Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-23 / 203. szám
Dü * HÉTVÉGE Herosztratosz Még most is hullámokat ver a City of Poros görög kirándulóhajó elleni terrortámadás ügye a világsajtóban, pedig nem 'is ezen a héten történt. Akadt újabb és újabb találgatás, gyanúk, vita 'két állam között az egyik feltételezett tettes személyazonosságát illetően, kiderült, hogy a támadásnál magyar turisták is eltűntek —, s lehet, hogy 'mire ezek a sorok megjelennek, újabb fejlemények bukkannak napvilágra a 'hírközlő szervek jóvoltából. Az értelmetlen terrorakoió — de melyik nem az? — az első hírközléstől megragadta figyelmemet egy furcsasága miatt: elmaradt a bejelentés, hogy melyik szervezet vállalja érte a „felelősséget”. Márpedig ez szokássá, mondhatni az ilyen akciók elengedhetetlen tartozékává vált gyakorlat, mint ahogy azt felsorolhatatlanul sok példa bizonyítja. Végül is így van öntörvényű logikája az ilyen bűntetteknek. Bár általában megjelölnek valamilyen nemes célt, amire a gaztettel fel kívánták hívni a világ figyelmét, s lényeg mégiscsak a reklám: így próbálják tudatosítani, hogy létezik, működik ilyen-olyan titkos szervezet, s eszközöket nem válogatva be akarja írni nevét a történelembe. S éhhez a ponthoz jutva, mostanában mind gyakrabban kényszerülök saját szakmám felelősségén eltöprengeni. Minél borzalmasabb tartalmú a hír, annál nagyobb szenzáció és ez a sajtó egyik éltető eleme, erre éhezik az olvasó, tévénéző. Emellett a közlés szándéka még tisztességes: a felháborodás, az elutasítás kiváltása, a potenciális áldozatok és a rend őrei éberségének fokozása. De sajnos másféle hatással is számolni kell: vonnok, akiknek az elrettentésnek szánt példák gaztettekre adnak ötletet, s méltán kiátkozott tömeggyilkosoknak a neve pedig követendő eszményképet. Eltemetettnek hitt aljas ideológiák és brutális gyakorlatuk ap- róbb-nagyobb pestisgócai ütik fel fejüket a világban, s nálunk is, olyan nemzedékek körében, atkik közvetlenül nem kaphattak a fertőzésből. Bár kételyek gyötrődésével születve, de súlyos okkal merül fel az aggodalmas kérdés: vajon nem a mementának szánt emlékezések, felidézett dokumentumok, művészi hitvallások a fertőzés közvetítői akaratlanul is? S ha így van: nem lenne biztonságosabb, ha az emberi nem nagy bűnöseit megörökítésre méltatlanná ítélné a történelem? Kérdés, amire a választ nem tudom. A példázat sem segít: alig néhány száz.kilométerre attól, ahol a görög turistahajó tragédiája zajlott, 2344 évvel ezelőtt — állítólag Nagy Sándor születésének éjszakáján - Ephesosban egy, e tettével halhatatlan hírnévre pályázó görög fiatalember felgyújtotta Kis- ázsia legszebb Artemisz-templomát. Az indítékra tekintettel az ephesosi bírák úgy ítéltek: szenvedjen kínhalált, de nevét ki ne hirdessék, sehova fel ne jegyezzék, pusztuljon vele együtt, hogy nyoma se maradjon. ... Az ephesosi Artemissont 120 év alatt építették újra fel. Mára csak romjai maradtak. Névtelenségre ítélt felgyújtóját Herosztra- tosznak hívták. Az újmohácsi Dunavölgye Termelőszövetkezet központjában megnövelt tárolótérrel, új, elektronikus, digitális mérleggel várták már ezen a nyáron a búzaszállitmányokat. A 10 000 tonna befogadóképességű tárolótér bőven elegendő új gabonájuk fogadására, annak ellenére, hogy az idén rekordtermést könyvelhetnek el búzából. Arat a sziget cimü riportunk a 7. oldalon olvasható. Balog Nándor felvétele (észül a bősi erőmű. Tervek szerint még 2 milli árd koronát fordítanak az építkezésekre. Nagymarostól Bősig Alattunk lassan oszladozik i végtelen hómezőre emlékezető felhőréteg, elő-előbuk- an az utakkal szabdalt táj rs egy-egy település. A hang- zárából a hazafelé tartó 4alév-gép kapitányának sza- ait hallóim: „Hölgyeim és rafm, a bős-nagymarosi víz- ápcső felett repülünk." Tág- □ 'nyílt szemekkel húzódom özelébb az ablakhoz, nem ejtve, hogy néhány nappal később majd közvetlen közelről is élvezhetem a látványt. Innen fentrő! jól követhetők az építkezések nyomai, a táj, a vidék változó képe. A Kis- és a Mosoni-Duna kékje között az épülő csatorna árka, a dunakillti duzzasztó és a bősi erőmű. Rajkától Nagymarosig 150 kilométer a távolság. Repülővel ez igazán nem nagy út, de lentről már más a helyzet. Hétköznap kora reggel van, amikor buszokba széliünk, hogy közelebbről is ímegfismerkedjünk a magyar és a csehszlovákiai oldalon folyó építkezésekkel, tervekkel, elképzelésekkel. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium elől induJó járműveken nemcsak újságírók és a beruházást Irányító szákemberek varrnak ott, de a különféle hazai környezet- védelmi csoportosulások vezetői is. Az első állomás Nagymaros. A visegrádi oldalról jól látható, hogy odalent o völgyben már javában folynak az előkészületek, a part mentén munkagépek sürögn ék-forognak, a folyó medrében készül az ideiglenes gát. A szakemberek elmondják, hogy a vízlépcső egy duzzasztóműből, egy iker hajózsilipből és egy erőműtelepből áll, ha elkészül. Az erőmű hat turbinája 160 megawattos teljesítménynyel dolgozik és fölötte ott lesz majd az az új közúti híd, amelyik összeköti Visegrá- dot 'Nagymarossal. Szántó Miklós, az OVIBER vezérigazgatója többször is hangoztatja az út során, hogy oly mértékben megerősítik a gátakat, hogy sem az árvíz, sem a földrengés nem okozhat kórokat. Tehát téves az a hiedelem, amely feltételezi, hogy egy nagyobb katasztrófa esetén a duzzasztó miatt Budapest is bajiba kerülhet. — A várható 'hatásokkal a vízügyön kívül 25 éve foglalkozik körülbelül 40—45 akadémiai, illetve a mezőgazda- sági tárcához tartozó intézet — magyarázza Szöllősi-Nagy András, a VITUKI tudományos főigazgatőhelyeftese. — Az évek során több 'mint fél száz elemző tanulmány, hatásvizsgálat készült. A kutatások különösen az utóbbi években gyorsultak fel, a vízlépcső- rendszer nem okozhat jóvátehetetlen környezeti 'károkat. Ennék ellenére egy úgynevezett monitoring hálózatot — egy területi észlelő- és megfigyelőhálózatot — alakítunk Ifci, ami már a mű üzemelése előtt megkezdi a munkát. Rövid ideig időzünk Esztergomban, ahol Szántó Miklós arról igyekszik meggyőzni hallgatóságát, hogy sem a Prímás-szigetet, sem a környék 'régészeti értékeit nem fenyegeti veszély. Az OVIBER eddig 5 milliót adott és még 10 milliót ajánlott fel leletmentésre. Egyébként a pilismarót—szobi részen rézkori, Pilismaróton avar és kelta sírokat, a Malom-patak mellett pedig egy kis római erődöt tártak fel. A csehszlovák határt átlépve Szap felé haladunk. Az útbo eső településéken kétnyelvű feliratok jelzik hol a könyvtár, a posta és, hogy vasárnap, a Duna Kupa rendezvényeire várják a környékibelieket. Megtekintjük a Bősig húzódó 8 kilométeres csatorna végét, azt a helyet, ahonnan az üzemvízcsatorna vize visszaömlik a folyóba, aztán irány az erőmű. Magunk mögött hagyjuk a bősi Duna utcát, a ga'bano- és napraforgótáblákat és máris előttünk az építkezés. A földúton 'teherkocsik száguldoznak, locsolóauták próbálják eltűntetni a port. A hegymagas betonfalak fölött to- ■ronydoruk erdeje. A dunakiliti tározó egytized balatannyi vize zúdul majd itt alá, hogy meghajtsa a nyolc, egyenként 90 megawattos turbinát lozel Oblozinsky, az építkezést irányító pozsonyi 'beruházási vállalat igazgaitáhé- lyettese elmondja, jól 'haladnák a munkálatokkal. Másfél év múlva feltöltik a tározót, 'közben megkezdik az erőmű gépeinek szerelését is, amelyre ugyancsak szívesen látnak bennünket. Bős után a 17 kilométer hosszú üzemvízcsatornában haladunk tovább. A töltések magassága néhol a 18 métert is eléri, gépék tucatja dolgozik a mederben és a gátakon. A meredek lejtőn földgyaluk és az aszfaltréteget terítő gépsorok. Az emberkéz alkotta csatorna jelentős része már elkészült, akárcsak a duzzasztómű óriási betonpillérei. 'Dunakilititől Ásványráróig hajóval megyünk tovább. így bőven jut idő, hogy a szakemberek elmondják: a vízlépcső-rendszerrel olyan hajózó utat hoznak létre, amelynek segítségével 40 százalékkal nő a hasznos hajózási időalap, 20 százalékkal javul a hajók terhelhetősége. A Pozsonytól Nagymarosig terjedő szakaszon évente 3,6 milliárd kilowattóra áramot termelnek. IDunákiliti és Szap között 20 ezer, Komárom és Dunaalmás között 2300, Esztergom és Tát között pedig 1000 hektárnyi terület árvízvédelmét oldják meg. Csehszlovákiában 95 'szennyvíztisztítómű épül, a magyarországi szakaszon 43 település hasonló gondjait oldják meg. Ferenci Demeter
