Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-21 / 51. szám

Belépés csak különleges engedéllyel egy este a színházi oltozober Vannak még rajongók Torta a művésznőknek Vari Éva Ezt a különleges engedélyt három helyről kellett kérnünk: a Pécsi Nemzeti Színház igazgatóságától és a két művésznőtől: Vári Évától meg Lang Györgyitől — az öltözőbe kéretőztünk be jegyzetfüzettel és fényképe­zőgéppel. A színházi öltözőkről le­gendák szólnak: a regények­ben, filmekben ide kopognak be a rajongók hatolmas vi­rágcsokorral, és ide rohan­nak az impresszáriók fősze­repet ígérni. És itt van min­den titkok tudója, a rande­vúk szervezője, a színésznő bizalmasa, az öltöztetőnő. De manapság az öltöző már nem ennyire romanti­kus hely. Nem mintha ez a nagyságától függne, de pél­dául ez a hat-hét négyzet- méter, amely a két művész­nőnek, két tükörnek és öl­tözőasztalnak, fogasnak, széknek ad helyet, elég ri­deg és racionális: nem olyan színes, amilyennek el­képzeljük. Az élet itt az előadás előtt egy órával kezdődik, amikor az öltöztetőnő elő­készíti a jelmezeket. Az első felvonásban szereplő színé­szeknek fél órával a kezdés előtt jelen kell lenniök, de Vári Éva 6 óra 29-kor már a fodrász Karpiesz Ágnes — székében ül. Aztán a tükör előtt krémet vesz a kezé­be. — Gróf Clerambardné sze­repe nem kíván különleges sminket: ilyenkor nincs kü­lön sminkmester — mondja Vári Éva. — Az ember esz­tendők alatt megtanulja a saját arcát: mi annyit né­zünk magunkkal szembe. Megtanuljuk az alapvető fogásokat: akinek hosszú az orra, sötét festéket tesz rá, ahol sok a ránc, oda fehér kerül. Ahhoz, hogy virágot kapjunk, megfelelő szerep kell: többnyire a zenés sze­repek azok, amelyek felpisz­kálják a nézők lelkesedését. Amikor az Edith Piafot ját­szottam, sok virágot kap­tam. Közben elkészül a smink: az asztalon csupa márkás J<rém, ha drága is (a szí­nész maga veszi) muszáj, mert az olcsó szer hamar tö''reteszi a bőrt. Hét órakor harmadik fi­gyelmeztetést mond az ügye­lő: Clerambardné lecsúszott harisnyaszárral elindul az öltözőből. Hét óra, indul a zene, aztán kigyúl a fény a színpadon. Vári Éva csak a felvonás végén jön fel. Fél nyolckor az öltöztetőt, 6ö- dö Csillát lehívják a színfa­lak mögé: Clerambardné ott cserél ruhát. Lang Györgyi ma néhány percet késett: az előző este a Gőzben-t játszották Pes­ten, éjiéi értek haza, dél­után 3-ig a Háztűznézőt próbálták. Fáradt, de van ideje még, mert a felvonás második felében lép szín­padra. Műanyag táskájából kirakja a hajzselét. Ebben a táskában sok minden talál­ható: hórom szövegkönyv (egy monodróma, a Háztűz- néző és egy Marsha Nor- man-darcb), egy útlevél (mert tavaly' óta Falusi Ma­rianna! rendszeresen fellép Bécsben), notesz, papír, csekk, pénz és tiszta fehér­nemű. Lang Györgyi egy ügyvéd egyik lányát alakít­ja: a smink ehhez csak egy­szerű fehér festék. — Most forduljanak el, de ne a tükör felé —, mond­ja, míg ruhát vált, és nevet­ve hozzáteszi: — Igaz, a Gőzben óta nincs mit titkol­nom (ott ugyanis meztelenre vetkőzött), de itt mégiscsak más: ez nem színpad, ez öl­töző. Tíz előtt nem sokkal vége az előadásnak. A színészek lemossák oz arcukról a fes­téket, az öltöztetőnők visz- szahordiák a kosztümöket a ruhatárba, Vári Éva és Lang Györgyi a Cigánykerék és a Vértestvérek három­négy évvel ezelőtti nagy si­kerét idézi fel. A rajongók azóta sem mentek ki a di­vatból. Pesten ismernek egy 16 éves cukrász fiút, aki a pécsiek minden produkcióját megnézi. Pécsre is eljön qyakran, legutóbb egy tortát hozott, rá volt írva cukor­mázzal: Gőzben. G. T. ■ Lakodalom- három részletben fizetve korszerűsítés Kaposváron Zavarmentes lesz a külföldi adások vétele Korszerűsítik a kapos­vári, felügyelet nélküli te­levízió átjátszóállomást. Ez az adó biztosítja a város tévé 1-es és 2-es műsorának továbbítását az OIRT 7-es, illetve 30-as csatornán. Az elmúlt évek­ben sokat panaszkodtak a kaposváriak, hogy rossz minőségű több külföldi adás vétele, amiatt dön­tött úgy a város tanácsa s ehhez jelentős anyagi támogatást is adott —, hogy kicseréltetik a tele­vízió 1-es programjának adóját. A munkát — a korszerű­sítés 1,5 millió forintba ke­rült — a Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazga­tóság pécsi vezetéknélküli távközlési felügyelősége végezte, a 150 wattos adó­rendszert — a korábbi 80 watt teljesítményű volt — a Videótechnikai Vállalat szállította. A nagyobb tel­jesítmény mellett előnye az adónak, hogy az 1-es mű­sornak jobb lesz a minő­sége, mivel a rendszert korszerű félvezetőkkel sze­relték, minimális a meghi­básodási lehetőség, s nem utolsósorban zavarmen­tessé válik a külföldi adá­sok vétele. Az új adó próbasugár­zása február 18-án meg­kezdődött, ezt követően a város különböző részein térerőmérést végeznek, s ha ezek jó eredményt hoznak, csak akkor törté­nik a hivatalos üzembe helyezés. Az új adó az eddigi OIRT 7-es csator­na helyett a 40-es csator­nán sugároz; ez azt je­lenti, hogy a lakossági antennákat, antennarend­szereket szükséges átállí­tani, s a készülékeken ki kell keresni a megfelelő csatornát. Éppen ezért a felügyelőség — az adó üzembe helyezését köve­tően — egyhónapos tü­relmi időt ad, ami azt jelenti, ezen időszak alatt a 7-es és a 40-es csator­nán is továbbítanak mű­sort. Azt is érdemes meg­jegyezni, hogy ha vala­kinek széles sávú UHF an­tennája van, s ez az át­játszó felé néz, akkor nem kell új antennát felsze­relni, mert mindkét hazai műsor vételére alkalmas. R. N. Pulykamell szőlővel a Napsugár Szállóban Jövőre lesz húsz esztendői a megye egyik legszebb ven­déglátós egysége Harkány­ban, a Napsugár Szálló és étterem. Keszthelyi Gábor üz­letvezető elégedetten nyugtáz­za a januári—februári - ko­rábbi évekhez viszonyítva el­térő — növekvő forgalmat. Pe­dig a hazai vendéglátóipar az utóbbi nyolc-tíz hónapban mintegy 6 százalékos forga­lomcsökkenést tapasztalt, de Harkányra ez úgy látszik nem vonatkozik. A Napsugár­ban az ételek ára nem sokat változott, nyilván ez is c forgalom előnyére szolgált. — De biztosan jó hatás­sal volt szállónk látogatottsá­gára az is, hogy enyhe volt a tél és még többen keres­ték fel a fürdőhelyet mint más években. Nagyon sok külföldi vendégünk volt ed­dig, pedig még az év elején tartunk... A konyhafőnök Hirdi Béla mondja, hogy igyekeztek spe­ciális ételeket is felszolgálni a’ külföldi vendégek igényei­nek megfelelően. — Elég gyakran felkerült az étlapra például a rántott bé­— Mind a négyünknek na­gyon megtetszett ez az egész, a kommandósok magatartása, az öltözékük, valamint az élet­vitelük. Szerveztünk egy cso­portot, ami abból állt, hogy különböző gyakorlatokat vé­geztünk: sárban, iszapban kúsztunk, futkároztunk, fára másztunk, akadályokat építet­tünk, magasból leugráltunk... — mondta az egyik fiú. — Mindezeket miért? — Tulajdonképpen az volt a célunk, hogy saját stílust alakítsunk ki, eddzük ma­gunkat. A történet másfél—két év­vel ezelőtt kezdődött. Néhány fiatal rendszeresen csodálta különböző videofilmeken a kommandó csapatok „dicső" tetteit. Számukra annyira von­zóvá vált a katonai különít­mények élete, hogy elhatá­rozták, ők is alakítanak egyet. Persze előtte utánanéztek, kacomb, vagy az éticsiga, amelyet hagymáson, tejfölö­sen készítettünk el a németek­nek. franciáknak, a kagylós koktél pedig népszerű volt hazai vendégeink körében is. Természetesen . az étlapjainkon elsősorban a hagyományos magyar ételek szerepelnek, de megtalálhatók a könnyebb — manapság divatosabb — ké­szítmények is. Ezek közül a konyha egyik neves szakácsa, Aranka, vagy­is Werner Józsefné ajánlja a háziasszonyoknak a „Hanno­veri pulykamellet", öt főre számítva kell hozzá 75 deka kicsontozott pulykamell, 30 deka juhtúró, 20 deka füs­tölt sajt, másfél kiló burgo­nya, tubus majonéz, 20 deka lilahagyma, só, őrölt bors. Kezdjük a körettel: a héjá­ban főtt burgonyát felkarikáz- zuk, hűlni hagyjuk. A lila­hagymát is karikára vágjuk, kissé sózzuk, borsozzuk, majd a majonézes hagymát össze­keverjük a burgonyával és állni hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek. Addig elkészítjük a húst. A pulykamelleket szeleteljük, hogy van-e ilyen már valahol Magyarországon. Miután nem találtak, így a társaságból né­gyen — akkor 14—15 éves gyerekek — létrehozták saját kommandójukat. Különböző pá­lyákat építettek a Mecseken, Orfűn és Abaligeten, többnyi­re hétvégeken összejöttek, s gyakoroltok. Terveik között szerepelt egy lövészpálya ki­alakítása is, de vallomásuk­ban arról nem tudtak semmit mondani, hogy ezt hogyan képzelték el, s hogy mivel akartok lőni. S hogy minél jobban ha­sonlítsanak az „igazi" kom­mandósokra, „felszerelésüket” is katonásan állították össze. Kemények voltak ezek a hét­végi kiképzések, ha nem is kissé kiverjük, majd juhtúrót, illetve reszelt füstölt sajtot kenünk a szeletekre és össze­göngyöljük. A húst nem aján­latos sózni, mert a túró és a sajt amúgy is sós. A rolá- dokat panírozzuk, forró zsira­dékban kisütjük és a mara­dék reszelt sajttal — tálalás­nál - kissé megszórjuk. A fenti hideg körettel tálaljuk. Egy másik — nagyán ízletes pulykaétel: „Pulykamell, ínyenc módra”. 75 deka mel­let szeletelünk, kissé kiver­jük. A szeletekre vékony gép­sonkát, majd arra vékony trappista sajtot helyezünk. Teszünk még rá néhány szem szőlőt (kapható üveges, kon- zervszőlő). Ezt is óvatosan kell összegöngyölni, panírozni, majd forró zsiradékban kisüt­ni. Köret hozzá: előpárolt fű­szeres zöldség — cukorborsó, kelbimbó, karfiol, brokkoli, kukorica . . . stb. — amelyet cukros vízben párolva besűrí­tünk, és réteslapba töltünk. A megsült rétes, mint köret szerepel a hús mellé, külön tálacskában pedig fehérboros mártást adunk hozzá. olyan kemények, férfierőt, ügyességet próbára tevők, mint a filmeken. — Verekedni is szoktunk, ilyenkor volt két csapat, s ki­próbáltuk, hogy mit tudunk. Gyufákat is összekötöztünk, ezeket meggyújtottuk és eldo­báltuk, bombáztunk. A „kiképzést" követően a kis csapat elérkezettnek látta az időt egy igazi próbatétel­re, az első akciót február 3- ra tették: Az orfűi Tó vendég­lő ellen indultak. — Nem mentünk, hanem kúsztunk, mert az is benne volt a feladatban, hogy úgy kell megközelíteni, hogy ne vegyenek észre bennünket. Fel­kúsztunk a lépcsőn, s min­Megcsappant a vendéglők forgalma, amiért is örömmel vállalkoznak mindenféle bá­lok, családi estok, s főként la­kodalmak megrendezésére. Előre lefutott az ügy, biztos a bevétel. Avagy mégsem?! Az alábbiakban a vendéglátós, szakma sokat tapasztalt pécsi kiválósága tart görbe tükröt. Neve maradjon titokban, az általa elmesélt történetek az érdekesek. Hallgassuk csak őt! Egy kis gubanc Egyszer négyen, a menyasz- szony, a vőlegény és apai rész­ről a két szülő beállított hoz­zánk, vállalnánk-e lakodalom megrendezését, úgy ötvenen lennének. Természetesen. Meg­egyeztünk, mindent elrendez­tünk. Kétnapi szabadnap után bejövök dolgozni, közli a fő­nököm: az esküvő tárgytalan. Hazafelé a buszon a meny­asszony és a vőlegény össze­veszett, visszaadták egymás­nak a gyűrűt. Már el is felejtettem a kel­lemetlen ügyet, mire két hétre rá ismét megjelentek, sűrű el­nézéseket kérve, meggondol­ták magukat, mégiscsak lesz esküvő. Annak rendje-módja szerint le is zajlott a lakoda­lom, mindössze éjfél után két órakor támadt egy kis gubanc, amikor a fizetésre került sor. A számla végösszege olyan 18 ezer forint körül volt, mire kö­zölték, ennyi pénzük nincs. Vé­gül a- harmadát kifizették, a többit három hónap alatt két részletben törlesztették. Az örömszülők 'mindenesere elé­gedettek voltak, ettek, ittak, s nászajándékként még rész­letfizetési kedvezményt is kap­tak a vendéglátótól. denki egy csomag égő gyu­fát dobott az ajtó felé. (Eze­ket a gyufacsomagokat mór előzőleg összekötötték, tulaj­donképpen azért, hogy az „ellenséget" megbombázhas­sák.) Az egyik csomag a ven­déglő két ajtaja közé esett és belobbant. Szerencsére senki sem sérült meg, s az anyagi kár is jelentéktelen volt. A harcedzetlen kommandósok, látva az egyhetesre tervezett akciósorozatuk „eredményét", a közeli pad alá, bokrokba bújtak. Ezzel a „katonai kü­lönítmény" befejezte működé­sét; ügyüket a rendőrség ga­rázdaság szabálysértésében vizsgálja. Roszprim Nándor Terítés Madame Pompadourral Vállalati nagyfőnökünk, aki alá éttermünk is tartozott, gyermeke részére lakodalmat rendelt, külön teremben, Ma­dame Pompadour étkészlettel és terítékkel. ■ Itt is mindent el­rendeztünk, ha nagy nehezen is, a társvendéglőkből össze­szedtük a kért étkészletet. El­jön a nap, előkelőén megté­rítve, étel megfőzve, várjuk a vendégeket. A jelzett időre nem jöttek, majd telni kezdtek az órák. A megrendelő neve és beosztása százszázalékos garanciát jelentett, mégis, nyugtalankodni kezdtünk. Re­megő kézzel vettem föl a te­lefont, hívom otthon a nagyfő­nököt, aki megdöbbenésemre közli, nem lesz esküvő, a gye­rekek összevesztek . . . Rá egy hónapra beállítottak — a gyerekek. Ekkor már elő­leget kértünk. Lezajlott a la­kodalom is, fél létszámmal, szülők nélkül, kissé gyászos hangulatban. A Madame Pom­padour étkészlet viszont szé­pen mutatott az asztalokon. Később megtudtuk, minden rendbejött, a szülők is megbé- kültek, már unoka van. Forgalomnövelés, hozott borral Ugyan nem megengedett, de szemet hunytunk felette, az örömszülő szeretne száz li­ter saját termésű bort behozni a lagziba. Nem tudom, mi le­hetett a demizsonokban, víz-e vagy olyan bor, amit még a vasutas sem vitt volna el hi­telben, tény az, még tíz liter sem fogyott el belőle. Hadd ne mondjam, mennyi sört és konyakot ivott meg helyette a vendégsereg. Az „ócsításra” hozott bor legalább tízezer íorinttal megdobta forgalmun­kat. Célba lövés taxiért Régi történet, olyannyira, hogy akkoriban még kizárólag csak Volán-taxik jártok, s őzök­ből is kevés volt. Nyáridőben hajnali négykor ért véget a lakodalom, kezdett szétoszlani a vendégsereg. Telefonálgat­tunk taxiért, de csak nagyon ritkázva jöttek. A vendégek türelmetlenek voltak, s hogy oldjuk a feszültséget, kihívtuk őket a kerthelyiségbe. Előke­rítettünk egy légpuskát, mond­ván, párosával lőjenek célba a vendégek a vadgesztenyefá­ra feltett tízfilléresre, s aki ta­lál, az megy el előbb a taxi­val. Nagy kedvvel el is kezd­tek lövöldözni, még az asszo­nyok is1 kézbe kapták a pus­kát, s úgy délelőtt kilencre el is fogytak a vendégek. Lejegyezte: Miklósvári Zoltán R. F.---------­„ Nem mentünk, hanem kúsztunk...” A kommandó akciója vasamapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents