Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-30 / 119. szám
lám rajza czky Gyula leiszó Munkára fel, versenyre lel, Magyarhon ifjai! Amit ma végezhettek el, Kár elhalasztani. A gyors idő is ép’ olyan, Úgy űz ma holnapot: Mint habra folyvást hab rohan, Fel hát! Dolgozzatok! A perc, ha tűnt, meg nem kerül Annak, ki ácsorog. Fut az idő szünetlenül, Kereke zúg, forog. S elsöpri, aki véle nem Tud lépést tartani. Fel hát, jövendő nemzetem. Magyarhon ifjai! Dicsőn végezni: rajtatok Múlik s nem másokon. Mit boldogult apáitok Megkezdték egykoron. Teher, nyűg enmagának is, Ki csak lustálkodik. Magának is, honának is Él, aki dolgozik. Koszorúzási ünnepség a Kossuth-háznál. — A Baranya Tánc együttes tagjai az ünneplők gyűrűjében, Kütahya főujcáján. Csonka Károly felvétele Kütahya tartomány Baranya testvérmegyéje Magyar kulturális hét Törökországban rajza is kezdtem már legény nél tovább, otthon a falu- jr nem is jutottunk mi ket- ájus és én. Nem jutottunk, kkor én kiléptem a bölcr lan köréből, ahol a gyer- 3 létezés vidámságával tőidé a Május, s kiléptem a Id kertjéből is, ahol a káli megtanulta, hogy a szé- iznosítani kell. Mint a ma- nek sorsa van: én is úgy m ki a fészekből, ahol az a szag barátságban éltek, a verejték mindig váltc'.ta tatot. után a falusi férfiú máju- ipét már nem írhattam fel zetem falára. Csupán kí- haza-hazajárogatva, fitem meg. Ha jól láttam, z ünnepen úgy hordozták 3t a falusi férfiak, mintha tél folyamán megegyezna a fákkal, hogy Május i virágot fognak bontani; megegyeztek volna a is, hogy füvet fognak a aknák serkenteni; s meg a Kütahya. Kétszázezer lakosú város, ipari és kulturális központ Nyugat-Törökországban, r Pontuszi-hegység több ezer méteres hegyláncai között, a hasonló nevű, közel 1 000 000 lakosú tartomány székhelye. A lexikontömörségű megfogalmazás mögött azonban sokkal több van, főleg számunkra, magyarok számára . . . Kapcsolatainknak nyitott új fejezetet 1972-ben a török külügyminiszter Gaglayangil, aki magyarországi látogatása során többek között megyénket, városunkat is felkereste. Új távlatok születtek, s ennek eredményeként jött létre 1982- ben Kütahya tartomány és Baranya megye vezetői között az a Közös Nyilatkozat, amely a két megye, illetve Kütahya és Pécs kapcsolatát testvéri rangra emelte. Az évek folyamán egyre mélyülő barátság kiemelkedő állomásához érkezett az idén áprilisban, amikor is a két nemzet történetében először rendeztek török—magyar kulturális napokat a török tartományszékhelyen. A rendezvénysorozat nyitóünnepségen megjelent dr. Szála y Lajos hazánk ankarai nagykövete, Kemál Fsensoy Kütahya tartomá'ny kormányzója, valamint Oral Kiper, a város polgármestere is. A himnuszok elhangzása és a nemzeti lobogók felvonása után, mindkét fél koszorút helyezett el Kemál Atatürk, a török függetlenség kivívásának és az újjászervezett Törökország első vezetőjének szobránál, majd a bensőséges ünnepség a Kossuth-háznál folytatódott, ahol a koszorúzás után a kormányzó és a magyar nagykövet is beszédet mondott. Mindketten hangoztatták, hogy a két ország történelmileg predesztinált kapcsolata ellenére, jelentős az elmaradás a két nép kapcsolatában, igen sok lemaradást kell behozni, s mivel a közeledés szubjektív és objektív feltételei adottak, törekedni kell a mind szélesebb együttműködés mellett a kapcsolat valóban testvéri szintű elmélyítésére. A kormányzói, majd a polgármesteri fogadáson elhangzott beszédében Fischer János, a Baranya Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője kifejtette, hogy a két megye és város már eddig is példamutató eredményeket mondhat magáénak, s tulajdonképpen ezeknek köszönhetően került megrendezésre a magyar nép életét, legújabb művészi alkotásait bemutató rendezvény- sorozat. Reményét fejezte ki, hogy ez a hét egy meginduló sorozatnak csupán kezdő lépése, amelyet mindkét fél részéről a jövőben számos hasonló fog követni. A barátsági hét első napján került sor a Mecseki Fotóklub tárlatának a megnyitására. A mintegy száz, nagyszerű, művészi igényű színes fénykép, zömmel Csonka Károly fotóművész alkotása, Pécs és Baranya megye nevezetességeit mutatták be a nagyszámú érdeklődőnek. A filmhéten, az elmúlt év magyar sikerfilmjének számító Csók, anyu, és a Macskafogó című rajzfilm került bemutatásra, az utóbbi főleg a török gyerekek között aratva harsogó sikert. S miközben zajlottak a bemutatók, a delegáció tárgyalásokat folytatott a török partnerekkel. Ennek során adták át Kütahya tartomány kormányzójának a Baranya Megyei Tanács elnökének, Horváth Lajosnak a meghívó levelét. Megegyezés született egy még 1988- ban történő kütahyai magyar árubemutatóról, török kulturális napok rendezéséről Pécsett ez 1989-es évben, továbbá megbeszéléseket folytattak a Magyar Jogászszövetség kapcso- lotfelvételi szándékáról. A rendezvények közötti időben a török vendéglátók bemutatták a város idegenforgalmi nevezetességeit, történelmi emlékeit, s mindenekelőtt bepillantást engedtek a világhíres, kézi festésű kütahyai porcelángyártás rejtelmeibe, titkaiba. A rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye volt a Baranya Táncegyüttes két fellépése. A 3C00 férőhelyes, hatalmas sport- csarnok zsúfolásig. megtelt érdeklődőkkel, a közönség sport- rendezvényeket megszégyenítő tapssal és hangórkánnal köszöntötte táncosainkat, akik ízelítőt adtak a magyar népzene és néptánc izgalmas, ezerszínű világából. Sárosi István felhőkkel, hogy esőt hordozva langyosan fognak borongani. Múlt az idő. S már csak vendég lettem ebben a külső körben is, mert elindultam a betűk világa felé. Amikor elindultam, virulásban és örömben hagytam ott a falusi Májust. A városban pedig egészen másképpen találtam meg. Kopott volt szegény és árva, mint egy suszterinas. S akik tartották benne a lelket, azok sem köszönthették hangos örömmel, nehogy a pénz és a társadalmi rend megszidja szegényt.- De annyit megtettek, hogy gondosabb ruhában és illedelmes örömmel kísérték a városból kifelé, a szabad ég alá, a bíztató zöldbe. Abban az időben nagyon megsajnáltam ezt a szegény szép hónapot, és sorsát a szívembe fogadtam. S úgy láttam, hogy a barátságomat ő is szívesen vette. Nem is csak szívesen, talán, hanem szerette volna, ha hívei közé állok magam is. Hót én oda is álltam. De ez már nem a hazában, hanem idegen földön történt, ahol éveket töltöttem Májussal együtt, igazán testvéri módon. Neki jobb sorsa volt, mint itthon. Nekem is jobb talán, ámbár boron- gósabb. Azokban az években ő sokat és hálásan emlegette nekem, hogy itthon mostoha sorsában, annak idején, megértettem őt; úgyszintén azt is, hogy a bizakodását, a jövőt illetőleg, nerr vettem kicsibe. És a jót jóval vissza is fizette, mert amikor kifárasztott a gyárban a munka, vagy a szolgálat a változatos helyeken, olyankor mindig tört nekem a hitéből egy darabocskát, hogy azzal tápláljam magamban a jobb jövendőt. Aztán hazajöttem. De hát itthon, mintha el sem mentem volna, Május még mindig szegény és árva suszterinas volt. Új és egyre újabb törvényeket hoztak, melyek az ő mostoha sor sát szilárdítani parancsolták. Ha gyermekkoromban vidámságom volt Május, majd később hasznomra forduló szépség; ho a városban szegény és árva inas és idegenben bizalmas jó barátom: akkor most bajtársa lettem, tollal a kezemben. Egyebet nem is tehettem. De hát hogyan is tehettem, volna. Hiszen most már mindent együtt láttam benne, ami a földi életet emberi életté teszi: a létezés vidámságát, a szépség hasznos voltát, a munka becsületét, és az igazság mosolyát. ígyütt küzdöttünk tehát és együtt bíztunk, elejétől fogva mostanáig. És nem hiába! De ne felejtsd el, Május, hogy az ellenségeid is boldogok voltak valamikor. Mihelyt azonban megsértették a munka becsületét és vétkeztek az igazság ellen, mór a várakozó boldogtalanság útjára léptek. Éppen azért, te mindig és mindenkivel szemben védd meg a szellemi és testi munka tisztességét, s őrködj az igazság fölött! Én is megtartom intelmeidet, melyeket évről évre és oly szorgalmasan, emlékezetembe írtál. S mivel ez nem is lehet másképpen, most vidáman felemelem virágos ágamat, hogy jöttöd napján tisztelegjek előtted. Nagy Anna Tűnődés gyerek rajz felett Milyennek láthatja a világot a mohósággá koncentrálódott kíváncsisága, ami gyerekszemében tűhegyre gyűjti a feszült figyelmet, hogy kicsiny arca belesápad? Hol működnek azok a csodák ilyenkor, amiket csak ö lát, ha túl az értelem küszöbén a negyedik dimenzióba lép, a lehetetlent átváltoztatva a maszatos irkalap síkján szűrttisztaságú gyerekrajzzá? Vajon mikor és hogyan foszlott le mirólunk ez a tudás, mint kifejlett lepkékről a kinőtt báblét burka? Lelki evolúciónk zsákutcájába szorult amnéziánkkal a lényegek titka mélybe süllyedt, a valóság bennünk a Felfogható lett, amit érteni vélünk: csak egy ügyetlen gyerekfirka. Bisztray Ádám Az új tavaszon Az új tavaszon, meglásd, az új tavaszon ásóra támaszkodik eladott, régi kertben, könyökéről leng ingnek kigombolt ujja, éles Napon megszűkül borostyán szeme, rigót ügyel, hogy fut a vízhez, égő-zöld a fű, milyen többé nem lehet. Szepesi Attila Debussyetűdök 1. tenger ködében táncol a szélben kék láng fehér láng 2. harang bondul a föld alól 3. veres és zöld lovak dobognak a réten dob-dübögésben száll a sörényük 4. az égen aranykígyók fekete tücskök az égen 5. agyagkorsóból asszonyok öntik kristály poharakba az éjszakát
