Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)

1988-03-27 / 86. szám

Országos macska* kiállítás Pécsett Sok macskabarátot vonzott és vonz feltehetően még ma is, a tegnap Pécsett, a KISZÖV Székházban megnyílt kétna­pos országos macskakiállí­tás, amelyen 46 hazai kiállító 71 dísz- illetve házimacskáját mutatják be a közönségnek. A különleges, sőt ritkaságszám­ba menő — abesszin, Maine Coon, Balinéz, keleti-sziámi macskafajtákat bemutató való­ban nívós kiállítást ezúttal nem a már régóta ismert MMOE, hanem egy új, tavaly alakult szuverén társaság, a Baranya Megyei Macskabarótok és Macskalenyésztők Egyesülete rendezte, a FAMKAT-al teljes nevén Magyar Fajtanemesitő Macskatenyésztők és Macska­védők Országos Társaságával közösen.- Mi nem afféle fedőneves üzleti vállalkozás, hanem igazi egyesület vagyunk, altruista alapokon állunk, és a fajtane­mesítő munkát kívánjuk előse­gíteni — nyilatkozta lapunk­nak László Erika, a FAMKAT Társaság országos elnöke, a „Macska” című lop főszer­kesztője. A bíráló bizottság négy­négy nagydíjat és egy „Best of best" - a „Szépek szépe" —, díjat ítél oda. Mindkét nap szavazhatnak a nézők is, az általuk legszebbnek talált macska a „Közönségdíj" nyer­tese lesz. Díjkiosztás vasárnap délután 3-kor a helyszínen, omit a győztes macskasztárok felvonulása követ. A pécsi macskakiállítást ma 17 óráig tekinthetik meg az érdeklődők.- Rné ­Katonai lokátorosok Ide, a Magyar Néphadsereg egyik lokátoros, szakszerűbben fogalmazva rádiótechnikai al­egységéhez valóban csak kü­lönleges engedéllyel lehet be­jutni. Zsebünkben az egyszeri alkalomra szóló nyílt parancs­csal csengetünk a jólőrzött objektum kapuján: egy katona jelenik meg, s elkísér a pa­rancsnok technikai helyettesé­hez, aki vár bennünket. Fóti Béla századossal, aki lassan húsz éve, hogy itt szolgál, az irodában kezdjük a beszélge­tést. — Mi egy rádiótechnikai rendszer részeként dolgozunk, alapvető feladatunk az ország légterének — ezen belül a felderítési körzetünknek — a folyamatos figyelemmel kíséré­se, a légtérben közlekedő re­pülőeszközök felderítése, moz­gásuk követése. S erről termé­szetesen tájékoztatjuk az elöl­járó parancsnokságunkat. — Amióta ön ennél az al­egységnél dolgozik, észleltek-e szándékos légtérsértést? — Ilyen még nem fordult efő. Olyan igen, hogy viharfelhők miatt polgári repülőgépek le­tértek a számukra kijelölt lé­gifolyosóról, repülési útvonal­ról, de mi ezt is jelezzük az elöljáróink felé. Kimegyünk a terepre: ki­épített dombocskák tetején működnek a rádiótechnikai lo­kátorállomások, a fix és mobil berendezések fölött antennák forognak, bólogatnak, szüntele­nül pásztázzák az „eget". Mint megtudom, ezek a lokátorok, vagy ahogy a köznyelv hívja, radarok, elektromágneses hul­lámokat bocsátanak ki, me­lyek, ha valamilyen tárggyal találkoznak, visszaverődnek, így nyomon követhető, illetve az adatok alapján kiszámol­ható, hogy az adott tárgy mi­lyen távolságra és magasság­ban van az állomástól. Per­sze, ez így roppant egyszerű­nek tűnik, de azok a katonák, akik ezeket a berendezéseket kezelik, több hónapig tanulják a „leolvasást". A laikus szá­mára, magyarázat nélkül, a lokátor képernyője „néma" marad.- Nézze meg ezeket a nyújtott vonafkákat - mondja Nagypál Gábor szakaszvezető —, ezek repülőgépek. Egy ép­pen most szállt fel Ferihegy­ről, s majd déli irányban hagyja ef az országot.- S mik ezek a foltok?- A közelünkben a . Mecsek, ez például - mutat Fóti Béla a képernyő felső része feté —, a jugoszláviai Papuk-hegység. Az állomás belsejében igen meleg van, a szüntelenül siví- tó zajban szinte alig értjük egymás szavát. Nem csoda, hogy a kezelőszemélyzetet zaj­védő fülhallgatóval, illetve vat­tával láttáik el. — Órákon keresztül ezt hall­gatni? — Meg lehet szokni, meg az­tán, ha mozgás van a légtér­ben, akkor unatkozni sincs idő — válaszol a szakaszveze­tő. A készülékkel többszáz kilo. méterre lehet „ellátni", attól függően, hogy milyen hullám- tartományban dolgoznak. A kör alakú, zöldesszínű képer­nyőn szüntelenül forog egy vi­lágosabb tónusú vonal, fölötte eqy másik képernyőn vízszintes síkba vetítődnek ki a tárgyak, melyek folytonosan mozgó há­romszögek felső pontjaiban je­lennek meg . .. Ennél az alegységnél, csak­úgy, mint a többi hasonlónál szerte az országban, éjiel-nap- pal tart a szolgálat: ők vi­gyáznak arra, hogy hazánk légterét senki ne közelíthesse, sérthesse meg észrevétlenül. Roszprim Nándor Nem kell orvoskamara A MOTESZ . küldöttköz­gyűlést tartott szombaton, melynek vitájában felszó­lalt Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter. Elmondta, a tárca számít a 150 éves orvostársasó- gok véleményére, taná­csaira, arra, hogy tapasz­talatait hasznosítva közre­működik az egészségpoli­tikai döntések meghozata­lában és megvalósításá­ban. Fontos, hogy szakmai társaság képviselje az or­vostársadalom érdekeit, így nem indokolt orvosi kamara szervezése - utalt az itt korábban elhang­zott javaslatokra. Vasárnapi szakácstanács... Húsvéti tárkonyos báránybecsinált A Küküllő szeli keresztül Er- dőszentgyörgyöt, ahol Koszta Gabriella született, ahol gyer­mekkorát töltötte, s ahol meg­tanult többek között főzni is, mégpedig nagyanyjától. A Pé­csi Nemezti Színház színmű­vésznőjét kértük meg, hogy ezen a héten ő adjon szakács­tanácsot a Vasárnapi Dunán­túli Napló olvasóinak. — Az erdélyi konyháról rö­viden annyit szeretnék elmon­dani, hogy elsősorban a gya­korlatiasság jellemzi. Nem ma­gának az étkezésnek van nagy szerepe, vagy kultusza, sokkal inkább annak a rítusnak, ami az étkezés körül folyik, annak, hogy mikor, mit illik enni. A húsvét - s ez most éppen ak­tuális is nem múlhat el bá- rcnyhús nélkül, ezért is válasz­tottam a tárkonyos báránybe­csinált receptjét. — Mielőtt a receptre rátér­nénk, azért nagyon kiváncsi lennék, hogy mi a kedvenc éte­le, s milyen fűszereket használ leggyakrabban? — Kedvenc ételem teljesen hétköznapi: a krumplipaprikás. A fűszerekre már sokkal job­ban vonatkozik, hogy az em­ber ragaszkodik a gyermekko­rában otthon megszokott ízek­hez, ezért szeretné újra és új­ra fölidézni. Az általam leg­inkább kedvelt ízesítők a csom­bor (borsikafű), a kapor, a tárkony, a lestyán, a majorán­na, a rozmaring, a kömény. És csak kevés paprikát és borsot használok, de azért ezek mel­lett az új fűszereket is kedve­lem. És akkor most lássuk a hús- vétkor elmaradhatatlan tárko­nyos báránybecsinált recept­jét, amelynek négy személyre a következők a hozzávalói. Bárány nyak- és lábhús, (oki szereti, az tehet bele egy bá- rónyfejet is), két tojássárgája, egy deci tejföl, 1-1 evőkanál apróra vágott tárkony, liszt, ecet, egy közepes fej hagyma, egy gyökér, két sárgarépa, egy evőkanál rizs. A húsdarabokat leforrázzuk, többször jól átmos­suk; két és fél liter vizet felfő­zünk, a húst a forró vízbe tesz- szűk, sózzuk. Az apróra vágott hagymát, s az ugyancsak föl­vágott zöldségeket is hozzá­tesszük, s ha a hús már puha, a lisztet egy nagyon pici tej­föllel elkeverjük, a levessel hí­gítjuk, majd ezt is belefőzzük. Adunk hozzá egy kevés törött borsot, tárkonyt, most tesszük bele a riszt és az ecetet. A tojóssárqákat elhabarjuk a maradék tejföllel és végül ezt is lassan elkeverjük a levessel. S.hogy ne csak leves szere­peljen itt, Gabi elmondta, hogy újabban gyakran készít egy olyan édességet, ami nemcsak szép és finom, hanem nagyon gyorsan, könnyen és sütés nél­kül készíthető. .Még neve sem volt, együtt találtuk ki: ez a Kaméleon túrótorta. Azért ka­méleon, mert ki-ki tetszése sze­rint változtatja a hozzávaló gyümölcsöt és pudingport, s így nemcsak az ízét, hanem a színét is lehet alkalmanként variálni. Ehhez egy fél doboz babapiskótát lerakunk egy jénai tál aljára, meglocsoljuk hideg, vaníliás cukorral ízesített tejjel, majd fél kiló tehéntúrót habos­ra keverünk egy narancs ,vagy citrom héjával és levével, tíz deka porcukorral, egy csomag vaníliás cukorral, s ezt egyen­letesen ráterítjük a piskótára. Egy csomag vanília pudingpor­ból elkészítjük a pudingot, s ha már langyos, rákenjük a túró­ra. Tetejét egy doboz ősziba­rackbefőttel kirakjuk, hűtjük, s végül tejszínhabbal díszítjük. Babapiskóta helyett, tortalap­pal is készíthetjük, s így még formájára nézve is igazi tortánk lesz. Dücső Csilla „Ne szólj semmit, mert meghalsz!” Szatír Pécsett, a Lvov- Ke rtvá ros ba n Történetünk főszereplője nem először került szembe a tör­vénnyel. Az első ügye piszli- csári dolog volt: még fiatalko­rúként meghamisította a sze­mélyi igazolványában a szüle­tési évszómot azért, hogy ven­déglátó helyeken szeszes ital­tól is gond nélkül kiszolgálják. Gerencsér Zoltán 21 éves kom­lói fiatalember a későbbiekben sem vetette meg az alkoholt. Véleménye szerint ennek is „köszönhette", hogy egy gőzös éjszakán erőszakos nemi közö­sülés kísérlete bűntettet köve­tett el, amiért három év sza- badság-vesztésre ítélte a bíró­ság. Harminc hónapot letöl­tött, ám feltételesen március 10-én szabadult. Gerencsér, van mit bepótol­nom jelszóval nagy vehemen­ciával vetette magát a szabad életbe. Kilencezer forinttal jött ki a börtönből,- de hogy ne le­gyenek filléres gondjai, ifjúsági takarékbetétjéből ezt 15 000 forinttal megtoldotta. Ha a komlói szórakozóhelyeket meg- únta, taxiba ült, s Pécsre haj­tatott . . . Ez történt március 16-án is: a késő délutáni órákban, ki tudja miért, Lvov-Kertvárosban bolyongott, az egyik tízemele­tes épület liftjében megtáma­dott egy hölgyet, akinek sike­rült elmenekülnie. A fiatalem­ber ézután a Rájiba ment, ahol alkalmi ismerősökkel hajnalig mulatozott, s megállás nélkül ivott'és ivott. A jókedvnek és a derűs éjszakának a záróra vetett véget: Gerencsér nekivá­gott az ébredező Kertvárosnak, óm figyelmét gyorsan felkeltet­te egy munkába induló hölgy, aki az Illyés Gyula utcában haladt. Egy ideig követte, majd odalépett a nőhöz, erőszakos­kodni akart, de a hölgy segít­ségért kiáltott, így eleresztette, majd futásnak eredt. (Ez a hölgy rpég nem jelentkezett a rendőrségen, pedig szükség lenne a vallomására I) Miután kifújta magát, a környéken bóklászott. Egy szőke fiatalasz- szony a közeli boltba igyeke­zett vásárolni — kisbabája ott­hon várta —, Gerencsér Zol­tán felfigyelt rá, majd megtá­madta. Egy kést szegezett a nő mellének s azt suttogta, hogy „ne féljen". Az asszony kiráncigálta magát az erősza­kos ölelésből, s futásnak eredt. Neki is sikerült elmenekülnie, s értesítette a rendőrséget. A nyomozás nagy erőkkel indult meg. Gerencsérnek csak nem aka- tódzott elmenni Kertvárosból, már az Eszék utcában járt, s egy postósnőt kezdett követni. — A 23-as lépcsőházba lép­tem be, s akkor jött velem szembe az a férfi, aki már. korábban is a nyomomban volt. Még nem léptem be az ajtón, amikor megragadta a bal karomat, átkulcsolta a nyakamat, s azt mondta: „ne szólj semmit, mert meghalsz!". Én kitéptem magam, s elsza­ladtam — mesélte a rendőrsé­gen a postás hölgy. A rendőrök a Konzum Áru­háznál fogták el Gerencsért. A nyomozó egy mosolygós képű, göndörhajú, sovány fiút vezet a szobába. Amikor meg­pillantja édesanyját, egy sziát vet oda, átöleli, s hanyagul leül. — Mi lesz veled, fiam? — kérdezi az anyja, miközben könnyeit törölgeti. — Kapok egy évet. — Ilyen rémtettekért? * — Talán egy évet — igazítja ki magát a fiú. Édesanyja lehajtott fejjel bó­logat, nem tudja hová tenni az egészet. Hisz ő mindent meg­adott a fiának, tisztességben nevelte, s lám mi lett a -Zoli­ból. . * — Mondja el, hogy miért és hogyan támadta meg a nőket? — Nagyon sokat ittam, nem tudom, nem emlékszem. — Teljes memóriazavar? — Nem, csak időleges — válaszol, s cinikusan elhúzza a száját. — Mit tenne, ha az édes­anyját támadná meg valaki? — Kitekerném a nyakát! Roszprim Nándor r-----------------------------1 É les anyanyelvűnk Az ember olykor a más kárán tanul, de mindig a sajátján felel. írásával jelet hagyott. Elhagyta az idézőjelet. Előbb tengelyt akasztott, majd kereket oldott. Aki versenyt fut az idő­vel, az idővel el Is fárad. Egy könyvben mindig az áll, amit az írója a fejé­ben forgatott. ■ Az igazi versenyszellem már idézés előtt megjele­nik. Valamivel csak el kell ! . ütni az időt: mondta az : ingaóra. A kocka el van vetve, j Marad a vonalas! Kritika, ha a televízióhoz ' a néző vág képet. Egyiknek a péhz vezető, > a másiknak beosztott. Kerekes László 1 vasárnapi a

Next

/
Thumbnails
Contents