Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)
1988-02-21 / 51. szám
A tánc ördöge Debbie Allen, a párizsi tévé „A tánc ördöge” című új Tévésorozatának főszereplője. A képünkön látható művésznő életelve: ,,A tánc az igazság, az élet és az ifjúság!” Rock-Carmen A bécsi Kammeroperban színpadra állítják Bizet: Carmen című operájának rockzenére átdolgozott változatát. Amíg a szerzői jogi tárgyalások tartanak, az alkotók névét nem hozzák nyilvánosságra. Régészeti szenzáció Kína Jiangjin tartományában egy árokban olyan 560 éves holttestet találtak, amelyen a tökéletes balzsamozás következtében még az izmok is megmaradtak. A régészek hosszú ideje kutatják a Ming dinasztia korának balzsamozá- si eljárását. Luxor Párizsban Fawzi Mitwali egyiptomi rendező, aki oz azóta híressé vált luxori szabadtéri Aida előadást színpadra állította, ezt a rendezését az 1989-es ver- sailles-i operafesztiválon is alkalmazza. Koncert- a pápának II. János Pál pápa szombaton a Vatikánvárosban fogadta a szovjet hadsereg Olaszországban vendégszereplő énekkarát. A kórus a találkozón rövid koncertet adott a pápának: Schubert Ave Máriáját és a Kálinkét adták elő. A katolikus egyházfő a szemtanúk szerint meghatódva, oroszul köszönte meg a koncertet. r KER kiállításon a Barbakán muzsikált Egy fiatál együttes tárvei Mecsek Fúvósötös néven egy pécsi együttes már ismertté vált itthon és külföldön: most újabb kvintett nevét kell megtanulnunk: Barbakán Fúvósötös. Tagjai a Pécsi Szimfonikus Zenekarban játszanak, illetve közülük egy - Pintér József — a pécsi Nevelési Központ művészeti iskolájában tanít. Az ötletadók, alapítók: a Herpay Agnes-Németh Tamás házaspár.- Már az akadémián is szerettünk kamarázni — mondja Herpay Ágnes. — De ott nehéz állandó csapatot összehozni, hiszen mindig változnak az évfolyamok. Igazán a pécsi zenekarban nyílt erre lehetőségünk, miután megismerkedtünk a hellyel és a kollégákkal. A negyedik évadot töltjük Pécsett, a szimfonikus zenekarban. Ügy választottuk ki egymást, hogy hasonló érdeklődésű, szakmailag hasonló szinten állók kerüljünk össze, s az évjáratban is együvé tartozunk: a legfiatalabb 25, a legidősebb 35 éves. — A klasszikus zeneirodalom sok jó, fúvösötösnek való művet tartalmaz - teszi hozzá Bizse Ágnes. - Még több az átiratok száma, és a modern zeneszerzők is jókat Írnak nekünk. — A muzsikálás öröme, az egymással való barátkozás, a repertoár bővítése is a célunk - mondja Pintér József , a kamaramuzsikálás nagy figyelmet, odaadást, pontosságot kíván, ez hasznunkra van a nagy együttesben is. Másfél évvel ezelőtt így állt fel a fúvósötös: Bizse Ágnes fuvola, Pintér József oboa, Légrádi István klarinét, Herpay Ágnes fagott és Németh Tamás kürt. Azóta hetenkint próbálnak hol Herpayék, hol pedig Bizse Ágnes lakásán. Ez utóbbi helyről éppen a Barbakán- ra látni — innen a névválasztás. És a Barbakánnak van egy olyan előnye is, hogy jellegzetesen pécsi, s hogy minden nyelven köny- nven kimondható. (Légrádi István és Németh Tamás most éppen nyugat-európai turnén vannak a szimfonikus zenekarral.) A Barbakán Fúvósötös már vendégszerepeit külföldön - a hollandiai Bocholtzban jártak de többnyire itthon léptek fel: kiállításokon, koncerteken, iskolákban. Szívesen fogadnak minden meghívást. És persze, szívesen fogadnának valami támogató, patronáló szervet is. Hiszen — a részletes könyvelés szerint — a fellépésekért kapott tiszteletdíj eddig nemigen fedezte az utazás, levelezés, a propaganda költségeit. De remélik: előbb vagy utóbb pozitív lesz az egyenleg - s nemcsak zeneileg. G. T. Paratlan uasuttörteneti gyűjtemény Pakson Indóház a 6-os út mentén A századelőn nyomtatott hirdetményeket böngészem, az egyikből megtudom, a cs. kir. szab. déli vaspálya-társaság különvonatokat indít a Balatonra. A menettérti jegy ára Balaton-Szent-Györgyre első osztályon 17,30 korona, harmad osztályon 7,20 korona. Két 4—10 éves gyermek egy jeggyel utazhat. Egy másik hirdetmény tudtul adja, Budapestről 12.30-kor indul hajó Apatinba, többszöri kikötés után este 11-re ér Mohácsra, s éjjel 1 óra 20-kor a végállomásra .. . A paksi vasúttörténeti múzeumban vagyunk, kalauzunk Tóth Tibor. A 6-os úton járva érdemes megállni a Paksi állomásnál, a szakemberek szerint itt található talán egész Közép-Európa leggazdagabb vasúttörténeti gyűjteménye. Már maga a régi állomásépület is múzeumi tárgy! Lassan 100 éve, hogy 1986. október 1-jén átadták a for- aalomnak a Pusztaszabolcs— Dunapentele közötti vasútvonalat. s három hónap múlva, 1896 karácsonyán már Pakson jártak a vonatok. Micsoda gyorsaság I A hajdani indóházba belépve először a jegypénztárat találiuk, a forgalmi irodában pötyöghetünk az elmaradhatatlan morze-távirógépen, mellette o korhűen berendezett állomásfőnöki szoba. És persze megvan a resti, sőt ma is üzemel télen, nyáron. Az emeleten pillantást vethetünk a budapesti Közlekedési MúRádió mellett... A rádió svédországi tudósítója ravasz kis kérdéssel indította rövidke riportját,' „Mit gondolnak kedves hallgatóim, a svédek mivel töltik a február tizennegyediki vasárnap délutánukat?" Vogyis a szokásos ténykedés után, az ebéd, mosogatás utáni üres órákat? Pihennek, vagy tévét néznek? Mint mondjuk nálunk? Hát nem henyélnek, összeül a család és számolják az átlagos jövedelmüket, nagy gonddal és pontossággal, mert a rendelet szerint hétfőn, február 15-én éjfélig a jövedelembevallást el kell készíteniük és borítékba tér ve be kell dobniuk valahol, valamilyen hivatalos szerv gyűjtőládájába és eme őszinte „vallomás” alapján vetik ki számukra „az” adót. Ugye. Megtehették volna korábban is, de a svédek pontosak, precízek: az utolsó napot megvárják és az utolsó — esti — órákban inkább sorba állanak a láda előtt, de élnek az adóhivatal adta jogukkal. Este tíz után van a legnagyobb forgalom a megadott helyeken. Ha netán rosszul számolnak, az év végén úgyis kiderül és akkor vagy fizetnek még, vagy — és ezt mondja a riporter — ........visszakapják karácsonyra azt az összeget, amellyel elsokalltak . . ." Ha ezt a sztorit évekkel ezelőtt hallom, csak elnézően mosolyogtam volna: ugyan! Egy egész ország számol?! És mit tesz-isten-meg-az adóhi- vatái, Utolértük a svédeket. Nálunk is számol az egész ország, nálunk is majd év végén érnek meglepetések bennünket, mert hogy mást ne mondjak, nekem már a februári jövedelmemből pontosan 120 forinttal többet z eumból származó gyűjteményre, kortörténeti dokumentumokra, fényképekre, mozdony-matuzsálemek modelljeire, a vasúti szolgálat tárgyi emlékeire és kellékeire. A tablók és fényképek időrendi sorrendben mutatják be a magyarországi és más orszá- gokbeli vasútépítés kezdeteit, a Magyar Államvasutak kialakulását. Rengeteg a látnivaló a szabad téren is. Az egyik oldalon a pályafenntartási alkalmatosságok kaptak helyet: a sínautóbusz, az ágyazatve- rő-gép, a mellékvonali bak- terház sorompóval, egy vasúti személykocsi belsejében pedig a pályaépítés és karbantartás eszközei sorakoznak. A másik oldalon vethetünk pillantást a mozdonyparkra, sajnos mindössze négy gőzösből áll, közülük a legöregebb 1883-ból való. Egyedül a paksi két mozdonyállásos fűtőház maradt fenn az utókor számára, a többit már oz országban lebontották. Van mozdonyfordí- tó-korongja is, kézzel működtették. A vágányon szemügyre vehetjük a hómarót és a vasúti gőzdarut, nem messze tőle a poggyászkocsi és egy Ganz-gyártmányú mellékvonali motorkocsi áll. Különleges az a hóeltakarító járgány, melynek orrába egy MÍG repülőgép hajtóművét szerelték. Sajnos nem vált be, túl gyorsan olvasztotta meg a havat, s a víz nem párolgott el, ráfagyott a pályára. Íme, egy kis technikatörténet, mely — kikapcsolódásként — a régmúltba visz vissza bennünket. Érdemes betérni és elidőzni egy kicsit Paks régi vasútállomásán és vaspályáján, a múzeum délelőtt 10-től délután 6 óráig nyitva tart. Uqyanakkor érdemes lenne figyelemfelkeltő táblákat is kitenni a 6-os út mentén: itt nem mindennapi látványban lehet részük az autóval arra járóknak. Miklósvári Zoltán Várom a karácsonyt... fogtak le adó gyanánt, mint amennyit szerintem kellett volna, de biztosan tekintek a jövőbe: az Adószerv korrigálja tévedését és karácsonyra visszakapom a dohányt. Ezért a magam részéről már nagy' érdeklődéssel várom a karácsonyt. Nyilván nem lesz szűkmarkú a magyar Adószerv. Tapasztalhatjuk, hogy hazánkban a vállalkozási kedv hihetetlen méreteket öltött manapság. Igaz, nálunk évtizedekig a „vállalkozás” és a „spekuláció" közé egyenlőségjelet húzott a hivatalos álláspont: aki vállalkozott, aki befektetett, aki nyavalyás kis „tőkéjével" spekulált, az az ellenség szekerét tolta, az munka nélkül akart megélni, a vérszípó randa dögje. Most viszont próbáljon csak valaki megélni munka nélkül, a könnyen áttekinthető, - mindenki számára világos - adótörvényünk égisze alatt! Viszont ha van sok pénze, vállalkozhat: befekteti a köz és saját maga javára. A rádió egyik nagyszerű riportere próbára is tette az ötletgazdag vállalkozók türelmét. Leadott egy újsághirdetést, miszerint saját 1 millió forintját befektetné és ehhez társat keres. „Figyeljen ide! — mondta neki a Társ első találkozásuk alkalmával — Ha 2 forintot dupláz meg, abból csak 4 forint lesz, de 1 millióból 2 milliót csinálni, az már komoly üzlet!" A riporter izgatottan sürgette: „Értem, tehát jöhet az ötlet, ön mennyi összeggel száll be?" A társ fölényesen mosolygott: „Nekem csak ötletem van, de ne féljen, nincs benne semmi mák! Én szerzek egy elhagyott istállót vidéken. A maga pénzén vásárolunk, vagy hizlalásra átveszünk néhány szarvasmarha-növendéket valamelyik téesztől. Fölneveljük őket — a maga pénzén veszünk nekik szénát meg egyebeket. . . aztán eladjuk, vagy vissza a téesznek, a megállapodott áron. Harmadik évben már megvan a plusz 1 millió és ezt folytatjuk és így növekszik a tőke. Azon osztozkodunk és újra befektetünk...! Na mit szól! Ezt magozza ki pajtikám!" Tehát így megy a szarvasmarha-tenyésztés egy pesti presszó asztalánál, pesti „vállalkozóval”. Én is tudtam egy pesti vállalkozó esetéről, éppen Baranyában. Egy elhagyott kisfaluban marhákat tenyésztett egy pesti fiú. Még lova is volt. Aztán elfogyott a mezőgazdasági kölcsön, meg a széna, meg a zab. Az állatok éhen haltak az istállóban, a falu népének legnagyobb megdöbbenésére. No persze... a pesti fiú — mondhatjuk - spekuláns volt a javából. juio-AxJubileumra készülve Dombóvári öregdiákok Százhúszezer koronát, majd háromszázezer pengőt áldozott Dombóvár népe arra hogy főgimnáziuma legyen. A főhatóságok hosszas gyözködése után 1913-ban kezdődött meg az oktatás az állami elemi iskolától kölcsönvett épületben, 1929-től pedig a vadonatúj, kétemeletes palotában. Ma is csodálattal kell adóznunk azoknak az építőmestereknek, akik nem egészen egy esztendő alatt „kulcsra készen" átadták a Kir. kath. Esterházy Miklós nádor Főgimnázium épületét, amely ma Gőgös Ignác nevét viseli. Első tanulói között találjuk Illyés (akkor még Illés) Gyulát. Azóta számos híresség koptat- tatta padjait. Csupán néhány név a sok közül, természetesen értékelést nem tükröző sorrendben: Sarkantyú Simon festő, Majoros János keramikus, Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes, Pataki Ferenc fejszámoló (aki állítólag sűrűn megbukott matekból), Bu- zánszky Jenő, az aranycsapat hátvédje. Az iskola öregdiákjai öt évvel ezelőtt határozták el, hogy szorosabbra fűzik kapcsolatukat az alma materrel. Egyesületet alapítottak, amely most legfontosabb feladatának az idén esedékes 75. jubileumi évforduló megünneplését tartja. Május 21-étől egy héten át egész Dombóvár a gimnázium ünneplésével foglalatoskodik majd. A zárórendezvény május 29-én lesz, diáktalálkozóval, műsoros délutánnal, a sport- versenyek döntőivel. Erre az alkalomra kibontják és restaurálják az elmúlt évtizedekben festék alatt rejtőzködő folyosói szekkókat, Marczel György művésztanár, illetve az egykori diák, Sarkantyú Simon alkotását. H. J. A skótok és a szerelem Tom összeszedi a bátorságát, és megkéri McNepptől a leánya kezét. — Hogy áll On anyagilag? — érdeklődik McNepp, mint gondos otyához illik. — Ha velem váratlanul történne valami — válaszolja sietve Tom —, az On leánya 500 fontot kap az életbiztosításom alapján ... — Nagyon jó! De mi lesz — firtatja tovább McNepp —, ha Önnel nem történik semmi?! Dr. Mándoki László fordítása-J 4 vasárnapi
