Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-28 / 147. szám
A szocialista országok életéből Egy cseh király halálának körülményéi Ötszáz éves koronatanú Talányos kérdésekkel vezeti be a látogatót a történelembe a Prágai Nemzeti Múzeum Pantheonjában megrendezett kiállítás: természetes, vagy erőszakos halállal hunyt el a fiatal Posthumus László király? Ki húzott hasznot halálából? Az első választott cseh király, Pogyebród György? Indokolt-e vajon e huszita király megvádolása, hogy királygyilkos volt, vagy legalábbis részt vett a gyilkosságban? Már több, mint ötszáz éve tesznek fel hasonló kérdéseket. Posthumus László földi maradványait 1984-ben kiemelték a prágai Szent Vítus székes- egyházban elhelyezett cseh királysírból, és sokoldalú tanulmányozásnak vetették alá. A szakértői csoportot Emanuel Vicék, antropológus vezette. Nála érdeklődött a vizsgálatok eredményeiről az ORBIS munkatá rsa. E háromszorosan megkoronázott uralkodó halála miért foglalkoztatja több évszázada az egész világ, s persze Csehszlovákia szakembereit? — A feleletért egészen 1457- ig kell visszatérnünk, amikor Posthumus László (1440—1457), a Cseh Korona fővárosába, Prágába érkezett, hogy átvegye uralkodói hatalmát, s házasságot kössön egy francia királylánnyal. Prágában a tartományi kormányzó, Pogyebrád György (1420—1471), fogadta, aki a kiskorú király nevében öt éven át kormányozta Csehországot. Miközben az egész város az ünnepségi előkészületek lázában élt, a tizenhétéves László király hirtelen megbetegedett. Az orvosok azt hitték, hogy talán csak meghűlt. Megengedték tehát, hogy felkeljen ágyából, s másnap már ő elnökölt a tartományi bíróság ülésén. Este, amint éppen lefeküdni készült, erős fájásokra panaszkodott a gyomra tájékán. Az orvosok 1457. november 22-én megkezdik a külsőleg beadott méreg elleni szokásban lévő gyógykezelést. Ez a beavatkozás azonban nem javít a király állapotán, aki halála előérzetében, november 23-án magához hivatja a tartományi kormányzót, s az udvari emberek jelenlétében közli vele'végakaratát. Még aznap 16 óra körül meghal. A halál oly váratlan, hogy Prágában nyomban megindul a szóbeszéd a király meggyilkolásáról. S amikor László temetése utón néhány hónapra Pogyebrád Györgyöt cseh királlyá koronázzák, a krónikaírók és történészek számára teljesen világosnak látszik, hogy az ölte meg, akinek haszna van halálából ... — A halál okát végérvényesen az antropológiai-orvostudományi kutatás tisztázta? — A koponyát összehasonlítottuk László király utolsó évében készült portréjával, s megállapítottuk, hogy az adott csontváz valóban a fiatal királyé. A király 172 centi magas volt, közepesen robosztus testalkatú, jól fejlett izom- zattal. Feje rövid és lapos. Arca közepesen nagy, jellegzetes vonása, hogy magas szemgödre és hosszú, keskeny orra volt. A Luxemburg-házbeli uralkodókra jellemző vonásokra is ráakadtunk. A király földi maradványait szerológiai, toxikológiai, röntgenológiai és hisztológiai tanulmányoknak is alávetettük. Mindezek eredményeképpen Pogyebrád György neve tisztává vált. A kutatások során beigazolódott, hogy Lászlót sem arzénnal, sem más akkoriban ismert méreggel nem ölték meg. A csontszövetben találtak ugyan bizonyos meny- nyiségű higanyt, de ez arra utal, hogy a királyt egy időiben, bőrbetegség elleni készítményekkel gyógykezelték. A higany jelenlétét előzetes fog- ínygyullodás jelei is magyarázzák. A ha|ál okáról a döntő bizonyítékot a számítógépes tomográf, és a rankxerox módszer segítségével készült röntgenfelvételek hozták meg. Bebizonyosodott, hogy Posthumus László, a leukémia egyik változatában, a hemoblasztózis- ban halt meg, amikor a halált rendszerint agyvérzés, vagy szívelégtelenség okozza. Éva Maraulasová Tevemúzeum a Góbi-sivatagban a mongol sivatagokban, s tájakon. A sivatag hajójának nevezett, mintegy kétmilliónyi Bectrina fajtájú teve zöme ma is Mongóliában található. A múzeum látogatói igen sok érdekességet megtudhatnak e derék négylábúakról. Egyebek közt azt is, hogy ezeknek a tevéknek elég hetente egyszer körülbelül 80 liter vizet meginni, s azután újabb folyadékfelvétel nélkül képesek 300 kilogrammnyi terhet 250 kilométeres távolságra elcipelni. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a savanyított tevetej több, mint három hónapig megőrzi kiváló ízét és tápértékeit. A múzeum kiállítási anyagai között szerepel egy óriási vadteve mása. Eredeti példányaik a Nagy Góbi Rezervátumban találhatók, súlyuk 800-850 kilogramm között mozog, futva óránként 40 kilométert is megtesznek. Az alaposabb múzeumi tájékozódást különböző filmanyagok is segítik, valamint egy magnó- felvétel a vadteve félelmetes bőgéséről. Mongóliában, a Góbi-sivatag togatók: a kiállítás egyetlen, déli részén fekvő Dalangad- ám annál bőségesebb témá- zad városban egyedülálló mú- ja teve. Az a teve, amely már zeumot tekinthetnek meg a ló- több, mint 3 ezer éve honos A befejező szakaszához érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a vasút villamosítása. A munkálatok a II. világháborút követően kezdődtek, amikor Koreában véget ért a japán félgyarmati uralom. Az első villamosított vonalat 1949-ben adták át a forgalomnak. A pályák villamosításával egyidőben a KNDK ipara kifejlesztette és szériában gyártani kezdte a hazai villanymozdonyokat. Különösen felgyorsult az építkezés üteme a hetvenes évek közepén, s ennek is köszönhető, hogy már a 3. hétéves tervidőszak elején elmondhatják: a vonalak 89 százalékán elektromos már a vontatás, s az elkövetkezendő pár év feladata, hogy ez az arány száz százalékos legyen. Hamis híresztelések Hamisnak bizonyultak azok a híresztelések, amelyek szerint 1985-től kezdve sok száz bolgár mohamedánt, akik nem voltak hajlandóak nevüket megváltoztatni és bolgár nevet fölvenni, ítélet nélkül a Bele- ne környékén található börtönbe zártak. (A börtön Pleven városától észak, északkeletre, a Dunánál található.) Elterjedtek olyan ólhírek is, miszerint sokuk holttestét a Dunában látták. A Nemzetközi Amnesztia Szervezet és a helsinki értekezlet ajánlásai teljesítésének megfigyelésére alakult amerikai bizottság fenti állításait cáfolták meg ez év február végén hetven Szófiába akkreditált külföldi diplomata és újságíró előtt, akik ellátogattak az említett börtönbe. Köztük volt öneb Ceviköz, Törökország szófiai nagykövetségének tonálcsosa is. A megfigyelők lehetőséget kaptak arra, hogy megismerkedjenek az elítéltek élet- és munkakörülményeivel. — Ebben a börtönben nincsenek politikai foglyok — jelentette ki a diplomaták és az újságírók előtt Petar Vinarav százados, a börtön parancsnoka. — Itt olyan foglyok töltik büntetésüket, akiket erőszakos és gazdasági bűncselekmények miatt ítéltek 3-tól 5 évig terjedő börtönbüntetésre. A börtön elítéltjei, szám szerint 537-en, első büntetésüket töltik. Az ítélet szerint jogukban áll, hogy munkát végezzenek, és két, a börtönben ledolgozott nap után, büntetésük három nappal lesz rövi- debb. Az elítéltek a szigeten mezőgazdasági és ipari üzemegységekben dolgoznak, a munkahét hatnapos, a munkanap nyolcórás. Ha a normát 100 százalékra teljesítik az elítéltek, a munkabér 20 százalékát kapják meg. Ez a norma azonos az ország más vállalatainál érvényes normával. Ha a tervet túlteljesítik, a munkabér akár 80 százalékát is megkaphatják. Nyolc, munkával eltöltött hónap utón, az elítéltek két hét fizetés nélküli szabadságra jogosultak, amelyet a börtön területén kell el- tölteniük. A diplomaták és újságírók által felkeresett rabok közül senki sem hallott olyan mohamedán vallású elítéltről, aki azérl töltötte volna büntetését, mert nem akarta a nevét megváltoztatni. Szatír Kolléganőm a rendőrséget hívja: napifényes délelőtt, a szerkesztőségtől nem messze, egy múzeum, egy könyvtár és egy középiskola között eléállt egy férfi, s megmutatta ... Elbeszéli a történetet, talán már azért is, hogy zaklatottságát múlassza; cukkoljuk, főleg a férfiak, meg tanácsokkal is ellátjuk, legközelebb 'rúgja pontosan középen, amit mutatnak neki, majd leszokik. Közben történetek idéződnek fel, a legújabb, a kiskatonáé, aki megölt egy kislányt, a kertvárosi szatíroké, s hogy mit lehetne tenni. „Tudod, ha a gyerekeimre gondolok, akiket szorongva engedek le a tizedikről játszani — mondja —, azt mondom, ki kell végezni ezeket az embereket. Az talán visszatart majd má. sokat attól, hogy gyerekeket erőszakoljanak, fajtalankod- janak, gyilkoljanak ..." Más azt mondja, kár volt bezárni a nyilvános házakat: biztosan kevesebb lenne a nemi erőszak, ha lenne legális hely levezetni a nemi feszültségeket - leintjük: aki gyerekeket kíván meg, az nem megy kupiba. ösztönök kerülnek szóba, meg nevelések, nem jutunk dűlőre, mert az a budapesti férfi, aki múltkor lebukott, .nem szexuális nyomorában erőszakoskodott a nőkkel, az utcán, felesége volt, bakfis lánya, fel is háborodott még a gondolatán is, hogy más férfi talán hasonló módon viselkedhet feleségével, lányával ... Az orvosok, az orvostudomány felelősségét firtatjuk, mely egyre több dologról mutatja ki, nem a szabad akarat, de kémiai reakciók, gének jótéka vagyunk, hogy a szatír, a homoszexuális java része beteg, vagy egyszerűen másként működő ember, akinek úgy kell viselkednie, ahogy viselkedik, egyszerűen nem tehet róla. Magam neveléspárti vagyok, az, aki azt mondja: hogy bár igaz, hogy az ember biológiai lény is, de elsősorban társadalmi lény: emberségét a társadalom határozza^ meg, tudatát, magatartását, értékrendjét, erkölcsi tartósát nem örökli, hanem elsajátítja. De hát biológiai lény is, kétségkívül: egy hibás idegrendszer működéséért lehet-e felelősségre vonni valakit, büntetni azért, amiről nem tehet, de ugyanígy: felelősségre von- ható-e, hogy társadalmi lényként nem tudott igazán emberré válni — saját hibája-e, ha nincs erkölcsisége, tartása, .szabad akarata. A halálbüntetés, különben sem old meg semmit: már rég nem lennének súlyos bűncselekmények, hiszen mióta büntetünk halállal. Régóta. Szemet szemért, fogat fogért, jó királyunk kezét vágatta le a tolvajnak. A bűnözés, nem erkölcsi kategória elsősorban, lopni azért lopunk, mert nekünk nincs az, ami a másiknak van, s úgy ítéljük, ahhoz nekünk is jogunk van; a kiskatona is úgy érezte, neki is joga van szexuális kalandra, amivel aztán eldicsekedhet a laktanyában, ahogy a többiek, vagányul, szabadszájúan. ecsetelve az esdeklő lányok rajongását, akik alig várták, hogy ágyba vigye őket; a szakirodalom is írja, ne verjünk fütyijével játszadozó kisfiúnk kezére, ne ijesztgessük, hogy levágjuk, hátrakötjük a bűnös szerszámot, amit fog- dos, mert komplexusok alakulnak ki benne, impotencia, felnőttkori szexuális zavarok; felmérések bizonyítják, milyen fejletlen, bűntudattal terhelt a felnőtt lakosság szexuális magatartása, mennyi benne a tudatlanság, az egyszerű biológia nem-ismeretétől kezdve, a szerelem nem-ismeretéig. Lehet-e mindezért büntetni a magamutogatót, a sza- tírt, még a gyerekekkel erő- szakoskodót, amikor még nem is olyan rég paraszti nagycsaládokban is gyakorlat volt a családfő, az apa által gyakorolt első éjszaka joga a menynél, amikor nagyritkán bírósági esetté válik a saját gyermekével nemi életet élő szülő, amikor még él a nyilvánosházak iránti nosztalgia, hogy ott legalább orvosi ellenőrzés alatt voltak a lányok, hogy ott legalább felvilágosodhattak az érettségiző fiúk, anélkül, hoqy tisztes lányokat rontottak volna meg . . . Lehet-e? Szóba kerül a pornóirodalom, a pornófilm, hogy annak is van jó oldala, segít levezetni a feszültséget, segít felkészíteni normális férfi- nő kapcsolatra, meg az is, pornója válogatja: kiderül, mindannyian láttunk már „szadipornót", van, aki olyant is, hogy gyerekek szerepeltek benne, hogy nyugaton már virágzik a gyerekprostitúció, szülői segédlettel — talán te odaadnád a gyerekedet? Na, akkor meg miért mondod? Szóba kerülnek ismerősök, akik teleharsogják a várost, ha a feleségük, szeretőjük nem akar, vagy ha sokat akar; ha nem akar, akkor biztos szeretőjük van, ha sokat akar, akkor is; aki hajtja a nőket, de feleségét lakat alatt tartja, az öregedőt, aki fiatalok után fut, vagy aki a Mecseken kukkol -, a vaj csurog a fejünkről, s hogy oldjuk zavarunk, Karinthy Freud-paródiájót idézzük: maga azért nem szereti a sárgaborsófőzeléket, mert kékhaiú nevelőnője volt, s tudvalevő, a kék, meg a sárga . . . Nem tudunk semmit, gyerekeinket kioktatjuk, magunk kerüljük a félreeső helyeket, utcákat, s már nemcsak este, de nappal is. Kétségkívül el kell venni példás büntetésekkel mások kedvét is, kétségkívül meg kell büntetni a csak biológiai lényt, s büntetéssel emlékeztetni arra, hogy társadalmi lény főképpen, s hogy a társadalom nem tűrheti, hogy bárki is, bármilyen erőszakot alkalmazzon bárkivel szemben is: erre csők a társadalomnak van joga, az erről meqfeled- kező egyénekkel szemben. Akik lopnak, akik mutoaatiák magukat, akik averekeket rontanak men. akik önös ér. dekből gyilkolnak. Mert ez a társadalom érdeke. Bodó László Magyar—osztrák vegyesvállalat A Burda Moden című divatlap magyar nyelvű kiadására budapesti székhelyű vegyesvál- lalutot hoznak létre. Az erről szóló szerződést csütörtökön írták alá az Interpress Kiadó, Nyomda és Reklám Vállalat, a Könyvértékesítő és Könyvtárellátó Vállalat, valamint az osztrák Libro-Disco kiadóvállalat képviselői. A magyar nyelvű Burda Moden első száma várhatóan október közepétől lesz kapható, az idén két összevont szám jelenik meg. A tervek szerint jövőre - a kiadvány sikerétől függően — havonta árusítják a lapot. A divatlap 50 ezer példányban, a Kossuth Nyomdában készül, ára 240—250 forint körül lesz. HÉTVÉGE 1988. május 28., szombat
