehó, és szóba se került, hogy nincs szükség rá. A mágocsi orvosi laborra ötvenezret adtak össze Alsómocsoládon. Az elöljáró a mai napig egy fillér tiszteletdíjat nem kapott ebben az évben. Igaz, nem is sürgette. Nem ezt tartja fontosnak, hanem szeptember 24-ét. Ekkor találkozik ismét az alsómocso- lódiak baráti köre. Lesz megint miről mesélni. A A vizit ideje lejárt, az unokák közül mór csak a legnagyobb járkál. A koromsötét utcán búcsúzkodunk - „Pedig két hete beszóltam a DÉDASZ- nok” — reflektorozni kejl, hogy megtaláljam a kivezető utat. Lám, az alsómocsoládiak már megtalálták. Havasi János r-—Tudniuk keil az életveszélyt elhárítani Nővérek az intenzíven Jelentős összegekkel gyarapodott a Vöröskereszt számlája A hazánkban letelepedni szándékozó román állampolgárok támogatására a „Segítsen, hogy segíthessünk" akció keretében a Magyar Vöröskereszt segélyszámlájára (508-11468-0) augusztus 18-ig több mint 11 millió forintot, s mintegy egymillió forint értékű külföldi valutát fizettek be. A pénzadományokból 8 millió forintot meghaladó értékben gyorssegélyt 'kaptak a rászorulók, több mint hatezer esetben. Sok ezer magyar állampolgár, a társadalom legkülönbözőbb közösségei — munkahelyi, iskolai, egyházi, ifjúsági kollektívák, szakszervezeti és vöröske reszt-c la psze fvezetek - támogatják a segélyezést. Számos kulturális és más rendezvény bevételét is felajánlották. A külföldi valutában érkezett összegeket zöjjmel külföldön élő magyarok, magyar közösségek utalták át, eddig 56 alkalommal. Svájcból egy 3500 svájci frankos egyéni adomány érkezett, s kiemelkedő két * amerikai magyar közösség 1200, illetve 2600 dolláros küldeménye, s a Stockholmi Svéd Magyar Kulturális Klub 4300 svéd koronás támogatása. A brit vöröskereszt 2000 angol fontot küldött.'' A lakosság természetbeni adományokkal is támogatja az áttelepülőket. Az igényeket meghaladó mennyiségben adtok ruhaneműt; a készletből több mint ötezer igénylő választhatott. A felajánlott bútorok, használati tárgyak, háztartási gépek több mint ezer igénylő számára jelentettek segítséget. Az egyházakkal kialakult együttműködés során Debrecenben holland egyházi ruhasegély elosztását végzi á Vörös'kereszt, Budapesten pedig a városmajori római katolikus plébániára az NSZK-ból érkezett bébiételek egy része a Vöröskereszt útján jut el a kisgyermekes családokhoz. A Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság által jelzett külföldi segély nem érkezett meg Magyarországra. Az utcáról betérő, egészséges embernél — ez* fvsze.n - természetes, hogy ide belépve valami összeszorítja a torkát, gyomrát. A pillanatnyilag elesett, az élet-halál mesgyéjén, vagy legalábbis súlyos állapotban lévő betegeket, a fölöttük, körülöttük lévő műszereket, különböző rendeltetésű csöveket megilletődve nézi. És igazi elismerést, már-már csodálatot vált ki belőle az itt dolgozó orvosok, nővérek munkája. Azt mondják, Dóra fáradhatatlan. Az egyik betegnek infúziót kell bekötni, a másik eszméletlen állapotban lévő alatt gyorsan lepedőt cserélni, lemosni. S bármelyik pillanatban hozhat a mentő olyan be-- teget, akinél azonnal kell cselekedni, akinél az életért való hcrcbcn a másodpercek is számítanak. A POTE neurológiai klinikájának intenzív osztályán vagyunk. Ide kerülnek o különböző ismert vagy ismeretlen agyi katasztrófán átesettek (pl. agyvérzés, agyi keringési rendellenességek, agysorvadás stb. és az öngyilkosságot elkövetettek közül azok, akik kómába kerültek.) Ezen a napon heten feküdtek itt. — Most várjuk a nyolcadikat, jelezték, hogy elindultak vele a mentők. Mi állandó felvételesek vagyunk, mindig készenlétben kell állni — mondja Dóra, azaz Vita Teodóra szusz- szanásnyi szünetben. Erjp a kis szünetre is most azért van lehetőség, mert egy gyakorlaton lévő medikus addig ellátja a kisebb tennivalókat.- A nővérek közül én vagyok itt az intenziven a legrégebbi dolgozó - mondja. Ugyancsak elcsodálkozom ezen, hiszén fiatal, alig húszegynéhány éves. - Itt mindenki fiatal - magyarázza —. mert ezt a munkát nem lehet tovább csinálni, ha az ember férjhez megy, gyereke lesz. 12 órázunk, mert nem vagyunk elegen és csak így tudjuk megoldani. Itt egy műszakban legalább két nővérnek kell lenni, sokszor még a három is kevés lenne. Reggel 6-tól este 6-ig tart a nappalos műszak, és este 6- tól reggel 6-ig az éjszakás. Férj, gyerek, háztartás mellett ezt képtelenség csinálni. É 1981. óta dolgozom itt természetesen majd én is retnék férjhez menni és gyei keket szülni, de nem is tudom ókkor mi lesz, mert én ezt a munkát, ha fárasztó is, nagyon szeretem. Kormos Juditra a másik nop- palos nővérkére csak rá kell nézni, hogy elhiggyük, ami*. Dóra mondott: itt mindenki- fiatal. Kora is, megjelenése is inkább diáklányhoz illene, mintsem ilyen kemény, nehéz munkához.- Bizony óriási a felelősség. Ide úgy kerülnek a betegek, hogy súlyos, életveszélyes állapotban vannak - mondja. —, Azonnali beavatkozás szükséges. Mégis azt mondom, szép, szeretem. 1985-ben Zalaegerszegen az Egészségügyi Szakiskolában végeztem. Itt Pécsett először a Gyermekklinikán dolgoztam. A nővérszálláson, ahol lakom, az egyik szobatársam csalt ide, ő is itt dolgozik. Nem bántam meg. való szolgálat, mégis szeretik. Magyarázzák meg nekem, mi szeretni való van ezen? Hiszen itt annyi súlyos beteg lordul meg, sokan meghalnak. Nem nyomasztó ilyen fiatalon ezt az állandó szenvedést, a halóit látni? — Dóri válaszol: - Hát nem csodálatos dolog, amikor valakivel együtt harcolunk az életéért és sikerül? Nekünk talán több a sikerélményünk mint más osztályon dolgozóknak. Persze a kudarcok letörik az embert különösen akkor, ha hosszabb ideig van itt valaki nálunk, megismerjük, megszeretjük, és a végén nem sikerül megmenteni. Mint ez a fiatalasszony is itt — mutat az eszméletlen betegre Dóra. Az intenzív osztályon dolgozó nővérek munkáját korszerű be rendezések segítik Sarok Zsuzsa Két kisgyereket hagy itt. Hát ilyenkor összefacsarodik a szivem és sírhatnékom van.- Azt feltételezem az eddigiekből, hogy az itt dolgozó nővéreknek képzettebbeknek kell lenni a más osztályon dolgozóknál, s talán ennek elismeréséül magasabb is a fizetésük. Így van ez? — Akik itt dolgozunk, valamennyien elvégeztük az intenzív szakápolói tanfolyamot. A fizetésünk, bár az enyém elég jó, nem panaszkodhatok, de nem kiemelt. Dr. Szirmai Imre docens, az intenzív osztály vezetője mondja: — Az intenzíven dolgozó nővérek státusa minőségben sokkal magasabb a többi nővérhez képest. Tudni kell közvetlen életveszélyt elhárítaniuk, tudni kell intubálni stb. Keményen dolgoznak, 10 állásra lenne szükség, most 6-an vannak. Sokan mentek el szülés, gyes miatt (nem fordult még elő, hogy innen ■ más okok miatt mentek volna el), utánpótlást pedig nehéz kapni. Nemcsak képzettnek kell lenni, hanem stabil idegzetűnek és lelkűnek, mert nem mindenki bírja az itteni pszichés terhelést. Ezen az osztályon 23 százalékos a> halálozási arány. A kiválasztásnál az is döntő, hogy a csapat befogadja-e? Ez itt nagyon fontos. Vita Teodórával és Kormos Judittal a beszélgetés nem zajlott olyan nyugodtan, ahogy itt leírtam. Szinte mondatonként kellett megszakítani valamiért. Az egyik betegnek éppen esedékes volt a gyógyszerbeadás, a másikat röntgenbe kellett küldeni. Hol ezért, hol azért kellett félbeszakítani a beszélgetést. Mégis mindketten állandóan mosolyogtak, nyugodtok, kiegyensúlyozottak voltak. Mondják, nem lenne szabad ilyen fiatal nőket alkalmazni ezen az osztályon — de tán éppen ez, a kedves fiatal lényük, mosolyuk az ami sok betegnek vigaszul szolgál.- Nagyon fontos - veszi át a szót ismét a „rangidős" Dóra hogy itt jól képzett, rutinos és jól összeszokott csapat dolgozzon. Ezen sokszor nagyon sok múlik, itt a másodpercek is számítanak. Például egy újraélesztésnél nincs idő a másiknak magyarázni, hogy ezt vagy azt így vagy úgy csinálja. De itt mulasztani, kihagyni sem lehet. Aki nem bírjai ezt a munkatempót, azzal nem tudunk együtt dol- ozni. Mindketten úgy fogalmaz hogy bár kemény és fárasztó ez az intenzív osztályon
