Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-30 / 119. szám
„Koronatanács a Várban" című epizód. Középen Bokor Péter rendező és Molnár Miklós operatőr. Az asztalnál ül Raksányi Cellért színművész. A Századunk folytatódik Beszélgetés Bokor Péterrel Népszerűségben felvette a versenyt a Klinika-sorozattal, s ez már csak azért is könnyen összehasonlítható volt, mert mig a másikat kedd esténként, ezt — a Századunk című sorozatot — szerdán, főműsoridőben sugározta a televízió. S noha ez sokkal kevésbé vidám eseményekről szólt, mint amaz — érdekességben, mitöbb: kalandosságban aligha maradt el tőle. A legnagyobb különbség: a Századunk csupa megtörtént eseményt, politikai cselszövést, véghezvitt és félbemaradt cselekvést mutatott be. Olyan időkről szól, amelyek elmúltak ugyan, de máig hatóan is meghatározták hazánk sorsát. Százezrek ültek a televízió- készülékek előtt: idősek, akik átélték, s fiatalabbak, akik mindaddig csak könyvből ismerték a felszabadulást közvetlenül megelőző idők történelmét, s most először lát- ták-hallották megelevenedve mindazt. Egy szerdán este azzal ért véget a Századunk adása, hogy a bemondó közölte: folytatása „egy idő múlva” következik csak.- Mikor lesz az az „egy idő?” — kérdeztük a sorozat író—rendezőjétől. Bokor Pétertől.- Talán eay fél év múlva. Pontosan nem lehet előre megmondani, annyi mindentől függ. ideértve a filmek elkészültét, a televízió műsorszerkesztését és még számos tényezőt.- Legutóbb a nyilas puccsról volt szó. Azzal lezárult egy korszak, de bizonyára van még mondanivaló a nyilas uralom hónapjairól is.- Legutóbb a Horthy- rendszer végnapjait mutatta be a sorozat. A munka most folytatódik. Négy filmet készítünk az 1944. október 15-i nyilas puccsot követő időkről. Az első a Horthy-prok- lamáció idején, a Kárpátokban harcolt 1. magyar had. sereg további sorsáról szól, a második a Bajcsy-Zsilinsz- ky-féle ellenállási mozgalom tevékenységéről és — főleg — lebukásáról. További két filmben mutatjuk be a po• ko^ előszobáját —, bár talán ez már maga a pokol volt! —: az úgynevezett nyilas kormány és hatóságai, alakulatai „működését”, jobban mondva garázdálkodását Nyugat-Magyarországon. Ez az időszak egészen 1945 áprilisának első napjaiig tartott.- Vagyis az ország teljes leiszabadulásáig. Ezzel végződik a sorozat? — Mint ismeretes, a sorozatnak azt a címet adtuk, hogy Századunk. Ez pedig megköveteli, hogy történelmünk további eseményeit is bemutassuk, hiszen a huszadik század - szerencsére — nemcsak a Horthv. és a nyilas uralomból állt. A történelem, az élet folytatódott, s mi ezt akarjuk a további filmeken bemutatni. Egész nemzedékek számára már mindez éppúgy történelem, mint a századelő.- Mit látunk ezeken a filmeken? — Úgy mondjuk magunk között: ez volt a nulladik év Európa és Magyarország számára is. Kialakultak és működni kezdtek az új kormányszervek, helyi hatóságok. Dolgoztak, intézkedtek „stempli nélkül”, sokszor csak saját maguk igazság- érzetére, elképzeléseire támaszkodva, hiszen olykor hetekig kapcsolatuk sem volt az irányító szervekkel, a különböző hatóságokkal, minisztériumokkal. S mert a hazai helyzet sok tekintetben összefüggött Európa más országaiéval, ezekre is vetünk néhány pillantást.- Hol tartanak most a tervek megvalósításában? — Sok részletet sikerült már felvennünk, de a gyűjtés természetesen folytatódik. Lesz szó például az Ideiglenes Kormányról és Nemzetgyűlésről, a koalíciós kormányzásról, annak kialakulásáról és ellentmondásairól az 1945-ös őszi választások tükrében. Bár az Ideiglenes Kormány egy^ kori miniszterei közül ma már senki sem él, találtunk szemtanúkat, sőt résztvevőket a „második vonalból": volt államtitkárokat és másokat, akik alakítói voltak az 1945-ös eseményeknek.- Bizonyára nehezíti a munkát, hogy egyre kevesebben vannak közülük is. — Igen, sietnünk kell, hiszen az idő rohan, felőrli azokat is, akiknek még van mondanivalójuk a jelen és a iövő számára. Sokan közülük korábban nem mertek vagy nem akartak megszólalni. Ma mór a félelmek elmúltak. szívesebben megnyílnak azok, akik eqvkor a kulisszák möaé láttak, s számunkra tudnak újat mondani.- A Századunk eddigi filmjei sok dokumentumot, egykorú hiradórészletet is bemutattak a színészekkel előadott események mellett, így lesz a továbbiakban is?- Bármilyen hihetetlenül hangzik: a korszak filmanyaga sokkal szegényesebb mint a korábbiaké. Bár ezek az évek időben közelebb vannak és a háború is tér-' mészetesen a korábbi filmek között végzett pusztítást, mégis azokból a régebbi anyagokból van több. Az ok igen egyszerű: még nem működött —, vagy csak alig - a propaganda-apparátus, nem örökítettek meg olyan eseményeket, amelyek, nek pedig nagy jelentőségük volt a későbbiek szempontjából. Magától értetődik, hogy a kevés, meglévő filmanyagot felhasználjuk.- Aki figyelmesen, gondolkodva nézte a Századunk eddigi adásait, láthatta, hogy egységes koncepció alapián épül lel a sorozat. Mi tehát az író és rendező alapgondolata?- Fel kell számolni történelmünk „fehér foltjait”. Ha nem volna ilyen általános törekvés, nem volna érdemes a sorozotot folytatni. Mélyen él bennem a hit, hogv ha a két világháború közti időszak ábrázolásánál hosszú ideje nem ütköztem komoly akadályba, ezután sem fogok, hiszen a gondolkodás nyitottsága erőteljesen fejlődik. Ha a Horthy-korsza- kot igyekszünk differenciáltan látni és bemutatni, ezt a látásmódot az 1945. utáni időkre is kell alkalmazni.- Még eay, utolsó kérdés: kik a legjobb segítőtársai ebben az óriási munkában?- Sokan készítjük a Századunk filmjeit, a stábnak több tagja cserélődött ki az évek folyamán. Learéqíbb és ma is velem dolqozó munkatársaim közül szeretném elsőként meaemliteni Dóka László gyártásvezetőt, továbbá Palásthv Pált, aki 25 éve aondoskodik a zenéről. Külön kell szólnom Ben'kő Gvuláról, aki nemcsak narrátora a 'Századunk minden adásának. hanem sokféle módon segít nekem kezdettől fogva. A sorozat készítésében, a gondolkodásban is. Mindehhez csak annyit lehet hozzáfűzni: várjuk a Századunk újabb adásait, sok folytatást, mielőbb. Várkonyi Endre „Az ismétlésnek se vége, se hossza” A János vitéz pécsi történetéből A János vitéz örvendetes nagy közönségsikere késztette arra Pécs (és benne a színház) zenei múltját, annak értékeit, az elődök példamutatását kutató jegyzetírót, hogv egy kicsit visszakalandozzék a múltba, és (ha nem is a teljesség igényével nyomon kövesse Kacsoh Pongrác daljátéké pécsi pályafutásának főbb állomásait. Elöljáróban néhány szót arról, hogy Kacsoh nevét rövid o-val írta. így áll a hiteles Zenei Lexikonokban, korabeli kritikákban, hanglemezborítón ós különféle szakkönyvekben, kivéve az Operettek Könyvét. Kár volt a mostani műsorlapon ezt a hibás formát követni! E sorok írójának korábbi beszámolójában is hozzájárulása nélkül változtatták meg az eredeti kézirat rövid o-s írásmódját. Téves információ az is, hogy Kacsoh lett volna a „Rákóczi induló zeneszerzője” (amint az a Pécsi Műsor márciusi számában olvasható). „Rákóczi" címmel egy daljátékot komponált 1906-ban, mely sajnálatos módon ritkán kerül színpadra. Egyetlen dala, Rákóczi megtérése („Hazámba vágyom...") csendül fel néha tenoristáink repertoárján. E rövid kitérő után lássuk, amit a múltból sikerült felkutatni. A Pesti Király Színházbeli, 1904 novemberi ősbemutató után, melyen a kor ünnepelt (később elítélt) sztárja, Fedák Sári alakította Kukorica Jancsit, a Pécsi Napló 1905. január 11-i száma már arról tudósított, hogy a vidéki nagy színház közül a pozsonyi után a pécsi a második, amely színre hozza a János vitézt. A bemutató 1905. január 14-én zajlott le, alig hetven nappal a budapesti bemutató után. ,,Bródy Miklós dr. vezénylése mellett teljes harmóniában lolyt le az előadás, és az ismétléseknek se vége, se hosz- sza nem volt" - olvasható a beszámolóban. A címszerepet itt is nő, Feledi Boriska játszotta. A kritikus szerint „Feledd mától lógva kiemeljük az operette (így) énekesnők szürke sorából a művésznők közé." A korabeli újságok nem árulkodtak arról, hogy ez felemelt gázsit is jelentett-e? Arról vannak megbízható adataink, hogy Fedák 150 koronát (később 300, majd 500 koronát) kapott esténként, és ezzel naponta többszörösét kereste annak, amit- a többi remek színész (köztük Medgyaszay Vilma, Szamosi Elza) havonta együtt keresett! Pedig a Király Színház igazgatója, Beöthy László a próbák alatt még aggódott, hogy a finnyás közönség kineveti a „gatyás” Zsaszót. Beöthy inkább az operaház remek hangú baritonistáját, Takács Mihályt szerette volna felkérni, azt a Takács Mihályt, aki csaknem 20 évvel később a pécsi színidirektor, Asszonyi László szerződtetett le egy esztendőre, hogy fellendítse és sikerre vigye színháza operarészlegének produkcióit. Zenetörténeti kuriózum, hogy 1924. február 19-én Takács Mihály ária- és dalestet adott a árt SO hN*r :. ' .. - i .1, wm PÉCSI SZÍNHÁZI ÉLET MM** IMtMuH MO»IXV IttV*M. Beok József, az 1929-es előadás Kukorica Jancsija Pannónia nagytermében, együtt egy tizenéves, rövidnadrágos hegedűművésszel — Gertler Endrével, akinek bátyja, Gertler Viktor, később a színház rendezője, színésze lett. Arról nincs adatunk, hogy Takács Pécsett énekelte volna a János vitézt, de Gesztesy Emil dr. szíves közlése nyomán rábukkantunk egy 1925. január 31-i reprízre, amelyen a címszerepet Koronkai Rózsi énekelte. Bagó - ez sem mindennapi színházi kuriózum! — Páger Antal volt, a francia ki- rályleóny pedig a pompás hangú Gödri Kató, aki a pécsi zeneiskolában K. Kolliwoda Olga növendékeként kezdte pályafutását, mely 1925-33. között a német operaszínpadokig vezetett. A Pécsi Színházi Élet című lap (ilyen is volt! Beok György bocsátotta rendelkezésünkre) 1929 júniusi számának tanúsága szerint a János vitáz 25 éves jubileuma alkalmából a nagy kórusalkotások, oratóriumok mellett operettek bemutatásával is zajos közönségsikert arató Pécsi Dalárda vállalkozott arra, hogy a Nemzeti Színházban saját együttesével színre hozza a János vitézt. 1929 június első napjaiban három díszelőadást tartottak. 40 tagú zenekar, 16 tagú balett és 80 tagú (kis vidéki színházaknál szokatlanul nagy szám!) énekkar működött közre. A karokat Haksch Lajos, ifj. Graef János és a ma is köz- tiszteletnek örvendő Agócsy László tanította be (ő a második tábornok szerepében még színpadra is lépett!). Weigele (később Várhalmi) Oszkár vezényelt. Asszonyi László nemcsak rendezőként végzett sikeres munkát, hanem Bagóként is remekelt, „ez a szerep volt a legmélyebb - könnyeket csalt, a legmagasabb - lel !s szárította őket". Asszonyi Laci (köztünk él ma is, Asszonyi Tamás Munkácsy-díjas művész édesapja) „tehetetlen francia királya megnevettette a közönséget". A címszerepet Beok József, akkori építőmester, a Pécsi Dalárda egyik erőssége és pártfogója alakította. Aztán színre került 1954. június 19-én. A Dunántúli Naplóban Galsai Pongrác írt maróan szellemes kritikát az évad végén összecsapott előadásról (rendezők: Orbók Endre és Hortobágyi Margit, a címszereplő: Korodini Ferenc). 1967. október 14-én a Pécsi Nemzeti Színház Gyermekszínháza mutatta be Sík Ferenc rendezésében, Szabó László és Kovács Zoltán vezényletével. A több mint két évtizeddel ezelőtti János vitéz-gárdában már ott találjuk Faludy László nevét, Kukorica Jancsi pedig Mester István volt, aki elmondta nekem, hogy ezt a szerepet énekelte életében a legtöbbször. 1984. július 22-én a Pécsi Nyári Színház szabadtéri színpadán elevenedett meg ismét János vitéz sok tánccal átszőtt cselekménye Eck Imre rendezésében, Nagy Ferenc vezényletével. Mester István ezúttal Bagó szerepét alakította. A művész töretlen ambícióját és színpadra termettségét bizonyítja, hogy a most látható előadásokon a francia király humoros szerepében éppúgy helytállt, mint egykor daliás János vitézként, akinek Petőfi elbeszélő költeményében közkinccsé tett, színpadi mesévé álmodott története így kelt életre és vándorolt évtizedeken át a Pécsi Nemzeti Színt ház színpadán. Dr. Nádor Tamás Tamasi Áron Köszöntő ágacska Valamikor, bölcsőm helyén c. faluban számomra Május csak tiszta örömet jelentett. Nem is egészen jól mondom, hogy tiszta örömet, mert a létezés vidámságát inkább. Aminek nem volt tartalma, mint ahogy a szivárványnak sincs. Még nem fűződött hozzá emberi szándék, s munka és harc kivált nem. Talán még gondolat sem. önzetlen ünneplő voltam egészen. Még a dongónál és a pillangónál is önzetlenebb, mert hiszen a dongók és a lepkék a virágok tápláló asztalára jártak, én pedig csak annak örvendeztem, hogy Május mindenkinek jó. Falusi voltam, s gyermek. Senkit és semmit nem ünnepeltem akkor, hanem mindenkit és mindent. Igen, mert még nem fedeztem fel, hogy rendetlen a világ, melyben rendet kell teremteni. Ahogy azonban múltak az esztendők, kezdtem én is megtanulni, hogy a virágot a fűvel együtt le kell kaszálni, vagy a termőföldeken ki kell szántani. Mert az értelem és a cél így ren- defi. Rájöttem arra is, hogy kedves ugyan a zenélő darázs, de könnyen lehet, hogy megszúrja az embert.. A gyümölcsösben is kórt tesz, vagy esetleg éppen akkor lóbatlankodik az ebédnél, amikor nagyon sürgős a munka. A pillangó is alakoskodva pusztít; a gyümölcsfán a virág is néha bakvirág. Ellenben omi csap és áztat, áldás az eső'; a villám pedig tisztítja a levegőt. Keveredik a szép és a h Ez nagy fordulat volt b ez a felfedezés. Mert azt tette, hogy az emberi te a szépet is, a maga érdé: rint, hasznosítani törekszik mert nem tűr haszngvehete telmet és emberileg céltal Ez a rend. A virágból gy nek kell lennie mindenkép csak úgy lehetséges, ha fán marad a virág. Mer minden remény megvár hogy a fán őszre gyümö belőle. De ha letörve, máj kás szerint, a lányok ke kerül, akkor mi lesz a gy csel? Hát az értelem ak mond le a gyümölcsről, n remény útján a szívbe, s szív alá költözteti.
