Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-22 / 141. szám
u Dunántúli napló 1988. május 22., vasárnap Folytatja munkáját az MSZMP országos értekezlete (Folytatás a 3. oldalról) A döntéshozótól mechanizmusáról szólva kifejtette: nem jó, hogy a határozatok jelentős része egy-két lépcsővel feljebb születik, mint ahol kellene. Megkönnyítheti a helyes döntések meghozatalát, ha a párttagság többet tud az irányító szervek tevékenységéről, a választott testületi tagok munkájáról. Ez egyben arra is lehetőséget nyújthat, hogy érdemibbé váljon a vezetők kiválasztása. Szóvá tette azt is: a párttagok5 körében nem találkozott egyértelmű helyesléssel a korlátozott idejű választhatóság, a kötelező rotáció elve. Sokan úgy tartják, hogy a kizárólagos kritérium az alkalmasság legyen. Ezután a politikoi munka egyik gyengéjéről, a tulajdonról szóló mostani elméletek kiforratlanságáról, magyarázatuk fogyatékosságairól beszélt. Mint mondotta: azt például mindenki szeretné, hogy a szerkezetváltás ne csak visszafejlesztéssel, munkanélküliséggel járjon, hanem növekedjék az úgynevezett húzóágazatok szerepe, létesüljön mind több munkaalkalom. Nos, ennek megteremtését segíti elő a szabadabb tőkeáramlás, hiszen a szegényes állami, vállalati forrásokon túl a lakosság megtakarításai, a magántőke és a külföldi tőke adhat esélyt az ilyen jellegű beruházások megindítására. Azaz egy szocialista, többszektorú piac- gazdaság létrejötte ma igen fontos, nélkülözhetetlen számunkra. Am ha érveink nem lesznek pontosak, megalapozottak és meggyőzőek, sokan azt mondhatják majd: ez már nem az én szooializmusom, nem az én pártom, nem ezért harcoltam. Ennek elkerülésére okos, világos érvekkel kell bemutatni, hogy miként tudjuk a társadalom ellenőrzésével, a társadalom javára működtetni az idegen és a magántőkét, s mi ezek jelentősége céljaink elérésében — mondotta. * Kovács András filmrendező: — Én is szeretnék élesen fogalmazni __ Ennek a pártért ekezletnek a ténye önmagában történelmi jelentőségű, mert lehetőséget teremtett a közös gondolkodásra, megvalósíthatóvá teszi a generáció- váltást, amely szintén feladatunk. De — és ezért van szükség az éles szavakra — egy lépéssel még tartozunk. Lukács György gondolata volt, 21 esztendeje a Népszabadságnak adott nyilatkozatában fogalmazta meg: nem lehet eredményes a gazdasági reform, ha nem párosul politikai reformmal. És mint ideológus hozzátette: szükséges a visszatérés Marxhoz. Farkas Kálmánná, a hatvani Bajza József Gimnázium igazgatója azt javasolta, hogy a KB valamennyi üléséről adjanak ki rövid időn belül jegyzőkönyvet, s az elhangzottakra az alapszervezetek írásban is reagáljanak. így a párttagok megismernék e testület munkáját, vitáit, a döntéshozatalt, a párttestület pedig megismerné döntéseinek fogadtatását. * Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, a TOT elnöke agrártermelésünket, agrárpolitikánkat értékelte. A 60-as, de különösen a 70-es években, a termelési rendszerek életre hívásával is lehetőséget teremtettünk a legfejlettebb nagyüzemi mezőgazdasági technika és technológia importjához, az iparszerűség elindításához. Az alapvető szükségletek - de nem a valós igények — minimumának szintjén rendelkezésre állottak a tőkés valutákért behozott beruházási javak, a termeléshez szükséges anyagok, műtrágyák, növényvédőszerek, fehérjetakarmányok, alkatrészek és mások. Szaporodtak ugyan a hiány- gazdálkodás jelenségei, de az ellátás viszonylagos rendezettségét sikerült megőrizni. Más kérdés, hogy a magunk teremtette lehetőségeket nem mindig és nem mindenütt használtuk ki kellő 'hatásfokkal. Minden eddiginél tágabbra nyílt az agrárolló, csökkent a nyereségérdekeltség, és ez a termelésfejlesztés gátjává vált. Változatlan eszközállománnyal, kisebb létszámmal és nem kielégítő nagyüzemi érdekeltséaael kell egyre többet produkálnunk ebben az ágazatban. A szerkezet átalakításának igénye a mezőgazdaságot illetően sajátos. Itt a szerkezet nem szakítható el a gazdaságföldrajzi adottságoktól. Azt sem feledhetjük, hogy az agrártermékek szinte teljes ösz- szességükben — ha nyomott áron is —, viszonylag jól értékesíthetők. Ezt tudva kell alakítanunk az agrártermelés fejlesztésének korszerű, a versenyképességet megalapozó feltételrendszerét és tárgyi feltételeit. Nagyobb teret kell nyitnunk az értéktörvény érvényesülésének, a piád erők működésének, az egyenlő esélyeken alapuló versenynek. Tovább kell oldani az ágazati és szektorális kötöttségeket. Fel kell hagynunk a tulajdonformák és a szektorok önkényes rangsorolásával. De a szabályozó rendszer bürokráciáját le kell építeni ahhoz, hogy a felelős, hatékony vállalkozói gazdaság kibontakozhasson. * Pintér Imre, a Tiszai Vegyi Kombinát pártbizottságának titkára bevezetőként a vállalat eredményeiről számolt be a pártértekezletnek, majd az üzemi pártszervezetek munkájáról és gondjairól szólt. JaMedgyessy Péter: vasolta: a Szervezeti Szabályzat is rögzítse, hogy a pártszervek minden szinten rendszeresen elemezzék a párttagság jelzéseit. Kulcskérdés a vállalkozói autonómia Medgyessy Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese az elmúlt időszak gazdasági folyamatait elemezve a többi között rámutatott: a magyar gazdaságot eay évtizede a stagnálás, a versenyképesség romlása jellemzi. A gazdaság gyors fejlődéséhez szükséges korábbi hajtóerők ma már kimerültek, így korábban a beruházások, de most már mindinkább a fogyasztás korlátozásával kényszerültünk fékezni az eladósodási folyamatot. Ezzel a közvetlen veszélyt sikerült elhárítani, de a szükséges struktúraváltozások, főként a gazdaságtalan tevékenység visszaszorítása, a jövő megalapozása elmaradt. A nehéz helyzet nem okvetlenül bénító erő, folytatta Medgyessy Péter. Képesnek kell lennünk aktivizáló erővé transzformálni az elégedetlenséget. A kormányzat ezt tekinti alapvető feladatának. Ehhez kérjük a pártértekezlet támogatását. Eltökélt szándékunk, hogy a reformot következetesen véghezvisszük. Megteremtjük azokat a szervezeti kereteket, amelyek lehetővé teszik a valóban átfogó gazdasági reformprogram kialakítását. A legnehezebb feladat az, hogy egyidejűleg egymással párhuzomosan kell stabilizálni — vagyis megfékezni — az egyensúlyhiányt, és megindítani azokat a strukturális változásokat, amelyek a későbbi fellendülés szilárd bázisát jelentik. Aciél György: Felelős vagyok Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója : A mi pártunk történetében az első pártértekezlet tárgya a termelés, az ország életének újjáindítása volt. Az indulás rövid időre sikerült, majd belefulladt az ötvenes évekbe. A második jelentős központi bizottsági ülés 1953- ban volt, és utána elkezdődött a huzavona, a személyi torzsalkodás, az egységhiány^ amely az 1956-os tragédiába torkollt. 1956 decemberében, illetve az 1957-es pártkonferencián megindult az a fejlődés, amely idáig vezetett. Véleményem szerint, ezek a döntő fordulatot jelentő közprogramunk kulcskérdése a vállalkozói autonómia rövid idő alatti, éppen ezért kétségkívül nagy kockázattal járó megteremtése, a gazdálkodás liberalizálása. Ennek azonban feltételei is vannak. Nélkülözhetetlen a szigorú, protekcionizmustól mentes bankpolitika. Elengedhetetlenül szükséges a következetes gazdaságpolitika kiegészítőjeként az erős szociálpolitika érvényesítése. A piac működésének korlátái csak akkor szüntethetők meg, ha a vállalatok, szövetkezetek szigorúan saját erőforrásaikból élnek. Ugyanakkor a társadalmi élet egyes területein, így például a kultúrában, az egészségügyben, a piacon túlmutató értékrendnek is érvényre kell jutnia. * Prokop Zoltán, a Belügyminisztérium MSZMP alapszervezeti titkára bevezetőben elmondta, hogy a társadalmi torzulások elfeni fellépés egyik leghatékonyabb eszközének azt tartom, ha ezeket a nyilvánosság elé tárjuk. Az újságok, a tömegkommunikációs eszközök többször is — az utóbbi időben egyre gyakrabban — a nyilvánosság elé vitték a jelentősebb korrupciós és vesz- tegetéses ügyeket. Ezzel fontos szerepet töltenek be egyrészt a társadalmi tudat alakításában, a közvélemény formálásában, másrészt a közéleti demokrácia erősítésében, a törvény előtti egyenlőség szemléltetésében. ponti bizottsági ülések és a pártkonferenciák azzal a tanulsággal is szolgálnak számunkra, hogy olyan döntést nem szabad hozni, amely halogatódik, hanem arra van szükség, hogy a döntéseket végrehajtsák, az azonnali cselekvésre szavazzanak, és úgy érzem, arra szavaztak itt a felszólalók is. Harminckét éve ’vagyok tagja a Központi Bizottságnak, harminckét év óta felelős vagyok mindenért, ami ebben az országban, a pártban történik. Azokért a hibákért, tévedésekért, a késlekedésért, amit a párttagság és a pártértekezlet joggal hiányol. Ha megengedik, saját felelősségemről szeretnék - a teljesség igénye nélkül — néA pártértekezletről jelentjük Friss erőiekéi! (Munkatársunk telefonjelentése) Új szavak, új arcok, új tettek szükségesek, volt a címe, a pártértekezletről küldött tegnap! tudósításomnak. A tanácskozás szombati napjára egyre erősebben hangot kapott az „új arcok”. Sokan hangoztatták, a párt megújulása, gondjaink leküzdése csak így képzelhető el. Baranya megyei közvéle- ménykutató-csoport a pártértekezlet előtt felmérést végzett. Több más kérdés mellett arra is választ kértek, mi szükséges ahhoz, hogy javuljon az ország helyzete. A megkérdezettek 89 százaléka a személyi változások szükségességét hangoztatta. Széntirányi József, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának első titkára, a pártértekezlet jelölőbizottságának írásban különjavaslatot tett, hogy miként újítsák meg a Központi Bizottságot és a KEB-t.- Javasoltam, hogy a KB összetételének tükröznie kell a párttagság országos elhelyezkedését. 10 000 párttag után megyénként, illetve megyei jogú városonként jelöljenek egy-egy testületi tagot. Ne a párt szociális összetétele alapján kerüljön sor a személyek kiválasztására, hanem az alkalmasság alapján. Úgy vélem, hogy a fiatalítást is szolgálhatja ez a szempont. Tegnap délelőtt Lukács Jánost, a jelölőbizottság elnökét kérdeztem, milyen szempontok alapján dolgozik a „káderbizottság". — Tíz nappal ezelőtt a KB és a KEB tagjaiból előkészítő bizottság alakult, abból a politikai szükségletből indultunk ki, hogy a pártnak új, friss erőket kell bevonni a munkába, főként azokból, akik a szellemi életben és a termelő munkában kiemelkedő munkát végeznek, politikai tapasztalataik vannak, és akarják a változást, a megújulást. — Hogy lehet a legalkalmasabb jelölteket kiválasztani? — Előzetes konzultációkat folytattunk a területi pártszervek vezetőivel, csakúgy, mint a központi szervek vezetőivel, így figyelembe vettük személyi jelöltjeiket. Pénteken este, a megyei küldöttcsoportokkal folytattunk külön beszélgetéseket az előterjesztendő javaslatokról. Érkeztek írásban is javaslatok, például Pécsről. Az ezekben foglalt szempontokat is figyelembe vettük. — Mi a véleménye a nálunk, Baranyában folyó, újszerű politikai munkáról? — A baranyai pártmunka olyan irányban folyik most, olyan átalakulásokon megy keresztül, amit az országos pártértekezleten többször is követendő gyakorlatként megfogalmazódott. Az újszerű munka a pártértekezlet befejeztével kell, hogy elkezdődjön. Ennek egy folyamatnak kell lennie. Kizárólag így igazodhatunk a mai követelményekhez. Én személy szerint csak ennek az új szemléletű munkának megvalósításában látom a megújulás lehetőségét. Lombosi Jenő hány szót szólni. Felelős vagyok azért, mert vallottam és vallom, hogy a hatalom szolgálat, de nem harcoltam elég következetesen a pártdemokráciáért. Felelős vagyok azért, mert későn ismertem fel, hogy a kétségeket nem ismerő, a nézetkülönbségeket nem ismerő egység az nem jó egység. És felelős vagyok azért, hogy nem kamatoztattuk kellőképpen egyik legnagyobb kincsünket, a szellemi tőkét, nemcsak az értelmiség munkáját, hanem minden párttag, minden magyar állampolgár minden értünk született gondolatát. Mégis, tegyük fel a kérdést, mi történt ez alatt a harminckét év alatt. Ez a harminckét esztendő az elmúlt évszázadok történetében Magyarország legnagyobb szabású történelmi vállalkozása. Ez juttatott el bennünket odáig, hogy évszázadok óta először nem a bukás, hanem a siker, az eredmény vitt a nemzetközi élet megbecsülésének középpontjába. Úgyhogy meg szeretném ismételni: ne tagadjuk meg ezt a 32 évet, mert az önök saját munkáját, évek, évtizedek tevékenységét, az ország dolgozóinak, munkásainak, parasztjainak, értelmiségének a harminckét évét, a mai hibákért nem lehet letagadni. De szeretnék még valamit mondani erről a 32 évről. Valamit, amiről szeméremből nem szoktunk beszélni. Hogy ez a korszak minden megtorpanásával, minden kudarcával együtt mégis a magyar történelem egyik jelentős korszaka volt, a szocializmus megújulásának időszaka, azt nagy mértékben egy történelmi személyiségnek köszönhetjük, a valóság józan fanatikusának, ahogy egyszer ő nevezte magát: „a jó kompromisszumok robotosának" - Kádár Jánosnak. (Nagy taps.) Ezt mindenekelőtt annak az ifjúságnak mondom, amelyik ezt a harminckét évet személyesen nem ismeri és nem élte meg. És ma sem részese még kellő arányban a közéletnek. Ennek az értekezletnek sem. Nekünk, akik megettük kenyerünk nagy részét, legyen nagyobb felelősségünk abban, hogy bevonjuk őket a közéletbe. Mit hoz a jövő? — tették fel itt többen a kérdést. Semmit magától! A jövőt nekünk kell hozm'i, a perspektívát, a reményt vissza kell adni az embereknek! Ezzel a bizalmat adiuk vissza és olyan jövőt kell hozni, ami érdemessé tesz arra, hogy ne csak a szót adjuk át, hanem valóságos, szocialista országot adjunk át utódainknak. * Tavaszi József, a Pestvidéki Gépgyár fődiszpécsere felszólalásának középpontjába a bizalom kérdését állította. Figyelmeztetett arra, hogy amíg a munka társadalmi hasznosságát, értékét tekintve is „sokféle forint” létezik az országban, amíg a Ihiánygazdálko- dásiból fakadóan naponta adódnak lehetőségek a visszaélésre, amíg a törvények, rendeletek, szabályozások nem azonos szigorral és következeBaranyai Lőrinc: tességgel érvényesek mindenkire, addig nagyon nehéz lesz megtartani a bizalmi egyensúlyt. * Faragó Mészáros Vilmos, Zsombó Községi Tanácsának elnöke egy kis település helyzetét ecsetelve elmondta: az önszerveződés, a helyi erők mozgósítása nemcsak életkörülményeinkre hat kedvezően, 'hanem közérzetünkre is. S, ahogy egy országnak, úgy a falunak is szövetségesekre van szüksége. * Huszti Lászlóné, a Vörös Október Férfiruhagyár vásárosna- ményi gyárának csoportvezetője, a pórtélét formalitását bí. rálta, hozzátéve: a mi felelősségünk is, hogy taggyűléseinken a tagságot foglalkoztató kérdéseket vitassunk meg. Ennek gyakoriságát ne a Szervezeti Szabályzat, hanem az élet, az időszerűség diktálja. * Sándor László, az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottságának első titkára a pórtértekez- let főbb feladatait összefoglalva kifejtette: tegyük visszafordíthatatlanná a reformfolyamatot, jussunk egységre a tennivalók tekintetében, fogadjunk el mozgósító programot és tartózkodjunk a félmegoldásoktól. Kijelentette: — támogatja azt a javaslatot, hogy a Központi Bizottság által megbízott munkacsoport készítse el a párt új programnyilatkozatát. A továbbiakban rámutatott: szemléletünkben még mindig jelen van a „ió határozat, rossz végrehajtás” alapszerve- zeteket sértő teóriája. =k Schreiner László, a Győr. Sopron Meavei Tanács Kórház- és Rendelőintézetének főorvosa veszélyesnek és igazságtalannak ítélte a felelősség olycnfajta megfogalmazását, értelmezését, mely a népet marasztalja el, megkérdőjelezi munkaszeretetét, igyekezetét, szorgalmát. Nem élhet egy nép bűntudatban, le kell ezt a terhet emelni róla, mert közömbössé válik, lelkesedését és lendületét veszíti el. * Olajos Imre, a kardoskúti Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke arról szólt, hogy nem megnyugtató az agrárágazat, a mezőaazdasági termelőszövetkezetek helyzete. Egyetértett a kormány álláspontjával az esélyegyenlőségről, a valós teljesítményt, a valós értékeket elismerő rendről. * Nagy Gábor, a Debreceni Tartósítóipari Kombinát vezér- igazgatója leszögezte: az elmúlt évek hibás döntéseiben szereDet iátszott az is, hogy a KGST-együttműködés- ben vágyaink fogalmazódtak meq. s elhittük, hogy azok meg is valósulnak. * Török Zoltán, a Tungsram zalaegerszegi gyárának művezetője a többi között arról szólt, hogy napjainkban a párt. fegyelem állapotára jelentős hatással vannak az érdekmoz- gásdk. Sajnálattal Magasztalható, és aggodalomra ad okot, hogy a társadalmi kapcsolatokban a rossz értelemben vett személyes érdekek is megerősödtek. A bányászok nem eltartottak Baranyai Lőrinc, a Dorogi Szénbányáik Vállalat pártbizottságának titkára: nem kívülállóként akarok bírálni, hiszen magamat is felelősnek tartom a kialakult helyzetért, mert a XIII. kongresszus küldötteként egyet értettem a határozat elfogadásával, de a végrehajtást nem tudtuk saját területünkön sem kellően megvalósítani. Csak mi magunk tudjuk megteremteni a pártnak és tagjainak a tekintélyét. A bányászatra az elmúlt időszakban is jellemző politikai erő még megvan: van bizalom is. A bányászkollektíváik ma is minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy becsülettel teljesítsék feladataikat, de nem értik, és visszautasítják azokat a napjainkban felerősödött nézeteket, hogy a bányászok eltartottak és nem segítik, hanem nehezítik a népgazdasági gondok megoldását. * Ezzel az országos pártérte- kezléf második munkanapja, véget ért. A küldöttek vasárnap a vita összefoglalójának meghallgatásával kezdik a tanácskozást.
