Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-14 / 133. szám

HÉTVÉGE En csak éltem Elgondolkodom: ha mondjuk, en­gem megkér valaki, hogy hozzak kenyeret, és elvállalom a megbízó tást — hiszen feltételezem: van ke­nyér abban az üzletben — biztos, hogy teljesítem a kérést. Vállalom, mert úgyis arra járok. Vállalom, mert a múltkor ö hozott nekem. Vállalom, mert... És hozok olyot, amilyet kapni lehet. Azt tapasztalom, különösképpen a fiatalokat érintő fórumokat láto­gatva, hogy egyre többen nem így gondolkoznak. Gyakran, mostanában túlságosan sűrűn észlelek eseteket, hogy valakit megbíznak valamivel, aztán a megbízott nem teljesít. Nagy ilyenkor a felháborodás, hi­vatalos haragok is tornyosulnak a honyagság miatt. Mert annyi minden közbejöhet. Mert például én mór nem hiszek abban, aki engem annak idején megbízott valamivel. Hétköznapi miértekre keresek hiába választ. Ezért mondjuk, nem megyek el if­júsági parlamentre, igazgatói vagy egyetemi tanácsülésre, máshova. Valahol persze lelkiismeretfurda- lásról is szó lehet: úgy érzem, nem tudtam megbízóim elvárásai­nak eleget tenni. Szélsőségesebb példával: azt sem tudom, mit akar­nak, akik engem bíztak meg egy feladattal. És megfordítva: akik en­gem megválasztottak, úgyis megbo­csátanak. Nekik sem érdekük vé­gül is, hogy saját emberüket málják. Tettek helyett hárítás. Korunk vicce. Baj van a megbízottakkal. A megbízók őket hibáztatják, ők a megbízót. Közben pedig itt a ta­vasz, megjön a nyár is, aztán le­hullanak a levelek. És ebben az időszakban kifejlődhetnek új intéz­mények új megbízottakkal, akik semmivel sem különbek. De ők ott vannak, mert bíznak, mert úgy­mond, van idejük. Egyszeresek szét­nézünk, és nem tudjuk eldönteni kinek a joga megnyomni az adott munkahelyi szabályzat terelőjét, vagy ennek a szép országnak c iövőjéért felelős billentyűt? És ak kor mutogatunk: „Uraim és höl­gyeim, én csak éltem, nekem vol­tak képviselőim. Nem tehetek or­ról, hogy nem jelentek meg, hogy nem tettek semmit." És megnyug­szunk. Megnyugodhatunk, ha hiva­talos képviselőink nem mennek el oda, ahová hívták őket? Megnyu­godhatunk, hogy sokszor a mi lát­szólagos egyetértésünkkel válasz­tottak hivatalos képviselőt nekünk? Milyen mértékben felelős a megbí­zó vagy a megbízott? A bizalom hajszálrepedése-e a távolmaradás? „Az uralkodó osztályhoz tartozók mindig léteznek, az elnyomottak azonban csak akkor, ha képviseleti szervvel látják el őket" — mondja P. Bourdieu francia esszéista, n Valóság legutóbbi számában ma­gyarul is olvasható tanulmányában. Elgondolkoztató. Ki az uralkodó? Ki az elnyomott? Melyik, mennyire van tisztában saját helyzetével? Mennyire tud és akar élni vele? Mikor, hol és hogyan? Nekünk kell válaszolnunk. Itt és ma. bla- felelősségát­Az idei baranyai „Év lakóháza" pályázaton megyei dicséretben részesült a Pécs, Gergely utca 13. sz. alatti családi ház. (Részletes beszámolónk a pályázatról a ó. oldalon). Fotó: Kóródi Gábor lfedett területeink: Melegmányi mészkőtufapados vízesés Melegmány A Nyugat-Mecsek egyik leg­jellegzetesebb része az az északi irányú völgyrendszer, mely Mánfa és Pécs között hú­zódik. A Mecseki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság kezelésé­ben levő 465 hektárnyi tájrész 1957 óta áll védelem alatt, s magába foglalja Kőlyuk, Mélyvölgy, Zsidóvölgy, Meleg­mányi völgy és a Páfrányos ál­tal 'közrefogott erdőrészeket. A területen számos földtani érték található. A főleg mész­kőből felépült helységtömb felszíne rendkívül változatos. A tetőkön tölcsér alakú víznye­lők (töbrök, dolinák) találha­tók, melyek barlangrendszerrel vannak összeköttetésben (ki­rándulók ne merészkedjenek le a víznyelők aljára, mert azok könnyen beszakadhatnak!). A barlangok közül a Kőlyuk-bar- lang és a Melegmányi-forrás- barlong érdemel említést. A völgyek alján csordogáló pata­kok országszerte megcsodált képződményei az ún. mésztufa­pados vízesések. Ezek úgy jöttek létre, hogy a forrásokból származó vízben oldott mész a patakokba hulló elhalt növényi részek fe­lületén ismét kicsapódik, ké­regszerű bevonatot képez. Az ily módon egymásra rakodó vé­kony édesvízi mészkőrétegek építik fel a mésztufát. Ezen el­nevezés onnan származik, hogy az így keletkezett kőzetből egy idő után eltávoznak az elkor­hadt növényi maradványok, s ezáltal a vulkáni tufákéra em­lékeztetőén lyukacsos szerkeze­tűvé válik. A hűvös, párás mikroklímájú völgyek és északi oldalak je­lentős részét idős bükkösök és gyertyános-tölgyesek borítják, melyek a tetőkön száraz, me­legkedvelő cseres-tölgyesekkel érintkeznek. Sziklás hegygerin­ceken és ezek meredek északi oldalain törmeléklejtő-erdők, míg néhány szűkebb, szikla- görgeteges völgy alján szurdok­erdők díszlenek. A bővizű pa­takokat néhol töredékes éger­ligetek kísérik. A védett növényeket a dí­szes és karélyos vesepáfrány, az olasz müge, a keleti zerge- virág, valamint a szúrós- és ló­nyelvű csodabogyó képviseli. Rajtuk kívül a szurdokvölgyek­ben élő gimpáfrány, a havasi tisztesfű, valamint a szubmedi- terrán jellegű illatos hunyor, are- mónia, arany baraboly, tarka lednek, magas csukóka, pirító gyökér és borostás sás érdemel említést. Külön botanikai lát­ványosság a saspáfrány és hölgyharaszt hatalmas tömegé­től „Páfrányos"-nok nevezett tisztás, melynek közelében egy méteres, kb. 300 éves bükkfa él. A Melegmányi'forrásbarlang hideg vizének nevezetessége a rákok közé tartozó vak víziász- ka. A rovarvilágból néhány rit­ka magashegységi araszoló lepkefaj, táncoslegyek és egy mecseki bennszülött tegzesfaj érdemel említést. A rendkívül gazdag madárvilágból ki kell emelni a fekete harkályt és az ökörszemet. A természetvédelmi terület rendeltetése, hogy őrizze meg az itt található geológiai, hid­rológiai, botanikai és zoológiái értékeket, s biztosítson lehető­séget a tudományos kutatásra, oktatásra, valamint közjóléti célokra egyaránt. A kirándu­lóktól ezért kérjük a természet törvényeihez alkalmazkodó ma­gatartást. Dr. Kevey Balázs Rajz: dr. Békefi Irén

Next

/
Thumbnails
Contents