Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-23 / 112. szám
Eredményes eu ütőn n Pécsi Grafikai Műhely idei tervei A megalakulása óta egyre erősödő, gyarapodó Pécsi Grafikai Műhely az idők során a város képzőművészeti életének egyik központjává vált. A műhely annak idején a grafikai technikák kézműves hagyományait vállalta, dé a benne dolgozók alkalmazzák a modern technikákat is. Szakmai berkekben ezért terjedhetett el az . a vélemény, hogy a hasonló célú győri, váci és szentendrei műhelyek között a pécsi a legsokoldalúbb. A Pécsi Grcfikai Műhely eredményes évet zárt 1987- ben. Berendezése a rendeltetésének megfelelően nagy technikai igénybevételnek volt kitéve, szép grafikai lapokkal gyarapodott a kiállítási és az archív anyag. A helyi hivatásos művészek mellett lehetőséget kaptak a rajzszakos pedagógusok és hallgatók, és a hagyományoknak megfelelően havonta más-más magyar és külföldi meghívott ösztöndíjas művész tevékenykedett a műhelyben. A már állandónak számító helyi kiállítási helyek — a Várkonyi Nándor Könyvtár kisgalériája, a POTE kisga- léria és a Nevelők Háza kis- galéri - mellett tavaly kétszer Budapestre — a Jókai Klubba és a XXII. kerületi Művelődési Központba — is eljutottak a műhelyben készült munkák. Valamelyest a munkakörülmények is javultak az elmúlt évben, egy klub és egy szitakimosó helyiséggel gyarapodott a műhely. Idén a tavalyiakhoz hasonló szép eredményekben bízik Szatyor Győző, a PGN4 művészeti titkára. A hivatásos művészek mellett a műhely változatlanul várja az alkotó pedagógusokat, óz érdeklődő rajzszakos hallgatókat. Már összeállt az idei ösztöndíjasok névsora is. Januárban a hódmezővásárhelyi festő-grafikus Bányai Béla volt a műhely vendége, és egy szakmai továbbképzésnek is helyet adott a pécsi képző- művészeti központ. Márciusban Kemény György, júliusban Fü- löp Ilona, októberben Mako- vecz Benjámin, novemberben pedig Neuberger István és Bódy Ágnes dolgozik majd Pécsen a műhely ösztöndíjasaként, míg áprilisban, júniusban, augusztusban és szeptemberben külföldi vendégeket várnak. Májusban egyszerre négy művészt várnak vendégül egy grafikai szimpozion keretében. A tovább gyarapodó anyagból idén is a mór korábban említett három kiállítóhelyen terveznek bemutató tárlatokat. Természetesen ebben az évben is kimozdul Pécsről a műhely, júniusban Hódmezővásárhelyen vendégszerepei egy kiállítással. Továbbra is cél c felszerelés gyarapítása, de idén szeretnék megoldani az épület tetőszigetelését is. Amennyiben a célkitűzések idén is megvalósulnak, úgy szépen továbbfejlődik a műhely. A távlati tervek között szerepel a kiállítások mellett a közművelődési funkció további erősítése, amit a műhely klubéletének kialakításával, valamint az egyes grafikai eljárásokat bemutató oktató és ismeretterjesztő videofilmek le- vetítésével szeretnének elérni. A műhely egyre gyarapodó archív anyaga hamarosan újabb, nagyobb nyilvánosságot vonzó bemutató kiállítást tesz időszerűvé. Ezt 1989-ben a Pécsi Kisgalériában tervezik. Az ünnepi alkalomra előreláthatólag új katalógus is készül. Kaszás E. 1 1 % * r fW fP ~*jjÉ i|pf \ Neuberger István: Járókelők Egri László és Csáki Ágnes Zsúfolt nézőterek, forró hangulatú előadások János vitéz- másik szereposztásban Zsúfolásig megtelik a nézőtér, színházi előadás mással nem pótolható élményére vágyó, lelkes közönséggel, a János vitéz délutáni előadásain. Szülők hozzák el gyermekeiket, ami jellemző e daljáték több, mint 80 esztendős, páratlanul sikeres pályafutására. Minden korbán találkozott o János vitézt bemutató színházak törekvése a nézők azon hitével, hogy a serdülőkor egyik legemlékezetesebb megmaradó élménye ez a Petőfi, csodálatos költői elbeszélését színpadon megelevenítő mese. A nem lankadó siker egyik okát ebben kell keresnünk. Valamint Bakonyi Károly szövegkönyvében, (még inkább Heltai Jenő dalszövegeiben), amely lehetővé tette, hogy Ka- csoh Pongrác zenéje teljes gazdagságában érvényesüljön. Petőfi költői remekét természetesen meg sem közelíti a daljáték szövegkönyve, így a többféle változattal befejezett történetet csak az eredeti elbeszélésre való emlékezés teszi elfogadhatóvá, a hősök tulajdonképpeni jellemét Petőfi „János vitéz"-ének emléke sugalmazza. Kérdés, hogy a nézőtéren ülő fiatal korosztály mennyire ismeri Petőfi remekművét, pop-rocktól elárasztott zenei ízlésvilágában mennyire fogadja el Kacsoh Pongrác áradó melódiáit? Mindenesetre a vasárnap délutáni előadás - amelyen többségében a másik szereposztás lépett színpadra, legalábbis megpróbálta a János vitézzel újra találkozó felnőttekhez és a vele most ismerkedő fiatalokhoz közelhozni Kukorica Jancsi földi vitézségét bemutató, és a mesék bi- lodajmának _ megpróbáltatásai közé kalandozó történetét. A kocsohi dallamvilágot vonzóan tolmácsolta o mind énekhangjában, mind küfső megjelenésében illúziót keltő Egri László, a Szegedi Nemzeti Színház kitűnő kvalitású baritonistája Odaillett volna kezébe Kukorica Jancsi belépőiékor, a hagyományos karikás- ostor, a furulya ugyanis Jancsi másik dalánál kap szerepet. Csáky Ágnes megható lluskát varázsolt elénk, éneklése is ennek megfelelően tiszta csengésű, operai szerepeken kiérlelődött volt. Egri Sándor, telt hangzású baritonján tolmácsol ta, a robusztusabb külseje el lenére is esendőbb Bagó őszinte érzelmeket keltő dalait Krasznói Klári sajátosan dró maibbra hangolt szerepfelfo gással keltette életre a go nősz mostoha kettős alakját A strázsamestert Vághelyi Gá bor rokonszenvesen, a tőle megszokott muzikalitással elevenítette meg. Mester István, jól kamatoztatta évtizedes színpadi rutinját, állt helyt a francia király ambiciózusan kidolgozott szerepében. Bakonyi Ilona francia király leánya, dekoratív megjelenésével és híres dalával aratott sikert. Derecskéi Zsolt és Rudas István játéka jól illeszkedett az előadás hangulatába. Hirsch Bence lel kiismeretes pontosságú dirigálása biztosítéka volt annak, hogy a délutáni előadásokon is, a megkívánt színvonalon csendültek fel Kacsoh Pongrác melódiái. Dr. N. T. Az aktualitások jegyében A Pécsi Galéria plakátkiállításai talán a galéria programjának legteljesebben véghezvitt része. Az elmúlt években igazán jelentős művészek és művészcsoportok olyan színvonalú munkákat mutattak be, amelyek minden bizonnyal növelték azoknak a látogatóknak a minő- séaérzékét, akik egyébként is hajlamosak a minőség iránti fogékonyságra. E múlhatatlan közművelő érdeme mellett a plakátkiállítás viszonylag kis befektetéssel megszervezhető, elérhető a nívós külföldi anyag is, míg az egyedi műtárnvak esetében a jó minőségnek súlyos anyagi terhei vannak. Ezúttal sincs okunk panaszra a kiállított plakátok mennyiségét és minőségét illetően, az ember szinte a bőség zavarával küzd, ha áttekint a kiállítóhelyiségen. Mindjárt, az elején a nagy neveket felvonultató lengyel grafikuscsoport, élén a lengyel plakátművészek doyenjével, Henryk Tomaszewski- vel, aki grafikusnemzedékek mestere és irányadója. Vélhető érdeme az is, hogy nem vált tanítványai diktátorává. A most kiállító grafikusok mindegyikének megvan az önálló stílusa, amely csak a fantázia gazdagságában emlékeztet a mesterére. Egyébként mintha távolodnának a mondanivaló csattanós és Kazumasa Nagai (Japán) alkotása szikár megfogalmazásától, és egyre nagyobb szerepet kapna műveikben az árnyalt tartalom részletgazdag megfogalmazása, az autonóm művészi kifejezés irányába való törekvés. A Grapus francia csoport ezúttal nem kényeztet el, frissnek éppen nem nevezhető plakátjaik (amelyek közül például á cirkuszi 1981- es), azt sejtetik, hogy a pécsi kiállítás nem volt a szívügyük. Annál ambiciózusabbak a japánok, akik, mint a világon mindenben és mindenütt szép számban és megbízható minőséggel vannak jelen. Munkáik igen széles skálán mozognak, Ikko Tanaka emblematikus (és a japán nyelvi jelek nélkül tökéletesen érthetetlen) plakátjaitól Yoshiko ' Kató art deco-s munkáin át egészen Shigehisa Kitatani kávélikőrt hirdető rousseau-i, szürrea- lisztikus-naiv bájáig. A finnek ezúttal is vidám egyszerűségükkel nyűgöznek le, amelynek - szerintem — változatlanul Salminen a legkifinomultabb művelője. Zöldségeket reklámozó plakátjait nagy örömmel láttam viszont. Ismerősek a jugoszláv grafikusok is, akiket néhány éve remek csoportos tárlaton ismerhettünk meg, és akik közül változatlanul (ez talán nem elfogultság, hiszen egyébként is a nemzetközi élvonalban tartják számon) az újvidéki Barát Ferenc munkái tetszettek legjobban. Az olasz Extrastudio viszont nem tartozik a kiállítás élmezőnyébe, ami a tavalyi, kisgalériabeli bemutatkozásuk utón már nem is meglepő. Annál váratlanabb olyan országok grafikusainak a jelentkezése, amelyek plakótrhűvészete ritkaság- számba megy kiállítótermeinkben. Dánia, Svájc, Hollandia, Románia és az NDK kis létszámban, egy-egy villanással képviseltetik magukat. A magyarok sem emelkednek ki a nemzetközi átlog- ból, sőt, ez az együttes jelzése lehet annak a nem elhanyagolható ténynek, hogy a magyar plakátművészet, leAndrzej Pagowski (Lengyel- ország) plakátja hetőségek híján ijesztően stagnál. A kiállítás végén, mintegy záróakkordul, néhány kiváló papíron, igényes nyomda- technikával készült amerikai plakát, amelyeknek a technikai színvonal a legvonzóbb erénye, Milton Glaser, Lawrence Yang munkái. Ez utóbbin a felirat akár jótanács és figyelmeztetés is lehetne a mindenkori plakáttervezők számára: „fantázia — inspiráció — kreati- vitá s”. * Kovács Orsolya E Az idei tavasz — úgy tűnik Haydn-művek reneszánszát ho esett, hiszen egymás után kéri. mutatásra a nagy mester őrt Április 11-én este a POTE-c Az évszakok című négyrészes, származó oratóriumot láthatta ták a zenerajongók. A Pécsi kus Zenekar, valamint a Pécs Háza Kamarakórusa és a Pécsi Kórus (karigazgató Tillai Auré közreműködött Andor Éva Fülöp Attila (tenor) és Marci tér (basszus). Az előadást Br más vezényelte. A nagy zenei apparátust ig jedelmes, igényes mű megsz valóságos csapatmunka, hiszen karnak, a kórusnak, a sz egyaránt nagy a felelőssége, véleményem szerint a pécsi adós maradt: az egység érze vezetesen, az egész művet át szetartó karmesteri irónyításb zott egy átgondolt, tudatos mely a zenéből kiindulva épít föl a darabot. A gördülékeny a különböző zenei részek zöl tes összekapcsolását, az egyrr kezés belső feszültségét hiány a bemutatásnak szép számrr kiemelkedő, felemelő pillanatc kább cak mozaikszerűen, ne egészet alkotva jelentkeztek, előadása nagy feladatot ró Kulturált, homogén, hangzó BÉNYEI JÓZSEF Elkerülte az nem ült le szombat a szőlő erje sétált inkáb pergi b< homok, vagy a dór te, bölc manduli Kis hülyénél kardja szántási pedig nem akart k történet de az apjá lyaválas hát szótlam zsákot s mikor má dók me őrségbe kül Ott is man mert éppen színes észre se vé énekelni szí set s körülvette i kőzuhal Mára már de az a s mus, c Hősöket cs alakúin mert a kén a szó, s történeler HÉTVÉGE AZ ÉLET KÉPE ZSÁNERB ELBESZÉLVE Az új típusú úriasszony kot lő türkizkék blézerben ült a bu jobboldali kettős ülések közül t választotta, mivel a végá.llomi megállóig szándékozott utazni akarta vállalni egy esetlege utason való átkelés nehézségi kézitáskájával, melyet most r tott, kerek térdein nyugtatc A kórháznál terhes asszony föl, s nyomban kinézte mag ablak melletti ülést. A kézitás már említett kerek térdek, pc visszavonultak, jelezvén, hogy ülésre ugyan semmi pénzér csusszannak át, itt viszont cs hely van az áthaladáshoz, I sem több. A kismama zavar tyogott: — Szabadna . .. kérem ... Az új típusú úriasszony tesen nem méltatta válaszra mégcsak nem is az első ülésr tekintő kopaszodó öregúrhoz in nem a teljes' közönséghez. Mind ilyenek. Fölcsinálta gukat, és azt hiszik, hogy n mindent szabad. A buszban többen örvendj s örvendeztem, hogy ezt a r ges-végig el tudtam mondái 19
