Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-26 / 85. szám
megbecsültek, elismerték Lelkes gyártmányfejlesztő garda Ixner Ódám utolsó munkája 1988. március 26., szombat HÉTVÉGE A HIDROT—UNI típusú önjáró földmüfenntartó gépeket szerelik össze a cserkúti telepen Fotó: Läufer László Gépgyárrá fejlődött a gépjavító Árokkaszáló, úszó nádvágó, hótaposó gép — Az idén bővítik a műhelycsarnokot Ma sem teljesen megoldott, de korábban még élesebb problémaként jelentkezett Magyarországon a különböző vizek környezetében található földművek karbantartása. A gondot elsősorban a szükséges gépek hiánya okozta, amelyekkel kiválthatták volna a szűkös kézi munkaerőt. Egyedi módon, de roppant sikeresen oldotta meg gondját a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság költségvetési gépjavító üzeme. A kislétszá- mú műszaki gárda megvizsgált néhány, főként nyugati gyártmányú speciális földműkarbantartó gépet, és az így szerzett tapasztalatok segítségével négy hónap alatt saját konstrukcióval állt elő. A HIDROT névre keresztelt gép MTZ-traktorra szerelhető, ötméteres gémmel és egy rotációs kasztfejjel ellátott hidraulikus szerkezet. Fő konstruktőre Jászó Antal, a gépüzem helyettes vezetője volt. Bár a gépet elsősorban saját hasznosításra tervezték, a bemutató után többfelöl is komoly érdeklődés nyilvánult meg iránta. Az első nagy vásárló a KPM volt, mivel a HIDROT az útmenti árkok kaszálására is alkalmas. Az első évben 20, a következőben pedig mór 90 gép hagyta el a műhelyt, ez pedig már gépgyártás a javából. A növekvő igények láttán adódik a kérdés: az üzem kiadja-e kezéből a sikeresnek indult gép gyártását, vagy ellátja az igényeket maga. Az utóbbi mellett döntöttek, és nem bánták meg. Ennek ma már több mint hét éve. A mai napig 580 HIDROT került a forgalomba a műhelyből, de a különböző igények kielégítésére több, kisebb-na- gyobb változtatást hajtottak végre a gépen. Az újabb és újabb ötletekkel előálló, kezdetben csak néhány fős társaság az idő elteltével valóságos konstrukciós csoporttá duzzadt. Tagjai a hasonló irányú európai fejlesztéseket vizsgálták, és a Hollandiában, az NSZK-ban, valamint az Ausztriában szerzett tapasztalatokat a hazai igények figyelembevételével is jól tudták hasznosítani. Az alapgép változásain túlmenően az elmúlt évben újabb konstrukcióval jelentkezett az üzem. A HIDROT-hoz hasonló rendeltetésű HIDROT UNI ugyan kisebb teljesítményű elődjénél, de már saját erőforrású, négy- kerék-meghajtósú, hidraulikus terepjáró gép, ami iránt ugyancsak nagy érdeklődés mutatkozik a hazai piacon. Az úszó munkagépekből szintén hiány mutatkozik a hazai vizeken. A gond enyhítésére a gépüem ilyen irányban is fejlesztési kísérleteket végez. Ennek eredményeképpen a holland Conver-céggel közösen elkészítették a Balaton I. úszó nádvógót, ugyanakkor fejlesztés előtt áll egy alumínium hajótestből működtetett hínárvágó gép is. A kisebb vizekre is gondolva, a konstruktőrök jelenleg egy kis merülésű nádvágó szerkezeten dolgoznak, amelynek prototípusával már a BNV-n a nagy- közönség elé szeretnének kiállni. Amennyiben a megrendelők kérése mennyiségben, vagy minőségben meghaladná az üzem által előállíthatókat, kooperációkkal Igyekeznek megoldást találni. így az üzem kapcsolatban áll kül- és belföldi gyárakkal, üzemekkel és kisiparosokkal is. Az együttműködők köre folyamatoson bővül, változik. A fejlesztések mellett az üzem csak így tudja biztosítani termékeinek folyamatos szerviz- és alkatrész- ellátását. A piaci biztonság érdekében az üzem tovább gyarapítja termékeinek választékát. A közelmúltban az új főkonstruktőr, loksa Attila vezetésével a Kis-Balatont szabályozó, elzáró, bajózsilipes műtárgy hidraulikus berendezését és annak kapcsolóházát telepítették sikeresen, aminek eredményeiképpen Dinakiliti térségében több kisebb, automatikus, központi vezérlésű műtárgy elkészítésére kaptak megrendelést. Megoldották a termékek menedzselését is. Ezt a feladatot a gépüzem vezetője, Pallér Gáspár vállalta, aki eleddig igen eredményesen képviselte az időközben önelszámoló üzemmé fejlődő egységet. A korábbi néhány millióról az említett hét-nyolc év alatt elérték, hogy ma már évi 130 millió forint körüli a termelési érték. A termékeket rendszeresen bemutatják kiállításokon, vásárokon: idén először Pécs NSZK-beli testvérvárosába. Fellbachba is kijutnak. Ma már egyre többen ismerik a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság gépüzemének új és újabb konstrukcióit, nem telik el hét, hogy ne jelentkezne újabb ügyfél valamilyen speciális kéréssel, gondolattal. A fejlesztés alapját még ma is az ágazati igények kielégítése adja, de nem zárkóznak el az általuk kivitelezhető különleges kérések teljesítésétől sem. Hidraulikus berendezéseket, uszályokat, tanyahajókat újítanak fel, és a közelmúltban egy hótaposó gép konstruálására is vállalkoztak, rugalmasan alkalmazkodva a belföldi piac és a külföldi partnerek igényeihez. Ma már huszonöt fős konstrukciós csoport dolgozik a különféle gépek, berendezések fejlesztésén, a gépjavító üzemből pedig a viszonylag kis létszám ellenére is valóságos gépgyár lett. Benne jól képzett, kreatív szakemberek dolgoznak, akik ötleteikkel maguk is belefolynak az alkotó-tervező munkába. Fejlődik maga a munkahely is. Tervezik a műhelycsarnok bővítését, új festési technológia bevezetését, speciális hegesztő berendezés és nagyobb pontosságú megmunkáló gépek üzembe állítását. A fiatalember, akivel véletlenül találkoztam a Baranya Megyei Tanács épületében, külföldre készül: több hónapos, az itteninél keményebb munkát vállal. Bár anyagi biztonságban él, egy jobb nyugati autót, műszaki cikkeket szeretne. A magyar állampolgárok egyéni külföldi munkavállalásának engedélyeztetési ügyintézését — kivéve az egészség- ügyi szakképzettségűekét —, a megyei tanács vb munkaügyi osztályán dr. Keresztes Péter végzi.- Az utóbbi időben egyre több a kérelem — tájékoztat a főelőadó. - Korábban havonta egy-két ilyen üggyel kerestek meg, most pedig alig telik el nap anélkül, hogy vo- laki ne érdeklődjön. Jelenleg mintegy húsz baranyai dolgozik egyéni munka- vállalóként külföldön. A fő irányok: NSZK, Ausztria, NDK. A kinttartózkodási időtartam változó az ötéves maximumon belül, de jellemzőbb a hosz- szabb idő, mint az egy-két hónapos. A többnyire ismeretlen helyre, idegen környezetbe kerülő vállalkozó szelleműek életkora általában harmincöt- negyven év. A munkát biztositó külföldi céggel rokoni, vagy baráti, ismerősi kapcsolaton keresztül lépnek érintkezésbe. A hazai munkakör és a fogadó állambeli nagyjából megegyezik, főként a szakAz épülő mohácsi tűzoltó- laktanya körül egyre mélyebb a sár. A főépület Univáz- szerkezete már áll, az emeleti helyiségek válaszfalait már felhúzták, javában dolgoznak a víz- és a fűtés- szerelők, valamint a villany- szerelők, és nyomukban vakolnak a kőművesek. Ixner Ádám kőműves, a komplex — kőművesekből, ácsokból és segédmunkásokból álló, 22 tagú — brigád vezetője elégedett a munkatempóval: — Idén nem kellett fagyszabadságra mennünk, ilyen is ritkán fordult elő. Jól haladunk. Vállalkozási szerződést kötöttünk a vállalatunkkal egyösszegű pénzre és április 15-i határidőre. Ha előbb fejezzük be a munkát, még többet keresünk. S ha utána is szükség van ránk, akár a burkolómunkát is elvégezzük, mert mi értünk a csempézéshez, a műkőlábazat, a padlóburkolat elkészítéséhez is. Az erős testalkatú brigádvezetővel a helyszíni bejárást követően a jólesően meleg irodabarakkban beszélgetünk. Már az elején kiderül, három dolog is jókedvre deríti az idei évvel kapcsolatban: — Az időjárás kedvező, nem volt fagyszabadság. Ezt már mondtam. Március 22-én volt 34 éve, hogy ennél a cégnél, a Baranya Megyei Magas- és Mélyéoitő Vállalatnál dolgozom, és első perctől komplex briqád vezetőjeként. Augusztus 14-én leszek 60 éves és nyugdíjba megyek. Elfáradtam . . . A sombereki Ixner Ádám 12 éves korában lett kőműves- tanonc a sombereki Rittlinger Alajos kőművesmesternél. A miértre egyszerű a válasz: nem volt sok földjük, így szakmát kellett választania. — A mesteremnek az apja és az öccse is kőműves volt, értették, szerették a szakmájukat. Engem is erre neveltek. Ez régen nagyon szép szakma volt... - félbehagyja a mondatát. Tudom, nem amiatt nem folytatja, mert a múlt, a gyerekkor megszépít sok mindent. Negyvenhárom éve szabadult fel, s néhány éves kényszerkitérő után - kőművesként nem talált munkát, így egy babarci tanya bérlőjénél volt kocsis néhány évig - 49-től ismét a szakmájában munkásoknál: autószerelő, lakatos, villanyszerelő, gépkocsi- vezető, kesztyűszabász, kőműves, legtöbbször a saját szakmájában helyezkedik el, de a tervezőmérnök is a tanult mesterségét folytatja, és a nevelőnőként alkalmazott tanárnő szintén megmarad hivatásánál. Dr. Keresztes Péter példaként Kaponyi Józsefet hozza fel, aki a pécsi Finom falatok boltot hagyta el fél évre egy fell- bachi megbízatás miatt: eredeti szakmáját, a hentességet művelve, speciális szalámit készít a testvérvárosi kapcsolat jegyében. A meghívó Fellbach polgármestere volt. Van aki többször is nekivág a világnak: az egyik ügyfél már volt szakács Líbiában hosszabb ideig, később pedig Mexikóban dolgozott egy nyugatnémet utazási iroda képviseletén. Nyugdíjas ritkán kér ilyesféle engedélyt, de azért akadt már baranyai példa erre is: speciális szakmájú nyugdíjas, egy kékfestő vállalt külföldön munkát.- Nem árt tudni, hogy az NSZK-ban az év elején köny- nyebben fogadnak külföldi munkavállalókat, mint év vége felé - mondja dr. Keresztes Péter. — Ausztriába pedig csak dolgozhatott. Mohácson akkor kezdték építeni a Tanulóvárost. Azóta bejáró Somberekről.- Az előző munkahelyünkről öten jöttünk át kőművesek a jelenlegi vállalatunkhoz, és azonnal brigádvezető lettem. Voltak már a kezem alatt negyvenen is . . . Elég nagy volt a vándorlás a szakmánkban. Volt, aki beleunt, mást a könnyebb és jobban fizető munka csábított el. Én maradtam . . .- Megérte kitartani?- Jó kezek alatt tanultam és szerettem meg a kőműves szakmát. Itt munkában és megbecsülésben is megtaláltam a számításomat, a brigádomat is elismerték mindig. Igaz, rá is szolgáltunk. Többször voltam kiváló dolgozó, megkaptam a Munka Érdemrend bronz, aztán az ezüst fokozatát. Muszáj volt dolgozni, tettük is a magunkét. De ez a bronz és az ezüst nem mindenkinek adatik meg... Csábítottak engem is, amikor beindultak a tsz-eknél az épí- tőiészlegek, ígértek nekem is fűt-fát. Még az igazgatóm, Bertram Jenő is győzködött, hogy maradjak. Ittmaradtam. Azóta, ha találkozunk, az igazgatóm néha még mindig ugrat: „Mi van Ádám, nem csábít a tsz?" Rajtam kívül ő turistaként lehet menni vízummentesen, egyébként a helyi szakhatóságtól igazolást kell beszerezni, hogy nincs kifogásuk az ottani munkavállalással szemben. — A külföldi munkavégzés során, az egyén tanul, tapasztalatot szerez, új technikát ismer meg, valamint többlet- jövedelemhez jut. De származik-e az országnak is haszna mindezekből? — Természetesen származik. Hiszen egyrészt a különböző korszerű technikák, technológiák alkalmazásával olyan szakmai tapasztalat, tudás birtokába juthat, ami itthoni munkájában mindenképpen hasznosítható. Másrészt az ország valutához jut, ugyanis Magyar- országra kell átutalni a nyugdíjjárulékot, valamint a kinti nettó kereset húsz százalékát. Ez utóbbit vagy a hazatérést követően kapja meg forintban az illető, vagy az általa megjelölt belföldi személy veszi fel az átutalt összeg forintértékét. Az engedélyezési ügyintézés általában két héten belül lezajlik, természetesen akkor, ha minden kellék megvan, így a külföldi munkáltató konkrét ajánlata és a hazai munkahely javaslata. L. Cs. K. tudta a legjobban, hogy engem minden ehhez a céghez fűz. — Mégis megválik, igaz, nyugdíjba megy. — Azért ezt a munkát — a tűzoltólaktanyát — még befejezem. Van négy fiúunokám a két nagylányoméknál, őket hébe-hóba a szünetben elvittem egy-egy napra oda, ahol épp dolgoztam. Azóta, ha elmegyünk valamelyik munkám előtt, büszkén mondják: „Papa, itt is dolgoztál.” Hát, nyugdíjasként már nem gyarapítóm őket ilyen élményekkel. Időnként ránk nyitják az ajtót, s van, aki Ádám bácsinak, más Apinak, van aki öregnek szólítva kér tőle tanácsot, vagy valamit. Hiába, a kora. S a tisztelet is benne van ezekben a megszólításokban, ami nem csupán csak a korának szól. — Nehéz brigádvezetőnek lenni?- Nem könnyű. Elő kell készítenem a munkát, azt megszervezni, beosztani az embereket, elvégezni a szükséges kitűzéseket, besegítek az adminisztrációba a művezetőmnek. Sokaknak talán a legnehezebb szót érteni az emberekkel, a főnökséggel. Nekem ez sosem okozott problémát. Még versendi cigány kubikosokkal is dolgoztunk, azok is nagyon szép munkát végeztek. Ha megvan a szakma- szeretet, a feladat, a körülmények is kedvezőek, a pénz is adott, akkor nincs semmi baj. Csak az a sok csábítás ne lenne. Nemrég heten mentek el tőlünk jobban fizető helyre. Nem szívesen engedtem őket, mert értették a szakmájukat . . . Felvettünk helyettük hat, nemréq nálunk szabadult tanulót, közülük is elment már kettő. A megmaradt négy viszont tanulni akar, tetszik is nekik a munkánk, tanulni vágyók . . . Voltak mór nagyon emlékezetes munkáink is.- Hogyan tervezi a nyugdija séveit?- Eleinte a szakmában, de otthon. Amikor Babarcról visz- szajöttem Somberekre és megnősültem, egy rozoga házat kaptunk, rá két évre vásárolhattuk vissza a szülői házunkat. Azt akkor lebontottuk és a helyére építettünk egy újat. Ott élünk a nejemmel, az anyósommal, a kisebbik lányo- mékkal. Most azt megtoldjuk és új tetőszerkezettel látjuk el. Aztán ott a szőlő, ott vannak a sertések és a bikák - mert megmaradtom kétlakinak. Az unokáim már nagyon várják, hogy napközben is többet lehessünk együtt. A lányaimék- nak is besegítek, amíg egészséggel bírom. Heil György művezető toppan be. Elégedett.- Ha így megy tovább és nem jön közbe semmi, november előtt átadjuk a tűzoltó- laktanyát. Az lesz Ixner Ádám utolsó „hivatalos" munkája. Murányi László Kaszás Endre Munkavállalás külföldön Megéri az egyénnek, hasznot hoz az országnak
