Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-22 / 141. szám

1988. május 22., vasárnap Duncintüii napló 3 Folytatja munkáját az MSZMP országos értekezlete (Folytatás a 2. oldalról) Dévainé Seies Erzsébet, a Kaposvári Tejipari Vállalat osz­tályvezetője elmondta: a párttagság bevonása a döntés előkészítésében elengedhetet­len, és napjainkban tényleg megvalósulóban van. Az így hozott határozatok valóságtar­talma, végrehajtásuk realitá­sa összehasonlíthatatlanul na­gyobb lesz az eddigieknél. Rámutatott: a párt megújulá­sa a munkahelyi pártalaszerve- zetek helyének és szerepének tisztázása nélkül nem lehetsé­ges. Ezután a kádermunka fo­gyatékosságairól szólva kiemel­te: a vezetői alkalmasság, eredményesség mellett az er­kölcsi tisztaságot, az emberi tisztességet is figyelembe kell venni a kiválasztáskor. Végezetül javasolta, hogy az óllásfoglalás^tervezetnek- azt a megállapítását, hogy ,,a kia­lakult helyzetért felelősség terheli a Központi Bizottsá­got és végrehajtó szerveit, to­vábbá a kormányt és intézmé­nyeit is”, módosítsák úgy, hogy „a kialakult helyzetért a fele­lősség elsősorban a Központi Bizottságot és a végrehajtó szerveit, továbbá a kormányt és intézményeit terheli”. Pozsgay Imre: Elöljáróban kijelentette:- Az állásfoglalás-terveze­tet elfogadom, annak politikai irányvonalával egyetértek. Any- nyi okos szó és fontos gon­dolat elhangzása után mind szűkebb térre szorulnak azok, akik még valami újat, fonto­sat akarnak mondani. így az­tán egyre többen leszünk, akik a változás szándékát megerő­sítő hitvallást vállalják inkább, mint újabb javaslatok megté­telét. Hiszen tudjuk, hogy mi­lyen keveset érnek azok a ja­vaslatok, amelyek mögött szer­vezett erőket és szervezeteket nem tudnak felsorakoztatni. Éppen most van itt az ideje, hogy elkötelezzük magunkat az új szervezeti elvek mellett, amelyek az egység görcsös és bénító követelményei helyett a vitában, az áramlatok küz­delmében, a kisebbséget is védő, alkotó környezetben ala­kítják ki az új minőségű egy­séget. Ehhez elegendő, ám nélkülözhetetlen is a mély meggyőződés, s annak a nagy önuralmat kívánó türelemnek a megteremtése, amely tisz­teletben tartja mások jogát az önálló gondolkodásra. Ahol az egység rituális és monolitikus, ott az nem a haladás, hanem a hatalom szolgája. Ilyen he­lyen a vita a démon, mely az ellenség nevet kapja. Ahol az egység alkotó, ott a vita a megújulás eszköze. A magyar politikai élet a maga bonyolultságában ma a megosztottság jeleit mutat­ja, de éppen ezért tartalmaz­za a haladás lehetőségét. A fennálló viszonyok elutasításá­ban ugyanis ma már nemcsak népgazdasági és a háztartási veszteségek miatti elégedet­lenség munkál, hanem az a hit is, hogy lehet ezt máskép­pen is csinálni. Persze, hogy ez a bírálat. viharát is meg­hozta. Félreérthetetlenül kinyil­vánították a bizalmatlanságot a rendszer hivatalos intézmé­nyeinek működőképessége iránt. Zengett az ország a felelősség számonkérésétől, a garanciák követelésétől. De gondoljuk csak végig, hogy a rossz közérzetnek mi volt a valódi és általános oka. Úgy hiszem, legfőképpen a késle­kedés és a tehetetlenség. Ezt erősitette meg a létbizonyta­lanság, a távlatnéfküliség. Mégis a gazdasági vesztesé­gek, a morális lealacsonyodás miatti elkeseredés nem az ön­feladás, hanem az öntudato­sodás felé vitte társadalmun­kat. A nép végrehajtotta a fordulatot. Most van megvaló­sulóban nálunk az a lenini alapgondolat, hogy a nép érdekeire hivatkozó kormány­Krasznai Lajos, a Pest Me­gyei Pártbizottság első titkára utalt arra, hogy a párttagok közül sokan bizalmatlanná vál­tak a párt vezető testületéi­vel szemben, egy sajátos bi­zalmi válság jelei mutatkoz­nak.- Több, mint húsz esztende­je, 1965-től kezdve, minden kongresszusi és más fontos pártdokumentumban folyamato­san megfogalmazódott a szer­kezetváltás halaszthatatlansá­ga, de érdemi előrelépést eb­ben a mai napig nem tud­tunk elérni. Ma sem tudunk el­fogadható magyarázatot adni arra ~ még ezen a fórumon sem —, hogy a XIII. kongresz- szust követően, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy számú prioritás teljesíté­sének gazdasági feltételrend­szere ingatag alapokon áll, ak­kor a tervezés miért vállalta mégis e célokat? Ennyire fe­lületesen értékeltük volna a helyzetünket? Krasznai Lajos az okok kö­zött említette, hogy nem vet­tük észre idejekorán, hqgy ösz- szetett gondjaink sok vonat­kozásban a túlélt mechanizmu­sok következményei. zást fel kell váltania a nép által való kormányzásnak. Mi az, amit Magyarországon párttagok és párton kívüliek egyaránt tudnak? Tudják, hogy a XX. század­ban a katasztrófák kezelésére szolgáló összes tartalékunkat kimerítettük. Nincs több lehe­tőségünk katasztrófák elvise­lésére. Nekünk élni kell, és előbb-utóbb ismét jól élni. Ennek a célnak az eléréséhez új közmegegyezésre van szük­ség. A népfrontmozgalom tör­ténelmi feladata, egyben saját megújulásának is nagy esélye részt venni ennek az új köz- megegyezésnek a létrehozásá­ban. Az új közmegegyezés előké­szítésében a Népfront — hi­vatásának is megfelelően — támogathatná a közjogi viszo­nyok megújítását, az alkot­mány, a választási törvény re­formját, a népszavazásról, va­lamint az egyesületekről szó­lő törvény megalkotását, az alkotmánybíróság és a köz- igazgotási bíróság felállítását. Mindezek együtt biztosítanák a hatalom megosztását és el­lenőrzését, hogy ezáltal szer­vezetileg és jogilag megszűn­jön minden szinten az önkény és a hatalommal való vissza­élés lehetősége. A. közjogi viszonyok fejlesz­tésével együtt kell haladnia az állampolgári jogök kiteljesí­tésének, amelynek feltétele a szuverén törvényhozás, az ön­állóan politizáló kormány, az erős tanácsi önkormányzat és az önrendelkezésre képes, az ország felelős birtokosaként viselkedő, érett állampolgár. Ezek között az alkotmányos keretek között nem csök­kenő, hanem növekvő szerepe lesz a pártnak és a vele autonóm módon, partnerként együttműködő társadalmi szer­vezeteknek, mozgalmadnak és az egyesületi törvény alapján alkotmányosan működő állam- polgári közösségeknek, érdek- képviseleteknek. Vagyis, Mihail Gorbacsov szavait is idézve — hiszen azok, nagy örömünkre, egy­becsengenek a mi törekvé­seinkkel - a szocialista jog­állam és a szocialista plura-' lizmus együtthatásával meg­teremthetjük az emberek kö­zötti szolidaritásra, demok­ráciára és vállalkozókedvre alapozó hatékony, vonzó szo­cializmust, amely ugyan nem lépett ki még a szükségsze­rűség birodalmából, de lép­teit a szabadság birodalma felé irányítja. Azt tartják: egy nemzet le­süllyedésének jele, ha tagjai semmibe veszik a törvényt. Ez többnyire ott szokott be­következni, ahol az ellenőri­zetlen állam mindig csak a maga javára, önkényesen ér­telmezi a törvényt. Mi emel­kedő nemzet akarunk lenni! A szocialista jogállam köze­lebb visz ennek a feladatnak a teljesítéséhez. Másként re­ménytelen . a gazdasági fel­zárkózás is a fejlettebbekhez. A nemzedékváltás és a fe­lelősség-érvényesítés nyelvén csak dadogva tudunk beszél­ni, mert amire nincs érvé­nyes, intézményes megoldá­sunk, arra nincs érvényes szavunk sem. A felelősség megállapítása minden fejlett politikának része. Az állam­polgároknak és a pártok tag­jainak jogos szükséglete. Én most azt javaslom még­is, hogy ezt a felelősségre vonást végezzük el együtt, lélekben, ki-ki addig a mér­tékig, amíg saját felelősségé­vel nem találkozik. S aztán így önmagunkban megbékül- ve keressük az előttünk járó nemzedékben azt, ami abban nagy. és tiszteletre méltó. Önbecsülésünkhöz és üdvös­ségünkhöz ez is hozzá tarto­zik. Az értekezlet vitája meg­erősíti hitünket: újra élcsapat lehetünk, lesz magyar kibon­takozás! * Izsák Gyula, a bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke: kulcs­kérdés a politika és a gaz­daság kapcsolata. Túl sokat vállalt fel a párt a közelmúlt­ban a társadalmi munkameg­osztásból. Egy-egy nagyobb horderejű döntés előtt feltét­len alapos előhatás vizsgála­tot kell végezni, vajon a dön­Németh Miklós: Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra hangsúlyozta: A magyar gazdaság évek óta visszatérő strukturális problémáit, egyen­súlyzavarait, a múlt öröksége, az elkövetett hibák és tévedé­sek együttesen okozzák. Ennek következménye a termelési té­nyezők alacsony hatékonyságú hasznosulása, az infrastruktú­ra általános elmaradottsága, a piac kiépítetlensége, a tő­kepiac, vagy a nagyobb tel­jesítményre ösztönző és serken­tő verseny hiánya. Szembe kell néznünk a társadalmi, emberi tényezőkben mutatkozó gondokkal is: a né­pesedési folyamatok kedve­zőtlen alakulásával, a lakosság egészségügyi állapotának rom­lásával, a társadalmi beillesz­kedés zavaraival, a munkaer­kölcs lazaságaival, a munka- kultúra egyenetlenségével. Régóta foglalkoztat minden­kit, hogy a veszteséges tevé­kenységek, illetve vállalatok életben tartására igen nagy összegeket költünk. Nyilvánvaló, tésnek mi lesz a politikai, gazdasági, közhangulati kö­vetkezménye. — jogos a politika kérdé­se: mit tudunk adni? - tette fel végezetül a kérdést Izsák Gyula. így válaszolt: - A jó program mellé felsorakozva, a biztosított mozgástér lehető­ségei közepette szorgalma­san, eredményesen és nyere­ségesen termelünk, becsüle­tesen dolgozunk. Minőség, hatékonyság, innovativ szem­lélet, rend, fegyelem, s a de­mokrácia széles körű kiter­jesztése legfőbb vezérelve­ink. * Sípos Géza ezredes, a Ma­gyar Néphadsereg 1. hadtest pártbizottságának első titkára hangsúlyozta: úgy nőtt fel egy nemzedék, mintha a konfliktus nem lenne az élet része. Ugyanakkor súlyos gondokat okozott, hogy az elmúlt évek nagy hazai ta­nácskozásain elhangzottak és a párttagok megnyilvánulásai között igen nagyok voltak az eltérések. A továbbiakban ki­fejtette: a reformfolyamat folytatását, meggyorsítását a szocialista társadalom felépí­tése érdekében a pártnak kell vezetnie. De a párt csak akkor lesz erre képes, ha változtatni tud — mert akar­ni már akar - munkastílu­sán, már itt a pártértekezle­ten is. Hangot adott annak a véleményének, hogy a párttagság kész a megújulás érdekében a nehézségeket is vállalni. A hadtest, a hadse­reg személyi • állománya ne­vében is biztosíthatom pár­tunkat, hogy a békéért és a belső nyugalomért készek va­gyunk mindent megtenni. hogy ezt a jövőben nem foly­tathatjuk, de meggyőződéssel vallom: a magyar népgazda­ságban nagy jövedelemkiesés nem csupán a veszteséges vállalatoknál, hanem azáltal is keletkezik, hogy elszalasztjuk a nagyobb nyereség, a na­gyobb jövedelem elérésének* lehetőségét. Ezért szakítanunk kell azzal a felfogással és gya­korlattal, amely a középszerű­séget, a felszínen maradást honorálja, anyagi és politikai értelemben egyaránt. Minden lehetséges eszköz­zel segítenünk kell a verseny- képesség nemzetközi szintre emelését, az exportorientáció erősítését. Ez parancsoló szükségszerűséggé teszi a KGST-országok közötti együtt­működés új alapokra helye­zését. Ugyanakkor igényli az intézményes kapcsolati for­mák megteremtését is más gazdasági integrációs szerve­zetekkel, elsősorban az Euró­pai Gazdasági Közösséggel. A magyar gazdaság fej­lesztéséhez hosszabb távon is szükség lesz külső forrásokra, de a jövőben az eddiginél sokkal inkább a működő tő­kére, az ahhoz kapcsolódó fejlett technika és technoló­gia behozatalára kell támasz­kodnunk. Az új társasági tör­vény keretei között olyan megoldásokat is szorgalmaz­nunk kell, hogy fennálló adósságunk egy részét át tud­juk alakítani a külföldi fél vállalkozási érdekeltségévé. A fogyasztás- és jövede­lemkorlátozó politika helyett a teljesitményelv kemény ér­vényesítése az az út, amelyet járnunk kell. De nemcsak a teljesítménynek megfelelő jö­vedelmet kell hangsúlyozni, hanem az adott jövedelemhez tartozó munkát mindenkitől meg is kell követelni? Megoldandó kérdés a rész­vénytársaság, a tőzsde beil­leszkedése a szocialista tu­lajdonviszonyok működésébe, a tolerálható infláció, vagy az állami adósságvállalás mértéke. Mindez rövid és hosszú távon különböző tár­sadalmi problémákat, eltérő egyéni és közösségi érdekeket érint. Megoldásuk csak a gazdasági és társadalmi elő­nyök és hátrányok nyilvános mérlegelése alapján alakít­ható ki. Az ellentmondó érdekek és körülmények közepette kell megtalálnunk a társadalmi fejlődés számára összességé­iben optimumot jelentő, elfo­gadható megoldásokat. De számolnunk kell azzal, hogy e folyamatban nemcsak nyer­tesek, hanem vesztesek is lesznek. A politikai vezetés feladata ilyen körülmények között egyrészt olyan intéz­ményi kereteket, nyilvánossá­got, mechanizmusokat kiépí­teni és működtetni, amelyek garanciák arra, hogy ne is­mételjük meg a múlt hibáit. Politikai intézményrendsze­rünk reformja lehetőséget ad arra, hogy a gazdaságirányí­tásban az építésvezető szere­pét a kormányra bízzuk és a kormánytól a Parlament kér­je számon a megvalósítást. A párt pedig a koncepcióért tar­tozzon felelősséggel tagságunk­nak és társadalmunknak. A gazdálkodás stabil érték­bázisát, a piac működtetésé­hez szükséges késztetést és kényszert csak alulról, a csa­lód, a kisközösségek, az egymásért dolgozó és tevé­kenykedőket összefogó egye­sülések kiépülése útján bizto­síthatjuk. A politikának támo­gatnia kell az ehhez szükséges formákat, hiszen a történelem sokszor igazolta már, hogy a közömbösségből, az irigység­ből, az önkizsákmónyoló és a humánum szempontjából megalázó munkából csak ak­kor lehet kikerülni, ha az egyén számára is értelmet nyer az egymásért való munkálko­dás és a nép igazságérzetével találkozó politika válik a min­dennapok gyakorlatává. * Schmidt Ernő, a szombathe­lyi Falco Fakombinát vezér- igazgatója a teljesítmény, az érdekeltség, a vállalkozás ösz- szefüggéseit elemezve minde­nekelőtt a kisvállalkozások sze­repéről szólt: - a kisvállalko­zót' én olyannak képzelem el, akinek nincs tőkéje, vagyona, hanem csak szaktudása, ké­pessége és vállalkozó kedve van. Ezeknek a vállalkozó ked­vű embereknek kellene az el­indulás lehetőségét megterem­teniük, akár az úgynevezett kockázati tőkével'. Nagyon nagy gondunk — folytatta -, hogy a társadalmi tulajdonban Tevő termelőesz­közöket kis hatékonysággal működtetik. Sürgős áttörésre van szükség a gazdaság telje­sítőképességében. Ha ez rövid néhány év alatt nem következik be, akkor saját magunk bizo­nyítjuk, hogy a társadalmi tu­lajdon magasabbrendűsége nem igaz. A társadalmi tulajdon ha­tékony működtetése csak úgy képzelhető el, ha a tulajdono­si és a vállalkozói funkciók egymástól határozottan elkülö­nülnek. * Katona Béla, az MSZMP XVIII. kerületi bizottságának első titkára arról szólt: most el kell dönteni, hogy ragasz­kodunk-e a korábban kiala­kult modell további fenntar­tásához kisebb változtatások­kal: ez mindinkább a fejlődés peremére sodor minket. Vagy vállaljuk a rövid távon nehe­zebb, de hosszabb távon egyedül célravezető megol­dást, a rendszer átfogó minő­ségi megújítását, olyan straté­giai változtatások segítségével, amelyek egyértelműen szocia­lista jellegűek. Kifejtette, hogy az utóbbi utat kell választani. Mindezek alapján javasolta, hogy az állásfoglalás bevezető ré­szében kiemelten és hatá­rozottan rögzíteni kell, :hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt elkötelezte magát az alapvető változások végre­hajtása mellett, és ez képezze programnyilatkozata alapját. Az állásfoglalásnak a káder- politikával foglalkozó részével kapcsolatban kifejtette: első­sorban a politikai vezetőkre vonatkozóan ki kell mondani: már nem hisszük azt, hogy . a kommunisták különleges embe­rek, azt meg főleg nem, hogy tökéletesek. De azt joggal el­várják tőlük, hogy erkölcsi te­kintetben valóban példamuta­tók legyenek. Gráf József: • Kizárólag az alkalmasság Grál József, a Szigetvári Városi Pártbizottság első tit­kára a párt belső életével foglalkozva kiemelte: abban többé-kevésbé minden párttag egyetért, hogy a párt műkö­désének vezérelve a demok­ratikus centralizmus legyen. A helyes elvek azonban már jónéhányszor megfogalmazód­tak, ám a .gyakorlat mégsem ennek megfelelően alakult. Sürgető feladat tehát a pártélet demokratizálása, a párt egész tevékenységének, vezető szerveinek fokozottabb ellenőrzése a párttagság ál­tal. Ennek feltétele a na­gyobb nyilvánosság. (Folytatás a 4. oldalon) Lesz magyar kibontakozás Az MSZMP országos értekezlete második napján a küldöttek egy csoportja a reggeli lapokat olvassa át DN—MTI-telefotó A teljesítményelv érvényesítése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents