Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)

1988-04-30 / 119. szám

lám rajza czky Gyula leiszó Munkára fel, versenyre lel, Magyarhon ifjai! Amit ma végezhettek el, Kár elhalasztani. A gyors idő is ép’ olyan, Úgy űz ma holnapot: Mint habra folyvást hab rohan, Fel hát! Dolgozzatok! A perc, ha tűnt, meg nem kerül Annak, ki ácsorog. Fut az idő szünetlenül, Kereke zúg, forog. S elsöpri, aki véle nem Tud lépést tartani. Fel hát, jövendő nemzetem. Magyarhon ifjai! Dicsőn végezni: rajtatok Múlik s nem másokon. Mit boldogult apáitok Megkezdték egykoron. Teher, nyűg enmagának is, Ki csak lustálkodik. Magának is, honának is Él, aki dolgozik. Koszorúzási ünnepség a Kossuth-háznál. — A Baranya Tánc együttes tagjai az ünneplők gyűrűjében, Kütahya főujcáján. Csonka Károly felvétele Kütahya tartomány Baranya testvérmegyéje Magyar kulturális hét Törökországban rajza is kezdtem már legény nél tovább, otthon a falu- jr nem is jutottunk mi ket- ájus és én. Nem jutottunk, kkor én kiléptem a bölcr lan köréből, ahol a gyer- 3 létezés vidámságával tői­dé a Május, s kiléptem a Id kertjéből is, ahol a ká­li megtanulta, hogy a szé- iznosítani kell. Mint a ma- nek sorsa van: én is úgy m ki a fészekből, ahol az a szag barátságban éltek, a verejték mindig váltc'.ta tatot. után a falusi férfiú máju- ipét már nem írhattam fel zetem falára. Csupán kí- haza-hazajárogatva, fi­tem meg. Ha jól láttam, z ünnepen úgy hordozták 3t a falusi férfiak, mintha tél folyamán megegyez­na a fákkal, hogy Május i virágot fognak bontani; megegyeztek volna a is, hogy füvet fognak a aknák serkenteni; s meg a Kütahya. Kétszázezer lakosú város, ipari és kulturális köz­pont Nyugat-Törökországban, r Pontuszi-hegység több ezer mé­teres hegyláncai között, a ha­sonló nevű, közel 1 000 000 la­kosú tartomány székhelye. A lexikontömörségű megfogal­mazás mögött azonban sokkal több van, főleg számunkra, magyarok számára . . . Kapcsolatainknak nyitott új fejezetet 1972-ben a török kül­ügyminiszter Gaglayangil, aki magyarországi látogatása so­rán többek között megyénket, városunkat is felkereste. Új távlatok születtek, s ennek eredményeként jött létre 1982- ben Kütahya tartomány és Ba­ranya megye vezetői között az a Közös Nyilatkozat, amely a két megye, illetve Kütahya és Pécs kapcsolatát testvéri rang­ra emelte. Az évek folyamán egyre mé­lyülő barátság kiemelkedő ál­lomásához érkezett az idén áp­rilisban, amikor is a két nem­zet történetében először rendez­tek török—magyar kulturális na­pokat a török tartományszék­helyen. A rendezvénysorozat nyitó­ünnepségen megjelent dr. Szá­la y Lajos hazánk ankarai nagy­követe, Kemál Fsensoy Küta­hya tartomá'ny kormányzója, valamint Oral Kiper, a város polgármestere is. A himnuszok elhangzása és a nemzeti lo­bogók felvonása után, mindkét fél koszorút helyezett el Kemál Atatürk, a török függetlenség kivívásának és az újjászervezett Törökország első vezetőjének szobránál, majd a bensőséges ünnepség a Kossuth-háznál folytatódott, ahol a koszorúzás után a kormányzó és a magyar nagykövet is beszédet mon­dott. Mindketten hangoztatták, hogy a két ország történelmi­leg predesztinált kapcsolata el­lenére, jelentős az elmaradás a két nép kapcsolatában, igen sok lemaradást kell behozni, s mivel a közeledés szubjektív és objektív feltételei adottak, törekedni kell a mind széle­sebb együttműködés mellett a kapcsolat valóban testvéri szin­tű elmélyítésére. A kormányzói, majd a pol­gármesteri fogadáson elhang­zott beszédében Fischer Já­nos, a Baranya Megyei Tanács művelődési osztályának vezető­je kifejtette, hogy a két megye és város már eddig is példa­mutató eredményeket mondhat magáénak, s tulajdonképpen ezeknek köszönhetően került megrendezésre a magyar nép életét, legújabb művészi alko­tásait bemutató rendezvény- sorozat. Reményét fejezte ki, hogy ez a hét egy meginduló sorozatnak csupán kezdő lé­pése, amelyet mindkét fél ré­széről a jövőben számos ha­sonló fog követni. A barátsági hét első napján került sor a Mecseki Fotóklub tárlatának a megnyitására. A mintegy száz, nagyszerű, mű­vészi igényű színes fénykép, zömmel Csonka Károly fotómű­vész alkotása, Pécs és Bara­nya megye nevezetességeit mu­tatták be a nagyszámú érdek­lődőnek. A filmhéten, az el­múlt év magyar sikerfilmjének számító Csók, anyu, és a Macs­kafogó című rajzfilm került be­mutatásra, az utóbbi főleg a török gyerekek között aratva harsogó sikert. S miközben zajlottak a be­mutatók, a delegáció tárgya­lásokat folytatott a török part­nerekkel. Ennek során adták át Kütahya tartomány kormány­zójának a Baranya Megyei Ta­nács elnökének, Horváth Lajos­nak a meghívó levelét. Meg­egyezés született egy még 1988- ban történő kütahyai magyar árubemutatóról, török kulturális napok rendezéséről Pécsett ez 1989-es évben, továbbá meg­beszéléseket folytattak a Ma­gyar Jogászszövetség kapcso- lotfelvételi szándékáról. A rendezvények közötti idő­ben a török vendéglátók be­mutatták a város idegenforgal­mi nevezetességeit, történelmi emlékeit, s mindenekelőtt be­pillantást engedtek a világhí­res, kézi festésű kütahyai por­celángyártás rejtelmeibe, tit­kaiba. A rendezvénysorozat kiemel­kedő eseménye volt a Baranya Táncegyüttes két fellépése. A 3C00 férőhelyes, hatalmas sport- csarnok zsúfolásig. megtelt ér­deklődőkkel, a közönség sport- rendezvényeket megszégyenítő tapssal és hangórkánnal kö­szöntötte táncosainkat, akik íze­lítőt adtak a magyar népzene és néptánc izgalmas, ezerszí­nű világából. Sárosi István felhőkkel, hogy esőt hordozva langyosan fognak borongani. Múlt az idő. S már csak vendég lettem eb­ben a külső körben is, mert el­indultam a betűk világa felé. Amikor elindultam, virulásban és örömben hagytam ott a falusi Májust. A városban pedig egé­szen másképpen találtam meg. Kopott volt szegény és árva, mint egy suszterinas. S akik tartották benne a lelket, azok sem kö­szönthették hangos örömmel, ne­hogy a pénz és a társadalmi rend megszidja szegényt.- De annyit megtettek, hogy gondosabb ruhá­ban és illedelmes örömmel kísér­ték a városból kifelé, a szabad ég alá, a bíztató zöldbe. Abban az időben nagyon meg­sajnáltam ezt a szegény szép hónapot, és sorsát a szívembe fogadtam. S úgy láttam, hogy a barátságomat ő is szívesen vette. Nem is csak szívesen, talán, hanem szerette volna, ha hívei közé ál­lok magam is. Hót én oda is álltam. De ez már nem a hazában, ha­nem idegen földön történt, ahol éveket töltöttem Májussal együtt, igazán testvéri módon. Neki jobb sorsa volt, mint itthon. Ne­kem is jobb talán, ámbár boron- gósabb. Azokban az években ő sokat és hálásan emlegette ne­kem, hogy itthon mostoha sorsá­ban, annak idején, megértettem őt; úgyszintén azt is, hogy a bi­zakodását, a jövőt illetőleg, nerr vettem kicsibe. És a jót jóval vissza is fizette, mert amikor kifá­rasztott a gyárban a munka, vagy a szolgálat a változatos he­lyeken, olyankor mindig tört ne­kem a hitéből egy darabocskát, hogy azzal tápláljam magamban a jobb jövendőt. Aztán hazajöttem. De hát itthon, mintha el sem mentem volna, Május még mindig szegény és árva suszterinas volt. Új és egyre újabb törvényeket hoztak, melyek az ő mostoha sor sát szilárdítani parancsolták. Ha gyermekkoromban vidámsá­gom volt Május, majd később hasznomra forduló szépség; ho a városban szegény és árva inas és idegenben bizalmas jó ba­rátom: akkor most bajtársa let­tem, tollal a kezemben. Egyebet nem is tehettem. De hát hogyan is tehettem, volna. Hiszen most már mindent együtt láttam benne, ami a földi életet emberi életté teszi: a léte­zés vidámságát, a szépség hasz­nos voltát, a munka becsületét, és az igazság mosolyát. ígyütt küzdöttünk tehát és együtt bíz­tunk, elejétől fogva mostanáig. És nem hiába! De ne felejtsd el, Május, hogy az ellenségeid is boldogok voltak valamikor. Mihelyt azonban megsértették a munka becsüle­tét és vétkeztek az igazság el­len, mór a várakozó boldogta­lanság útjára léptek. Éppen azért, te mindig és mindenkivel szemben védd meg a szellemi és testi munka tisztességét, s őrködj az igazság fölött! Én is megtartom intelmeidet, melyeket évről évre és oly szor­galmasan, emlékezetembe írtál. S mivel ez nem is lehet máskép­pen, most vidáman felemelem vi­rágos ágamat, hogy jöttöd nap­ján tisztelegjek előtted. Nagy Anna Tűnődés gyerek rajz felett Milyennek láthatja a világot a mohósággá koncentrálódott kíváncsisága, ami gyerekszemében tűhegyre gyűjti a feszült figyelmet, hogy kicsiny arca belesápad? Hol működnek azok a csodák ilyenkor, amiket csak ö lát, ha túl az értelem küszöbén a negyedik dimenzióba lép, a lehetetlent átváltoztatva a maszatos irkalap síkján szűrttisztaságú gyerekrajzzá? Vajon mikor és hogyan foszlott le mirólunk ez a tudás, mint kifejlett lepkékről a kinőtt báblét burka? Lelki evolúciónk zsákutcájába szorult amnéziánkkal a lényegek titka mélybe süllyedt, a valóság bennünk a Felfogható lett, amit érteni vélünk: csak egy ügyetlen gyerekfirka. Bisztray Ádám Az új tavaszon Az új tavaszon, meglásd, az új tavaszon ásóra támaszkodik eladott, régi kertben, könyökéről leng ingnek kigombolt ujja, éles Napon megszűkül borostyán szeme, rigót ügyel, hogy fut a vízhez, égő-zöld a fű, milyen többé nem lehet. Szepesi Attila Debussy­etűdök 1. tenger ködében táncol a szélben kék láng fehér láng 2. harang bondul a föld alól 3. veres és zöld lovak dobognak a réten dob-dübögésben száll a sörényük 4. az égen aranykígyók fekete tücskök az égen 5. agyagkorsóból asszonyok öntik kristály poharakba az éjszakát

Next

/
Thumbnails
Contents