Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-27 / 86. szám
Uhrik Dóra (balról) a Csirkefejben Uhrik Dóra újra színpadon Balerina — prózai szerepben — Tudja, mi az, hogy kínlódni? - fordul felém Uhrik Dóra, • a Pécsi Nemzeti Színház nyugdíjas táncművésze. Arról faggatom, hogy miért, hogyan vállalt 25 éves pécsi balettosi karrierje után, jelentős prózai szerepet Spiró György Csirkelej című darabjában, amelyet ezúttal Vincié János rendezett, és a MÉV pécsi Ságvári Művelődési Házában látható. — Táncolni sem lehet úgy. hogy belefeledkezünk. Figyelni kell. Nagyon. A próza, most a Csirkefejben? Először meg kellett tanulnom a szöveget, addig nem tudtam semmit csinálni magammal. Aztán jöttek a görcsök ... — Értem, szembe került valamivel, ami ugyanaz, mint eddig, csők meg kell szólalni, — Nem teljesen így von. Nézze, a táncos folyton tükörben van. Ha komolyan veszi o munkáját, nemcsak őt látják, ő is magát, és mérlegre helyezi a produkciót. . . — Panaszkodik? — Félreért. 25 évi szolgálat után, úgymond nyugdíjasként én megpróbálok mindent, ha van rá alkalmam. Rengeteget dolgozom: tanítok a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában, táncolok, van két gyerekem. Egyikük 16, másikuk hatéves. Van egy kutyám is.- Ne haragudjon, hogy közbevágok, legközelebb akkor operaszerepet is elvállal. . . — Ez vicc, ezt ön sem gondolhatja komolyan.- Szóval, nyugdíjasként ráér. Így elvállalta ezt a szerepet ... . — Hazárdirozott a rendező, amikor engem kért fel erre a szerepre. Szívesen vállaltam. A próbákon rengetegszer éreztem, hogy nem vagyok az igazi. Megszámoltam, körülbelül 12 hangfekvésben szólal- tcm meg. Pokoli volt, amig kialakult a szerep. De vállaltam. Most már nyugodt vagyok. Segítettek a kollégák is . .. Nem, hogy tanácsokat adjanak, arra, egyszerűen nem volt idő. Gátlások alakultak ki, szenvedtem ...- Korábban, táncművészként is voltak ilyen gondjai? — Igen. Rengeteget bőgtem. Nem vagyok ideális táncos alkat . . . Hosszú végtagok ... Sohasem ment rögtön semmi. Akkor is az tartott meg, ha bíztak bennem. Nyughatatlan vagyok, bizonyítani akarok mindig, néha erőn felül is. Elsősorban magamnak. — Nagy szavak ... — Tudja erről nekem a tanítás jut eszembe. Az iskolában az óráimon hajcsár vagyok. Néha az az érzésem, hogy többet akarok, mint a tanítványaim. Megpróbálom őket is magammal vinni.- A gyerekek táncolnak? — A fiam nem. A kislányom most jár „baba-balettre”.- Úgy látom, ön rendkívül agilis, tettrekész. Mit csinál, ha van egy kis szabadideje?- Igyekszem, hogy ne legyen, de szívesen kötök, varrók, olvasok, de mindenekelőtt a gyerekeim . .. Bozsik László Egy amerikai—nyugatnémet—osztrák hanglemezbemutató Milyen szocializmust építsünk? Egyhetes munkáját fejezte be tegnap a KISZ Pécs Városi Bizottságának rendkívüli küldöttgyűlése. A szombat délelőtti plenáris ülésen dr. Jádi Tamás, a KISZ Pécs Városi Bizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket, majd a szekcióvezetők számoltak be az elmúlt héten végzett munkájukról. A következő témakörökkel foglalkoztak: városvezetés, irányítás, intézményrendszer; gazdaság, gazdaságpolitika; lakáshelyzet; infrastruktúra; közoktatás; felsőoktatás; közművelődés; szabadidő, sport. A szekcióvezetők beszámolója után az állásfoglalás-tervezethez a plenáris ülésen még tizenegy javaslat hangzott el. A vitában felszólaltak: Szentirányi József, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának első titkára, Komlódi Józselné, Pécs Város Tanácsának elnökhelyettese, dr. Horváth Csaba, a Szakszervezetek Pécs Városi Bizottságának titkára, dr. Fodor László, a KISZ Baranya Megyei Bizottságának első titkára és Komár Gábor, a KISZ KB munkatársa. Ezután került sor Cselik Lászlónak, a KISZ Pécs Városi Bizottsága első titkárának zárszavára, majd a szavazásra. Először a felvetett javaslatokról szavaztak, majd a küldöttgyűlés elfogadta a kibővített állásfoqlalást. A „Milyen szocializmust építsünk?” küldöttavűlés valóban rendkívül értékes munkájáról részletesen holnapi lapunkban számolunk be. Aranylánckor A ragyogó bécsi Ferstl-kas- télyban a Polydar Deutsch Grammophon Gesellschaft hanglemezbemutatót rendezett. Mégpedig egy világhírű Brod- way-szerző, Marvin Hamlisch tiszteletére: az A Chrous Line, vagyis a Tánckar című rock- musical európai lemezkiadásának alkalmából. Mi is, néhány magyar újságíró, megkaptuk a Mister és Miss megszólítású meghívókat, elegáns, merített papíron és a Ferstl-kastélyba vonultunk. Előbb professzor Peter Weck színházi főigazgató, majd dr. Helmut Zilk polgármester mon. dott köszöntőt. Mindketten igen elegánsan beolvastak az osztrák sajtónak, merthogy Bécs színikritikusai, egyszerűen „levágták” a világ egyik legjobb rockmusicalje Raymund- theter-beli előadását, de bezzeg a nyugatnémet lapok... A Stern például szinte menny- bevitte. Máskülönben a „Tánckar" bécsi ' előadásának lemezfelvétele előző napon jelent meg az osztrák üzletekben, s máris aranylemezzé lépett elő. Erre a^ magyar állampolgárok hajlamosak valamiféle suskusra gondolni, óm Bécsben másképp mennek a dolgok. Ott az üzletek biztosra rendelnek, s amit átvesznek, azt el is adják. Az aranylemez alapja nem a vevőknek eladott, hanem a boltokba megrendelt egymillió példány. így jött el az est fénypontja: az amerikai Marvin Hamlisch, a „Tánckar” zeneszerzője, az alkotó ember jókedvével lépett a szakmai közönség elé, megdicsérte a Raymundtheater remek előadását, megköszönte a kiváló lemezfelvételt, s átvette az aranylemezt: valódi arannyal befúvatott digitális lemez volt. Kétszer felcsattant a taps; másodjára akkor, amikor a szerző bevallotta, hogy anyai ágon osztrák és a „grószi” bizony „echte” bécsi lány volt egykoron. Az osztrákoknak van stílus- érzékük; a köszöntők, tapsok után a terem közepén szabadon hagyott nagy térre berobbant a Raymundtheater-beli „Tánckor” előadás tánckara, s az új lemez muzsikájára eljátszották, eltáncoltók a finálét. Ragyogó percek voltak, a színpadi varázslat és a szinte érinthető közvetlenség ritka, közös hangulatában.. Majd Szkárossy Zsuzsa, a fotó magyar mestere igazolta az amerikaiak heccelódő mon. dósát: ha egy magyar üzletember, újságíró, vagy fotós másodikként lép be a forgóajtón, biztos, hogy mire az ajtó körbefordul, már első lesz belőle. Így született a VDN-nek is ez a fotó, a világhírű szerzőről és Niki Ankenbrand- ról, Judy alakítójáról, az aranylemezzel. Mert a Polydor-cég elegánsan minden táncosnak adott egy arannyal fúvatott digitális lemezt, és mi, praktikus magyarok kiszámoltuk, hogy egy-egy ilyen lemez jó tizenötezer forintot ér. Vigasztaló: nálunk moziban már látható ez a színészsorsot, táncoséletet, egyéni tragédiák füzérével felmutató szép zenedráma. De egy hír elvette a hangulatomat az állófogadás asztalának mennyei feladataitól; a bécsi szereplők előadás előtt negyedórát körbeülnek a próbateremben és csendes, szorongó imahan- qulatban gondolnak Bernd Kleebergre, táncostársukra, aki egy müncheni klinikán fekszik. Rákbeteg. Ennyit egy sajtóbemutató színvilágából, Bécsben, 1988 márciusában. Földessy Dénes Panoráma Gorkij Háziőrizetben A leningrádi Nyeva folyóirat, Michail Szolickijnak, Gorkij egyik munkatársának visszaemlékezései alapján, arról számol be, hogy 1933-ban Maxim Gorkij, a politikai rendőrség háziőrizetében volt. A beszámoló irodalomtörténetileg legizgalmasabb kérdése: milyen kéziratok tűnhettek akkor el? Carmen Negra Callum McLeod, angol rockzeneszerző, megírta a Carmen rockopera-változatát. Május 19- én már bemutatják a bécsi Kammeroper ban. Legújabb csempészötlet Heroincsempészek aranyhalakat hoztak Kínából, és sajnálkoztak, hogy a halacskák meg- döglöttek. Az Egyesült Államok bűnügyi rendőrsége azonban gyanút fogott, és az aranyhalakat megvizsgálta. Az eredmény a heroincsempészet elleni küzdelem egyik nagy fogása: a halak hasába, kábítószeres zacskókat operáltak a csempészek. Szereti a palacsintát Samantha Fox, az angol popvilág sztárja, az osztrák Musica hanglemezcég vendégeként, márciusban Bécsben okoz örömet rajongóinak. Ezzel kapcsolatban az osztrák fővárosban elterjedt: Samantha papája szereti a palacsintát. Ennyit az átöröklésről!- ~ Radio mellett... Azon gondolkodom — miközben hallgatom a riporternek nyilatkozó — textilipari munkavédelmi felelőst, hogy tulajdonképpen ő kit képvisel? Hajlok arra, hogy sajátmagát. Hogy az istenért, nehogy őt szidós-korholás érje, nehogy őt tegyék vala- miért felelőssé, netán kiváltsa a „felsőbbség" haragját: inkább mellébeszél. És teszi ezt olyan jelzők hangoztatásával, amelyekkel nagyszerűen el lehet mosni a lényeget, ki lehet bújni. a felelősség alól. Ha valami baj gyakran, előfordul, akkor ezt halljuk: „Néha". Ha valami a megengedettnél sokkal több, akkor így szépítik a dolgot, hogy „kicsivel", vagy „valamivel", meg hogy nem ... azonos ..." — és egyebek. A riporter a szövőgyári munkások panaszát kivizsgálni jelenik meg a helyszínen, azaz az üzemben. .A meleg, szinte elviselhetetlen — ez a panasz lényege. A jó öreg textilgyárakban persze mindig magas a hőmérséklet, amire már nem mondhatjuk, hogy kellemes, de azért mindennek van határa. Mi a véleménye erről a gyár munkavédelmi felelősének? „Igén, a gépek hőtermelése egy k.i c s i v e I több a kelleténél ...” — mondja, a riporter pedig megkérdezi: „Vagyis pillanatnyilag menynyi?” A válasz: „Hát úgy 30—40 fok a meleg ...” Azt hiszem a szövőnők kiegyeznének a 30 fokkal is, de a válaszból kiderül, hogy 40 fok is lehet, sőt, biztos vagyok a negyvenes határértékben, ami már valóban megkínozza a gépek mellett szaladgáló Szövőnőket. Már a harminc és negyven fok között is nagy a különbség — gondoljunk csak a nyári kánikulai hőségre ... — ám a munkavédelmi felelős szerint ez csak kicsivel több a kelleténél. Olcsó és hatáskeltő érvelés lenne, ha azt mondanám: szaladgáljon ő a gépek • között napi nyolc órán át ilyen hőségben, de holnap is, holnapután is, meg az elkövetkezendő tíz. évben is, ahelyett, hogy ül az irodájában. De ez nem megoldás. Inkább arra buzdítanám, hogy jogkörénél fogva járjon el a munkások érdekében: kilincseljen azért, hogy az üzemrészekben megoldják a szellőzést, akár hatékony légkicserélő berendezések beállításával, vagy olyan műszaki beavatkozással, amely csökkenti a gépek hőtermelését. Lehet, hogy nem is kerül olyan igen sok pénzbe, mint gondolnánk,-vagy ha igen, akkor legföljebb , az üzem dolgozóinak türelmét kérné, míg belátható időn belül végül mégiscsak orvosolnák panaszukat. £s persze ar sem baj, ha őszintén elismerné: „Bizony magas a szövődé hőmérséklete” ... és nem kicsivel, a kelleténél . .. Az együttérző, őszinte szó is gyakran több a semminél. Legalábbis nem megalázó. Egy merész fordulattal a szövőgépekről átváltok a sertéstenyésztésre. Emlékszem rá, tavaly, de már tavalyelőtt is tolmácsoltam e rovatban a hazai állattenyésztő szakemberek figyelmeztető észrevételét: csökken a sertésállomány. A napokban a következőt hallottam: A múlt évihez viszonyítva az idén már 500 ezer sertéssel ismét csökkent az állomány. A műsorban megszólaltak egyéni tenyésztők is. Azt mondták, hogy a 800 forintos táppal nem lehet disznót hizlalni. Egyikük úgy nyilatkozott, hogy a pillanatnyi állományt — amelyre leszerződött — még felhizlalja, aztán befejezi. Tavalyelőtt egy-egy sertésen a tiszta haszon körülbelül 600 forint volt.. Az idén ahogy számítják —•" talárr 500 forint ha' lesz, vagy még annyi sem. Aki még nem csinálta, elképzelni sem 'tudja, mi gonddal, fáradtsággal, kockázattal és mennyi idővel jár a sertés- vagy szarvasmarhp?. tenyésztés, főként, ha valaki nagyobb állatlétszámra ren-- dezi be kis háztáji gazdaságát. Nem tüdőm, e fenti számok jövőre miként alakulnak . . . ? „itt-ott . . . hasonló . . . majd4 vasárnapi Gépek és sertések
