Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-23 / 112. szám
ok, vlajaban szövegkiejtés tette emlékezetessé egyebek főzött - a nyitó rész, a „Jöjj tavasz" kezdetű kórustétel megszólaltatását. Az ősz-tétel „Szüreti, kórus"-a még erőteljesebb lehetett volna. Kár, hogy az énekes szólamok, elsősorban a férfikari részeknél, nem igazán „ütöttek át” á zenekari hangzáson. Elgondolkodtató jövőbeni feladat, hogyan lehetne „megemelni" a zenekar mögött elhelyezkedő kórust. A szólisták közül a Hanna szerepét tolmácsoló Andor Éva magabiztos, értő,' muzikális, intonációs biztonsággal énekelt. A „Tél" tételben elhangzott kóruskíséretes áriája errflékezetes marad mindenkinek. Fülöp Attila, úgy tűnt, hogy igazán a darab második részében talált önmagára. Árnyalt, dinamikus, telt hangja a negyedik részben elhangzott Lukács áriájában volt a legigényesebb. Marczis Demeternek (Simon gazda) noha a szövegkiejtése a magyar nyelvű felőadósban a leqérthetőbb volt a három szólista közül, orgánuma azonban jevésbé hajlékony, kissé egysíkúnak, nerevnek tűnt. A zenekar a már korábban említett ökkenőket leszámítva, nagy felelősségiéi játszotta végig a darabot. Kiemel- edő teljesítményt nyújtott a csemballó- zólamot játszó Varga Márta, aki az ratóriumot teljes egészében nagy biz- jnsággal, pontosságra ügyelve kísérte lejétől végig. Törtely Zsuzsa PEJI KATONA ábító lantjátékait, natanyák elé szabad szerette szopogatni, m s nézte, hogy t a görgő és sárga itt virágait figyel- EÖrgőtestü imkodó társak s Iba verték boszolond, csak nem nem színész vagy Iták a nagyokos páígyalbört, a háti - lemre menetelni, k az ágyán a lepe- jkrócok, nellé. tréfát faragott a fal rát es kőgörgeteget, eni szépivü ver- rt ez a verssor, nerevülő végtelen kalapáló kiskatona, stett meg, az a rítok nehezebben in megmerevedik ójává kövesül. M a Pappyval megyünk kirándulni. A múlt héten Mari nénivel voltunk, a zöld autójával, azzal a réíji, rozoga tragaccsal, aminek spárgával kell tartani az ajtaját menet közben. Mari néni félig vak, szódásüveg szeme van, és vezetni sem tud. Utálok Mari nénivel kirándulni. Egyfolytában vihog, a rúzs szétkenődik a protézisén. Néha énekel. De a legrémesebb, mikor viccet mesél. Engem még sohasem sikerült megnevettetnie. És, sajnos, egy ilyen kirándulás jóformán semmi másból nem áll, csak vicc- mesélésből. Elkocsikázunk o tengerig, ott kiszállunk, Mari néni rögtön eltipeg a halas fabódéjához, vesz találomra három-négy fajta különféle halat, bedobálja őket a sáros csomagtartóba. Ilyenkor gyorsan el lehet rohanni, márfür- dőqatyában, mezítláb. A száraz. porzó homokról, amiben ~,:n lehet futni, hogy ki ne bicsakolion a bokám, a vizes részre érek, hallom, hogy csattog a lábam. A vízbe még nem megyek be, fölugrom a legelső, kis, alacsony cölöpre, ugrándozva haladok beljebb, a hullámok térdik lefröcskölnek. Óvatosnak kell óm lenni, a cölöpök teteje teljesen simára kopott, vizes is. Az öcsém egyszer úgy leesett, berepedt a feje. De énvelem ilyesmi nem szokott történn' csak egyszer repültem ki a ringlispilből, akkor se lett semmi bajom. Az utolsó, már jó egy méter magas cölöpről szoktam beugrani a tengerbe, de rendszerint olyan hideg, hogy ügyetlen kis kutyaúszással már igyekezem is kifelé. Mari néni persze a parton óbégat, hon» összetöröm magam, akkor aztán mén jól ki is ver ráadásul. Eddig még sose vert meg, inkább csak azért méraes szerintem,, mert" ő nem mer belemászni a víz-, be. De sose felejti el elmesélni, hogy volt egy játszópajtása, a „szegény Gizi", aki „egyszer majdnem belefulladt a Rábába". Én erre a sze- qény Gizire borzasztó mérges vagyok, s néha azt kívánom, bárcsak fulladt volna bele. De az ilyenek sose fúlnak bele igazából, csak arra jók, hogy a Mari néni féle öregasszonyok példálózzanak velük. S eközben a buta példálózás közben nagy frottírtörülközővel .szokta törölnetni a feiemet, nehogy vizes hajjal üIjek az autóba, mert meafázok és az összes hcriam ki foa hullani, maid meglátom, aztán néze- aethetek kopaszon. S nekem könnvbelábad a szemem a fe > töri é s közben, mert olvan erővel csinálja, hogv tényleg majdnem kihullik a haiam, és összesodoria a fülemet is, amiért külön, utálom. Ekkor már csak azt várom, hogv induljunk, induljunk véqre haza, valahára leqyen vége a nyűgös napnak, mert tudom,- itt már semmit sem lehet csinálni. Ha szerencsém van, megúszom, hogy el kelljen sétálni a szélmalomig, ami a környék egyetlen nevezetessége, de már borzasztóan unom, és dől össze az egész. Este Mari néni még azt szokta megígérni, hogy megint süt olyan pogácsát, mint múltkor, de nem tudom, miről beszél, mert amióta én élek, ő pogácsát sose sütött, -vagy ha sütött is, azt biztos- azon melegében egymaga befalta, s nekem egy darabot sem adott. De ma, ma Pappyval megyünk kirándulni! Méhes Károly Egy kirándulás negatívjai és élesképei _____I Reggel alig várom, hogy Pappy megálljon a ház előtt az autójával. Pappy autója sem új, de hatalmas és csillogó. Belül akkora ülések vannak, bőven el lehet rajtuk aludni két embernek. Pappy előre ültet, ami tilos, de csak íqy tudunk beszélgetni, mert a Pappyval olyan jól lehet beszélgetni! Ha Pappyval kirándulunk, mindig rossz az idő. Én szeretem, mert akkora butaság, hogy a kiránduláshoz jó idő kell. Pappyval sokkal jobbakat kirándulunk rossz időben, mint Mari nénivel szikrázó napsütésben. Pappy is mindig a tengerhez visz, mert kirándulni, belátom, csak a tengerhez érdemes. Régen voltunk egy messzi városban, de visszafelé kidurrant az egyik kerék, és a Pappy megfogadta, ezentúl mindig a tengerhez megyünk, mert arrafelé sose durran ki a kerék. Tegnap délután esett egy kis eső, ahogy biciklivel jöttem haza, csuromvíz lett a nadrágom szóra. Mégis befutottam a viráqboltba, és vettem egy mezei csokrot, az so- kóiq szép marad, és azt adtam anyunak a születésnapiára eav rajzzal, amit jó előre elkészítettem. Korán reggel nagy köd volt, mindenáron sapkát akartak rámerőltetni, de csak akkor vettem föl, mikor láttam, hogy Pappyn is van kalap. Útközben megint szemerkélni kezdett, Pappy a legkisebb fokozatra állította az ablaktörlőt. De valahonnan, a tenger felől, mind naqyobb feketeség közelqett. lámpát is '"■úitottunk. és egészen lassan kellett menni, a szembejövő forgalmat csak közvetlen közelről lehetett észrevenni. Azért ügyesen rátaláltunk a kivezető útra. — Jártunk egyet, ha már itt vagyunk - mondta Pappy, és nyakig, begombolta a ballon- kabátiát. Amióta -én ismerem, mindig ebben a kabátban jött kirándulni. Én is jól beöltöztem, még a kapucnit is a fejemre húztam. Pappy régi,, fanyelű esernyőt vett ki a csomagtartóból, fölhúzta és a fejünk fölé tartotta.- Olyan, mintha éjszaka 77 magyar rémmese RÓMEÓ ÉS JÚLIA A szülők veszekedhettek, tilthattak, a fiatalok fütyültek a parancsaikra. Rómeó és Júlia olyan volt, mint két szerelmes pár, ki mindig együtt jár. Kivéve, amikor Júlia bizonyos meghatározott időpontokban 'fölkeresett némely férfiakat, akik hivatalból élénk érdeklődést mutattak o tanulóifjúság véleményei, kiszólásai, tréfái iránt. Valószínűleg neki is többe volt, Júlia mégis órák hosszat pletykálko- dott velük, mielőtt visszaröppent volna imádott Rómeója karjába, aki ezalatt dohszagú fóliánsokat böngészett az Egyetemi Könyvtárban. Amit a szülők nem tudtak elérni, azt elvégezte az emberi gyarlóság. Rómeó lelkét sértették kedvese titkos útjai, Júlia ártatlanságai, Rómeó bizalmatlansága. Ahelyett, hogy őszinte szóval tisztázták volna a'helyzetet, szakításuk alkalmával ananászparfét ettek a Gong eszpresszóban, és unicumot ittak hozzá. Az unicum Júlia gyöngéd lelkére gyakorolt mélyebb hatást, mert búcsúcsókjuk után így zokogott: — Jobb is, hogy összevesztünk Rómeó. Előbb, vagy utóbb, úgyis föl kéne, hogy jelentselek! KORUNK TISZTA ESZE Egyszer egy csomó író, festő, zenész összebúslakodék: miért nincsenek olvasók, nézők, hallgatók? No, szereztek pecsétet, pénzt, sátrat, rakás nyolcadikos gyereket, hogy őket majd kitanítják. De nem ment, mert a gyerekek nem ismerték a betűket. Sze- reztek\ hát helyettük ipari tanulókat. Ezek nem is voltak kíváncsiak a betűkre; ők már mindenképpen az uralkodó osztályhoz fognak tartozni. Megpróbálkoztak ezután gimnazistákkal. Úgy vélték, hogy a legjobb az alapoknál kezdeni, például a logikánál Nosza megkérdezték az egyik harmadikos leánykát, aki És újságot is szokott lapozni.- Embert ölni bűn?- Igen. A magzat ember?- Ember.- Az abortusz bűn?- Nem.- Látsz itt valami ellentmondást?- Nem. No, ez itt abbamaradt. Ha abba nem maradt volna, a magyar nép is szaporodott volna. lenne - mondta Pappy és rámnózett.- Nem fá?ol? — Nem - válaszoltam, pedig nem volt igaz, csak féltem, ha azt mondom, hogy fázom, akkor hazamegyünk. Hideg volt, és minden szürkének, elhagyatottnak tűnt. Nehéz volt elképzelni, hogy itt valaha emberek sütkéreztek, fut- károztak, gyalogoltok bele komótosan ' a combjukat verő vízbe. A part végig fekete szalaggal volt szegve, s mintha erre a vértelen, ördögi cjakra egy még gonoszabb, kapzsibb, mindent akaró nyelv bújna ki, sokszor, nem-fára- dón, örökké. Éreztem, hogy a homok összetapad turistabakancsom talpának mély récéiben, és egyre több tapad hozzá, nehezebb lesz. Már nem is a cipőmön jártam, egy homok-talpon, ami egy-egy lépésnél letöredezett és újra képződött. • Pappy ugyanígy járt, mint én. Nagyokat dobbantott a lábával, de nem sokat segített rajta, beleragadt a sárba. Egyszerre erős szél fújt szemből, a dűnén a föveny vízszintesen repkedett egy helyben. A kapucni hátravágódott a fejemről, kabátom ujjai fölpuffadtak. — Átkozott egy idő - szólt Papov megállva, de abban a pillanatban egy erős roham kifordította az ernyőjét, és kezéből kiragadva ugráltatva vitte végig a parton. Pappy a fejéhez kapott, nehogy a ka- : lapja is lerepüljön. — Franc ebbe a szélbe - kiáltotta, s kezével kalapját még mindig a fejébe nyomva megfordult, hogy az ernyő után iramodjék. Az erős hát- , szélben kissé hátradőlve, mulatságos, nagy léptekkel, szinte futva távolodott tőlem. A •szél fordult egyet, az ernyőt nem a víz felé, hanem föl, a dűne tetejére sodorta. Paopy ment utána, a csúszós homokban kétszer is megbotlott, kezé.n támaszkodott meg. Mi. kor fölért a sík részre, megállt, körülnézett. Kabátja szárnyát csapkodta a szél.- Pappv - kiáltottam, de ez eqváltalán nem biztos, le- < hét, hoqy csak gondoltam, mindenesetre ez az egy szó volt bennem, mikor ismét meg- | indult, és alúlról fölfelé, fokozatosan eltün* b szemem elől.- PapDy! - kiáltottam most * már valójában, hisz hango- | mat is hallottam, ami nagyon ideaennek és hideglelősnek tűnt. Tétova lépésekkel nekiindultam, abba az irányba, ahonnan jöttünk, amerre a szél elvitte az esernyőt, amerre Pappy is eltűnt. Tenger- és szélzúaás töltötte ki a feje- met. Úira meqólltam, féltem, eltévedek. Csak ne kezdjen el , ' esni, mert akkor teljesen átózok és méa a hajam is ki- j hullhat. Igyekeztem minél kisebbre összehúzni magam. Szeaény Pappv. gondoltam, neki se lehet könnyű. — De — jutót* eszembe rögtön, mikor első ízben le mertem hunyni a szemem - miben különbözik az én sorsom egy szélfútta, ósdi esernyőétől? __________L._____________________■ — S ZÍNEK ÉS ÉVEK Ment, mendegélt egyszer a hatos villamos a Szent István körút felől a Lenin körút iránt. Volt rajta hónalj- ; szag, zsúfoltság, homogén társadalom, meg ólmos, nyári délután. Hirtelen egy vasorrú bába rákiáltott . a mellette szorongó szerecsen király- I fira.- Minek nyomod a kezed a fenekemhez? Mit képzelsz, te szégyente- j len? Fogdosod a fenekemét a villamo- . son? Azt hiszed, hogy a tömegben ! nem látják? Mit akarsz te éntőlem? j Hetvenéves vagyok. A szerecsen királyfi mosolygott, és i olykor válaszolgatott a maga nyelvén, i — Ne karattyolj te, ne karattyolj! í Értesz te magyarul, Hátom a szeme- j den! Te csirkefogó! Azt mondd meg, i minek fogdostad a fenekemet! Nin- j csen tenéked anyád? Nem tanított j tisztességre? Vagy ezért jársz isko- j lába Magyarországon? j ' A villamoskocsiban éppen kialakult | volna a .többpárt-rendszer, amikor ők a Majakovszkij utcánál leszálltak. A fekete ifjú udvariasan lesegítette az anyókát, együtt keltek át a járdára. Az újsógosbódétól kedvesen visszaintettek a közönségnek. Czakó Gábor Grain András képei láthatók április végéig a Nevelők Háza pedagógus-galériájában. ROZSA ENDRE SZÜLŐFÖLDEMEN Gyújts világot! A Nap már fölkelt. Itt ez a szál virág, világíts vele. Szebb a fény, ha lángba néz a láng, szembe e szem. A régi úton indulj el, ibolyás mezőn, hol gyermek-arcodat hozza a vízfolyás, a szél a bibic-kocogókon kioldja füttyödet a káka közül, ahová mór húsz éve rekedt, nem tévedsz el. Hol emlékektől surrogóbb a kalász, arra eredj; arra megint, mindig hazatalálsz. így a mese. De milyen táj ez? Lábikrán kap, kemény és örvénylő sűrűbe ránt; kizsebel a kökény. A feltépett tér mellkasából kiállónak a fák, erek, zsigerek; messziség vérzi be ágbogát, levél rézpókhálója csörren; eged, az ősz eget szűri le hulló fémszitáján. Üres szérű az est. Ez maradt: szél-benőtte dombok, s az út, hogy nincs tovább. Adhat-e mézes holdkaréjt? Kérd fennhangon halott anyád! rombat HÉTVÉGE
