Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-23 / 142. szám

fl párt elnöke Kádár lános, Grósz Károly a főtitkár sajátos érdekvédelmi szervként működik. Ha konkrétan vala­kinek az ágazatáról van szó, akkor már nem tartja' érvé­nyesnek a határozatot, ha egy-egy meghatározott üzem további értelmetlen támogatá­sának megszüntetésre kerül napirendre, arra sem kívánja alkalmazni a megfogalmazott követelményeket. Céljainkat akkor tudjuk elérni, határozatainkat ak­kor tudjuk megvalósítani, ha a társadalmunk elfogadja, azokat. Sajnos, az utóbbi idő­ben sok népszerűtlen döntés­sel kellett előállnunk, s nem is vártunk lelkes tapsokat. Nem hiszem, hogy sok olyan párt van a világon, amelyik nyíltan ki meri mondani: a legközelebbi öt évben élet­színvonal-emelkedés nem lesz. Mi mégis ezt vállaltuk, mert alapvető követelménynek tartjuk, hogy az emberek meg­értsék: most ezt kellett ten­nünk. Ha ezt nem tudjuk el­fogadni, hozhatunk akármilyen határozatot, aligha tudjuk vég rehajtani. Kedves Elvtársak! Már sokszor beszéltünk ar­ról, hogy nálunk az állampol­gárok gyarapodnak, a válla­latok is léteznek, csak az or­szág szegény. A kormánynak mór van va­lamelyes áttekintése a válla­lati gazdálkodásról. Jórészük nyereséggel zárta a múlt évet, de sokuknál a nyereség meg­szerzésének fő eszköze az ár­emelés volt. Ezt minden vál­lalatvezetés szívesen megsza­vazza, hiszen így könnyen le­het javítani a vállalati mér­legen és több pénzt szerezni az elosztáshoz. Sokkal nehe­(Folytatás a 2. oldalon) Kádár János Tisztelt Pártértekezlet, Ked­ves Elvtársak! Tanácskozásunk megkezdé­sekor a Központi Bizottság megbízásából vitaindító beve­zetőt tartottam, így most nem térek ki az állásfoglalás-ter­vezetet érintő minden véle­ményre, észrevételre. Megítélésem szerint - s ezzel a Politikai Bizottság is egyet­ért — a pártértekezlet vitá­jának fő jellemzője a nyíltság, a felelősségtudat, a kritikai szellem volt. Úgy gondoljuk, hogy ez a vita méltó befeje­zése annak a hosszú időn át folytatott általános eszmecse­rének, amely a pártban, s a párton kívül is az állásfogla­lás-tervezetet gazdagította.. Kedves Elvtársak! A pártértekezlet a legaktuá­lisabb társadalmi kérdések po­litikai megközelítésével foglal­kozott. Ezen belül sok szó esett a pártmunka továbbfej­lesztéséről, a párt megújulá­sának és vezető szerepének korszerű értelmezéséről és gya­korlatáról, valamint a társa­dalmi szervezetek, mozgalmak munkájának továbbfejlesztésé­ről. A pártértekezlet egységes volt abban az alapkérdésben, amely egyben a tanácsko­zás központi és legfontosabb témája volt, hogy a párt a megújulás, a demokratizálás, a reformok útján kíván halad­ni, a politikai kérdések szo­cialista megoldására törekszik, s azon munkálkodik, hogy a magyar nép előbbre jusson a szocializmus útján. Ez az egy­séges állásfoglalás a párt­értekezlet legfontosabb ered­ménye, s egyben a további munka legfőbb feltétele. Kedves Elvtársak! A továbbiakban szeretném felhívni a figyelmet a pártot és a társadalmat érintő né­hány kérdésre. Emlékeztetek arra, hogy a szocialista országok pártjai kö­zül a mi pártunk az elsők között mutatott rá: a szocia­lizmus építésének nélkülözhe­tetlen eleme, hogy figyelembe vegyük az egész nép, az egyes csoportok és az egyének ér­dekeltségét az építőmunka eredményességében. Erre pár­tunk már korábban felhívta a figyelmet, s e helyes elv gya­korlati alkalmazására töreke­dett. Mély meggyőződésem, hogy ezt kell tennünk a jövő­ben is, mert ez a szocialista építés hajtóereje és motorja. Én a marxizmus felismeréseit, igazságait illetően mindig azt vallottam, hogy egy új, ki­zsákmányolásmentes, a nép­nek jólétet, emberi kibontako­zást, szabadságot biztosító tár­sadalmi rend felépítésénél ab­ból kell kiindulni: sohasem a nép való arra, hogy egy teó­riát kipróbáljanak rajta, ha­nem az elméletnek kell szol­gálnia a munkásosztály, a dolgozó nép sorsának jobbí­tását. Az érdekeltség bizonyos fo­kig kapcsolódik a differenciá­lás elvéhez, az egyenlősdi fel­számolásához. Az alapvető közérdek az, hogy az egész népgazdaság számára haszno­san, progresszív irányban dol­gozó közösségek minden te­kintetben zöld utat kapjanak, s az anyagiakból is nagyobb mértékben részesüljenek, mint azok, akik rosszul dolgoznak, A differenciálást az egyének esetében is alkalmazni kell, mert az ő érdekeiknek sem felel meg a teljesítménytől független egyenlősdi-szemlélet. Aki eredményesen dolgozik, és munkájával hozzájárul az egész ország, az egész nép gyarapodásához, annak na­gyobb mértékben kell ré­szesülnie az anyagi javakból, mint akf nem ezt teszi. Az egyenlősdi a szocializ­mus első éveiben született, és elég mélyen meggyökerezett. Ennek számos oka van. Sok éven át, ha a különböző in­tézményekben, termelő üze­mekben béremelést terveztek, akkor az volt a szempont, me­lyik részleg kapott tavaly, s melyiken van ma á sor. Az ilyen elosztás elszakad a való­di teljesítménytől, s ebben bi­zonyos vezetői gyengeség is szerepet játszik.,, Rossz ember" egy vezető sem szeret lenni, ezért a differenciálást sokan nem szívesen vállalják. De meg kell szokniok, mert csak úgy lehet előrehaladni, ha a szocializmus alapelvei mellett vitazárója az érdekeltség is működik. Már kimondtuk - csak épp ér­vényesíteni kellene -, hogy a népgazdaságban nem folytat­ható az a gyakorlat, miszerint a költségvetés a jól dolgozó üzemektől lefölözi a nyeresé­get, és szétosztja az ered­ménytelenül dolgozók között. Ez nem folytatható tovább. Azoknak a kollektíváknak, ame­lyek valóban úgy dolgoznak, ahogyan a jelenlegi helyzet megköveteli, élvezniük kell en­nek előnyeit. Azok a közössé­gek, amelyek viszont rosszul dolgoznak, e tekintetben szo­ruljanak hátrányba. Ez az egyénekre is vonatkozik. A pártértekezleten is szóba került, hogy a társadalom köz­állapotaiban, erkölcsi helyze­tében bizonyos lazulás követ­kezett be. Ez széles körben ér­zékelhető. Mire gondolok? Va­lamikor, a szocializmus építé­sének kezdetén volt egy olyan — látszatra teljes mértékben érvényesült — kö­vetelmény, hogy az első a kö­zösség, az egyén nem számít. Ez hibás gyakorlat volt, ame­lyen változtatni kellett. Elhatároltuk magunkat attól a sztálini tételtől is, amely szerint a kommunisták külön­leges anyagból vannak gyúr­va. A kommunisták ugyanolyan anyagból vannak, mint min­denki más, hiszen senki sem született párttagsági könyvvel a kezében. A kommunisták is emberek. viseletét. A közösségben való gondolkodás visszaszorul, az önzés — nem is anyagi érte­lemben — elég széles körben terjed, ami társadalmunknak nem normális állapota. Nem arról van szó, hogy az "embe­rek ne törődjenek saját éle­tükkel, ne viseljék családjuk gondját, ellenkezőleg: jó len­ne tovább erősíteni a csa­lád helyzetét a társadalom­ban. Vissza kell azonban tér­ni az egészséges társadalom etikai elveihez, a kommunis­táktól meg kell követelni, hogy közösségben is gondol­kodjanak. A pártkonferencián is el­hangzott egy nagyon határo­zott állásfoglalás arról, hogy lépjünk fel az egoizmussal szem­ben, a párttagok a párt kö­vetelményeit, a társadalom, a közösség érdekeit tartsák szem előtt, s minden állampolgár­tól megkövetelhető az egész társadalmpt és önmagát egy­aránt építő, gazdagító gon­dolkodás és magatartás. A vitában nagyon sok bírá­lat érte a párt vezető szer­veit. Jogosan, megalapozot­tan. A pártvezetőség személyi összetételét javítani kell, s ez a pártkonferencia egyik fel­adata. De a vezetőség csodá­kat nem tud tenni, önmaga egyedül nem tudja megolda­ni a problémákat. Feladata­inkat minél gyorsabban és mi­nél eredményesébben ak­kor tudjuk teljesíteni, ha min­den párttag — sőt minden ál­lampolgár - egy akarattal és a közös célra tekintve dolgo­zik, s mindenki a maga he­lyén teszi, amit tennie kell. A nép csak önmaga tudja megteremteni saját boldogu­lását, a szocialista építés csak milliók munkája nyomán ha­ladhat előre. Különösen fon­tos ennek megértése most, amikor növelni akarjuk a he­lyi szervek hatáskörét. az egyes emberek - párttagok és pártonkívüliek - felelősségét. Előrejutni egy akarattal és együttes cselekvéssel lehet. Kedves Elvtársak! A párt Központi Bizottsága az elmúlt években is nagyon fontos elveket, igen lényeges követelményeket fogalmazott meg. Mindezek azonban a gyakorlatban nem megfelelően érvényesültek, S ezért jogos a bírálat. Az alapelvekkel általá­ban mindenütt egyetértenek, de amikor a megvalósulásra kerül a sor, akkor kiderül, hogy a Központi Bizottságon és a Minisztertanácson kívül a többi intézmény valamiféle Mostanában elterjedt az ön­zés a társadalomban, s ez bi­zonyos mértékig a pártban is érezhető. Ez nem jó. Politikai fellépésekben is tapasztalható, hogy egyesek inkább saját érdemeiket dom­borítják ki, mintsem a párt álláspontjának határozott kép­Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja A párt feladatairól szóló állásfoglalás elfogadásával, a vezető testületek újjáválasztásával véget ért az MSZMP országos értekezlete A párt feladatairól és a politikai intézményrend­szer fejlesztéséről szóló állásfoglalás-tervezet feletti vita összefoglalójával folytatta munkáját vasárnap reggel 9 órakor a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az ülés soros elnöke, Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára felkérte Kádár Jánost, az MSZMP főtitkárát, hogy tartsa meg vitaösszefog­lalóját. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló C r K XLV. évolyam, 142. szám 1988. május 23., hétfő

Next

/
Thumbnails
Contents