Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)
1988-02-22 / 52. szám
1988. február 22., hétfő Dunántúli napló 5 Nyíltság és bizalom... Későn délután — rövid másfél órára — Balassa Gyula kedves invitálására fölmentünk a kisharsányi szőlőhegyre, a jó öreg családi pincébe, ahol utoljára vagy tíz esztendeje jártam és ahol jóformán semmi sem változott. Ami igen: a tavalyi jég itt is rettenetesen pusztított, sajnos a szőíő még egy ideig meg is sínyli. Ami nem változott: a korábbi évek terméséből még maradt a hordókban, de hát maga a minőség, a jó minőség — az változatlan. Két — különböző évjáratú Kékfrankos, aztán az illatos Tramini és a gyönyörű Char- donnai . . . hát mit mondjak? „Volt, aki — ahogy kóstolta a boromat — azt kérdezte: mit tettél bele és mennyit? Mit tettem volna? Szőlőt és a bort gondosan kell kezelni, tárolni . . . Enynyi az egész. De hát sok szőlősgazda szinte meg van őrülve, cukroznak, vizeznek, csak minél több legyen . . . aztán a lötty ihatatlan ..." — Idevaló vagy? — Igen, kisharsányi. Itt gyerekeskedtem, itt jártam iskolába és ha a DÉDÁSZ-t leszámítom, ideköt, pontosabban Nagyharsányba a munkám is. Villanyszerelést tanult, aztán szerencsétlenül járt:Vo- kány határában zavarelhárításon dolgozik, fölmegy az oszlopra, a mószóvas szíja elszakad, lezuhan és súlyos hátgerincsérülést szenved. Három hónapig gipszben szenved és három évig acélfűzőt visel, elképzelhető milyen kínlódással végzi munkáját. — Amikor a hatvanas évek első felében a téeszbe kerültem, a szövetkezet nehéz anyagi körülmények között működött. Én például áprilistól év végéig összesen talán kilencezer forintot kaptam kézhez, mint villanyszerelő, bár végül is mindenféle munkát végeztünk, a címfestéstől kezdve traktorjavításig mindent. A traktor annyira új volt számomra, y hogy a motorházra kitett szakkönyvbe kellett időnként belelapoznom, munka közben. • Balassa Gyulát 1 éves pártiskolára küldik Pécsre, jelesen el is végzi és amikor egy év után visszament a műhelybe, összesúgtak a háta mögött: „A Gyuszi biztosan megbukott, azért dolgozik az üzemben . .." Aztán megválasztják párttitkárnak és ezt a tisztséget gyakorolja hosszú-hosszú évekig, míg végül 1985-ben tanácselnökként kerül át a közeli Nagyharsányba. A két tagközség: Kisharsány és Nagytótfalu. A három település lakóinak lélekszámú: 2780 fő. — Milyen különbséget látsz a párttitkári és a tanácselnöki munkásságod között? — Ami a célokat illeti — nem akarok nagy szavakat használni —, de azonos. A gyakorlat persze eltérő. Különösen most, hogy a tanácsi munka nyíltabbá vált. És gyorsabban realizálódik, konkrétabb. Nagyharsányban például a hajdani törpevízmű már elavult. Nem nőtt a létszám, viszont a családi házak komfortfokozata megnőtt, nagyobb a vízigény, víz viszont szinte nincs is. Nyáron lajtkocsival szállítottuk az ivóvizet. Az idei nyáron viszont már megoldódik lassan a vízgondunk. A nagytótfalusiaknak két év múlva meg kell építenünk a majdnem egy kilométernyi bekötőutat. Kishar-. sányban is új út kell a temetőig és egy ravatalozót kell építeni a csatlakozó helyiségekkel együtt. Nagyharsányban még négy tanterem kell, mert végül is több mint háromszáz gyerek jár iskolába és szűk a hely. Szóval van gondunk elég, de az elképzeléseket azért minkenképpen valóraváltjuk. — Ebben a pénztelen világban? — Nem kaptunk volna támogatást, ha a községek népe nem nyitja ki az erszényét. A területfejlesztési hozzájárulásra gondolok. Az elöljáróságok — a lakók képviseletében — szigorúan számontartják, mire és menynyit fordítunk a befolyt ösz- szegből. Csak hallanád, milyen vita van egy-eay falugyűlésen! Ha van nyíltság, van bizalom is. Kell ennél több? Rab Ferenc Országos vitát indít a KISZ KB Az ifjúsági szervezel- a lakás- gazdálkodás javításáért fi uadallattartas nem ioo-park A pécsi állatkert egy részlete Magyar állatkertek 2000-ben 1430 állat-faj 12985 példánya Víziló, elefánt- nem — orángut-án, gorilla igen A pályakezdő fiatalok, a nagycsaládosok, és az alacsony jövedelműek egyre nagyobb arányban kényszerülnek arra, hogy emberfeletti erőfeszítéseket tegyenek lakásigényeik kielégítésére. A „Jövőnk a tét" akció keretében a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség vállalta, hogy kezdeményezi a lakás- gazdálkodás átfogó reformját és részletes javaslatot dolgoz ki a továbbfejlesztésre. Az ifjúsági szövetség álláspontja, hogy a társadalom széles rétegeinek súlyosbodó lakásgondjai csak a mai termelési, irányítási, finanszírozási és támogatási rendszer gyökeres átalakítása következtében enyhülhetnek. Hosszú távon működőképes, tartós eredményt hozó megoldásra csak a lakásgazdálkodás átfogó továbbfejlesztése esetén lehet számítani. A KISZ tevékenyen kíván részt venni a lakásgazdálkodás hosszútávú korszerűsítési elképzeléseinek kimunkálásában — ezért vitaanyagot állított össze, és hozott nyilvánosságra gz ifjúsági szövetség lakás- politikai elképzeléseiről. Közös gondolkodásra és vitára hívnak minden fiatalt és kérik, hogy véleményüket juttassák el a városi és a megyei KISZ-bizottság okra. Hogy mik az elképzelések? A legfontosabbak: a javasolt támogatóspolitika szerint a lakásbérlők és a személyi tulajdonban lakók számára azonos elven kapnának támogatást; ez pedig a család mindenkori jövedelméhez igazodna. Az állcmi támogatásnál figyelembe kellene venni az együttlakók és gyermekek számát, a család jövedelmi helyzetét. Fiatal házasok esetén a támogatás meghatározásánál két gyermek megelőlegezését számolhatnák. A jobb lakáskínálat érdekében az üres és a nem lakás céljára használt lakás után büntetőadót kellene fizetni. Az állami bérlakások szociális jellege megszűnne — bárki bérelhetne lakást, de támogatást csak a rászorulók kaphatnának. A személyi tulajdonú lakásépítés- és vásárlás pénzügyi feltételeinek megállapítására új finanszírozási rendszer kellene, mely megtakarításra ösztönöz, ugyanakkor biztosítja a hitelkamatok egységesítését és az állampolgárok hitelképességét. A lakásgazdálkodási rendszer megújítása azonban elképzelhetetlen a kínálati oldal gyökeres reformja nélkül. Korszerűbb, olcsóbb és a vásárlók igényeinek sokkal megfelelőbb lakásokat kellene építeni: mindehhez a termelés műszaki, technológiai, szervezeti, szabályozási és irányítási feltételeinek korszerűsítésével lehetne számítani a valódi piaci viszonyok, a vállalkozási verseny kialakulására. Jelentős mértékben bővíteni kellene a sajáterős építkezéseknek nyújtott műszaki, kereskedelmi és pénzügyi szolgáltatásokat. Előtérbe kellene állítani az anyag- és energiatakarékos, változtatható lakóterületű, olcsóbb építési módok elterjesztését. Az építő- és karbantartó kisvállalkozások alapítását ösztönözni kellene. Az ifjúsági szövetség javaslatait a fiatalokkal kívánja megvitatni. A viták időpontjáról tájékoztatják a KlSZ-al.ap- szervezetek g tagságot. Tengeri akvárium egy felhőkarcoló 15. emeletén, üveg- alagút a nézőknek egy másik tengeri akváriumban, m'ű liánok a majmoknak, árokrendszer vasrács helyett az elefántok, orrszarvuk karámjánál - s még megannyi érdekesség, cmelyeket hetek óta láthatunk szombatonként tévében sugárzott „Állatkertek 2000- ben" sorozatban. Vadállatok tartásának megannyi, a természeteshez közelítő és emiatt hatalmas összegekre rúgó megoldása a világ nevezetes zoo-parkjaiból. Ugyanakkor nálunk mind gyakrabban jelennek meg olyan hírek a tömegkommunikáció különböző eszközeiben, hogy „magánál- latkert” alakult valahol egykét oroszlánnal, tigrissel, medvével, vagy más egzotikus állattal, szűk, kopár ketrecekben. Hiszen például írtunk mór a vékényi oroszlánokról, kígyókat tartó pécsi fiatalemberről, nemrégiben a tévé egy Debrecen környéki házaspárt mutatott be tigriseikkel, medvéikkel együtt, Pesten, a Párizsi-udvarban egy nagyobb szabású akvárium-terrárium működik, Dunaújvárosban a „Lóri" madárkert. Ezeket a „kisvállalkozásokat" lehetne felsorolni a „magyar állatkertek 2000-ben" címszó alá, ez lenne a jövő útja?- Az utóbbi kettő megüti az állatkert mércéjét, sőt a „Lóri” madárkert tagja is a szövetségünknek, a többi azonban csak vadállat-tartásnak minősül - mondja dr. Fülöp István, a Magyar Állatkertek Szövetségének elnöke, a Mecseki Kultúrpark igazgatója. — Bizonyos, hogy nem az ilyen állattartás révén fejlődhet nálunk az állatkerti kultúra, ami egyébként elmarad. az európai színvonaltól. A magyar állatkertek látogatói még nem tekintik annak a zoót, ami: élő kiállítási tárgyakat magában foglaló múzeumnak. A rácsok nálunk legalább annyira az állatokat védik, mint a látogatókat az állatoktól. Nem is csoda: 1959-ig csak egyetlen, a budapesti állatkert létezett Magyarországon. Azóta már van Veszprémben, Debrecenben, Pécsett, Győrben, Nyíregyházán, Jászberényben, Kecskeméten, Miskolcon, Budakeszin vadasparkként, nemrég részlegesen megnyitotta a kapuját a legújabb, a szegedi is, s Kaposváron most folyik az állatkert létesítésének előkészitése. Csak viszonyításként: az NDK-nak 200-nól is több olyan méretű állatkertje van, mint például a pécsi. Számadatokat sorol: o magyar állatkertekben tavaly a mintegy 3,3 millió látogató 1430 állatfaj 12 985 példányát láthatta. A bevételek legfeljebb 50 százalékban fedezték a költségeket. — Milyenek lesznek a magyar állatkertek 2000-ben? — Talán eljutunk odáig, hogy minden megyeszékhelyen lesz állatkert. Ebben komoly szerepet játszhatnának ilyen célra alakult egyesületek, a vállalatok összefogása. Az állatkertek területének bővítésében is lépnünk kell: vannak erre tervek Pécsett is, Debrecenben is, Győrben is, Kecskeméten is. A nagyobb terület a rácsok helyett az árkos kifutók kialakítását is lehetővé tenné. Fontos irány, hogy ólatkertjeink specializálódjanak. Majom és oroszlán nélkül persze nincs állatkert, de minden kertben arra kell koncentrálni, amelyik állat tenyésztésével a legjobb eredményeket érhetik el. Főképpen az újabb állatkertekhek a kiveszőben lévő ősi magyar domesztikált állatok fennmaradását kell szolgálniuk, s idővel génbankok is lehetnek belőlük. Újabb állatfajok bemutatása nem elsősorban a beszerzési lehetőségeken múlikl hanem a tartási feltételeken. Például a mostani • pécsi állatkertben nem lehet megteremteni az elefánt vagy a víziló tartásának feltételeit. Ahhoz komoly biztonsági berendezések kellenének, fűtés, terület, a víziló esetében termálvíz. A törpevíziló már elképzelhető, mint ahogy az is, hogy orangutánnal, gorillával tegyük teljessé az emberszabású majmok bemutatását parkunkban. D. I. Pécsi autóvásár Ezek az árak! Az idei esztendő két- ) ségkivül legnagyobb au- ' tóvására volt a tegnapi | pécsi. S e megállapítás ) igaz a keresletre és kíná- j latra egyaránt: rengeteg . új és régebbi, kopottas és fényesre suvickolt kocsit tettek a placcra, s ezúttal érdeklődőkből, vásárlókból sem volt hiány. Úgy tűnik, hogy az autópiac felébredt téli ólmából - nyilván sokan bíznak abban, hogy nemigen lesznek már havas napok —, az ébredés azonban tartogatott meglepetéseket. Igen, az árakra gondolok! Azokra a minden realitást nélkülöző árakra, amiket pironkodás nélkül mondtak, írtak ki a szélvédőre a tulajdonosok. Mert kérem szépen, . egy kétéves 1500-as Ladáért adnának önök 270 000 forintot? Vagy egy háromhónapos 1300-asért 300 000-et? S a kérdésre, hogy miért kérnek ekkora összeget, a válasz így hangzott: „Uram, szabadáras az autó vagy nem, annyit kérek, amennyit akarok, az Autó-Motorban ilyet múltkor 320-ért hirdettek. Akinek kell, eny- nyiért is megveszi! Nem?" Lehet, hogy ennek az eladónak van igaza. Hisz kérni azt lehet. Ha nem is ekkora pénzekért, de sok személy- j gépkocsi cserélt gazdát. ■ Egy Skoda 120-asért — 3,5 éves — 132 000 forintot adott a vevő, Trabant . 51 000-ért, Dacia 98 000 forintért kelt el. Néhány jellemző kínálati ár: UP-s Trabant 22 000, ZP-s Lada 58 000, KC-s 1500-as Lada 187 000, KJ-s Zastava 135 000. Jó néhány nyugati, távol-keleti autót is kínáltak, félmillió alatt egyik sem volt. A. N. Műholdas televíziózás. Komlón Komló, szí Ivó sí városrészében a jelenleg öt programmal működő nagyközösségi antennarendszer szakértők szerint lehetőséget biztosít, hogy .a műholdas tévéadásokat is vehessék. Az elképzelések szerint az égi televíziózás mintegy 1—1,2 millió forintba kerülne. Tervek szerint 2100 lakásba jutna el a- műholdas adás, amiért 500 forint egyszeri hozzájárulást kellene a lakóknak fizetniük. A programvételi lehetőség megteremtése után az eddig fizetett havi díjnál 20—30 forinttal kérnének többet. Az antenna használati díj azonban így sem lenne több 40—50 forintnál. A sokféle lehetőség közül pillanatnyilag az a megoldás látszik legcélszerűbbnek, hogy a meglévő öt programot meghagyva, egy angol és egy francia nyelvű műholdas adást vegyenek át. Az osztrák televízió műsora a gyenge vételi lehetőségek ellenére is megmarad.
