Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-28 / 147. szám

. V Belépés elölt fölrázandó! A staiiMzilkal szemlél*1ffél a közéümtl iMMmir&pválllaláslg Változik a világ. Ha a (már <3 jövőre?) soron következő ta- nócsválasztásokon sem sikerül kellő (?) számú fiatalt vá­lasztatni a népképviseleti szervekbe, akkor mór legalább kifogások kellenek, valakiknek magyarázkodniuk kell. 1985- ben ugyanis, amikor még csak afféle diáklányos ábrándként suhant át közéletünkön a 30 év körüliek tényleges bevonásának időközben határozott igénnyé izmosodott gondolata, a. nyil­vánvaló kudarc láttán úgy is­tenigazából senki nem kesere­dett el. Pedig mint köztudott, 3 évvel ezelőtt néhány, a sza­bályt erősítő kivételtől eltekint­ve csak ott választottak ta­nácstagnak fiatalokat, ahol a (sokszor és joggal bírált) sta­tisztikai szemlélet holtbiztos ér. vényesítése végett mindkét (mindhárom) jelölt egyazon korosztályhoz tartozott. Ahol nem így volt, ott az abszolút többség szinte törvényszerűen az idősebbeknek jutott. Attól persze, hogy most min­den jel szerint a KISZ magára próbálja vállalni a közéleti munkára alkalmas és a meg­bízatással járó kötelezettsége­ket vállaló fiatalok menedzse­lését, még semmi nem válto­zik. Legfeljebb annyi, hogy ku­darc esetén, mint már írtuk, legalább kifogások kellenek. De vajon mi kell ahhoz, hogy ezúttal elmaradjon a kudarc? Vajon min múlik a fiatalok si­kere, előbb a jelölőgyűléseken, majd pedig a választásokon? A közömbösséggel, a meg­szokással, az időszak tapasz­talatával és előítéleteivel sok minden megmagyarázható len­ne, de most éppen az a fel­adat, hogy sikerüljön mindezek ellenére is a „nagy hadműve­let", a fiatalítás. Az életkor önmagában természetesen sem. mit nem ér, de aligha vitatja bárki, hogy rátermett, felké­szült és lelkiismeretes állam­polgárok szép számmal akad­nak az ifjabb korosztályban is. Megválasztásukra nemcsak azért van szükség, mert pz utóbbi években minden koráb­binál határozottabban jelent­keztek sajátos ifjúsági érdekek, hanem azért is, mert az elvárt hosszú távú programok kidol­gozásakor ők elsősorban saját maguknak adhatnak társada­lomformáló feladatokat. ' A fiatalítással egyetértő népfrontosok mondják, „hogy igen ám, de nagyon nehéz a jelölés akkor, ha a lakóterüle­ten alig ismerik a „srácok” lel­kesedését. Mert hiába a mun­kahelyi közéletiség, az elköte­lezettség, a bátor kiállás - a közösség érdekeiért, a tanács­tagot a lakóterületen választ­ják, s ott legfőképp a nyugdí­jasok környezetszépítő szorgos? kodása az, amit mindenki lát. A fiatalok dolgoznak, gyereket nevelnek, esetleg szórakozni járnak . . ., hát miért választa­nák épp őket az emberek. A fiatalok eddig sem vala­mi fondorlatos összeesküvés eredményeként maradtak ki a döntéshozó testületekből, ha­nem egyszerűen azért, mert akarva-akaratlanul távol tartot­ták magukat a lakóterületi köz- szerepléstől. Könnyen elképzel­hető, hogy a változtatás kul­csa is e téren kereshető. Kár, hogy éppen itt tud a legkeve­sebbet tenni leendő jelöltjeiért a KISZ, amely viszonylag jól működő munkahelyi szerveze­teiben is a megújulással küsz. ködik. Az ugyanis, hogy javas­latot tesz a népfront helyi szer­veinek, - önmagában roppant­mód kevés. Ha csak ennyi a menedzse­lés, akkor jós'zerivei topodtat sem jutott előrébb az ügy. A népfrontosok jószóndéka mel­lett még az is kell, hogy a ja­vasolt fiatal komolyan vegye a jelölést, és - nem szégyen! — 1988. május 28., szombat akarja is, hogy őt válasszák. Megkockáztatom - az sem baj, ho önálló kezdeményezésekkel rukkol elő. Jó, jó — mondhatják erre azok, akik pontosan tudják, hogy manapság milyen kevés eséllyel indul minden önálló kezdeményezés. Az emberek­nek kisebb gondjuk is na­gyobb annál, mint hogy holmi „jöttment” fiatal nógatására társadalmi munkát, önzetlen adakozást, vagy bármi mást el­vállaljanak. Bár, a lakóterület életének, gondjainak igazi is­merete esetén az is elképzel­hető, hogy épp az új ember­nek sikerül a lényegre tapin­tania. Egy szó, mint száz,' a köz­életbe történő belépés előtt egy kicsit fel kell rázni — nem­csak a közvéleményt - a fiata­lokat is. Ráolvasással nem le­het fiatalítani, s ha minden igaz, akkor legközelebb már statisztikai szemlélet sem lesz, ami segítene. Ferling József ilyenek voltak a szüléink?* A fiatalok í látják... Vajon emlékeznek-e még ar­ra, milyennek látták ők apái­kat annak idején? Vajon, ha most ránk" néznek, látják-e bennünk régi önmagukat? S ha tudják, hogy tőlük tanul­tuk meg, mit kell tennünk, el­fogadják-e, hogy példájukból szűrtük le azt is, mi mit nem fogunk tenni? . . . Olyanok akarunk lenni, mint ók ? Mások? Kicsit? Egé­szen? . . . Tudunk is, bizto­san?... De hát milyenek ők - a szüléink korosztálya, a 40-50 évesek? ... II KISZ rendkívüli küldöttgyűlésén hangzott el Á lakáshelyzet távlatai A malomi határban már csaknem teljesen elkészült a Modul házsor. KISZ közreműködésével épített Garzon­A KISZ Pécs Városi Bizott­ságának rendkívüli küldöttgyű­lésén a fiatalok nyolc szekció­ban a legfontosabb, a város és a saját életüket érintő kérdéseket tárgyalták. Olyan témaköröket, amelyek mind­annyiunkat foglalkoztatnak, kü­lönösen hatnak az ifjúság élet­körülményeire, s amelyek nem csekély mértékben befolyásolják jövőnket. Nem véletlen, hogy külön * szekció foglalkozott a lakáshelyzettel, hiszen ez a kérdés nemcsak a fiatalok, hanem valamennyi ember élet- körülményének és közérzetének egyik legfontosabb tényezője. Sok fiatal kilátástalannak ta­lálja a saját lakáshoz jutást, s ez megnehezíti a család­alapítást, s még számos más, kedvezőtlen vonzata is’ van. A rendkívüli küldöttgyűlésen a lakáspolitikáról, ja lakáshoz jutásról is megfogalmazták a fiatalok a véleményüket, hely­zetfelmérést készítettek, javas­latokat fogalmaztak meg, s egyúttal meghatározták a KISZ feladatait e téren is.­Néhány fontos megállapítás. A városban lévő lakások szá­ma csakúgy, mint az elérhető áron lévő építési telkeké — kevés. A szekció tagjai nem tartják igazságosnak a szociá­lis bérlakások elosztásának rendszerét, s szükségesnek lát­ják az elosztás társadalmi kontrolljának még szélesebb körű kiterjesztését. A város­ban lévő bérlakások száma elegendő ahhoz, hogy biztosi- tani tudják a rászorulók első lakáshoz jutását - csakhogy ehhez a lakásmobilitás meg­indulására, a tanácsi bérlakás­ra nem jogosultak vásárlási, építési kedvének ösztönzésére van szükség. A garzonfakás- építési akciót eredeményesnek és folytatandónak ítélték meg. A jelenlegi hitelkonstrukciók és a szociálpolitikai támogató­sok a fiatalok megítélése sze­rint nem reálisak, nem igazod­nak a bér- és árviszonyokhoz, s nem újdonság az a meg­állapítás sem, hogy az építő­anyagellátás nagyon rossz, összegezve a lakáspolitika át­fogó reformját tartják szüksé­gesnek, s ehhez tettek néhány javaslatot. A bérlakásokkal kapcsola­tosan meg kell teremteni azt a minimálisan szükséges kon­tingenst, amely a valós igé­nyeket rugalmasan és rövid időn — három éven —, belül kielégíti. Minden esetben az adóhatóság által igazolt jö­vedelem legyen a mértékadó; elengedhetetlen a korrekt lét­minimumvizsgálat, mert csak ez lehet az alapja a szociál­politikának, a hitelpolitikának, a törlesztések nagyságrendjé­nek, s természetesen a jogo­sultsági határok megállapítá­sának. A lakóselosztáskor ne az igények benyújtásának idő­pontja, hanem az objektív'rá­szorultság legyen a döntő! Meg kell teremteni a jövedelmektől függő lakibérrendszert, s azt a gazdasági lehetőséget, hogy a vállalatok Is érdekeltek le­gyenek saját bérlakások építé­sében. A lakbérrendszerbe épüljön be az állagmegóvás ösztönzése is. A szociálisára szorultságot és a lépcsőzetes lakáshoz jutást se­gítő garzonlakások építése to­vábbra is szükséges, s emellett elhangzott ismét a javaslat az albérlők házának megépítésé­re. A szekció arra a megálla­pításra jutott, hogy bővíteni kell a munkáltatói támogatást.. A köicsönökről az volt a véle.- mény, hogy azokat ne megha­tározott idő alatt kelljen vissza­téríteni, hanem igazodjanak a hitelt fölvevő mindenkori jöve­delméhez, s a részlet annak meghatározott százaléka le­gyen, s a törlesztések mellett biztosított legyen a kultúrált megélhetés. Valamint a törlesz­tésekből befolyt összegeket csak, és kizárólag lakásépítés­re használják! Végezetül hitel­nyújtáskor vegyék figyelembe a várospolitikai célok megvaló­sításában részt vállaló építke­zők igényeit. Röviden a lakásépítésre tett javaslatokból. Elfogadható la­kásnagyságnak 1—2 fő esetén, a 45 négyzetméteres lakást tart­ják: minden újabb lakó ese­tén tíz négyzetméterrel növelni kell ezt az alapterületet. Ja­vasolják az adott alapterületen belüli változtatható belső be­rendezést; az árak csökkentése érdekében célszerű, a csak „félkész" lakások építése; a több generáció együttélését megoldó, kapcsolódó, tömbsze­rű lakások építése; folytatód­jék a sajáterős tetőtérbeépí­tés; meg kell oldani a kielégítő mennyiségű és minőségű építő­anyag-ellátást. Mindezt hogyan támogatná maga a javaslattevő KlSZ-szer- vezet? Tervezik a KISZ Pécs Városi Bizottságán egy lakás­ügyi bizottság létrehozását, amely figyelemmel kísérné a fiatalok lakáshoz jutásának helyzetét, részt venne a tanács lakásügyi társadalmi bizottsá­gának tevékenységében, s fi­gyelemmel kísérné, segítené a KISZ KB lakáskoncepció-vitá­ját. Feladóiul tűzték ki, hogy a városi KISZ-bizottsóg vizs­gálja meg egy olyan építő­tábor létrehozásának lehető­ségét, amelyben építőipari szakmunkásképzős tanulók és műszaki főiskolások vennének részt, s amely tábor a „félkész” lakásakfciót segítené. Javasol­ták, hogy a munkahelyi KISZ- szervezetek is lépjenek fel őzért, hegy a munkáltatói tá­mogatások megőrizzék reálérté­küket, s szervezzenek saját ak­ciókat a vállalati lakástámoga­tási alap növeléséért. D. Cs. A kérdések persze nem mind költőiek. Az utolsókat feltettük néhány 16—25 év közötti fiatal­nak is. — Az idősebbek mindig taní­tani szeretnék a fiatalokat — mondja Schramli Anita 16 éves szakközépiskolás —, de ők sok­szor egyáltalán nem úgy élnek és tesznek, ahogy nekünk ta­nítják. Azt is tapasztalom, hogy vannak olyan oktatók, akik csak azt,, mondják meg, hogy ezt így kell csinálni, de 'hogy miért, azt már nem ma­gyarázzák el. Nem bíznak elég­gé a fiatalokban, pedig ők ne­velik őket. Inkább kiveszik a kezükből a munkát, és maguk végzik el, nehogy a tanuló el­rontsa, utána meg szidják, hogy öhállótlan. A tanárok sem fi­gyelnek sokszor arra, hogy számunkra érdekes-e, ahggy magyaráznak, pedig bennünket más érdekel, mint azokat, akik tíz—húsz éve voltak diákok. Tu­dom, hogy nekünk is rengeteg hibánk van, és olykor jogo­san szidnak minket, de szerin­tem sokkal jobb lenne a két korosztály kapcsolata, ha az idősebbekben több lenne a türelem és a megértés. De mindig fáradtak, ingerültek . . Abban, hogy ez a korosz­tály nem bízik eléggé a fiata­lokban, egyetért Anitával Haj­dú Zsolt, 22 éves üzemmérnök is. — De — teszi hozzá —, ez csak addig tart, míg nem ve­szik észre az emberben: meg­érett arra, hogy a feladatokat komolyan vegye. Ezután már minden tudásukat igyekeznek átadni neki. Nagy erőpróba minden fiatal számára, hogy eztán mór tartsa velük a lépést, hiszen a 40-50 évesek szeret­nek is, tudnak is dolgozni. Saj­nos, nekem nincsenek bará­taim ebben a korosztályban, de ha én leszek majd ennyi idős, szeretnék olyan lenni, hogy a korfársaim és a fiata­lok között is egyformán jól érezhessem magam, itt is, ott is barátokat találjak. Egy újabb vélemény, Tó­biás Belőné, 25 éves admi­nisztrátoré: — Én úgy tapasztalom, hogy az idősebbek nem mindig mu­tatnak példát a ^pályakezdők­nek. Szakmunkástanulóktól hal­lom, hogy milyen vicceket csi­nálnak velük a műhelygyakor­laton. Pincérnek 'használják, lógásra tanítják őket, pedig ne­kik kellene munkára nevelni ezeket a gyerekeket. Azt sem szeretem, hogy túl sokat beszélnek arról, hogy „bezzeg az ő idejükben", ugyanakkor ma alig tesznek valamit, ülnek a múltban szer­zett babérjaikon. De ha már a régi időket emlegetik, mondják el azt is, mire jöttek rá azóta, hol követtek el hibá­kat, hogy tanulhassunk belőlük. Ez tényleg segítség lenne. Nem szeretem még, a főként ebben a korosztályban uralko­dó „kéz kezet mos” elvet, meg a demagógiát sem. Én azt tisz­telem, aki önmagával szemben is szigorú és következetes, ké­pes az állandó megújulásra, és arra, hogy példát, és amíg kell, segítséget adjon a fia­taloknak a közös munkában.- Ez egy olyan korosztály, amely igen nehéz időkben volt fiatal — mondja Molnár Ró­bert, 18 éves gázkészülék- szerelő. — Ide tartozik az a nagy generáció, amelyik utol­jára akart igazán együtt, egy­ségesen valamit. Szerintem ők akkor sokkal érettebbek, fele­lősségteljesebbek voltak, mint a mai tizen—huszonévesek. Sok mindent hittek és akartak, ami nem valósult meg, és ezért az­tán a hosszú évek alatt bele­fásultak a dolgokbo. Én becsü­löm ezt a korosztályt, mert sze­rintem nekik köszönhető, hogy gazdasági fejlődésünk mégis eljutott egy szintre. Szakmai felkészültségbenr tudásban messze fölötte állnak az utá­nuk |övő nemzedéknek. Meg tudom érteni, ha legyintenek a mai fiatalokra, akik tényleg sokkal puhányabbak, mint ők voltak. Persze, igaz, hogy ez valohol az ő nevelésük követ­kezménye is — talán mert ők sokat küzdöttek, nem akarták a fiaikat is erre tanítani . . . A 40—50 évesek tudták, hogy miért kell dolgozni, és hajtottak is becsülettel. A harmincasok már a jóba születtek bele, azt hitték, ha lazítanak is, megy a szekér. Nem megy . . . Most lassan ránk kerül a sor, és megint nagyon kellene hajta­ni - de tudunk-e majd úgy, mint az apáink? . . . Molnár Valéria Új egyesület és iroda az „Ifjúságért* .99 Még tavaly történt, hogy a Megyei Ifjúsági és Sportosz­tály (MISO), országos pályáza­ton másfél millió forintot nyert el a Pécsett alakítandó ifjúsá­gi információs és szolgáltató 'iroda céljaira. Időközben azonban változott a széljárás, az illetékesek úgy látták jónak, ha a tanácsi szervezetek nem szaporodnak tovább a Parkin- son-törvények szerint. Ekkor vetődött fel egyesület alapításának ötlete. Kidolgoz­ták az alapszabályt, 'az előké­szítő értekezlet másfél hete ült össze. Az egyesületnek az alapszabály szerinti célja a kö­vetkező: A Baranyában és Pécsett élő, az ifjúság érdekében tevékeny­kedő szakemberek és aktivisták összefogása; saját intézményé­nek, a Pécsett létesítendő Ifjú­sági Információs és Tanácsadó Irodának fenntartása, tevékeny­ségének felügyelete, szakmai irányítása; a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzet­ben lévő fiatalok segítése ala­pítvány formájában, és egyéb támogatások révén; ifjúsági cé­lú rendezvények, események, programok, akciók szervezése; szakmai előadások, konzultációk lebonyolítása, szakmai-mód­szertani kiadványok megjelen­tetése. Mint Tasnádi Péter, a MISO •helyettes vezetője elmondta, az iroda tevékenységét három fő részre osztják: tájékozta­tás (az albérleti lehetőségek­től az iskolai és kulturális in­formációkon át, az álláslehe­tőségekig mindenről); tanács­adás (tanulmányi, jogi, egész­ségügyi stb.), és közösségszer­vező, közösségfejlesztő mun­ka. Ez utóbbi magában fog­lalná a telefonszolqálatokat, az azonos problémákkal ter­helt fiatalok klubjait, a leg­különfélébb tanfolyamokat. Az egyesület előkészítő ülé­sén a legnagyobb vitát az a javaslat váltotta ki, hogy hoz­zanak létre ideiglenes éjsza­kai menedékhelyet az átme­netileg válságbe került fiata­lok számára. Az egyesület szervezése ter­mészetesen még nem zárult le, bárkit szívesen látnak, aki a nehéz helyzetbe jutott fiata­lokért tenni kíván. Az iroda vagy a Jókai-köz 3-ban, vagy a Hunyadi út 54- ben rendezkedik be, de vég­leges helye a belvárosban, a MISO új székházában lesz. H. J. Rovatszerkesztő: Havasi János HÉTVÉGE ]7]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents