Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-10 / 40. szám

1988. február 10., szerda Dunántúli napló 5 Pécsre került az I. díj Kiss lózsel geológus- és Varga Ernő bánya­mérnök, a Mecseki Szén­bányák dolgozói nyerték az Ipari Minisztérium ál­tal1 múlt évben meghirde­tett pályázat I. díját és a vele járó 25 000 forin­tot. A 33 pályamű közül egyetlen volt díjazva, amely mélyművelésű bá­nyára vonatkozott. A pá­lyamű a Komló-Vasas föld alatti szállítórendszer kiépítés lehetőségeivel foalalkozik, feltételezi a felhagyott hosszúhetényi akna újbóli igénybevéte­lét is. A megvalósítható terv jól illeszkedik a liász­program elképzeléseibe. A díjakat hétfőn délután Budapesten, az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület székházában ad­ták át. Tanácsi V. B.-ülések Napirenden az építés­rendészet Siklóson Angolóra a Nevelési Központ kétnyelvű gimnáziumában Nyelvek békés egymás mellett élése ülést tartott tegnap délután a Siklósi Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. Többek kö­zött megtárgyalták és elfo­gadták a hatósági és a mű­szaki ellátás-felügyeleti osztá­lyok beszámolóját az építés­ügyi igazgatás helyzetéről. A vb legutóbb 1983-ban tárgyal­ta önálló najbirendi pontként a műszaki igazgatás helyzetét, azonban egy-egy részterületé­vel évente több alkalommal is foglalkozott a testület. Az építésügyi hatósági mun­ka egyik legfontosabb terüle­te az építésrendészeti tevé­kenység, amelynek célja az engedélynek megfelelő építke­zések kikényszerítése, a sza­bálytalanságok megelőzése. Az A nyelvtudás nem égből pottyant ajándék, nem szüle­tési előjog vagy szerencse, hanem részint nyelvérzék, ám főként igen kemény munka dolga — volt a summázata mindannak, amit tegnap hall­hattunk a mohácsi Kisfaludy Károly Gimnáziumban. A me­gye művelődési osztályai ad­tak számot Baranya idegen nyelvoktatásban elért eredmé­nyeiről, teendőiről: megyei vb­határozat fogta keretbe négy év óta a nyelvoktatást, és Ba­ranya e tekintetben élen iár az ország megyéi között. Te­gyük hozzá, nemzetiségi me­gye lévén, ez így is dukál. Megnőtt a nyelvek iránti ke­reslet általános iskolákban és az általános tanterv szerint oktatott első idegen nyelv, az orosz után leqtöbben angolt akarnak tanulni. Utána jön a német, a francia és az olasz. Az első hármat vidéki iskolák­ban, az utolsó kettőt csak Pé­csett tanítják. A gyerekeknek csak egy százaléka tanul nyel­vet az általános iskolai fakul­tációban, 2,9 százalékuk szak­körökben. Kísérletek folynak óvodai nyelvoktatásra, és van­nak nemzetiségi nyelvi óvo­dáink. Erről a kérdéskörről még sok a szakmai vita. Bár romlottak a nvelvtanulás felté­telei, a családok érdeklődé­se nőtt. és a négy év alatt 3000 fővel többen vesznek részt intenzív nyelvoktatásban az általános iskolások. Az orosz mellett nyelvet tanulók száma 14 000. ez az érintett korosztályok 35 százaléka. Tíz év alatt középfokú tan­intézeteinkben a 44-ről 70 százalékra nőtt a második ide­gen nyelvet tanulok száma. A technikusképzés, a gimnáziu­mi fakultáció is bővitette a lehetőségeket. Középfokon a kötelező orosz mellett is az ongol a leqkeresettebb, má­sodik a német, visszaszorult a francia, erősödött az olasz, Kezembe akadt a Neoton família önálló reklámkiad­ványának legújabb száma. Ebben olvasom az énekes­nő Csepregi Éva nevével jegyzett dalszöveget. Idé­zem: „Emlékkönyvet hozott a posta, fehér lapját húsz perce bámulom, visszavárja egy pécsi kislány, nevét a dalban el nem árulom. Em­lékkönyv e spongyát-rá vi­lágban ódivatú és vidéki gondolat, nevessetek ki, mégis vállalom a giccsbe- fordult sorokat." Egyelőre tehát: A vidé- kiségről értekezik. Gondo­lom, a nagy fővároshoz, és az ott élők, hasonló szintű dalszövegeihez kötve. A pé­csi lány vidéki, és lehet, azért pécsi, mert ez jött ki, így a ritmus szempontjából. De a sztár megbocsátó! Hiába, a népszerűség köte­lez! És tényleg mindentől függetlenül még a giccsre­a horvátszerb és a minimális­ra csökkent sajnos a latin iránti érdeklődés. Mind e nyelveket 12 féle módon, in­tenzitással tanulhatják a ser­dülők. Első, előkészítő évét éli a kettős tannyelvű gimná­zium, melyek mohácsi tapasz­talatairól - itt francia nyel­ven oktatnak — különösen gaz­dag információkat kaptunk. A nyelvtanárok száma, a nyelvoktatás hatékonysága vi­szont sajnos visszaesett — de ez áll sajnos a többi tan­tárgyra is. Szóval tanulni kel­lene, jobban kihasználni a gimnáziumi középiskolai éveket. Szinte felmérhetetlen, ki mindenki járhat magán nyelv­órákra - látható viszont, mi­lyen sokat hozott ebbe az összképbe az 1985-től létező TIT Nyelviskola. Sajnos azon­ban a munkahelyek még nem támogatják igazán a nyelv­tudó szakembereket — inkább szaktolmácsokat fizetnek. Van példa (harkányi kórház, sás- di vadászok) az ellenkezőiére is, hiszen 82 volt a kihelye­zett munkahelyi tanfolyamok száma. A kereskedelem. a vendéalátás, az idegenforga­lom mégis tovább nélkülözi a nyelvet beszélő munkatár­sakat. Baranyában tehát nem egy tantárgy a sok közül oz ide­gen nyelv, melynek oktatását és tanulságát a hotárszéli helyzet, a nemzetiségi karak­ter is szorgalmazza. Megvan a fokozatos egymósraépülés, megvan a sokféle variáns, ki szeretnék terjeszteni a szak­képzés területére is a nyelv- oktatást. A klubok, baráti kö­rök, a kirándulások, ösztöndí­jak, külföldi kapcsolatok is pártfogásra találnak Baranyá­ban — ezt kellene segíteniük munkahelyeknek, tanácsoknak, iskoláknak, mindenkinek. Mert nyelvet, nyelveket ma tudni kell. G. O. Vajda Csabáné a Dohány­gyárból Beszélgetés egy szakszervezeti bizalmival Nem is csodálom, hogy az 1985-ös választáson több mint '•harminc ember a fiatal Vajda Csabánéra adta le voksát, hogy ő legyen a szakszervezeti bizalmi. Ennek nem pusztán fiatalsága lehetett az oka, ha­nem hogy mozgékony, nem be­szél mellé, élénk eszű és tö­rekvő. Fáradhatatlannak tűnik, s hogy nem tévedek, amikor ezt gondolom róla, ezt a té­nyek is igazolják. 1974 óta dolgozik a pécsi Dohánygyárban, mindennap Kozármislenyből jár be, három gyermek anyja, s most azon kívül, hogy aktívan dolgozik a szakszervezetben, még a gyár­ba kihelyezett szakmunkáskép­ző tagozatra is jár. Illetve már nem sokáig, hiszen ebben az évben teszi le ő is a vizs- qát. Korábban betanított mun­kásként dolgozott az előkészí­tőben. Mi sem természetesebb, minthogy arról beszélgettünk, mi érdekli legjobban az embe­reket, van-e bizalmuk a bizal­mihoz és rajta keresztül a szakszervezethez, s hogy az év eleje óta mi változott, azaz szaporodtak-e a kérések, fo­lyamodtak-e már többen se­gélyért — többen, mint ko­rábban. Emlék­könyvbe fordult sorokat is vállalja. Csakazért, hogy . . . Folytassuk: „14 éves csit- rilányként olvastam egy ba­nális versikét, ezt küldöm Pécsre és egy képet, a fel­támadó Tina Turnerét." Ked­ves Éva, miért nem a feltá­madó Csepregi Éva képét küldte el? Vagy eleve Ti­náét kérte ez a vidéki leány? No, nézzük akkor azt a nyolc sort, amely az emlék­könyvbe került, költője is­meretlen, tudjuk meg a szö­vegből: „Nehéz az üres ser­leget emelni, de milyen könnyű, hogyha teli van. Nehéz az ember, ha nincs benne semmi és milyen könnyű, hogyha lelke van.” Az emlékkönyvbe írónak is van lelke, azt az eddigi sorokból is láthattuk. Ezt erősíti meg a mindenre vá­laszt adó utolsó versszak is: „Emlékkönyvet hozott a pos­ta, kezem írását bámulom, hová jutott a pesti kislány, emlékeimet dalban árulom.” Aha. Szóval a pesti kislány árul a vidékieknek, emlé­keket és dalban, üres lap­ra néz az elején, majd a végén ezt teleírja és saját írását nézegeti. Oké, fejlő­dünk! Kedves pécsi kislány, nem tudom hány vers van mór az emlékkönyvedben, őrizd meg Éváét és ne fe­ledd: „Kútágasra száll egy veréb, emlékkönyvbe ez is elég, ha neked ez nem elég, szálljon oda még egy veréb." Szálljon, mint a dal! Bozsik L. Idén még senki sem kért szociális segélyt, de hát még nagyon az év elején járunk. Egyébként ezt régen is nagyon ritkán kértek, tavaly mindösz- sze ketten, de ők is hosszabb táppénz után. Én - legalább­is az én csoportomban — úgy látom, hogy a bizalom meg­van, kilépni senki sem lépett ki, sőt öttel több új tagunk van. Azt talán mondanom sem kell, hogy mi a szinte állan­dó beszédtéma: az, ami ma az országban mindenütt. Az adó, a bruttósítás, a bérek, az áremelés. Azt mindenki nagyon hamar belátta, hogy többet, mint tavaly, nem fog kapni, de azt is tudják, hogy ezért a pénzért viszont az üzletek­ben csak kevesebbet kapnak. Azt végül is — mi mást le­hetne tenni? — mindenki tu­domásul vette, hogy az élel­miszerek ára annyi, amennyi, de nálunk is, ahogy ez a be­szélgetésekből kiderült, a gye­rekruhák ára váltotta ki a leqnagyobb fölhóborodóst. Be­iskolázási segélyt minden év­ben ad a szakszervezet, s ta­valytól már úgy osztjuk el, hogy a valóban legiobban rá­szorulók kaoják, s így valami­vel nagyobb összeget - de hót azért ez nem annyi pénz, hogy az említett gondot meg­oldaná. Egy pozitívumot azért megemlítenék mindenképpen, amit a szakszervezet elért az előző évben: a délutónos pót­lékot a dolgozók kérésére megemelték, s a korábbi 20 százalék helyett ez most órán­ként 29 százalék lett. Valamit ez is jelent. — Említette, hogy természe­tesen, legjobban most a brut­tósítás foglalkoztatja a dohány, gyári dolgozókat is. Közelebb­ről mi a véleményük erről? — Azt mondhatnám, hogy ezt a kérdést sokkal érdeme­sebb volna február 12-e után föltenni. Most csönd és nyu­galom van, s mindenki a 12-i fizetést várja. Ebben az évben vezették be a gyárban, hogy ezentúl nem havi két részlet­ben kapjuk a fizetést, hanem csak egyszer, minden hónap 12-én. S ennek most már ép­pen ideje van, hiszen az átál­lás azt jelentette számunkra, hogy utoljára január 12-én kaptunk pénzt, de ez csak fél­havi fizetés volt. Az első, brut- tósított összeget mindenki pénteken veszi majd kézhez, s akkor válik majd el igazán, hogy mint szakszervezeti bizal­minak, több dolgom lesz-e, mint eddig. D. Cs. Sok a meghűléses megbetegedés Hetek óto mind több gye­rek hiányzik az iskolákból, óvodákból. Az Ok: meghűlés, influenza, esetenként mumpsz. Ennek ellenére sincs Buda­pesten járvány, hetente mind­össze 3000-3500 influenza­szerű megbetegedést regiszt­rál a jelzőszolgóiot — tájé­koztatták az MTI munkatársát a fővárosi Köjálnál. Általában a téli időszakban csökken a szervezet ellenál­lóképessége. Tapasztalható az is, hogy a felnőttek nem for­dítanak kellő figyelmet az idő­járásnak megfelelő öltözkö­désre, akár önmagukról, akár gyermekeikről van szó. Több­nyire a meghűlést sem veszik komolyan, jóllehet az előse­gítheti a fertőző betegségek kialakulását, erősödését. Nem felesleges tehát a tanács: már az első tünetek észlelésekor orvoshoz kell fordulni, s a be­teg lehetőség szerint ne men­jen közösségbe. Jobban oda kellene figyelni a helyes öl­tözködésre, valamint a vita­mindús táplálkozásra is. Mind­ezek együtt ugyanis nagymér­tékben csökkentik a fertőzés lehetőségét. Peruból érkezett a hír, hogy kanyarójárvány miatt rendkí­vüli állapotot rendeltek el az ország négy tartományában. Az MTI munkatársának érdek­lődésére a járványügyi osz­tály vezetője hangsúlyozta: Magyarországon a kanyaró, a folyamatosan adott aktív vé­dőoltásnak köszönhetően gya­korlatilag megszűnt. Évente mindössze 4-5 esetben fordult elő ilyen megbetegedés. eddigi 269 ellenőrzés során 38 esetben szabtak ki — össze­sen 608 746 forint — bírságot. Együttműködési megállapodás alapján Nagyharsány közigaz­gatási területén az I. fokú építésügyi hatósági jogkört is a város látja el, itt 1986-ban 18 építkezést vizsgáltak meg, s 146 296 forint bírságot szab­tak ki. A megyei építésfelügye­leti csoport — hatósági jogo­sítványa nincs — az elmúlt év­ben a város területén 32 épít­kezést ellenőrzött, és 31 eset­ben kezdeményeztek eljárást az építtetővel, illetve a kivi­telezővel szemben. Mindez bi­zonyítja, hogy gond van az építési fegyelemmel, de az építkező — építőonyaghiány miatt'— sokszor rákényszerül a szabálytalonságra. A me­gyei épitésfelüqyeleti csoport az apróbb hibák esetén is túl­zott sziqorral jár el — hang­súlyozták a beszámolóban. A továbbiakban értékelték a kommunális városüzemeltetési feladatok megoldását és a közterületek tisztántartását. A köztisztasági feladatokra és a parkok gondozására idén 800 ezer forinttal kevesebb pénz áll rendelkezésre. Célszerű len­ne, ha a lakosság is részt venne a lakóépületek előtti közterületek tisztántartásában. A második félévre tervezik, hogy néhánv park gondozását magánvállalkozásba adják. Lakás- és garázs­fenntartás Sásdon ülést tartott tegnap délután a Sásd Nagyközségi Közös Ta­nács végrehajtó bizottsága, melyen egyebek közt a helyi lakás- és garázsfenntartó szö­vetkezet tevékenységét vitatták meg. A testület legutóbb öt esztendővel ezelőtt tárgyalta ezt a kérdést: azóta lényeges változást jelentett, hogy mó­dosították a szövetkezet alap­szabályát, így 1985 óta nem foglalkoznak lakás- és garázs- építéssel. A lakásszövetkezet­hez jelenleg 206 lakás és 132 garázs tartozik. Mint kiderült, a korábban gondot okozott napi karban­tartási problémákat sásdi kis­iparosok segítségével sikerült meaoldaniuk. A szövetkezet köz­reműködik a környezet kultú- ráltabbá tételében, ennek ered­ménye például, hoay tanácsi közreműködéssel, jelentős tár­sadalmi munkával járdát épí­tettek. Kiegyensúlyozott a szövetke­zet pénzügyi helyzete, hisz 1987 végén felújításokra majd kétmillió forint, üzemeltetésre 420 000 forint állt rendelkezé­sükre. A lakóépületek felújítá­si munkálatai azonban nem nevezhetők zökkenőmentesnek, különösen igaz ez a Felszaba­dulás téri házak lapostetőinek rekonstrukciójáro. A felújítás megkezdésének késése közé so­rolható. hogy a szövetkezet közgyűlése nem tudott kellő időben dönteni — részvétlenség miatt -. a jelentős OTP-kölcsön felvételéről. Később született a határozat, ám ekkor kiderült, hogy tervezési problémák is vannak, melyek a korszerűsítés költségeit növelik. Az újabb határozathozatalig „ment az idő", ami azt „eredményezte”, hogy a kivitelezés tavalvi befe­jezése helyett a munkák az idol esztendőre is áthúzódtak. Említést érdemel, hány n ta­nács körzeti műszaki ellc'ási csoportjának beavatkozására is szükség volt: az eavik énü- leten olyan mérvű volt a be­ázás, hogy hatósáqilaq köte­lezték az érintetteket a mun­kák elvégzésére. R. N.

Next

/
Thumbnails
Contents