Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)
1988-06-25 / 175 szám
Köszöntjük a 75 éves Weöres Sándort Ars poetica öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat. Ne folyton-váHozótól reméld a dicsőséget: bár csillog, 'néki sincsen, hát honnan adna néked? Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat s aki feléje fordul, egy percig benne éghet. Az okosok ajánlják: legyen egyéniséged. Jó; de ha többre vágyói, legyél egyén-fölötti: vesd le nagy-költőséged, ormótlan >sárcipődet, szolgálj a géniusznak, add néki emberséged, mely pont és végtelenség; akkora, mint a többi. Fogd le a lélek árján fénylő forró igéket: táplálnak, melengetnek valahány világévet s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak, a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet, társukként megölelnek és megint messze szállnak. „Minden épületben benne van az álmom Emberbarát építészét Kell némi fantázia, hogy a tervrajzban a nem szakmabéli is meglásson minden egyéni színt, jellegzetességet, apró, szívderítő megoldást. A fotó már többet mond el a látványról, de az igazi hangulatát csak helyben lehet megérezni. Mert a hangulat éppen úgy hozzá tartozik az építményhez, mint bármelyik szerkezeti elem. Koller Józsel építész legalábbis emellett voksol és eddigi munkáival ezt bizonyította. Közülük például a Tünde üzletházat, a Széchenyi téri 7. számú tömböt már meg is lehet tekinteni, a Lenau-egyesület székházán folyamatosan dolgoznak, áll a barcsi áruház szerkezete, nemrégiben készült el a barcsi piac. Fotón is megszemlélhető a Mecsekre épített faszerkezetes családi ház, amely hasonlít a régi villákhoz, harmonikusan 'kibővitve új vonásokkal. Munkálkodott a történelmi városrész rekonstrukcióján és még számos feladatot ellátott. belső elrendezésű térkapcsolatok do közlekedő folyosói kezők, étkezőkony Szekszárdon mos zom egy panel úgy látom, ott is rátságosabb, F lakótereket kialak Mogersdorf: híd három ország között Egy nemzetközi történészkonferenciáról Mogersdorf, kis falu Ausztriában, a magyar határon. A település fölé emelkedő egyik dombról, Julius G;no- set1 egykori községi főjegyző házának teraszáról jól látni a szentgotthárdi templom tornyát. Az osztrák—jugoszláv —magyar hármashatár légvonalban 20 kilométernyire sincs innen. A domb alatti síkságcin zajlott le 1664-ben a török ellen vívott nevezetes csata. Ennek 300. évfordulójára emlékeztek azzal a nemzetközi történész találkozóval, amelyet a Mogersdorfer Schlösslverein rendezett 1964-ben. A rendezvény sikere bátorította Julius Gmosert, hogy szorgalmazza e történész-találkozók rendszeres összehívását. Neki köszönhető, hogy a tudományos és politikai szempontból egyaránt jelentős' rendezvényre 1969 óta minden évben sor kerül. A Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion „Mogersdorf” 1970-ben nemzetközi egyezmény keretében nyert állandó szervezeti formát. A résztvevők: Ausztriából Burgenland, Jugoszláviából Szlovénia, Magyarországról Vas megye. Az egyezményhez 1971-ben csatlakozott Florvátország (Jugoszlávia), 1982-ben pedig Stájerország (Ausztria). Az öt résztvevő egymást váltva ad helyet a szimpozionnak. szerítik az összevetést. A viták kiváló alkalmat jelentenek az eltérő álláspontok ütköztetésére és egyeztetésére. S egyeztetni való gyakran adódik. Néha nemcsak ténybeli vagy módszertani eltérések adnak alapot a vitára, hanem szemléleti különbségek is. És itt nemcsak a történetfelfogás filozófiai mélységű eltéréseire kell gondolnunk, hanem például a nemzeti szempontok, a nemzeti öntudat indokolatlan mértékű érvényesülésére. Vagy arra, hogy egyes történészek a ma érvényes állami, tartományi keretek között próbálják vizsgálni olyan időszakok jelenségeit, amikor nem a mai államhatárok léteztek. Nem véletlen tehát, hogy egyes felszólalásokban indulatok is vibrálnak. Ez is jelzi: olyan területek szakembereinek találkozóiról van szó, melynek államai, tartományai között az I., illetve a II. világháború után feszültségek, sőt ellentétek is keletkeztek. Egyes relációkban olyan szakadékok választották ej őket egymástól, melyeken nem íveltek át hidak, vagy ncgyon ingatagok voltak. Egymással közvetlen szomszédságban élő népek történészei ülnek ösz- sze évről évre, hogy megvitassák szülőföldjük és az általuk átfogott terület - a pannon térség — történetének egy-egy fontos időszakát vagy problémáját. Jó lehetőséget ad erre az, hogy a régió lakóit (stájereket, szlovéneket, 'horvátokat, magyarokat) évezredes szálak kötik össze. Gazdasági és kulturális kapcsolatok, vallási kötelékek, közös ellenséggel vívott küzdelmek, sőt — hosszú időszakokban — állami keretek is. A kölcsönhatások révén számtalan elemmel gazdagították egymás kultúráját, sok vonatkozásban közelítve az egyes területek fejlődését. Anélkül azonban, hogy elmosódtak volna ar eltérő természeti feltételekből, etnikumból, múltból, tradíciókból eredő különbségek. A történész számára mindig izgalmas feladat az ilyen, hasonlóságokat mutató sokszínűség vizsgálata. Annak feltárása, hogy a különböző színű szálak honnan erednek, mikor és miért távolodnak egymástól, futnak eqymás mellett vagy fonódnak össze. Az elmúlt években kérdések egész sorát tárgyalták. Hogyan alakult o különböző korszakokban a pannon térség gazdasága és társadalma, ezen belül a mezőgazdaság, az ipar, az agrártársadalom, a városok és a mezővárosok, az állam és a társadalom viszonya, az iskolaügy, a könyvnyomtatás. Az előadók sok, addig ismeretlen forrás felkutatásával, új adatok feltá rásóval gazdagították az egyes orszá gok történettudományát. Ennél is na gyobb érték azonban, hogy a kuta tők saját adataikat többnyire széle sebb összefüggésekbe ágyazva, a töb bi részt vevő ország egyes területeit jellemző tényekkel összevetve értékelték. Az egymást követően elhangzó (és írásban egy kötetben megjelenő) munkák lehetővé teszik, sőt szinte kikényMogersdorf jelentősége éppen az, hogy híd a három ország és annak részei között. Mégpedig nemcsak tudományos, hanem politikai értelemben is. Méreteit tekintve — az adott államok egyre szélesedő kapcsolatrendszerében - jelentéktelennek tűnhet. De éppen a konferencia szerény méretei, másrészt a delegációk magjának állandó személyi összetétele teremt kedvező légkört. Az egymást személyesen ismerő, barátokká váló szakemberek képesek eltérő világnézeti-politikai gyökerekből eredő nézeteik nyílt, őszinte ütköztetésére anélkül, hogy ez ellentétekhez vezetne. Ellenkezőleg: Mogersdorf azt példázza, hogy az álláspontok korekt, tényszerű feltárása nem ellentétek forrása, hanem e népek közös érdekeit szolgáló gazdasági, politikai és kulturális együttműködés alapfeltétele. A magyar — és benne a baranyai — közvélemény keveset tud erről a szimpozionról. Pedig ülésein rendszeresen hamgzottok .el olyan előadások, melyek a megye történetére nézve is fontos ismereteket tartalmaztak. Nemcsak az eddig szerepelt néhány pécsi előadó részéről. Úgy vélem, nemcsak a rendszeresebb tájékoztatás révén hasznosíthatnánk e konferenciasorozat eredményeit, hanem úgy is, hogy Baranya megye aktív szerepet vállal benne. Mint ahogy résztvevője lett a hasonló célokkal megszervezett Alpok —Adria konferenciának. Talán nem irreális elképzelés megpróbálni egy alkalommal Pécsre invitálni a szimpo- ziont — anélkül, hogy megkérdőjeleznénk Vas megye adott helyzetét a konferenciasorozat rendezésében. Idén július 4—9. között huszadik alkalommal kerül sor a rendezvényre. A színhely Eszék — Pécs testvérvárosa. A téma: városfejlődés a feudalizmus kései századaiban. 1989-ben, az indulás 20. évfordulóján — méltóan a jubileumhoz - Mogersdorf lesz a házigazda. 1990-ben ismét Magyarországra vár a rendezés. Vonyó József — Nincsen előregyártott koncepcióm, hogy milyen stílusú épületeket tervezek - szabadkozik a fiatal épitész, aki tíz éve dolgozik élete első munkahelyén, a Dunántúli Tervező Vállalatnál. Kell az is, hogy legyen minden háznak karaktere, hogy ne sablonos, felejtésre való tömegként mutatkozzon meg.- Az organikus építészet és a történelmi korok építészetének tiszteletben tartása — fogalmazza meg „ars poeticáját" Koller József. Hozzátenném: emberbaráti építészet, amely a funkción túl arra is törekszik, hogy kellemes környezetet és közérzetet nyújtson a betérőknek, a lakóknak. — Mindig az épületből, a környezetből indulok ki, és utána illesztem bele a funkciót, sohasem fordítva. A barcsi áruháznál megpróbáltam, hogy ne a sablonos és rideg áruházi térkialakításokat rajzoljam meg, hanem a kisebb részekre osztott, a vásárláshoz is szükséges intimitást sugalló tereket alakítsak ki. Lesz az épület egyik sarkánál egy szökőkút. Szeretném, ha a vásárlásnak is lenne története, él— Gyakran kell az elképzeléseit? — Egyfolytában, megbízót, később kell meggyőzni. Rí az alapelképzelési föladni, különbé púpozott elemek helyiségek kereke- A környezetű nyiben az épitész — Az épület r be a ház szegleti köztes rész, amel környezetébe. Lef nyitott terosz vág aij. A növények« gondolni illene.- Milyen ottt Koller József?- A Bárány úi évek óta a házu lakunk, de mé kész. Az álmai mint más tervein találhatók, de n hogy csorbítatlan szíteném még ki mat, amit az élt menye. — Elégedett a terveivel, a megvalósult épületekkel? Az épülő barcsi üzletház távlati képe — Nem mindig. Vannak nekem is olyan panelházoim, ahol minden kötött volt, ahova semmi praktikus újítást nem lehetetet elképzelni. Nem a panel zárja ki ennek lehetőségét, amint azt már szerte a világban is bebizonyították. Az újtípusú panelépületek nem annyira merevek küllemükben, mel kapcsolatbar gónépíttetőkkel kell küzdeni a te középületek megr a sablonok mell zést az említett is módosítják. — Tíz éve éf* /yennek látja a szeti szempontbc — Örülök, hoc rekonstrukciója e városban sajnos, részek, amelyek építészeti szépsé tervezési összhar szűkét meg leh többit nem. A v törekszünk, hogy a megszerzett f lehető legjobban t Én ülök, ő áll. Egymás arcába nézünk, pedig most az arc a legkevésbé fontos. Korunkat mérjük fel talán? Kora adva van az iratokban, de hány évesnek látszik? Mit tudunk róla? Munkaviszonya? Mikor kezdte, hány éves korban? Melyik évben folytatja? A negyvenes-ötvenes éveket duplán kellene számítani!... Két évtized a föld alatt... A panaszokat eleve túlzásnak szoktuk venni — ezt ő is tudja. Vetkőzik - „ruha alatt a betegség”. Kopog az írógép. Új „ruha" készül; iratok fedik a test, a szervek meztelenségét. Ő fekszik, én állok. Vizsgálom. Fogait. Iszonyú! — Mint a lovakat a vásárban... Számolom, hány van és hány betört gyökér. Ápolt - ápolatlan? Tovább leltározok. Élő ember, ruha volt rajta, már csak bőr és szőr. Színe; kp. kp. Megcsipdesem; ráncolható. Elszíneződések; a szem körül a kék karika, beivódások, a munka-tetoválta jelek arcon, kézen, törzsön, lábakon. Emlékszem a bányajárásokra. Agyonmosott alsónemű valami idegen szaggal. Nadrág, ing, zeke, kobak. Aztán bele! — Hadd lássa a doki, milyen a munka itt a föld alatt! Lassan bújt a szén a ruha alá a bőrig. Mikor éreztem, hogy az ing alatt a hátam közepéig ér, hogy a gatya alatt van már a szénpor, mintha fürdenék a szénben, — akkor már jó volt, akkor már mindegy volt. A kobak csak a fejtetőt védte, a haj is „fürdött”. Ki tudtam fürödni. A kád kényelmesebb, mint a tus, de ott is sokáig tartott. A szemkörüli sötét gyűrűt vaselinnel lehet oldani, de nyoma napokig maradt. ültem, hasaltam órákon át összeomlott járatok mellett, míg a néhány méterrel előttünk küszködő mentőknek sikerül valakit kihúzni. Mégiscsak vendég voltam a bányában, csak annyit láthattam, amennyi ezekbe az órákba belefért. Alig többet, mint a felvevőgép, amely a hosszútávfutókat követi; mozgó lábak, karok, lihegő tüdő, verítékes arcok, színesben is csak lábak, karok, térdek, hajlott hátak, szénporos arcok. Most egy áll előttem, névvel jelölve a szénfalnak feszülő, a járatokban görnyedő, zörgő csilléket lökdöső, szürke-acél-olaj- fényű, rezgő, remegő gépekkel összeforrott névtelenek közül, egy szemmel nézek szembe a keresztezett homlokreflektorok fényében, szénporos arcból felvillanó, talán ismert, itt névtelen szemek közül. A látás fokát vizsgálom, szakrendelési adatok segítenek. A fül; néha külön kis harc. Többnyire beugranak a ronda trükknek: hangosan beszélünk, kiabálunk — nem hall semmit. Végül suttogva: — Elmehet! — megindul... Leleplezés, öröm nélkül, mindkettőnknek megalázó. Az orr nem sokat számít, legfeljebb, ha hiányzana. A nyakon végigsimítok, a pajzsporc jól mozog, golyva nem tapintható. A mellkasnak már neki kell látni alaposabban. Megnézem. Bámulatos, hogy mennyire nem sport a munka. Úszás, futás, labda, súly, gerely, kalapács, nyújtó és gyűrű hogyan alakítják olyan formára, amelyet épnek, sz Itt kemény, szívós, göcsöctös izmok, a tartás is neki legörnyedésre emlékeztet, ívét nem szabadítja föl golyó, gerely, labda. A mellkas pedig csak motorl lemzi az egész gépezetet. Sejtek, csövek, falak, hajszálerek friss levegőre állítódtak be, amint a te teleszívni magát szárazföld több oxigénjével. I rugalmas, rózsoszín-lombú, puha hús-izmú sze lombja. Forgat, cserél, kerekek, csavarok nélkül, f „puhc-sejtes légzéssel". Lélegezzen mélyen! Konkoly-Thege Aladár Kőpor Mit tud, mit sejthet a tapogatás, kopogtatás, I csoda-gép működéséből? Hasonlithatjuk-e valai úgy tudjuk, hisszük, tanultuk: „puha-sejtes légzé zés”, szörtyögés, ropogás, dobos vagy dobozos ko Csak valami jel a fülekig, az emlékig, a könyvig pasztalatig. Ahhoz hasonló, ennek megfelelő, szál ■ék szerint. Él, és az élőt kell betűkkel lapokra préselni. Amit hallok, majd egyeztetem a röntgen lelett már adnak százalékot, lehet mire támaszkodni, hi tésnél. Köpet. Van-e? Milyen? Mennyisége és m' nyúlós, sárga, fehér? Köpet: valami, aminek ki kell jönni — ha tud. nek valami ellen, ami behatol, élesen belemar é nagyobb szemcsék kevésbé veszélyesek, erre van nőm gépezet, védekezés^: csillószőrök. Fennak höghetők a nagyobb darabok, de a finom szeme repül, a nem érdes, fennakadó szilánk megtapac mi, de sok, rengeteg lerakódik, gyűlik, akár ökö gén, nem légző tömeg a tüdőben. Hány palaszürke tüdő hersenő, recsegő metszi elszineződő metszetek után kezdték észrevenni, h lami. Hány köhögő, vértköpő tüdőbeteg keHett ah rüljön valamit összesöpörgetnünk, hogy el tudjul kózis. Ellenséges a név, mint a kígyósziszegés — ne Vizes fúrások mennyire csökkentik? Mennyit szárr kisebb-nogyobb fokú ellenállása, védekezés, — e alkalmassá tehet, hogy többet legyél képes elvis( HÉTVÉGE