Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)

1988-03-06 / 65. szám

Dobány Sándor keramikus Az 1986-os kerámiabien- nálét követően felgyorsult Dobány Sándor pécsi kera­mikus körül az élet: a bien- nálé különdíját elnyerte, majd egy pécsi önálló kiállí­tás következett, ezután egy egyhónapos kecskeméti nem­zetközi kerámiastúdió, tavaly ilyenkor. — Kecskeméti Sándor bu­dapesti keramikussal, akinek jó a neve a szakmában, Kecskeméten találkoztam — meséli Dobány Sándor. — Szellemi rokonságot talált az én munkáim és egy bécsi stúdió alkotásai között. A bécsiek felkérésére egy hó­napot töltöttem Ausztriában. A tanulmányút eredménye az lett, hogy a karácsony előtti kiállításukra is meghív­tak. Az Ausztria kerámiaforgal- mónak nyolcvan százalékát bonyolító galériában jól sike­rült a bemutatkozás, alkotá­sai is hamar vevőre találtak. A kapcsolat nem szakadt meg ezzel a kiállítással, sőt! A megállapodás úgy szól, hogy ha összejön egy jelen­tősebb anyag, akkor a pécsi Garancia Szállító és Szolgál­tató Szövetkezeten keresztül mindent átvesznek a bécsiek. Ez az osztrák stúdió görög- országi megrendelést kapott: Athén centrumában egy óri­ási játszótér kerámia bur­kolóelemeit készíti el, s szó­ba került Dobány Sándor 'neve, hogy ő lássa el a szakmai felügyeletet. Egy francia üzlet is kilá­tásban van. A mintadarabo­kat elvitték, s már annak az eldöntésénél tartanak, hogy melyik készlet mellett ma­radjanak. Az ötezer darabos megrendelés úgyszólván biz­tos. Egy amerikai műgyűjtő fényképeket vitt el, s nagy a valószínűsége, hogy ebből is lesz szállítás. Mi is ragadta meg a szakértő szemeket? Talán az, ami a laikusét: a forma. Pontosabban az, hogy bár­milyen formából képes teás­kannát alkotni, a gömbölyű­ből, a szögletesből, a csil­lagból, a spirálból, a hen­gerből, az alak nélküliből. Kü­lön érték, hogy porcelánt csi­nál, gózkemencében égeti ki az agyagot. — Észrevettem, hogy tár­gyaimat díszként használják mondja Dobány Sándor. — Ezért most már a funkció kevésbé érdekel: a formailag dísztárgy összhatásban nem veszti el eredeti használati tárgy mivoltát. Sok minden­nel kísérletezem. Köztük egy új vonalú tányérral. Először is el kell felejteni, hogy mi­lyen egy szokósas tányér. A középen lyukas csésze­alj, a fül nélküli — dupla­falú csésze, a tea-, fűszer-, cukortartók sokasága, s hu­szonhatféle komplett teás­készlet jött létre Dobány Sándor által. A pécsi Tety- tye vendéglő rövid, csőrös, kis lyukú, bajonettzáras for­raltboros készletét, amelyik­hez kónuszos csészéket ter­vezett, bárki szemrevételez­heti. L. Cs. K. Jelvényszövegek, szöveges Jelvények Csókolj + Ki kicsoda a világon? Panoráma Júlia Santa Barbarában A képünkön látható Nancy Grahn játssza Jú­lia Wainwright szerepét a Santa Barbara című most elkészült belga tévéfilm­ben, melyet eddig huszon­hat ország vett meg. Ligeti újabb sikere A kolozsvári születésű Kodály-tanítvány, a Fran­ciaországban élő Ligeti György kiadta újabb le­mezét Etüdik zongorára címmel. Műveit ezen a korongon Volker Banfield játssza. A nemzetközi kri­tika szerint mind a zene­szerző, mind az előadó- művész az utóbbi évek egyik legszebb lemezét nyújta a hallgatóságnak. Gene Kelly feltámadt A táncművészet egyik egyetemes egyénisége: Gene Kelly rendezte a Be­lépés tánccal című 1957- ben készült revüfilmet, melynek vezető táncosa is volt. Most Európa hét té­véállomása újította fel a máig modern hangvételű filmet. Csókolj +, mert álmodom, hogy velem álmodj és elmúl­tam 14, szabad a szívem, nem vagyok AIDS-es és te ki vagy?! Aki nem dolgozik, ne is egyék, de ja ljublju tvebja és rád vágyom, különben is kér­dezd -f-, hány óra, mert be­szélek magyarul, és igaz ró­lam a pletyka, így pipa va­gyok. Ez a két kedves mondat jelvényszövegek összeollózásá- val íródott. A jelvényszöveg új keletű kifejezés széles e ha­zában. Néhány hónapja ma­szek vagy szerződéses üzemel­tetésű trafikok egynémelyiké- ben szöveges, sokszor képek­kel illusztrált jelvényeket le­het kapni. Szintén néhány hó­napja — elsősorban tinédzse­rek kabátgallérjain - megje­lentek ezek a jelvények. ,,A család szégyene vagyok", hir­deti az egyik felirat, „jövök" vagy „gyere vissza", mondja a másik. „Mit bámulsz?" hir­deti a harmadik, a Kommunis­ta kiáltványból vett idézettel kérkedik a negyedik. „Ez egy jelvény!" állapítja meg az ötödik. „NO (és alatti kedli)”, vihog a hatodikon. És így to­vább. Többszázféle jelvényből vá­laszthatunk. A kitűzőket jel­vénykészítők vagy más szak­mából átrándultak gyártják. Egyiküket, Zeke István, buda­pesti urat telefonon hívtam. Ö a pécsi üzletek egyik szál­lítója: „A baráti körömmel kö­zösen találjuk ki a szövege­ket. Eddig a legsikeresebb az volt, hogy »imádom az isko­lát, ha be van zárva«. En szeretem ezeket a bohém szö­vegeket . . . Nézze, meg lehet élni a jelvénykészítésből, de milliomos sohasem leszek . . . Tűzzománckészítő az eredeti szakmám . . . Hazai alapanyag­ból dolgozom, hadd ne mond­jam, hány darabot szállítok, mindenesetre csak az ország egy részébe vannak kapcso­lataim . . ." És egyre több a jelvény! Gondolkozom, én melyiket venném fel a legszívesebben. Nincs eredeti ötletem, kitalál­nék egy olyat, hogy „Újság­író vagyok". Kitűzném, és fi­gyelném az emberek arckife­jezését. Egyre figyelném . . . Bozsik L. Kék borítású vastag köny­vet kaptam kölcsön a „Ki ki­csoda a világon?" 1987-88- as évekre szóló kötetét, amely 1138 oldalon sorolja a poli­tikai, a tudományos, a művé­szeti élet közel harmincezer kiemelkedő képviselőjét. A Who's Who in the World-öt az Egyesült Államokban szer­kesztik. A szerkesztők most első al­kalommal kérték, hogy a kötet „szereplői" árulják el, mi a hobbijuk, hogv ezzel a kis többlettel színesítsék a té­nyeket. Közlik a személyiség születési, családi adatait, is­kolai végzettségét, publiká­cióit, a különböző elismerése­ket, tudományos fokozatokat, pályájának néhány lépcsőjét, lakásának, munkahelyének cí­mét. A magyarok közül Kádár János, Berecz János, Berend T. Iván, Szabó Magda, Szent- ágotai János, Szokolay Sán­dor, Szabó István, Szabolcsi Miklós, Komlós Péter hegedű- művész, Komáromi József mér­nök, Breznay József festő, Szent-Györgyi Albert és Pécs­ről Tigyi József szerepel a könyvben. A Ki kicsodák keletkezésé­ről, történetéről Fehérvári Klá­rával, a Baranya Megyei Könyvtár osztályvezetőjével be­szélgettünk.- A Ki kicsodák „jogelőd­jei" az ókori életrajzokig nyúl­nak vissza. Kezdetben egy-egy tudós vagy író életrajzót és műveinek címét jegyezték fel. A középkorban már több ne­ves tudós adatait gyűjtötték egy kötetbe. Ezek a bibliog­ráfiák a XIX. század végén, a XX. század elején kezdtek igazán fellendülni, német és angol nyelvterületeken. Elkez­dődött a szakterületek szerin­ti specializálódás is, hiszen egy kötetben mór nem is fér­nének el a fontos személyi­ségek. Jóformán minden or­szágnak van saját címtára vagy Ki kicsodája. Magyaror­szágon elég későn kezdett ki­alakulni ez a műfaj, és sok­szor pontatlan adatokat is közöltek. Míg a nagyobb ki­adók valóban a naprakész­ségre törekednek és évenként, kétévenként jelentetnek meg újabb és újabb köteteket, ná­lunk úgy öt-hatévenként lát napvilágot egy Ki kicsoda. — A Megyei Könyvtárban milyen kötetek találhatók és általában kik keresik azokat?- Az ismert londoni Európa Kiadó nemzetközi Ki kicsodá­ja a legjobbak közé tartozik. Sajnos, nálunk a legutóbbi is hatéves. Igen drágák ezek a könyvek, de 1988-ra rendel­tünk egy újabb kiadást. Van német és magyar Ki kicso­dánk. Rengetegen forgatják a könyveket. Fontos tudni pél­dául, hogy egy-egy tudomány- területen kik dolgoznak a vi­lágon. Természetesen egy Ki kicsoda sem mindentudó, ne­ves egyéniségek is kimarad­nak gyakran - és attól sem lehet teljesen eltekinteni, hogy milyen társadalmi berendezke­désű országban jelenik meg egy kötet, mert tőkésorszó- gokban több nyugati, a szo­cialista országokban pedig több szocialista tudós, író, po­litikus található. Rádió mellett... Volt időszak, — az ötvenes évek elején, amikor főleg nyilvánosság előtt(!) nem mertem volna bevallani azt, amit most megteszek: utálom az önéletrajzokat. Utáltam, mert megalázó volt az a tu­dat, hogy végül is idegenek pillantanak be magánügyeim rejtettebb zugába, továbbá értelmetienenk tartottam a szüntelen önéletrajzi követe­léseket. Aggódtam, hátha ki­hagytam valamit, amit a korábbiban „bevallottam" vagy fordítva. És soha senki meg nem magyarázta, hogy a „részletes" önéletrajz alatt mi értendő, hol az a ha­tár, amelyen túl már senki­nek semmi köze személyi sorsomhoz, nem létező „tit­kaimhoz". Azt már nem is tudom, tizenvalahányadik önéletrajzi fogalmazásom so­rán annyira feldühödtem, hogy a végére bátorkodtam meg­jegyezni: „Egyszer már sze­retném elolvasni azoknak az önéletrajzát, akik tőlem az enyémet megkövetelik." Tar­tottam a következményektől. Nem történt semmi. Vagy el sem olvasták, vagy talán, igazat adtak. Az idők folyamán aztán — mert a múló idővel egyre bölcsebb lesz az ember — beláttam, hogy bizonyos szinten, munkaköröknél azért mégis csak szükség van ön­életrajzi írásokra, amit az­tán csatolnak a munkavál­laló személyi lapjához. Gon­dolom, felelős, bizalmi beosz­tások esetén. Nos, a napokban — amint hazatérve szokásos módon bekapcsolom a rádiót és a tévét, a képernyőn éppen Önéletrajzok szöveges hirdetés megy. Kö­rülbelül - ezzel a szöveggel: „Takarítónőt felveszünk. Jé- lentkezés önéletrajzzal (itt jön a vállalat címe) . . . karbantartó részlegnél. „Te­hát Hanákné — kinek kezét már rég kimarta a hipó és a lúg, mielőtt megkapja a szürke köpenyt, a vödröt, partvist és fölmosórongyot, először ír egy önéletrajzot, részletesen taglalva szakmai pályafutásának több, nagyon fontos állomását. Nem tu­dom, megmutatják-e neki annak az életrajzát, aki e fenti hirdetést kiötlötte. Személyzeti munkával ro­kon eset a következő is. A napokban a rádióban nyilat­kozott P. J.-né. Sokan isme­rik őt: közismert szakácsnő, színes fényképe ma is lát­ható a Szilas ételízesítő ta­sak egyik oldalán. De hosz- szú-hosszú éveken át a pén­tek reggeli krónika alkalmá­ból rövidke ételreceptet mon­dott el a háziasszonyoknak, vagy éppen a szakácskodó férfiaknak. Megjelent több remek szakácskönyve. Láthat­tuk időnként a tévé egyik­másik műsorában is. Nyilat­kozatában most elmondotta, hogy amikor a rádió „felfe­dezte", a főváros egyik ven­déglátó vállalatának hideg­konyháját vezette. Természe­tesen irigyelték a népszerűsé­gét és talán a szerény tisz­teletdíját is. Hogyan lehetne belekötni? Úgy, hogy a vál­lalat némely vezetője — megjelent a reggel határai munkakezdéskor a hideg­konyhán, hogy ellenőrizzék P. J. konyhaművészt: ott áll-e a posztján, éppen pénte­ken, amikor a rádióban ta­nácsot ad . . . Eszükbe sem jutott, hogy nem élő műsor­ban szerepel, hanem taná­csait már munkaidőn kívül korábban felvett magnósza­lagok őrzik. Az ellenőrzést végző tisztségviselők nevét ma sem ismeri az ország Csak P. J.-nét ismerik, rég­óta már a fényképét is a szilasmenti tsz jóvoltából. Pe­dig már nyugdíjas. Mellesleg szólva, P. J.-né rendszeresen gondolt a fo­gyókúrázókra is kímélő éte­leivel. Ez most azért jutott eszembe, mert a héten több telefont kaptam: áruljam el, ki az az orvosnő, aki aku­punktúra-kezeléssel segíti a fogyókúrázókat fölös testsú­lyuk csökkentéséhez, és aki szerepelt múlt vasárnapi kis dolgozatomban. Nem tehe­tem, mert a doktornő Buda­pesten él és ott van a ren­delője is. 0->T_ Kertbarát­találkozó Zala­karoson A népszerű, közkedvelt für­dőhelyen ma délután 2 óra­kor rendezik meg a kertbará­tok találkozóját a Zalakarosi Községi Népfrontbizottság és a Kertbarát Kör közös szerve­zésében. A rendezvényre a SZOT gyógyüdülőben kerül sor, mely­nek keretében előadások hang­zanak el a szőlőmetszésről, növényvédelemről és a bor­kezelésről. Megrendezik a hagyományosnak számitó bor­versenyt, majd a találkozó kö­zös vacsorával és tombolasor­solással zárul. H vasárnapi

Next

/
Thumbnails
Contents