Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-20 / 231. szám

Dunántúli napló 1988. augusztus 20., szombat Alsómocsolód látképe a tó felöl Alsőmocsolöd, s az ö barátai Alsómocsolád neve — már elnézést a helybeliektől - olyan, mint amilyenekkel hak­nizó fővárosi ripacsok szoktak példálózni: „Tudod, kérlek, amikor Cyranót i’átsztam Alsó- mocsoládon ... ." De lehet, hogy Csajágröcsögén. Márpedig ez a kedves hegy­háti falu a legkevésbé sem érdemli meg, hogy izetleri mó­don tréfálkozzanak nevével. A közösségi életét megmozgató baráti köréről már írtunk la­punkban. Nem titok, van kol­légáim között, aki egyszeri lá­togatás hatására szerelmese lett a tájnak, a falunak. Mágocsnál kanyarodik el az út, hogy aztán elhaladván a téglagyár, a húsüzem, a vasút­állomás, a sertéstelep mel­lett — no lám: kisvárosnyi mun­kaalkalom — megpillantjuk a fialastavakot, s a kastélyt a falu első házaival. Gyerekkori emlékek villan­nak föl egy ugyanilyen forró nyári napról, amikor a rokon- fiúkikal a kastély parkjában játszadoztunk. Még ma is lá­tom a hús iskolatermet, a hosszú padokat. Mókust is ak­kor lóttom először, élőt, iga­zit. A kastélyt most átépítik, mint hallom,- a húskombinát­nak lesz vendégháza. Az utcán néhány gyerek. Kólót nyakainak, kerékpároz­nak, élvezik a szünidőt. Kisétá­lok a gátra, s hirtelen meg­szűnik a világ. Legalábbis oz a világ, amit a városi ember annak hisz: a házak, az utcák, a villanyvezetékek. Szinte le­szakad a csend. Egy-egy han­gos csobbanás jelzi, hogy azért van méq itt élet, nyüzsög a vízivilág. Ez az a pillanat, amikor a természet kinyúl az ember után, s erőszak, köte- lességtudotféle kell hozzá, hogy e vonzásból mód legyen ki­szabadulni. # Hétfő este lévén, tikkasztó nap után, hol is lehetne más­hol a férfiember, mint a kocs­mában? Vagy tízen markolják szorosan a korsó fülét, el ne szaladjon. Itt találom az övéi közt az elöljárót is, Tóth Io­nost. Szívesen beszélő, már el­ső pillantásra rokonszenvet kel­tő férfi. A kocsmárost férjként helyettesítő Dudás Zoltán sza­badkozik; meleg o kóla, csak a sör hideg. - Sok a csapolt, félek, bogy nem fogy el. üve­gesből kellene több — mondja legnagyobb ámulatomra. Az elöljárónak tekintélye van a faluban, amit nem utolsó­sorban zenész múltjának kö­szönhet. Habich Konrád híres trottyosbandájában játszott so­káig, még rádiófelvételük is van. Most azonkívül, hogy elöl­járó, tanácstag, még a helyi népfrontbizottság titkára is.- Ez nem tetszik nekem. A Mükkösdi Jósika bácsi a bará­ti kör elnöke, s egyben ő a népfrontelnök is. Hát csak mi ketten viselhetünk tisztséget ebben a faluban? — méltat­lankodik csöndesen, s bizony eltart egy darabig, míg rájö­vök, nem ólszerénységből te­szi: - Jobb lenne megosztani a felelősséget másokkal... Azt mondja, a nyolcvanas években kezdett újra magára találni a nép. A háború után egy ideig még nagy élet volt, sport, kultúra, aztán a taná­csok és a téeszek összeolva­dása valahogy megölte a kez­deményező kedvet.- Innen mindig sok tanult ember került ki és széledt el az országban. Végeredmény­ben a komlóiak, Fenyvesi Raj- mund és Szedeli József kezd­ték el a baráti kör szervezé­sét, magyaregregyi mintára. Előtte is volt már mozgás: a lakosság már leköveztetett két utcát, megépült a kuglipálya, legyen, ahol szórakozhatnak a fiatalok. Mert a falut csak a fiatalok menthetik meg: nekik kell itt maradniuk. Húsz fővel alakult meg az egyesület, a tagdíj mindössze egy százas, így is összejött a múlt évben 29 ezer forint. Szerettek volna egy óvodát, de ahhoz nemcsak épület kell, Ihanem gyerek is. Az pedig (még) nincs elegendő. Aztán az óvó-nőn is összevesztek egy kicsikét, így hát marad az utazgatás Mágocsra. Az óvo­dásoknak, iskolásoknak egy­aránt. Szerencsére - mint láttuk — munkaalkalom van bőven. Aki nem talál a falu határán be­lül, mehet Mágocsra, Bikalrr. Csak azt fájlalják - jogos pa­nasz, mégis kellemesebb gond -, hogy mógocsinak hívják a húsfeldolgozót, nem alsómo- csoládinak.- Ha a téglagyár lehet mo- csoládi, a húsüzem miért nem? Azt mondták egyszer: „Mert Mágocsot tudják hol van, Al- sómocsoládot meg nem ..." No hiszen! A baráti kör jó országlását megújított tűzoltószertár, villa­mosított ravatalozó, idősek klubja és sok-sok terv mutatja.- Egy kicsit vissza is élnek ezzel a nagy vállalkozószel­lemmel — fogja vissza a neki­indult lelkesedést az elöljáró. — Minden fórumon záporozik felénk á dicséret, a magaszta- lós, a pénzeket mégis mások kapják, ahol sokkal kisebb a lakossági összefogás. Ritkuló hajú fiatalembert pillantok meg a pultnál.- Ö is zenész, trombitás, az Orsós Gyurka — lép oda hozzá Tóth János. És máris a szak­mánál tartunk, van-e golyó a trombitában, amikor kalapál­ják, s hogy F-dúrban köny- ayebb-e játszani vagy C-ben. * • Nem lehet úgy elmenni a faluból, hogy Bükkösdi József­hez ne köszönnénk be. Bár a Tévé Maci már régen elbrum- mogta a magáét, az öt unoka még csak most rugaszkodik neki az esti fürdésnek a nagy­mama meglepően türelmes i rá - nyitó sóval.- Őslakos vagyak, igen, a szüleim, nagyszüleiéi is itt lak­tak - mondja a 69 éves kora ellenére irigylésre méltóan sű­rű hajú, fekete bajszos férfi. - A falu most végre megint ren­dezett. Léha családot nem en­gedtünk megtelepedni. Azaz­hogy - köszörüli meg a torkát- egy mégiscsak itt ragadt, de azért folyton reménykedünk, talán megtetszik neki egy má­sik vidék. De hót, amíg a se­gély tart . . .- Bizony, számon tartunk minden házat, mi lesz a sorsa — szól közbe az elöljáró. — Ho tudjuk, hogy hamarosan meg­ürül az egyik, már érdeklő­dünk, nem akar-e kiköltözni valaki Komlóról a poros bánya­évek utón.- Orvosuk van? — jut eszem­be hirtelen, mert hogy ez is mond valamit a faluról.- Hetente’ jár ki a Homlódi doktor. Igen szereti mindenki, kár, hogy nyugdíjba megy. Amikor kihozza a harmoniká­ját. . . milyen jókat mulattunk réqente, a véradások alkalmá­val I Az.tán mi más kerülhetne szóba, mint a pénz. Csodálko- zbm, hogy csak most, a vége- felé, hiszen másutt rögtön en­nél szokott kezdődni a beszél­getés.- Van is pénzünk, meg nincs is - mondják. - Kellene egy kis házipénztár az elöljá­róság kezébe. Olcsóbban ki­jönnénk, ha bürokrácia nélkül- persze azért az elszámolás felelősségével — fogadhatnánk embert, gépet, kőművest. Ha a baráti kör sok ezer forintját ránk merik bízni a tagok, a tanácsi pénz felett miért nem rendelkezhetnénk szabadab­ban? Bizony isten nem sikkasz­tanánk el, inkább még ten­nénk hozzá.- Hát a Janinak ki fizeti meg, hogy vendégül látja a melósokat? - érvel Józsi bácsi. — Pedig nem magának dolgoz­tat .. . Moesoládon 800 forint a tehó, és szóba se került, hogy nincs szükség rá. A mágocsi orvosi laborra ötvenezret ad­tak össze Alsómocsoládon. Az elöljáró a mai napig egy fillér tiszteletdíjat nem kapott ebben az évben. Igaz, nem is sürgette. Nem ezt tartja fontosnak, hanem szeptember 24-ét. Ekkor találkozik ismét az alsómocso- lódiak baráti köre. Lesz me­gint miről mesélni. A A vizit ideje lejárt, az uno­kák közül mór csak a legna­gyobb járkál. A koromsötét ut­cán búcsúzkodunk - „Pedig két hete beszóltam a DÉDASZ- nok” — reflektorozni kejl, hogy megtaláljam a kivezető utat. Lám, az alsómocsoládiak már megtalálták. Havasi János r-—Tudniuk keil az életveszélyt elhárítani ­Nővérek az intenzíven Jelentős összegekkel gyarapodott a Vöröskereszt számlája A hazánkban letelepedni szándékozó román állam­polgárok támogatására a „Segítsen, hogy segíthes­sünk" akció keretében a Magyar Vöröskereszt segély­számlájára (508-11468-0) augusztus 18-ig több mint 11 millió forintot, s mintegy egymillió forint értékű kül­földi valutát fizettek be. A pénzadományokból 8 millió forintot meghaladó értékben gyorssegélyt 'kap­tak a rászorulók, több mint hatezer esetben. Sok ezer magyar állampolgár, a tár­sadalom legkülönbözőbb kö­zösségei — munkahelyi, is­kolai, egyházi, ifjúsági kol­lektívák, szakszervezeti és vöröske reszt-c la psze fvezetek - támogatják a segélyezést. Számos kulturális és más rendezvény bevételét is fel­ajánlották. A külföldi valutában ér­kezett összegeket zöjjmel külföldön élő magyarok, magyar közösségek utalták át, eddig 56 alkalommal. Svájcból egy 3500 svájci frankos egyéni adomány ér­kezett, s kiemelkedő két * amerikai magyar közösség 1200, illetve 2600 dolláros küldeménye, s a Stockhol­mi Svéd Magyar Kulturális Klub 4300 svéd koronás tá­mogatása. A brit vöröske­reszt 2000 angol fontot kül­dött.'' A lakosság természetbeni adományokkal is támogatja az áttelepülőket. Az igénye­ket meghaladó mennyiség­ben adtok ruhaneműt; a készletből több mint ötezer igénylő választhatott. A fel­ajánlott bútorok, használati tárgyak, háztartási gépek több mint ezer igénylő szá­mára jelentettek segítséget. Az egyházakkal kialakult együttműködés során Deb­recenben holland egyházi ruhasegély elosztását végzi á Vörös'kereszt, Budapesten pedig a városmajori római katolikus plébániára az NSZK-ból érkezett bébiéte­lek egy része a Vöröskereszt útján jut el a kisgyermekes családokhoz. A Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság által jelzett külföldi segély nem érkezett meg Magyarországra. Az utcáról betérő, egészsé­ges embernél — ez* fvsze.n - természetes, hogy ide belépve valami összeszorítja a torkát, gyomrát. A pillanatnyilag el­esett, az élet-halál mesgyéjén, vagy legalábbis súlyos állapot­ban lévő betegeket, a fölöttük, körülöttük lévő műszereket, kü­lönböző rendeltetésű csöveket megilletődve nézi. És igazi el­ismerést, már-már csodálatot vált ki belőle az itt dolgozó orvosok, nővérek munkája. Azt mondják, Dóra fáradha­tatlan. Az egyik betegnek in­fúziót kell bekötni, a másik eszméletlen állapotban lévő alatt gyorsan lepedőt cserélni, lemosni. S bármelyik pillanat­ban hozhat a mentő olyan be-- teget, akinél azonnal kell cse­lekedni, akinél az életért való hcrcbcn a másodpercek is szá­mítanak. A POTE neurológiai kliniká­jának intenzív osztályán va­gyunk. Ide kerülnek o külön­böző ismert vagy ismeretlen agyi katasztrófán átesettek (pl. agyvérzés, agyi keringési rendellenességek, agysorvadás stb. és az öngyilkosságot el­követettek közül azok, akik kó­mába kerültek.) Ezen a napon heten feküd­tek itt. — Most várjuk a nyolcadikat, jelezték, hogy elindultak vele a mentők. Mi állandó felvéte­lesek vagyunk, mindig készen­létben kell állni — mondja Dó­ra, azaz Vita Teodóra szusz- szanásnyi szünetben. Erjp a kis szünetre is most azért van lehetőség, mert egy gyakorla­ton lévő medikus addig ellátja a kisebb tennivalókat.- A nővérek közül én va­gyok itt az intenziven a leg­régebbi dolgozó - mondja. Ugyancsak elcsodálkozom ezen, hiszén fiatal, alig húszegyné­hány éves. - Itt mindenki fia­tal - magyarázza —. mert ezt a munkát nem lehet tovább csinálni, ha az ember férjhez megy, gyereke lesz. 12 órázunk, mert nem vagyunk elegen és csak így tudjuk megoldani. Itt egy műszakban legalább két nővérnek kell lenni, sokszor még a három is kevés lenne. Reggel 6-tól este 6-ig tart a nappalos műszak, és este 6- tól reggel 6-ig az éjszakás. Férj, gyerek, háztartás mellett ezt képtelenség csinálni. É 1981. óta dolgozom itt természetesen majd én is retnék férjhez menni és gyei keket szülni, de nem is tudom ókkor mi lesz, mert én ezt a munkát, ha fárasztó is, nagyon szeretem. Kormos Juditra a másik nop- palos nővérkére csak rá kell nézni, hogy elhiggyük, ami*. Dóra mondott: itt mindenki- fiatal. Kora is, megjelenése is inkább diáklányhoz illene, mintsem ilyen kemény, nehéz munkához.- Bizony óriási a felelősség. Ide úgy kerülnek a betegek, hogy súlyos, életveszélyes álla­potban vannak - mondja. —, Azonnali beavatkozás szüksé­ges. Mégis azt mondom, szép, szeretem. 1985-ben Zalaeger­szegen az Egészségügyi Szak­iskolában végeztem. Itt Pécsett először a Gyermekklinikán dol­goztam. A nővérszálláson, ahol lakom, az egyik szobatársam csalt ide, ő is itt dolgozik. Nem bántam meg. való szolgálat, mégis szeretik. Magyarázzák meg nekem, mi szeretni való van ezen? Hiszen itt annyi súlyos beteg lordul meg, sokan meghalnak. Nem nyomasztó ilyen fiatalon ezt az állandó szenvedést, a halóit látni? — Dóri válaszol: - Hát nem csodálatos dolog, amikor vala­kivel együtt harcolunk az éle­téért és sikerül? Nekünk talán több a sikerélményünk mint más osztályon dolgozóknak. Persze a kudarcok letörik az embert különösen akkor, ha hosszabb ideig van itt valaki nálunk, megismerjük, megsze­retjük, és a végén nem sike­rül megmenteni. Mint ez a fiatalasszony is itt — mutat az eszméletlen betegre Dóra. ­Az intenzív osztályon dolgozó nővérek munkáját korszerű be rendezések segítik Sarok Zsuzsa Két kisgyereket hagy itt. Hát ilyenkor összefacsarodik a szi­vem és sírhatnékom van.- Azt feltételezem az eddi­giekből, hogy az itt dolgozó nővéreknek képzettebbeknek kell lenni a más osztályon dolgozóknál, s talán ennek el­ismeréséül magasabb is a fi­zetésük. Így van ez? — Akik itt dolgozunk, vala­mennyien elvégeztük az inten­zív szakápolói tanfolyamot. A fizetésünk, bár az enyém elég jó, nem panaszkodhatok, de nem kiemelt. Dr. Szirmai Imre docens, az intenzív osztály vezetője mond­ja: — Az intenzíven dolgozó nővérek státusa minőségben sokkal magasabb a többi nő­vérhez képest. Tudni kell köz­vetlen életveszélyt elhárítaniuk, tudni kell intubálni stb. Kemé­nyen dolgoznak, 10 állásra lenne szükség, most 6-an van­nak. Sokan mentek el szülés, gyes miatt (nem fordult még elő, hogy innen ■ más okok miatt mentek volna el), után­pótlást pedig nehéz kapni. Nemcsak képzettnek kell len­ni, hanem stabil idegzetűnek és lelkűnek, mert nem minden­ki bírja az itteni pszichés ter­helést. Ezen az osztályon 23 százalékos a> halálozási arány. A kiválasztásnál az is döntő, hogy a csapat befogadja-e? Ez itt nagyon fontos. Vita Teodórával és Kormos Judittal a beszélgetés nem zaj­lott olyan nyugodtan, ahogy itt leírtam. Szinte mondaton­ként kellett megszakítani vala­miért. Az egyik betegnek ép­pen esedékes volt a gyógyszer­beadás, a másikat röntgenbe kellett küldeni. Hol ezért, hol azért kellett félbeszakítani a beszélgetést. Mégis mindketten állandóan mosolyogtak, nyu­godtok, kiegyensúlyozottak vol­tak. Mondják, nem lenne szabad ilyen fiatal nőket alkalmazni ezen az osztályon — de tán éppen ez, a kedves fiatal lé­nyük, mosolyuk az ami sok be­tegnek vigaszul szolgál.- Nagyon fontos - veszi át a szót ismét a „rangidős" Dó­ra hogy itt jól képzett, ru­tinos és jól összeszokott csa­pat dolgozzon. Ezen sokszor nagyon sok múlik, itt a má­sodpercek is számítanak. Pél­dául egy újraélesztésnél nincs idő a másiknak magyarázni, hogy ezt vagy azt így vagy úgy csinálja. De itt mulasztani, kihagyni sem lehet. Aki nem bírjai ezt a munkatempót, az­zal nem tudunk együtt dol- ozni. Mindketten úgy fogalmaz hogy bár kemény és fá­rasztó ez az intenzív osztályon

Next

/
Thumbnails
Contents