Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)
1988-02-27 / 57. szám
1988. február 27., szombat Dunántúli napló Berecz Janos beszede a megyei partaktíua-ertekezleten Kedves' Elvtársak! Melyek azok a körülmények, amelyek arra késztettek bennünket,' Hogy alaposabban foglalkozzunk az Ideológiai kérdésekkel, hogy pártvitót is indukáljunk, kérjünk a tézisek fölött? Némely tudományos körök tagadják, hogy szükség lenne, vagy lehetséges lenne valamiféle szocializmusfogalom felrajzolása. A tézisek pártvitájában viszont általános volt az óhaj, hogy legyen ilyen. Szükséges, legalább néhány fő területen megrajzolni, hogy mit gondolunk mi a szocializmus fogalmán ma, nem elszakadva attól, a történelmi tapasztalattól, amit szereztünk, nem elszakadva attól o szocializmus- képtől, fogalomtól, amely részben megvalósulva, részben pedig nem igazolódva mögöttünk van. Politizáló Időszak Most nagyon aktív, politizáló időszakban élünk: ha ösz- szejön kettő, vagy három magyar, akkor mór megoszlik a véleményük a helyzetről, a kibontakozás lehetőségéről. Ilyen helyzetben a politikai polarizáció elkerülhetetlen. A politikai polarizáció megnyilvánul a hangulatban és megnyilvánul a társadalmi mozgásban. A hangulatot • azért kell számon tartani, mert jelentős mértékig befolyásolja a társadalmi polarizációt, s mert az utóbbi időkben öngerjesztő. A hangulatnak vannak olyan elemei, amelyek teljesen érthetőek és vannak olyanok, amelyek megmagyarázhatók, de szükségtelenek lennének. Érthető ma az aggodalom, a felelősök keresése, a tanulságok feltárására való törekvés, elsősorban az okok feltárását számon kérve. Ilyen a bizonytalanságérzet, a félelem a jövőtől, hiszen van mit veszteni a nemzetnek is, és a társadalom legnagyobb részének is. De van egy másik, amely elkeseredettséqet jelent és nagyfokú elégedetlenséget. Ez az elkeseredettség és elégedetlenség az, amely fékezi a kibontakozás keresését és a kibontakozás érdekében mozgósító és mozgósítható erőket. Pedig mindenképpen szükség van olyan nemzeti összefogásra, amely a minimális program alapján, cselekvési egységet hoz létre. A kiúthoz való viszony polarizálja a társadalmat. Megjelent egy olyan egyénektől, vagy szervezkedő közösségekből álló réteg, amely a politikai harc elemeit hozza be a társadalomba. Ez a csapat nem azt kérdezi, hogy ez-e o szocializmus, és jó úton járunk-e a szocializmus építése érdekében, hanem elvetik a szocializmust. Épp ezért közvetlen vitát nem folytatunk velük. Amennyiben törvényeinkkel ütköznek, annyiban mindig törvényeinket alkalmazzuk velük szemben. Van egy másik mozgás, amely felerősödött az utóbbi időben: ez a szocializmus alapján áll, legalábbis nem tagadja azt. Alapvetően őszinteség vezérli őket, főleg a nemzethez való viszonyban. Magatartásuk szélsőségeivel szembe kell szállni, de lehet, sőt szükséaes párbeszédet folytatni velük. Ehhez mindig mea kell keresni azt o minimális lehetőségét, amiben együttműködhetünk. Bizalom és támogatás 1986 ősze óta —, elsősorban alkalmas, megvalósítható, érthető gazdasági programra Az ideológiai munka időszerű kérdései Az MSZMP Politikai Bizottságának az ideológiai munka idószerú kérdéseiről szóló téziseinek alapszervezeti vitáin számos kérdés, vélemény fogalmazódott meg. A megyei pártbizottság 104 ilyen kérdést előzetesen megküldött Berecz Jánosnak — c: előadás ezen kérdésekkel foglalkozott. van szükségünk. 1986. november 20-i program elindulásnak jó volt, s ennek egyenes folytatásaként készült el a gazdasági-társadalmi kibontakozási program. És mivel ez hosszabb távú, a kormány már — helyesen —, csak stabilizációs programot állított össze, és a Parlament azt hagyta jóvá. Ennek a stabilizációs programnak a tömegek szempontjából jelentős hátrányai vannak. Az egyik hátrány az, hogy az emberek minden programtól a látható javulást várják. Itt pedig azt mondjuk, hogy hosszabb időszak, legalább három év kell a javuláshoz. Másrészt várták terheik csökkenését. Az adórendszer pedig a terhek növelését jelenti, mégpedig azért, mert forrásokra van szükségünk a kibontakozáshoz, s a forrásoknál most már csak belső erőkre számíthatunk. Nálunk pedig nincs az embereknek három év türelme, különösen nincs türelme olyan esetben, amikor az első pillanatban, első két-három hónapban már jelentős tapasztalataik vannak a torzulásokról, például a gyermekfogyasztási cikkekkel kapcsolatban, vagy hogy nincsenek nyomtatványok, zavar van a felvilágosító munkában. Végül most itt van a rém, hogy mi lesz áprilisban, ha az árak elszabadulnak, amivel — nyilvánvalóan — erőteljesen kell foglalkoznunk. Ezek csökkentik azt a bizalmat, ami tavaly szeptemberben kialakult a stabilizációs program körül. Márpedig egy programot végrehajtani bizalom és támogatás nélkül nem lehet. A stabilizáció olyan nehezen elkerülhető jelenséget is hozott, mint a munkanélküliség. De a szocializmus nem ismerheti el a munkanélküliséget, nem veheti tudomásul. A szocializmus, mivel a munka társadalma kell, hogy legyen, a teljes foglalkoztatottságból indul ki. Ezt perspektivikusan nem adhatjuk fel. Tehát csak átmeneti, szerkezetváltási munkanélküliségről lehet szó, de ennek a munkanélküliségnek olyannak kell lennie — megjelenésében —, hogy fölkészítsen egy másik munkára. Ha felismertük cs nem hozzuk felszínre gondjainkat, ha nem vállaljuk a megoldását ezeknek a problémáknak konfliktus órán is, akkor csak lefelé halad az ország. A reform főiránya Tapasztalataink orról győztek meg bennünket, hogy ehhez egyrészt az ideológiai fékeket és béklyókat fel kell oldani, másrészt kötelesek vagyunk a párt ideológiai tevékenységében valamiféle egységes mozgást is elérni: ezért készültek a tézisek, pártbizottságok, tudományos műhelyek bevonásával. Idei programunkhoz tartozik a pártértekezlet megtartása. A pórtértekezletnek összegeznie kell az ideológiai és a politikai intézményrendszer téziseinek vitáit is, s programot kell adnia: minden területen ki kell ielölnie a reformnak azt a fő irányát, amit szükséaes vállalni és tudunk is vállalni. És mozgósítania kell a cselekvésre, melvhez szükséges a szervezeti feltételek és a személyi feltételek biztosítása. Az ideológiai tézisek vitája fölszakította a fájdalmakat, feszegette a gondolkodás kötöttségeit. kiélezte a problémákat. És ezt nem tartom hibának. Bár nem tettük kötelezővé az óla pszervezetek szó. mára, mégis nagyon sok alapszervezetben megtárgyalták. Nagyon élénk, aktív volt a vita, mégha nem is annyira az ideológiáról, mint inkább a politikáról tárgyaltak. Megmozdult a párttagság. Ugyanez megismétlődött, már szélesebb körben, a párt vezető szerepe, a politikai intézményrendszer téziseinek vitáikor. A szocializmus építésének hosszú szakaszában élünk. Mi a legfontosabb a mi számunkra? Az, hogy ebben már értünk el olyan értékeket, amelyek megőrzendők, s már saját talaja is van a szocializalábbis az erkölcs jelenlegi közfelfogásában. Ha törvénytelen, akkor a törvényeink alkalmazásában van probléma, ha törvényes, de erkölcstelen, akkor joghézag van, akkor erkölcsi felfogásunk és a jogalkotás és a jogalkalmazás között van a hézag. Tovább kell menni: s azt nézni: milyen legyen a viszonyom hozzá? Három lehetőség van. Az egyik: fölszámoljuk. Hát ezt nem ajánlja senki. musnak. De jó néhány tényezőt lehetne sorolni, ami nem mentes az idegen talajtól. S van egy sajátossága a mi szocialista építésünknek, ez pedig az, hogy tervszerűen, tudatosan kell építeni, s ugyanakkor hatnak az objektív törvényszerűségek. Nehézzé tette az építést, hogy a szubjektív tényezők, sajnos, néhányszor, átmenetileg erősebbnek bizonyultak, mint az objektív követelmények. így voltunk a tervgazdálkodással: a tervtörvényt tartottuk mindenhatónak és nem engedtük a piacot működni. S ezért az elmúlt három-négy tervünk közül egyiket sem teljesítettük. Tehát szükséges, hogy ezeket a tapasztalatokat tudományos alapokon csokorba szedjük, s ez alapján, hogy mit kell tennünk még most a közeljövőben. A másik, de ezzel szorosan összefüggő kérdéskör a tulajdonviszonyoké. Egy axiómával, amit dogmává merevítettünk, szakítani kell. Azzal, hogy a termelőerők és termelési viszonyok összhangja az iparban a tulajdon államosításával a legmagasabb szinten megteremtődött. A termelési viszonyoknak ez leegyszerűsített, csak a tulajdonra vonatkozó felfogása, hiszen az magában foglalja az irányítást is, a tulajdonlást is, az elosztást, a munkavállalás körülményeit is, a beleszólás lehetőségeit. A szocialista tulajdon adott formációi között, a tulajdon működése és hatékonysága a fő kérdés. Ebből a szempontból nálunk a szövetkezeti volt fürqébb. Miért? Mert nem akart azonnal elvonatkoztatott lenni, hanem épített a magánkezdeményezésre, amit több-kevesebb sikerrel és hullámzóan, hangulatunktól és ideológiai meggyőződésünktől, annak érvényesítésétől füqqő- en is, de sikerült megfelelően alkalmazni. A tulajdonformáknál szólni kell a maqóntulaidon helyéről, szerepéről. A magántulajdon jelenléte sokak számára irritáló, mert a közvélekedés szerint egy része vagy törvénytelen úton halmozódott fel, vagy törvényes, de erkölcstelen módon —, légióm gyakorlása lehetséges pluralisztikuson. A gyakorlása. Ezt nevezik szocialista pluralizmusnak — Gorbacsov elvtárs használta ezt a kifejezést először. A hatalom gyakorlásának kulcskérdése, hogy az emberek megérezzék és úgy érezhessék, hogy a hatalom gyakorlásában részt vesznek. A hatalom gyakorlásának ilyen szintű eléréséhez kell az intézményeket fejleszteni és szükséges az állampolgári tudatot és felelősséget tovább erősíteni. Mit jelent ez a gyakorlatban? Lehetővé kell tenni az eddigi intézményekben az alkotó közösségek önkormányzását, másrészt az új mozgásokból, ami beépíthető önkormányzati alapon, azt beépíteni, ami csak párbeszéd-dialógusra alkalmas, azt folytatni, amelyet pedig kiiktatni akarunk, azt meg kell mondani, hogy miért. A párt vezető Még a szocializmus egyéb értékeit figyelembe véve is, azt mondják, hogy nem lehet. És ez helyes. A másik, hogy szorongatom, de ezzel vagy a pazarló felhasználás, vagy a korrupció irányába nyomom. A harmadik lehetőség: a hosznos felhasználás irányába segíteni törvénykezéssel is, légkörrel és intézkedéssel is. Mi a hasznos felhasználás? Két határát tudom. Az egyik, hogy a társadalomnak szüksége legyen rá, és ' igényeket elégítsen ki. A másik, hogy a tulajdonos, még jól járjon. És lehet egy harmadik lehetőség is, hogy a magántulajdont kötöm vállalkozással, társulással, egyéb módon, de kötöm mindig gazdasági ellenőrzéshez, valamilyen vállalathoz, szövetkezethez —, a szocialista tulajdon más formáihoz. A társadalom érdeke ma elsősorban az, hogy a magántulajdon a termelésben jelenjen meg: meg kell nyugtatni, hogy ne gyorsan akarjon meggazdagodni, hanem egy tartalmas, társadalmilag normális, tudomásul vehető, eltűrhető magatartást alakítson ki. A hatalom Itt először mindig azt kérdezik, mondjuk már meg, milyen a jellege a hatalomnak? 'Kérdezzük a tudósokat: az egyik azt mondja, hogy össznépi, a másik azt mondja, hogy hát még nem egészen az. Én a következőt tudom el- fogddni tapasztalatom és tanulmányaim alapján. Ez mór nem proletárdiktatúra, de még nem össznépi, hiszen intézményrendszerünk és társadalmi felkészültségünk nem teszi még össznépivé. De mindenesetre a nemzet szélesebb körének javát szolgálja, mint a munkásosztály. Valójában arról van szó, hogy a birtoklás hol maradjon. Minden demokratizmus-fejlesztés mellett biztosítékokat kell teremteni arra, hogy — ha szükségessé válik -, a munkásosztály közvetlenül is gyakorolhassa hatalmát. Ezek alkotmányoson és egyéb vonatkozásban is bizto- sitandók. Ugyanakkor a hataEgy elvi kérdésre itt kitérnék röviden. Vannak akik azt mondják, hogy csak felülről tud építkezni egy társadalom — legalább is a miénk zömmel felülről építkezett —, mások azt mondják, hogy csak alulról építkező társadalom lehet szocialista. Valójában ennek a kettőnek az összhangját kell megteremteni. Tehát szükséges a népképviseletek továbbfejlesztése, olyan fórumok, vagy lehetőségek teremtése, hogy az embereknek, közösségeknek közvetlen beleszólása is legyen a politikába, közügyekbe. Van még egy kulcskérdés, és ez akármilyen fájdalmas is, meg kell mondani: a pórt vezető szerepét újra kell fogalmaznunk. Ugyanis eddig a forradalom vitelénél, az építkezés első szakaszában ez tulajdonképpen közvetlen kormányzást jelentett. Mi itt nagyon sokat tanultunk. Rá is fizettünk és eredményeket is értünk el. Tovább léptünk 57-ben és 1957. után a hatalom gyakorlásában, mert már nem kirakatok voltok az egyes intézmények, és a társadalmi mozgás is nagyobb lehetőséget kapott (értve a szakszervezeti vétó jogát, a népfrontot a KISZ-t,), de mai szintje ennek az egésznek nem felel meg a követelményeknek, a lehetőségeknek, a tapasztalatoknak. Tehát itt változtatni kell. Az első teendő tehát a párt vezető szerepe korszerűsítésénél, hogy az intézményeknek pontosabban, világosabban fogalmazzuk meg a hatáskörét és azt hagyjuk gyakorolni. Például: közvetlenül a kormányra ne hozzon senki más határozatot, csak a Parlament, vagy a kormány önmagára. Gondoljuk'végig : ha semmi más nem lenne, csak az önkormányzás fejlődése, már okkor sem csinálhatjuk ugyanazt a pártban, mint eddig. Mert olyan nincs, hogy egy közösségben erősödnek az önkormányzati elemek és az abban lévő pártszervezet meg állandóan tőlünk függ. Előírjuk neki a hat taggyűlésre a 8, vagy 10 témát. És ha ellenőrizzük, azt nézzük, hogy megtartotta-e az üléseket, hányszor és hogy tartotta és nem azt, hogy érvényesiti-e a párt politikáját ott, vagy nem. De nemcsak hatalmi eszközökre gondolunk az érvényesítésnél. Ezért lesz ez sokkal nehezebb. Ez annyi politikust kíván, ahány párttag van. Tehát a párt vezető szerepe a párttagokon, tevékenységükön keresztül, a párt szervezetein keresztül, egy aiapszervezeten. a pártbizottságokon keresztül történjék. És ebben az esetben átalakul minden apparátusunk. Meg kell tanulni az apparátusnak kiszolgálni a párt vezető szerveit, a különböző intézményekben dolgozó kommunisták kollektíváit. Ez nem egyik napról a másikra megy végbe — mint váltás, — mert meg is kell tanulni a politizálást. Semmilyen határozott kijelentésünknek — így kell csinálni, mert így döntöttünk __ nem lesz foganatja másképpen. Belülről kell mozgatni az önkormányzati intézményeket, közösségeket és nem külső ráolvasással. S zellemi élet Társadalmunk minden rétege úgy fogalmaz, hogy leértékelődött tevékenysége. Ezt mondja a pedagógus, ezt mondja a mérnök, ezt mondja az újságíró. Újra kell „gombolnunk” önmagunkat. Először is azért, mert magasan fejlett gazdaság nincs fejlett és társadalomra jellemző magas színvonalú kulturáltság nélkül. S ez alatt nemcsak a munkakultúrát értem. A társadalom egészének kulturáltságát kell emelni. Nem tudom elfogadni és mindig hadakozok is ellene, hogy vannak termelő és nemtermelő területek. Aki az iskolát nemtermelő területnek nevezi, annak kívánom, hogv az ezredfordulón az ezekben az iskolákban nevelkedett munkásoktól függjön az életszínvonala és a nyug- düa. A mi társadalmunkban nem lehet a betanított segédmunkás a társadalmi közép. Nálunk a művelt dolgozónak kell lenni a társadalmi középnek. Ebből a szempontból nem lehetünk „proletár" párt. Csak magas szintű műveltségre építő párt lehetünk. Ezért én úgy vélekedem, hogy értékteremtés nemcsak a termelésben, hanem mindenféle szellemi tevékenységben folyik. Az értékteremtés végeredményét kell megnézni. A szellemi élethez hadd tegyem hozzá az érzelmi oldalt. Az nem lehet szocializmus — akármilyen gazdag — ha kiüresedik az ember. A kiüresedés ellen három kulcsszót mondanék: nemzet, szolidaritás és barátság. A nemzethez való tartozás a legfontosabb összekötő kapocs. A szolidaritás, amely becsül más népeket, saját közösséget és azért mindenkit — akár el- esettségében, akár más helyzetében — szolidaritással veszi körül. A szolidaritásnál gondolok én a családi kapcsolatokra és kötöttségekre is, barátság nélkül pedig — én- szerintem — nagyon egyedül élhet egy ember. Aki pedig egyedül él, az olyan értékektől fosztja meg magát, amit ideig-óráig lehet pálinkában, vagy drogban megszerezni, de végül erkölcsi, vagy fizikai hullává teszi az illetőt. Akkor megszűnik ember lenni. Nyíltság Valóban hatalmi eszköz a nyíltság: a sajtó pedig nagy irányt mutató lehet a társadalmilag aktív embereknek. De a sajtó birtokosa csak egy lehet: ez a nép, ez az ország. Ezen a szinten kell tudni mérni a sajtó dolgozóinak, az össztársadalmi érdeket is, s kell tudni mindiq mérnie az össztársadalmi érdekhez is. Ezért a nyilvánosságnak nálunk korlátozatlannak kell lenni. A sajtó munkájának viszont önkorlátozónak és a közösségek által befolyásoltnak. Különösen szükséges a műhelyek vezetőinek a felelőssége. Nyilvánvaló, hogy több kérdés volt a 104-ben, mint amire én válaszoltam. Ha nem is ilyen nagy mértékben, de hasonlók jönnek máshonnan is és ugyanúgy gyötrődünk a válasszal, mint a párttagság egy része ebben a vitában gyötrődött. Ha mást nem tettünk volna, mint hogy megindult a vita, akkor meqér>. De azért többet kaptunk tőle. Köszönöm a figyelmet!
