Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-23 / 142. szám

Dunántúli napló 1988. május 23., hétfő Az állásfoglalás-tervezet vitája és elfogadása / Kádár János vitazárója (Folytatás az 1. oldalról) zebb út javítani, hatékonyab­bá tenni a munkát. A meg­felelő célok kitűzésével, a differenciálással, a rendterem­téssel, a munkafegyelem megszilárdításával kell foglal­koztok a vállalati vezetőknek és a vezető testületek tagjai­nak, mert másképpen nem tu­dunk előrehaladni. Meg kell tanulnunk, hogy szocialista viszonyok között az ésszerű gazdálkodás és a szükséges differenciálás az igazi érdekvédelem, az, ami egyszerre figyel a dolgozók mai és távlati érdekeire egy­aránt. Egyetértek azzal, hogy az ál­lásfoglalásban, s ennek nyo­mán a párt egész gyakorlatá­ban határozottan és erőtelje­sen fellépjünk az összekötteté­sek, az illetéktelen és tisztes­ségtelen előnyök, a kor­rupció, a megvesztegetés, a •befolyásolás, a csúszópénzek, a gazdasági bűncselekmények ellen különösen a vezetők kö­rében. S meg kell 'követelnünk, hogy mindenütt sokkal jobban óvják, őrizzék a társadalmi va­gyont. Mert amikor személyi tulajdonról van szó, akkor mindenki éber, de a közösségi tulajdonnál már lazul a figye­lem és a fegyelem. Ez a káros magatartás sajnos a párttagok egy részé­nél is tapasztalható. Márpedig •mély meggyőződésem, hogy a párt a maga erejével csak olyan társadalmi visszásságok ellen tud fellépni, amelyektől a párt és a párttag is mentes. Máskülönben nincs erkölcsi alapja, sem bátorsága a fellé­péshez. Nagyon igazuk volt azok­nak a felszólalóknak, akik el­mondották, hogy minél maga­sabb tisztségre jut valaki, an- • >náI messzebbről látható, tehát annál szigorúbb mércét kell alkalmazni vele szemben. Az emberek figyelik, hogy a ve­zető hogyan él, miként visel­kedik. S a kommunistákkal szemben — különösen, ha ma­gas tisztségben vannak — még szigorúbb követelményeket tá­masztanak. Én azt szoktam mondani a párttagoknak, s különösen a tisztségviselőknek, hogy ami a törvény szerint mindenkinek jár, az nekik is, de ■inkább kevesebbet vegyenek igénybe a megengedettnél, mint többet. Mindez hozzátartozik ahhoz, hogy a párt hatékonyabban dolgozzon, Ma nyíltan kell po­litizálni, és nehéz kérdéseket is képviselni kell. Ha a párttag­ságot nem tudjuk meggyőzni valamely feladat szükségessé­géről, akkor a párt nem lesz cselekvőképes, és a társada­lom sem tud majd eredménye­sen dolgozni. Ez a sikeres párt- munka egyik kiindulópontja. De nemcsak itthon, hanem nemzetközi téren is erősítenünk kell a politikánk iránti megér­tést. Ez egyaránt fontos a szo­cialista, a fejlődő és a fejlett tőkés országok vonatkozásá­ban. A pórt feladatainak sikeres megoldásában jelentős erőfor­rás, hogy ápoljuk és fejleszt­jük o barátságot és az együtt­működést a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés többi orszá­gával, a KGST-tagóllamokkal, erősítve velük az új vonásokat hordozó valódi partneri kap­csolatokat. Közös óhajunk, hogy a KGST munkáját még hatékonyabbá tegyük. Igényeljük, hogy tőkés part­nereink részéről is együttmű­ködési készség nyilvánuljon meg, anélkül persze, hogy bár­ki is beleszólhatna országunk belső ügyeibe, intézkedéseibe. Nyugat-Eurápában, amellyel a legkiterjedtebbek a gazda­sági kapcsolataink, vannak olyan erők, amelyek józanul gondolkodnak és a békés egy­más mellett élés alapján a jövőre tekintenek. Tisztában vannak azzal, hogy ha mind­inkább érvényesül a kölcsönös biztonság, akkor a békés egy­más mellett élés az egymás érdekeinek megfelelő, széles •körő együttműködéssé fejlőd­het. Ehhez vonnak partnereink. A tőkés országokban nem ke­vesen érdekeltek abban, hogy Magyarországon a politikai és a gazdasági ' helyzet stabil le­gyen. Nemrégiben Thatcher asszony hívta fel egy magyar újságíró figyelmét arra, hogy ne legyünk már annyira pesz- szimisták, mert a magyar kor­mány reális politikát folytat és jó irányban halad. Jó lenne, ha a magyar sajtó Ilyen szem­lélettel valóban növelné az emberek munkakedvét. Építhetünk arra, hogy van munka- és harcképes, meg­újulásra kész pártunk, s na­gyon sok párton kívüli híve és támogatója a szocialista épí­tés magyarországi gyakorlatá­nak. A minap egy egy­házi személyiségtől hallot­tam: az a lényeg, hogy önöknél egység legyen, mert mindnyájunk sorsa ettől függ. Néha azt hallani, hogy most nem az eredmények emlegeté­sének az idejét éljük. Rend­ben van, besréljünk a hibák­ról. De azt nem feledhetjük, és ki is kell mondani, hogy munkánknak, erőfeszítésünk­nek van értelme és célja. Kü­lönben hogyan dolgozzanak, hogyan éljenek az emberek? Senkit sem szabad megfoszta­ni a reményeitől, és minden­kinek szüksége van arra, hogy lássa munkájának eredményét. S ez az eredmény nem attól függ, nagyvállalat­nál vagy kis üzemben dolgozik-e. Nem az üzem nagysága számít, hanem az, •melyik dolgozik hatékonyan. Vannak nagyüzemeink, ame­lyek termékei Japánban és az Egyesült Államokban is ver­senyképesek. Az az üzem hasznos a magyar népgazda­ságnak, amely — nagyságától függetlenül - hatékonyan és versenyképesen dolgozik. Kedves Elvtársak! Az együttműködés feltételei közös törekvéseink nyomán - bízvást mondhatjuk - javulni fognak a nemzetközi életben. Minden vonatkozásban ész­szerűbb és hatékonyabb kapcsolatok épülhetnék ki a jövőben. Ennek érdekében - egyebek között - biztató tár­gyalásokat folytatunk a Közös Piac képviselőivel, a különbö­ző országok kormányainak megbízottaival. Ezen a téren együttműködési készséget ta­pasztalunk. Ez megfelel mind­két fél érdekeinek, s nem be­folyásolja sem az egyik, sem a másik társadalmi-gazdasági rendszer elvi lényegét. Úgy tűnik, hogy a nemzet­közi kapcsolatokban most va­lamelyest teret hódít a realiz­mus, s erősödnek a biztonság elemei. Ez vezet el a jövő hét végén esedékes moszkvai csúcs- találkozóhoz is, amelynek a fórumról is sok sikert kívánok. A nemzetközi helyzet pozitív mozzanata a Szovjetunióban és a többi szocialista ország­ban zajló átalakítás. Ebben is megfigyelhető a kölcsönös érdekeltség a változások és a jelenlegi magyar gyakorlat kö­zött. Ha nálunk problémák vannak, akkor nehezítjük a többi szocialista ország dolgát, s mi is nagyon érdekeltek va­gyunk a szovjet peresztrojka, valamint a más országokban zajló reformok sikerében. Bi­zonyosak vagyunk abban, hogy az átalakítás győzni fog, mert eleget tesz a kor köve­telményének és a realitások­ból indul ki. Kádár János a továbbiakban a vitában felmerült néhány ja­vaslathoz fűzött megjegyzése­ket. Egyetértett azzal, hogy a pártértekezlet után készüljön végrehajtási program, kez­dődjék meg a szervezeti sza­bályzat módosítását célzó mun­ka, s a párt programnyilatko­zatának egyes következtetéseit vessék össze a mai helyzet új elemeivel. Támogatta azt az elgondolást, hogy a jövőben a párttagság teljes és nyílt tá­jékoztatást kapjon a vezető testületek üléseiről. Kiemelte annak szükségességét, hogy a párt vezető testületéi a jövőben is a kérdések sok­oldalú vizsgálata, elemzése és megvitatása utón, széles körű mérlegelés alapján hozzák meg döntéseiket. Végezetül kijelen­tette : Kérem a pártértekezletet, hogy fogadja el az állásfogla­lást, amely nagyon fontos te­rületeken pontosan megjelöli a cselekvés irányát, a pórt fel­adatait, s lehetővé teszi, hogy a jövőben ennek megfelelően egységes szellemben dolgoz­zunk. Mély meggyőződésem, hogy a párt, az ország meg tud küzdeni a nehézségekkel, az egyikkel gyorsabban, a másikkal csak hosszabb időn át. A legfontosabb, hogy egy­ségesen lépjünk fel. Sok fel­szólaló mondotta itt az általa képviselt nagyüzemi munkások, szövetkezeti parasztok, értelmi­ségiek, fiatalok nevében: ha lesz követhető program, ha van világos perspektíva, akkor megoldjuk a párt és a társa­dalom előtt álló feladatokat. Többen kijelentették: működő szocializmust akarunk. Mivel ma is működik, én hozzáte­szem: a mi célunk a jól mű­ködő szocializmus. Ez a ma­gyar nemzet érdekeinek leg­tisztességesebb szolgálata. Kádár János főtitkári vita­összefoglalóját követően az el­nöklő Hámori Csaba bejelen­tette, hogy a szerkesztőbizott­A szünet utón Berecz Já­nos, a szerkesztőbizottság el­nöke számolt be a bizottság munkájáról a pártértekezlet­nek. Bejelentette: a bizottság megbízatásának eleget téve befejezte munkáját. Figyelem­be vette a Kádár János elő­adói beszédében, a 49 küldött és az egyik meghívott vendég felszólalásában elhangzotta­kat, valamint 226 küldött írás­ban átadott véleményét, észre­vételeit. Pártunk az elmúlt hónapok vitái során alapvetően válto­zott meg - állapította meg Berecz János. - A párttagság a válaszokat felülről váró, né­ha elbizonytalanodó, néha távlatokat is vesztett, a gya­korlatban végrehajtó szerepre kötelezett vagy azt vállaló em­berekből a válaszokat kereső, kritikai álláspontra helyezkedő és abból előre mutató cselek­vési igényeket megfogalmazni képes, a politika alakításában tevékeny részvételt igénylő párttá formálódik. A bizottságnak számos, igen értékes javaslatot, észrevételt kellett mérlegelnie és szöveg­be illesztenie, vagy pedig úgy foglalni állást, hogy más mó­don kell azt kezelni. A szer­kesztőbizottság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi helyzetben a pártértezletnek néhány sors­döntő társadalmi-gazdasági- politikai kérdésre, a megúju­lás feltételeinek kialakítására kell összpontosítania. Ehhez pedig a párt és a politikai rendszer megújítása s a gaz­dasági reformfolyamat követ­kezetes továbbvitele szükséges. A vitában egyértelművé vált, hogy a fordulat, a reform és a megújulás sikerre vitelének ma kulcskérdése a pórt vezető szerepének korszerű értelme­zése, belső viszonyainak és működésének megújítása — emlékeztetett Berecz János. - Többen a szervezeti szabály­zatot érintő javaslatot tettek. Ezek többsége mérlegelendő a további elemzéseknél. Kérem az értekezlet jóváhagyását, hogy a javaslatokat a megvá­lasztandó Központi Bizottság rendelkezésére átadhassuk, hi­szen annak feladata azon munkabizottság kiküldése, amely kidolgozza javaslatait az új szervezeti szabályzatra. A politikai intézményrend­szer átfogó reformját sürgette és támogatta a vitában fel- siólalák és az írásban leadott Hozzászólások túlnyomó több­sége. A vita tapasztalatai alapján a szerkesztőbizottság szükségesnek látja határozot­tabban megfogalmazni a po­litikai reformok fő irányát.- A munkásosztály vezető szerepének egyértelműbb meg­fogalmazását igénylőknek iga­ság összegezte az állásfogla­lás-tervezet módosítására tett javaslatokat, és ezek figye­lembe vételével átdolgozta a dokumentumot. Az állásfoglalás-tervezet át­dolgozott változatát ezután minden küldöttnek kiosztották. Harminc perc szünet követke­zett, hogy a résztvevők a szö­veget ismét tanulmányozhas­sák. zuk van abban, hogy a ha­talom népi jellegének erősíté­se nem csorbíthatja a mun­kásosztály érdekeinek érvé­nyesülését — hangsúlyozta a szerkesztőbizottság elnöke. - Ezzel egyidejűleg rá kell azon­ban mutatnunk, hogy a szo­cializmus gazdasági, tulajdon- és érdekviszonyai hazánkban is összetettebbek, sokszínűb­bek, mint amit le tud fedni az elmúlt évtizedekben kialakult és működő politikai intéz­ményrendszer. — A miniszterelnök elvileg felvázolta, miként működhet a kormány önállóan a párt által megfogalmazott politikai fő­vonal erőterében. Ennek gya­korlati kidolgozása azonban még előttünk van. A szocia­lista politikai rendszer demok­ratikus intézményeinek kiépíté­se, megerősítése nagyszabású, átfogó jogszabályalkotó tevé­kenységet is igényel. Többen hangsúlyozták a tár­sadalom tudatfolyamatainak, a közgondolkodás és az ideoló­giánk megújításának szüksé­gességét. Nemcsak a vitákban tett észrevételek ösztönöznek a politikai ideológia szerepének újragondolására,' hanem a radikálisan megváltozott társa- dalmi-politikai-gazdasági hely­zet is. Tudatában vagyunk, hogy az ideológia nem vállal­kozhat a jövőben elérni kívánt társadalmi állapotok és folya­matok részletekbe menő leírá­sára, a társadalmi és politikai élet minden jelenségének ma­gyarázatára. De segíthet és segítenie is kell abban, hogy megújulási törekvéseink törté­nelmi léptékűek lehessenek. Az állásfoglalás-tervezetben fog­laltakkal összhangban az ide­ológia feladata tehát az, hogy értelmezze a szocialista társa­dalom viszonyait, működési fo­lyamatait, tárja fel a fejlődés­ben megnyilvánuló ellentmon­dások természetét, kritikailag értékelje azokat, s legyen el­gondolása azok feloldására. A feloldás minden esetben a po­litikai vezetés feladata. A szerkesztőbizottság egyet­ért Hámori Csabával, a KISZ Központi Bizottságának első titkárával abban, hogy az if­júság helyzetének kérdései nem jelennek meg valóságos poli­tikai súlyuknak megfelelően az állásfoglalásban. Társadalom- és ifjúságpolitikai gyakorlatunk megújítására van szükség ah­hoz, hogy az ifjúság helyzeté­ben meglévő mai feszültségek egy része megoldódjék, s a gazdaság hatékonyságában elérendő fordulat teremtheti meg az ifjúságpárti reformfo­lyamatok kibontakozásának alapelemeit. Mégis azt javasol­juk, hogy az ifjúság, helyzeté­vel való foglalkozást ne a do­kumentumban elfoglalt terje­delmével mérjük. Most olyan politikai program alapjait kell megfogalmaznunk, amely az if­júság számára is vonzó jövőt jelenthet. Ennek fő elemeit — véleményünk szerint __ az ál­l ásfoglalás tartalmazza. A vitában számos hozzá­szóló foglalkozott a gazdaság problémáival, de nem kérdő­jelezték meg az állásfoglalás megállapításait. A vita meg­erősítette — összhangban a dokumentummal -, hogy leg­fontosabb feladatunk a Köz­ponti Bizottság 1987. július 2- án elfogadott kibontakozási, valamint a Minisztertanács — Országgyűlés által jóváhagyott — stabilizációs munkaprogram­jának végrehajtása. Berecz János a továbbiak­ban leszögezte: - A vitákból, a különböző véleményekben megmutatkozó azonosságok­ból, a megújulást kikénysze­rítő törekvésekből, az állás­foglalás-tervezetből s a hatá­rozattá emelt dokumentumból kirajzolódnak politikai vona­Berecz János előterjesztését követően tizenketten tettek ész­revételt, szöveg pontosító ja­vaslatot, s fűztek 'kiegészítést az állásfoglalás-tervezethez. Néhányon a lényeget jobban kifejező, a törekvésekre is utaló, az adott témakör min­den lényeges elemét tartalma­zó szövegrészek beiktatását kérték. Volt, aki annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy az állásfoglalás általános beveze­tőjében rögzítsék az utóbbi évek hibás döntéseinek kriti­káját. Mások újólag szót emeltek azért, hogy a párt ve­zető testületéinek üléseiről részletesebb tájékoztatást kapjon a tagság, akár az ülé­sek jegyzőkönyveinek közre­adásával is. Az egyik küldött - az állásfoglalásban megfo­galmazottakkal ellentétben — kérte, hogy a párt a doku­mentumban az alkotmány fe­lülvizsgálata helyett új alap­törvény megalkotását kezde­ményezze. Többen - a társadalmi fej­lődés szempontjából - fontos­nak ítélték, hogy a dokumen­tum ne csak az alapkutatások támogatását tartalmazza, ha­nem a műszaki fejlesztés se­gítését is. Javaslatot tettek egy-két olyan pontosításra is, amely az Országgyűlés, a kor­mány munkájának, funkcióinak egyes részleteit érinti. Az egyik javaslattevő azzal az igény­nyel lépett fel, hogy a doku­mentum szocialista pluraliz­mussal foglalkozó részébe ik­tassák be a platformszabad­ság lehetőségét is. Többen in­dítványozták, hogy az állás- foglalás erőteljesebben lépjen fel a közélet tisztaságának vé­delmében. Mások a reformfo­lyamat visszafordíthatatlansá­lunk fő elvei és irányai. En­nek célja és tartalma a szük­séges fordulat, reform és meg­újulás követelménye, vagyis az, hogy a társadalmi élet minden területén, ahol szük­séges, radikálisan is felgyor­sítsuk a reformfolyamatot, összehangoltan, határozottan folytassuk a gazdasági és a politikai intézményrendszer működésének és ideológiánk­nak a megújítását, segítsük a társadalom alkotó erejének kibontakoztatását. Meg­győződésem, mindnyájunk gondolatait és érzéseit feje­zem ki: Kádár elvtárs tapasz­talatai ezután is nélkülözhe­tetlenek pártunk számára. Nincs is más választásunk, hi­szen haladnunk kell a magunk választotta úton és tettek so­rozatával kell elérnünk, hogy dolgaink jobbra forduljanak, a társddalom és az állampol­gár egyaránt céljához köze­ledjen, vagyis az ország bol­doguljon. Ez az egység fenn­maradásának próbaköve és záloga - mondotta végezetül Berecz János. gával kapcsolatos garanciák hiányát tették szóvá. Az egyik felszólaló felvetette, hogy az országos pártértekezlet állás- foglalása alapján a Központi Bizottság készítsen felhívást, amely a dokumentum lényegi elemeit emelné ki. Az észrevételek, módosító javaslatok elhangzása után szünet következett, amelyet a szerkesztőbizottság intenzív munkával töltött. A csaknem félórás egyezető munka ered­ményét ismét Berecz János is­mertette. Iqy például a szer­kesztőbizottság egyetértett azokkal a javaslatokkal, ame­lyek az irányító testületek tag­jaival szemben nagyobb er- k*1"i '-övetelményeket támasz­tottak. Nagyobb hangsúlyt ka­pott továbbá a dokumentum- tervezetben a társadalmi fej­lődés szempontjából oly fon­tos műszaki fejlesztés elősegí­tése, illetve c szakszervezetek részvétele a politikai, a tár­sadalmi és a gazdasági dön­tések előkészítésében. A szerkesztőbizottság elnö­ke — egyetértve a nagyobb nyíltság igényét megfogalmazó küldöttekkel — amellett foglalt állást, hogy a vezető testüle­tek munkájáról részletes tájé­koztatás jelenjék meg. Úgy vélte, hogy a platform-szabad­ság kérdésére a szervezeti szabályzat módosításakor kell visszatérni. Az alkotmánymó­dosítás pedig a Parlament hatáskörébe tartozik. A szerkesztőbizottság jelen­tése után határozathozatal kö­vetkezett az országos párt­értekezlet küldöttei - együtte­sen szavazva a tervezetről — négy ellenszavazattal, kilenc tartózkodás mellett elfogadták a párt feladatairól és a poli­tikai intézményrendszer fejlesz­téséről szóló állásfoglalást. Berecz János beszámolója Újabb vita után négy ellenszavazattal fogadták el az állásfoglalást

Next

/
Thumbnails
Contents