Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)
1988-02-20 / 50. szám
GYEREKEK Rózsa Gábor (4. osztályos) rajza Kis történetek nagy emberekről PÁKOLITZ ISTVÁN Jóéjszakát Pillog az esti csillag, szunnyad a fény, az illat; szellő piheg a gallyon, neszét se igen hallom; nem cürrög a kabóca: holnapra is kell nóta; mesém halk-permetezve száll pilleszárny szemedre; végére érve, látom, karján ringat az álom. WEÖRES SÁNDOR Női a dér, álom jár Női a dér, álom jár, hó kering a fák közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Én is lődd, én is, lődd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. Hó fölött, ég alatt nagy könyvből dalolnék fehér ingben, mezítláb, ha karácsony volnék. Viasz-szín, kén-sárga mennybolt alatt járnék, körülvenne kék-eres halvány téli árnyék. Kis ágat öntöznék fönn a messze holdban. Fagyott cinkék helyébe lefeküdnék holtan. Csak sírnék, csak rinék, ha karácsony volnék, vagy legalább utolsó fia-lánya volnék. TÖRŐ ISTVÁN Mese Megüzente a csúf ruca, hogy ő okos, te vagy buta, elszökött a májas hurka, szaladj elé, kerítsd Gyurka! Kert alatt a véres lohol csuta-végén ül egy bagoly, háztetőn a gömböc szundit, csípi a légy, fel-felordit, gurul a sajt, érd utol, ha nem esz meg, jóllakol I Kérdéseinkre nem adunk választ. A válasz — könyveim. Ha a kérdés felkelti az érdeklődést, érdemes kézbe venni a könyvet.- Mi köze volt a Habs- burg-házhoz a X. század derekán élő Guntram nevű sváb földbirtokosnak? GONDA IMRE: A HABSBURGOK (Gondolat kiadása). * Melyik belső szervünket nyugtatja, erősiti a galagonya, citromfű, fagyöngy gyógynövény teakeverék?- OLÁH ANDOR: A TERMÉSZET PATIKÁJA. (Nők magazinja kiskönyvtára. Kossuth kiadása.) Érdekes, hogy az ókori görög világban a baglyot a bölcsesség jelképének tekintették. Pallas Athéné madarának tartották, és szentként tisztelték, védték és gondozták. Zeus isten lányának nevét az egyik nemzetségük a mai napig őrzi. Később, a különböző babonás hiedelmek kialakulásakor rossz sors jutott a baglyoknak. Éjszakai életmódjukat úgy értelmezték, hogy iszonyodnak a fénytől, a „kuvik" hangot pedig (amelyet a németek komm mit-re=gyere velem fordítanak) a halálmadár hangjának tartották. Sajnos, ezt a butaságot sokan elhitték, egyesekben még ma is él o babona. Tény, hogy a legtöbb bagoly éjszakai állat, és nappal pihen, de ez nem jelenti azt, hogy nappal nem látnak, de azt sem, hogy o teljes sötétségben látnak. Az embernek tízszer-tizenkétszer annyi fényre van szüksége, hogy valamit érzékeljen. Az éjszakai életmód, különösen az éjszakai vadászat határozza meg egész létüket, formájukat. Csillogó színek, feltűnő mintázatok éjszaka teljesen feleslegesek, sőt nappal, amikor pihennek, egyenesen ártalmukra lennének. Túlnyomó többségüknek a tollazata szerény barnás tónusú, gyakran azonban csodálatosan finom fakéregmintás. Tolláik olyan hosszúak, lazák és puhák, hogy a bagoly sokkal testesebbnek tűnik, mint amilyen a valóságban. Ez nem tekinthető csupán védelemnek a hideg ellen, hiszen a trópusi fajoké is olyan, mint az északiaké. Az igazi jelentőségük egészen más, és ennek szolgálatában állnak a finom elálló serték is, amelyek az evezők szabadon álló peremének körvonalait fellazítják. Az énekesmadarak, sőt a ragadozók repülése közben a keletkezett zörejnek nagy szerepe van az ultrahanghullámok keltésében. Az egereknek és a baglyok más zsákmányának a hallása finom, még az ultrahangokat is fel tudják fogni. A baglyok laza tollazaKérdések - könyvek- Mi a genetika három fő ága: a citogenetika, a molekuláris genetika és a populáció genetika közötti különbség?- RÉDEI GYÖRGY PÁL: GENETIKA. (Gondolat kiadása.) V»- Milyen tevékenységekre alkalmas a bogarak lába?- TANASZIJCSUK: HATLÁ- BÚAK ÉGEN-FOLDÖN. (Móra kiadósa.) *- Érvényes-e, ha a bedobásnál a labda az ellenfél ta viszont nesztelen repülést tesz lehetővé, ultrahanghullámokat csak azok a fajok keltenek, amelyek halat vagy rákot esznek. Maguknak a baglyoknak is rendkívül finom a hallásuk, amely a sötétben, amikor a legélesebb szem is felmondja a szolgálatot, csodálatos biztonsággal vezeti őket a zsákmányra. FűInyílásaik szélén tollas bőrlebenyek ülnek, amelyek egyrészt védőleg elzárják a fület, másrészt, mint mozgatható hangtölcsérek még az egészen gyenge zörejeket is felfoghatják. Hallásuk nem saját hangterjedelmükre a legérzékenyebb, hanem zsákmányállataik sokkal magasabb hangjaira, például az egerek egyik játékosának hátáról pattan a báílobó játékos lába elé, és ő folytatja a támadást?- PETRI SÁNDOR: A SZURKOLOK KÉZIKÖNYVE. (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó gondozása.) *- Milyen o nevelők ,,ne- veltsége"? Van-e helye a humornak a pedagógiában?- ZSOLNAI JÓZSEF: Ml A BAJ A PEDAGÓGIÁVAL? (Tankönyvkiadó jelentette meg.) *- Mi a különbség a tündérrózsa, a békalencse és az úszó hínár között? TUBA ZOLTÁN: VÍZINÖVÉNYEK. (Móra - Búvár zsebkönyvsorozat.) F. J. cincogására. A baglyok füle az éles halláson kívül még egyéb teljesítményre is képes: a nagy fejen a fülek olyan távol esnek egymástól, hogy a ferdén jövő hanghullámok nem érkeznek egyszerre hozzájuk, s ez a jelentéktelen időkülönbség is arra képesíti az agyat, hogy felismerje a hanghullám irányát. A hallás alapján vadászó fajok két fülnyilása igen különböző; valószínűleg ez növeli a felmérőképesség pontosságát. Képünkön: jól látható az erdei füles bagoly fülnyilásai körüli tollazat. Hihetetlen hasznot hajt, mert időnként kizárólag verebekkel és egerekkel táplálkozik. JÓ BARÁT Egy ember megszólította Arisztotelészt a vásárosok terén: — Mester, ismerek egy embert mór régóta. Most úgy határoztam, hogy barátommá fogadom. Mit szólsz hozzá? — Milyen embernek véled? — Ügy érzem, jó ember.. . jóindulatú .. . Arisztotelész elgondolkodott, majd így szólt: — Az igaz, hogy minden barát jóindulatú, de nem minden jóindulatú ember barát. Tartsd hát nyitva a szemed, jó ember! TOLGY Késő őszi napon sárguló erdőben néhány jó barátjával sétálgatott Széchenyi István. Beszélgettek, olykor vitába is szálltak a haza jövendőjét illetően. Bizakodó volt a hangulatuk. Csupán Széchenyinek lett borús néha-néha a tekintete. Egyszer csak megállt, lehajolt, és egy makkot emelt fel. Az egyikük rászólt: — Ugyan kedves gróf! Hát érdemes ezért a vacak termésért lehajolni? Széchenyi Így válaszolt: — E kisded makkból idővel óriás, termő tölgyfa lesz . . . Csak senki el ne gázolja még most. VERS SZÜLETIK Petőfi nagyon szeretett gyalogolni. Reggel elindult, és olykor csak a déli harangszó 'késztette egy kis pihenőre. Egy alkalommal látta, hogy az út mellett szántó-vető ember heverészik a földre terített pokrócon, élvezvén az őszi nap melegét. Közelében eke elé fogott lova álldogált némi nyugtalansággal. A költő hosszasan figyelte az embert, majd imigyen szólt rá: — Hé bátyám, szántani kéne, hiszen mások már vetik a búzát! — Vetik? — nézett rá az ember. — Hadd vessék! Nekem nem olyan sürgős. — És kis idő múltán legyintett. — Eh, ráérünk arra még! — És tovább heverészett. E rövid diskurólás késztette Petőfit arra, hogy megírja „Pató Pál úr" című versét. A LEGNAGYOBB Seneca római filozófus betért az egyik templomba. Látta, hogy egy alacsony termetű szakállas férfi, kezét magasban tartván, kérve-kö- nyörög az isteneknek: adjanak neki hatalmat, minél nagyobb hatalmat. Miután többször is megismételte könyörgését, Seneca hozzálépett, megérintette a vállát, és így szólt: — Kérlek, hagyd abba a könyörgést! Hiszen már megkaptad isteneidtől a legnagyobb hatalmat. A szakállas férfi kérdőn tetekintett fel. — Azt mondod, megkaptam! Akkor még talán nem fogom fel, hogy mi a legnagyobb hatalom? — Parancsolj önmagodnak! — válaszolt Seneca. — Értsd meg jól: ez a legnagyobb hatalom. F. J. Éjszakai »atlasz Oláh János A kacsa és a hetvenkedő kiskakas A kiskakas nagyon unalmasnak találta az életet a Madár utcában, ahol lakott. Mindene megvolt, de semmi különös nem történt vele. Nagyon szeretett volna találkozni valakivel, akinek bebizonyíthatja, hogy ő milyen talpraesett, okos, bátor, erős kakas, okosabb, erősebb, bátrabb mindenkinél ezen a földön. Kopasz Pista, Jóska, Marcsa meg a szüleik tudják ezt, azért kényeztetik, látják el minden jóval, ők tehát nem számítanak. Valaki idegennel szeretett volna találkozni, aki még nem ismeri, hogy neki is bebizonyíthassa a kiválóságát. Alig várta, hogy elkövetkezzék o nap, amikor fel tud repülni a kerítésre. Nem kellett sokáig várnia. Repülni minden erőfeszítés nélkül, szinte egyik napról a másikra megtanult. Alig rugaszkodott neki, máris fönn volt a kerítésen. Először harsány kukorékolásban tört ki, csak utána nézett körül. A ház előtt az árok tele volt vízzel, nemrég esett az eső. A víz közepén egy kacsa úszkált, és a sáros vizet szürcsölte. — Hát te meg miféle szerzet vagy? — kérdezte a kakas. — Kacsa — válaszolta a kacsa kissé sértődötten. Nem tetszett neki, hogy ez az elkényeztetett piperkőc ilyen foghegyről beszél vele. — Tudsz kukorékolni? — folytatta a kakas. — Nem — mondta a kacsa. — Na, hát akkor idesüss! — feszítette ki a mellét a kakas, és újra kukorékolt. Miután biztos volt benne, hogy a kacsa úgyse tudja utánozni, kedvesen megkérdezte: — Nem akarod megpróbálni? — Nem — mondta a kacsa. — Talán még repülni sem tudsz? — érdeklődött tovább lenézően a kakas. — Nem — válaszolt most mór kissé ellenségesen a kacsa. — Hát mit tudsz te akkor? — Úszni — mondta a kacsa, és alámerült a vízben, és felbukott belőle. A mutatványt többször megismételte. — Ha-ha, ez is valami!—- nevetett fölényesen a kakas, és lerepült a keritésről. Pontosan az árok partján ért földet. Nem sokat gondolkodott, belevetette magát a vízbe. Nem lehet az olyan nagy tudomány, amit még egy ilyen buta kacsa is tud, gondolta. Biztos volt benne, nem vallhat szégyent. Nem számított rá, hogy az történik vele, ami végül szégyenszemre mégis megesett, tudniillik, hogy elmerül a vízben. Hiába kapálózott, csapkodott, egyre mélyebbre süly- lyedt. Végül a kacsa megsajnálta, belecsípett a tarajába, és kivonszolta a magatehetetlen kakast a partra. A kakas gyorsan magához tért. Kiköpködte a torkán akadt vizet meg a sarat, és ráförmedt a kacsára: — Mit csipkedsz! — Csak segíteni akartam — szabadkozott a kacsa. — Ki kért meg rá? — Senki — ismerte be a kacsa. — Nahát, akkor ne avatkozz bele többet mások dolgába! — oktatta ki a kakas. Nekirugaszkodott, hogy fölrepüljön a kerítésre. Szeretett volna mielőbb hátat fordítani a szégyennek, a nedves tollak azonban megakadályozták. Az udvarról kihallatszott, ahogy Pista, Jóska és Marcsa hongosan szólongatták elveszett kedvencüket. A kakas szégyenkezve válaszolt. Nem volt ínyére ilyen állapotban a gazdái elé kerülni, félt tőle, hogy kinevetik. A gyerekek azonban mit sem tudtak a történtekről. Nagyon megörültek a kakasuknak, a karjukba kapták, vitték befelé az udvarra. — Mi lett veled, te szegény? Gyere megszárítalak, megetetlek — mondta Mari —, biztosan éhes vagy. A kakas önbizalma gyorsan újraéledt. Bosszankodva gondolt a kacsára. Csak találkozzunk, kitépem az összes tolladat — fogadkozott —, amiért így megszégyenítettél. Amikor később megpróbálta higgadtan átgondolni a helyzetet, ugyanerre az elhatározásra jutott. Mindenképpen meg kell vernie a kacsát, ha nem akarja, hogy annak eljárjon a szája. És ezt nem, ezt semmiképpen sem akarta. Qö HÉTVÉGE 1988. február 20., szombat
