Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-02 / 92. szám
1988. április 2-, szombat Dunántúli napló 7 Magyar-szovjet vállalati együttműködések Bolyhozógépen készül a moher hatású fonal Tavaszi szemle Kupinóban. Az álló kolhozelnök előtt Nyíló Péter. Indulás 1989. Január 1-Jén Magyar hibridek orosz földeken Fonógépek Boriszovóba Várhatóan április közepén már Moszkvában is minden engedélyező pecsét és aláírás rákerül a vegyesvállalati alapitó levélre és akkor felgyorsul a Boriforg magyar szovjet vegyesvállalat életrekeltése a kezdő lépések után. Mint arról lapunk január 30-i számában hírt adtunk, megalakult a magyar Temaforg Vállalat és a Minszk melletti Boriszovi Másodnyersanyagfeldolgozó Kombinát által alapított Boriforg vegyesvállalat, mely a boriszovi és a mohácsi gyárnak egyaránt kölcsönös előnyt ígér. Erre a lépésre a mohácsiaknak azért volt szükségük, mert jelentős mértékben csökkent a kézimunkafonál iránti kereslet és Így feleslegessé vált az évi 300 tonnás Dreff-fonókapacitá- suk. A mohácsiak adják a boriszovi új üzembe az orsónélküli fonógépeket és a hozzájuk tartozó kiszerelőgépeket, átadják a gyártástechnológiát, kiszállíttatják és beüzemelik a gépeket, részt vesznek ezen kívül a beruházás előkészítésében és a kivitelezés megszervezésében. Hogy áll jelenleg a Boriforg életrekeltése? Nemsokára megalakul Budapesten a Temaforg Vállalat központjában a vegyes összetételű vállalati tanács. Mohácson gyártják már az új gépeket — ebben külső vállalatok is segítenek —, várják a lengyel Befama cégtől az új farkasoló és a hozzá tartozó előkészítő gépeket. A tervek szerint augusztusban kamionokban utaznak ki a gépek Boriszovba. A vegyesvállalat igazgatóhelyettese, Novákné Puch Mária (a mohácsi gyár termelési osztályvezetője), valamint a kinti technológiai irányító Novák Mihály (fonodoi üzemvezető), máris megkezdték az intenzív orosz nyelvórákat, hisz rövidesen 4 évre írnak aló munkavállalási szerződést, és szeptember, október elejére már kint kell lenniük a szerelés megkezdésére. A szerelésre ugyancsak Mohácsról mennek majd szakemberek 2—3 hónapos munkára. Mohácson tehát minden jó ütemben halad. Várják már a közös vállalat majdani gépkezelőit Mohácsra, hogy azok 2—3 hét alatt megtanulják a gépek kezelését. Ha minden igaz, novemberben, decemberben Boriszovban elvégzik a mohácsiak a szerelést és a beüzemelést. Az üzemszerű termelés várható indulása 1989. január 1., amikor a szovjet partner megkezdi a gombolyított kézimunkafonal gyártását. Hogy miért előnyös mindkét félnek a vegyesvállalat? A Szovjetunióban nagy a keletje a gombolyított kézimunkafonalnak, így gyártásának indításával mindenképp biztos piaci háttérre számíthatnak. A nyereség fejében viszont szál-, szabászod és gyapjúipari hulladékkal fizet a Boriforg. Az meg a mohácsi gyárnak jön majd jól. Folynak fehát az előkészületek a kinti gyáralapításra, hisz a kinti üzemet magyar vállalkozó építi majd meg előregyártott elemekből, a legkényesebb megrendelői szempontokat is figyelembe véve. M. L. Megötszöröződhet a vetőmagexport — Péter! Úgy csináld, mintha a tied volna! — mondta a kupinói Rasszija kolhoz elnöke Nyíló Péternek, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát főmérnökének. Majd ezerötszáz kilométerrel keletebbre, az ötvenedik szélességi foktól kicsit északra, Belgorod és Kurszk között 18 000 hektár kötött, de kiváló minőségű földön későn, Így április elején köszönt be a tavasz. Az évi 400 mm-nyi csapadékból a szeptember eleji első fagyokig mindössze 80— 120 mm-nyi esik le, miután elvetettek. Kukoricából 120—130 ezer magot vetettek egy hektárra, jó ha feléből lesz növény, ami 4,3 tonnás termést hozott. Nyiló Péter feladata az volt már 1986-ban, s tavaly is, hogy magyar hibridfajtákkal végez-^ zen termesztési kísérleteket. Az eredmény? 1987-ben a kísérleti táblákról átlagban 6,74 tonnás termést takarítottak be, az első öt fajta, pedig 7,25 tonnát termett. — Remélem, hogy ebben az öt fajtában van bólyi vetőmag is — mondja Nyiló Péter, aki ezen a tavaszon megint Kupi- nóba utazik segítséget, tanácsot adni a magágykészítéshez. — Az ÁGOK és az ÁKER kötött szerződést a szovjet mezőgazdasági minisztériummal arra, hogy a magyar vetőmagfajtákkal kísérleteket végeznek szerte a Szovjetunióban, s nemcsak kukoricával, hanem napraforgóval, szójával, cukorrépával is, s az adott vetőmaghoz segítünk megtalálni a legmegfelelőbb technológiát is. Mert bár ugyan a vetőmagon sok múlik, de mégannyi az adott körülményekhez igazodó technológián. S az adott körülményeket nemcsak a szárazabb, kontinentális időjárás jelenti, hanem a traktorok, ekék, kombájnok milyensége, a műtrágya- és vegyszerellátottság, a száritó kapacitások megléte. — Sokban a saját, hatvanas évekbeni körülményeinkhez hasonlíthatom a mostani szovjet kukoricatermesztést. Például kicsi a szárítókapacitás, ezért aztán a kukoricát CCN- vagy csőzúzalék formájában tárolják takarmányozásig. Északabbra a silózásra azért van szükség, mert nincs ideje beérni a növénynek. Korlátozottan állnak rendelkezésre kemikáliák, s azokat is központilag osztják el. A szovjet vetőmagpiacon azonban nemcsak a magyarok vannak ott, de a románok, bolgárok, jugoszlávok, sőt az amerikaiak, nyugatnémetek is. Amiben a magyaroknak előnyük van, az az, hogy nemcsak vetőmagot akarnak eladni, hanem segítenek megtalálni a legmegfelelőbb művelési módokat is. Nyiló Péter itthon a szója- program osztályvezető főmérnöke, a Szovjetunióban mégis kukoricát termeszt: — Nagyon jó kapcsolatom alakult ki, s nemcsak a ku- pinóiakkal, de a Belgorod megyei és az Orosz Föderáció mezőgazdasági szakembereivel is. S azt is tapasztaltom, hogy egy év alatt is mennyi változást hozott a glasznoszty, és a peresztrojka —, könnyebb lett a gazdálkodás, csökkent a bürokrácia. Ügy gondolom, megötszöröződhet a magyar vetőmagexport, s már folynak tárgyalások magyar—szovjet közös vállalat létrehozására, mely vetőmogot állítana elő. B. L. A Rex Maxi Tallinnban A három konténerből, amit Tollinnba címeztek a Szabadszentkirályi Fémipari Kisszövetkezetből, az első már megérkezett, s vevőkre is talált az 52 Rex Maxi kapálógép. A három konténerbe összesen 152 kapálógép került a Szovjetunióba annak a megállapodásnak a keretében, melyet a kisszövetkezet, s a tallinni Teres gyár kötött árucseréről. A tcllinniak sajtológépekkel, trezorokkal, vízmércékkel, csőhajlítókkal ellentételezték a magyar árút. Idén még további 2000 Rex Maxit szállítanak Tallinnbn Szabadszentkirályról, az ellen- tételezés pedig karburátorokkal bővül: ezek a kerti kapákhoz a motort szállító Kismotor- és Gépgyárba kerülnek. Nem lesz még egy szanálás! Program a túlélésre A szanálási intézkedési terv huszonhat pontja a Szénbányák pártbizottsága előtt A termelés és a gazdálkodás jelzőszámai egyelőre nem azt mutatják, valamiféle fordulat állt volna be a Mecseki Szénbányák Vállalatnál. Március közepéig a széntermelésben a tervezetthez képest több tízezer tonna a lemaradás, kedvezőtlenül alakultak a költségek is, ötvenmillió forintnál is több a veszteség. Miért figyelmeztető ez? Mert a szanálási eljárás, majd a Szanáló Szervezettel a megállapodás aláírása után, nagy nekibuzdulás volt tapasztalható, ez azonban a jelek szerint alábbhagyott. Nem jött a várt eredmény, már az első negyedévben sokat buktak. — Nagy-nagy nyugodtság öntött el bennünket — ria- dóztatott a Szénbányák vezérigazgatója. Ami most van, nem játék. A kormánynak nincs lehetősége semmiféle engedmény adására, még egyszer nem lesz szanálás. Túl kell élni ezt az időszakot. A kritikus helyzetértékelés a vezérigazgató szájából hangzott el a vállalati pártbizottság legutóbbi ülésén, melyen egyebek mellett a szanálási intézkedési terv került a testület elé. Hogy mit kell tenni, azt három évre szólóan huszonhat pontba foglalták. Pontosabban a legsürgetőbb tennivalókat a Szanáló Szervezet határozta meg. Olyan előírások ezek, melyekkel csak egyet lehet tenni, pontról pontra mindegyiket végrehajtani. A tervben részletesen és számszerűen meghatározták, évről évre mennyivel kell növelni a termelést és a teljesítményeket, javítani a szénminőséget, fejleszteni a technológiát. Megtakaritáso kát kell elérni a legkülönbözőbb területeken, ezen belül egyes tevékenységeket megszűntetni, a feleslegesnek ítéltetett készleteket és állóeszközöket értékesíteni Több pont is foglalkozik o vállalati szervezet korszerűsítésével, a közgazdasági vonal erősítésével. Ki kell dolgozni és bevezetni a belső ösztönzési és érdekeltségi rendszert, mérni az üzemi szintű eredményeket, ehhez 'kapcsolva az anyagi ösztönzést, továbbá elősegíteni az autonóm munkacsoportok szélesebb körben való működését. Az intézkedési terv hangsúlyozottan szól a munkaerő megtartásáról, a rrTánka képesség megőrzéséről, oz alulfoglalkoztatottság megszüntetéséről, a felszabaduló létszám átképzésével, illetve leépítésével. Kétségkívül. a Szanáló Szervezet kemény feltételeket szabott, mindazonáltal a pártbizottság megállapította, a feladatok teljesíthetők, azokat minden körülmények között teljesíteni is kell. Legfeljebb a hangsúlyokon lehet vitázni, hol és hogyan lehetne még gyorsabban előrehaladni. A pártbizottsági vita végül is három kérdés körül csúcsosodott ki, ezek egyszersmind a túlélés,, a kibontakozás kulcsát is adhatják. Mindenekelőtt erőteljesen hangot kapott, a bürokratikus működési rendet váltsa fel a közgazdasági szabályozás rendje a vállalatnál. A bányaüzemeknek nagyobb önállóságot kell kapniuk, ezzel együtt nagyobb érdekeltséget a nyereség és a vagyon gyarapításában. Tehát másfajta működési mechanizmusra és érdekeltségi viszonyokra, ko' szerűbb szervezet kialakítására van szükség, amiben átrendeződnének a fogyókúrára fogott vállalati központ és az üzemSk kapcsolatai, függőségi viszonyai. A válasz e fölvetésekre: a vállalatvezetés is ezt akarja, a szanálási intézkedési terv is tartalmazza, csak hát ehhez idő kefl. Mert nem minkenki akarja. Könnyű azt mondani, a vállalati központból menjenek ki dolgozni az üzemekbe, ha erre az érintettek nem hajlandók. Kulcskérdés a műszaki fejlesztés, ezáltal a teljesítmények, a termelékenység fokozása. Minderre nagyobb figyelmet kell fordítani, mert itt — ismerték el többen is a hozzászólók közül —, vannak gyengeségek. Hiányzik a kellő szakértelem, az emberek úgymond fáznak a korszerű technikától, technológiától, nem jön az elvárt teljesítmény. Pedig a meglévő komplex fejtések kézben vannak, azokat tudni kellene működtetni, működésüket tökéletesíteni. Ez viszont több munkát, odafigyelést jelent. Megintcsak a vezérigazgató intelmét idézzük, a passzivitást kellene tudni legyőzni, a kényelemből többet áldozni. A legtöbbet a munkahelyi szervezésben lehet és kell tenni. A harmadik — s az előzővel összefüggő — kérdés, a munkaerő megtartása, képességének megőrzése, szakértelmének gyarapítása. E körből két szélsőséget ragadunk ki, ami élesen vetődött föl, ezek közül egyik q lakáskérdés. Tűrhetetlen, hogy a Szénbányák eddig hétszáz lakást vesztett el, miután a föld alatti munkára jelentkezők, megkapva a lakást kalapot emeltek, felbontották a szerződést, és otthagyták a vállalatot. Megfelelő formát és biztosítékokat kell találni és támasztani, hogy a jövőben ez ne fordulhasson elő. A másik a munkoválla- lási juttatás, amit a csilléseknél harmincról hatvan- ezerre, a vájároknál és más föld alatti szakmunkásoknál ötvenről, száztízezer forintra kívánnak fölemelni. Javasolták, a munkavállalási juttatásban részesülőket kötelezzék arra, hogy három év alatt, más szakmát is tanuljanak. A szanálási intézkedési terv huszonhatodik pontja tizenhat nevet sorol fel a vezérigazgatótól az üzemvezetőn ct, a párt- és szakszervezeti titkárig, akik meghatározóan felelősök a terv végrehajtásáért. Gondolom, a kollektíva tisztában van vele, nemcsak ők tizenhatan, de sorsa jobbra fordulásáért felelős a Mecseki Szénbányák Vállalat mind a 12 300 dolgozója. A pártbizottság úgy összegezett, o program reális, most a terv megszemélyesítésére van szükség, a feladatokat lebontva mindenkinek — üzemeknek, brigádoknak. egyéneknek —, tudniuk kell, mi a teendőjük. Ha ehhez a megfelelő feltételeket és érdekeltséget biztosítják, az emberek hajlandók a sikerért dolgozni. A sikert ugyan most a túlélés jelenti, de ez sem kevés, ez alapozhatja meg a jövőbeni kibontakozást. Miklósvári Zoltán
