Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-15 / 45. szám

1988. február 15., hétfő Dunántúli napló- Milánóban hallottam a „Gyermekek a gyermekek egészségéért" magyar tár­sadalmi alapítványról és azonnal arra gondoltam, jó lenne egy koncertkörúttal hozzájárulni az alapítvány­hoz amelyet a külföldi gyó­gyíttatásra szoruló gyerekek ellátásának a költségeire fordítanak. A turnénak azért is örülök, mert ez az első hosszabb lélegzetű külföldi hangversenysorozatom. Fon­tos, hogy megismerjenek Olaszországon kívül is. Már kaptam is újabb magyaror­szági meghívást, invitálnak Ausztriába és Svájcba - mondja a szerény mosolyú, halk beszédű fiatalember, Michele Crosta. A Pannónia szálloda halijában beszél­getünk. Édesanyja és testvé­re néhány fotellel arrébb te­lepszik le.- Magyar származású a Koncertkörút egy magyar társadalmi alapítványért n zongoratanárom, Deckers- Küszter Ilona, aki 1936 óta él Olaszországban. Nagyon örülök, hogy elvállalt tanít­ványának, rengeteget tanu­lok tőle — meséli. Egy-egy új darabbal, zeneszerzővel való ismerkedés nem egy­szerűen a partitúra megta­nulását öleli föl. Elolvassák a szerző életét, történelem könyvekben utánanéznek a kornak, amelyben alkotott. Ha mód van rá elmélyed­nek a zeneszerző levelezé­sében is. Minden apró rész­let figyelemre méltó és a zenemű előadásában szipor­kázó érzelmi, gondolati töl­tésben fölismerhető. Nincsen egy kedvelt zeneszerzője, mert mindegyiket személyes ismerősének érzi a részle­Michele Crosta tes fölkészülés eredménye­ként. Michele Crosta huszonkét- éves. Hatéves kora óta zon­gorázik, eddig kétszer nyert első helyezést nemzetközi zongoraversenyeken. A Kon­zervatórium 10. évfolyamá­nak hallgatója, de progra­mozó matematikát is tanul a milánói egyetemen.- összeegyeztethető a két tevékenység?- A zene és a matemati­ka nem idegenek egymástól, de azért a muzsikát része­sítem előnyben. A matema­tikát is, csakúgy, mint a zongorázást már kiskorom­ban megszerettem. A játé­kos feladatok érdekeltek kü lönösen. A programozás, a számítógép a hobbim. Ami­kor van időm felkészülni, leteszek egy-egy vizsgát, nem baj, ha lesz egy má­sik szakmám is.- Magyarországról, a ma­gyar zenei életről mennyit hallott a hangversenyturné előtt? — A zenei életről megle­hetősen sokat tudok a ta­nárnőmtől. Liszt, Bartók, Ko­dály a kedvencei közé tar­toznak, és én is megszeret­tem műveiket. A magyar ün­nepekről és ételekről is szo­kott mesélni. Várom, hogy Budapesten találkorhassam a zenei élet legalább né­hány kiválóságával, például Ránki Dezsővel. A fiatal olasz zongoramű­vész magyarországi hang­versenyeinek bevételét fel­ajánlotta a társadalmi ala­pítvány javára. Mivel gá­zsit nem kap, a turné költ­ségét a családja állja. Scarlatti-, Beethoven-, Cho­pin-, Liszt-műveket és a zú­gó vastapsra ráadásként Bartók Allegro barbaróját adta elő pécsi hangverse­nyén. Értő, érző zongorajá­tékával hamar belopta ma­gát a közönség szívébe. Még a Liszt Terem bántó kopott­ságát, a füstös falak málló festékfoszlányait is feledtet­te a hangverseny idejére. Barlahidai A. Egzotikus kagyló- és csigagyűjfemény Vénusz C r rr • fesuje A kauril- ma is pénzként használjak A képzelet meglódul: trópu­si tengerek part menti seké­lyebb medrét, szivárványos ha­lakat tükrözi a kiállítási ’ táró üveglapja. Izgalmas lenne tud­ni, honnan, hogyan kerültek ide ezek a káprázatos szin- és formaváltozatot felvonulta­tó kagylók. Ehhez azonban nem ad támpontot az Apá­czai Nevelési Központ műve­lődési Házában kiállított eg­zotikus kagyló- és csigagyűj­temény, amely dr. Ricnovszky Andor, a Bajai Tanítóképző ta­nárának tulajdona és még február 18-ig látható Pécsett. Kalandos történetek helyett a látvány gyönyörűsége ma­rad a kiállítást megtekintő szá­mára. A gyűjtemény a termé­szetnek egy olyan darabját villantja fel, amely nem min­denkinek, s nem minden nap kerül a szeme elé. A kétszáz­nál is több csiga és kagyló között vannak óriások és tör­pék, leveses tál nagyságúak és körömhegynyiek, tölcsért, sisakot, legyezőt formázóak és sündisznószerűek. Ez utóbbiak közül az egyik legkisebb köl­tői szépségű nevet visel: Vé­nusz fésűje. Láthatók a távoli földtörté­neti korokból származó csiga­kövületek és ehető osztrigák kagylói. Mint fémes tükörla­pok csillognak a két-három férfitenyérnyi édesvui és ten­geri gyöngykagylók. Csak az sajnálatos, hogy a gyűjte­mény anyagához kevés infor­mációt mellékeltek a kiállítók: inkább „a mindent a szem­nek” elv érvényesült a tárlók berendezésekor. Azért néhány különlegességre mégiscsak fel­hívja a figyelmet a szűksza­vú felirat. Bár valóban szín­pompásakra, de formájukban talán a legjelentéktelenebbek­re, amelyek felett hamar el- siklana a szem máskülönben. Az egyik ilyen kis csoport Ku­ba védett, fán lakó csigái­ból áll, a másik kaurikból, olyan kagylócskákból, amelye­ket a trópusi tengerek szige­tein lakó benszülöttek ma is pénzként használnak. D. I. Életképek... Zsolti, a taxis Nekem Uránváros most is „ifjú lakótelep", pedig már szépen túl van a harmincon és mert másfél évtizedig vol­tam lakója — nem tudom mi­ért, de mintha meglepődnék, hogy a hajdani uránvárosi kis­gyerekek egyszerűen megnőttek és korosodnak. Közülük keve­sen még fa- vagy széntüzelésű lakásokban kezdték életüket, a zöme viszont távfűtéses ott­honokban csodálkozott rá a te- levizós, autós, műholdas mo­dern világunkra. Kértem a VOLÁN ,,30"-as kocsiját, ame­lyet a huszonhárom éves Tás­kái Zsolt vezet, s menetközben kérdem tőle, hol született. Azt mondja ..........hót az Uránvá­r osban .. ." Életrajza eddig olyan szemtelenül rövid, hogy nevetnem kell. Legkorábbra úgy emlékszik vissza, hogy ak­kor már épült a 17 emeletes bérház a Kaszinó-presszóval szemben. Az Építők útjára járt suliba, aztán autószerelést ta­nult az ÉPFU-nál és az MTH- intézetben. Egy évig szerelő szakmunkás volt, majd bekerült a taxihoz és taxizik azóta is. Megnősült, van egy csöppnyi kislányuk, akinek gyönyörű ne­ve van: „Eszter". Ilyen egysze­rű. Próbálok kötözködni vele, ez idősek fájdalmas nosztalgiá­jával: „De ti nem is tudjátok, mi az a „grund”, ami régen ...a peremvárosok srácainak kitűnő iátéktere volt, bokrok­kal, gödrökkel . . .rongylabdós focik . . . meg pandúrozás . . . meg minden!"- Miért ne tudnám? A ti­zenhétemeletessel szemben, amely most egy szép park, ak­koriban igazi grund volt, de nem messzebb, ahol most a 6-os út vezet, szintén. Igaz, a kiserdőbe nem nagyon merész­kedtünk, ott mindig történt va­lami ... Most is elhaladunk a kiser­dő előtt, amely az évek során elkeskenyedett és egyforma garázs-sorok foglalták el a helyét. Amióta taxizik, nyilván bejárta az egész várost, ismer­heti talán minden utcáját, zu­gát.- Melyik városrész tetszik legjobban?- Az Uránváros. Sok az Is­merős, ha arra megyek, hol egyik, hol másik régi iskolatár­sam int a járdáról, vagy éppen kocsiból. Sokan megnősültek, a kislányok férjhez mentek, de vannak néhányon, akik elkeve­redtek, évek óta nem találko­zom velük.- Feleséged?- Vendéglátós. Ö is szak­munkás és éppen úgy szereti a szakmáját, mint én a taxizást Mondhatnám azt is, hogy gye­rekkori vágyamat elértem. Anyai nagybátyám, a Markó Pisti szintén taxis, annak ide­ién én is arra gondoltam, mi­lyen jó lenne olyan munka ami a nagybátyámé: egész nap cutót vezet.- Valóban ilyen könnyű? Int a fejével:- Szép, de nem olyan köny- nyü. Ha meg akar az embei élni, sokat kell hajtania. A ha­vi kötelező munkaidő 182 óra, de jóval többet kell dolgozni. Nyáron a nagy forróság, té­len a hideg és nagyjából napi tizenkét órán ót... Szóval... Természetesen a pénzről be­szélgetünk :- A bevételnek egy részét havonta kétszer fizetjük be a VOLÁN-nak. Ami marad, ab­ból veszem a benzint és az olajat, alkatrészt, abból fede­zem a javítási költségeket. Amihez nem kell különösebb szerszám, vagy berendezés, azt megjavítom, de mindent nem lehet. Nagy a rezsi. És okkor azt is számításba kell venni, hogy a kocsi mór háromszáz­ezret lefutott, egyre több a javítani való, elöregedik. A há­romszázezer kilométert persze a váltótársammal gyötörtük le, de ez a tényeken nem változtat. — Melyik időszak a kedve­zőbb a taxisoknak? — Ha havas lett volna a tél, jobban ment volna a bolt. Általában a tavasz több for­galmat hoz, főleg hét vége­ken, amikor az emberek kitó­dulnak a kertekbe, szőlőkbe. Ha délután, amikor mindenki igyekszik valahová munkából jövet és zuhog az eső, akkor szintén van munka elég. — És az éjszakák? — Az. nagyon érdekes: éjjel kettő után olyan csendes a város, de még a belváros is, hogy szinte hihetetlen. Aztán úgy három óra után hajnalban már van mozgás: jönnek a ke­nyeres és tejes kocsik, aztán megindulnak korai munkahe­lyükre a takarítónők, aztán a kereskedők és mór -reggelvan, hirtelen zajos lesz a város. — Utasok? — Van aki beszélget, mert gondja van, vagy mert örül va­laminek, vagy éppen hallgat. De a legjobb utas az, aki úgy köszön el, hogy „jó mun­kát, jó éjszakát . . ." Ezt halla­ni jó érzés . . . Rab Ferenc Védett növények fotón A szegedi József Attila Tudomány Egyetem két biológiaszakos hallgatója, Benke László és Bachrati Csanád ezekben a napok­ban Baranya megye tájait járja, hogy a megyénkben található csaknem száz védett növényről fotókat készítsen. Hazánkban a védett és ritka növény­fajok száma több mint négyszáz. A munka rop­pant nehéz, hisz például majdnem száz éven ót azt hitték a kutatók, hogy ki­halt az országban a fátyo­los nőszirom és a sely­mes peremizs, amelyekből aztán ezekben az években egy-egy példányt ismét találtak. Most kipusztultnak vélik a füles- és a polos­kakosbort. 32000 öltés 25 nap alatt Gobelinek Zókról Nyugati exportra kerül a magyar kézimunka Kár, hogy nem jelenik meg színes fotókkal a lapunk, így nehéz visszaadni azokat a csodálatos színeket, me­lyek oz általa készített go­belineknél az első ránézésre megfognak. Kész gobelinek, a korábban elkészítetteket ábrázoló élethű színes fotók az asztalon, s mellettük alig méternyire ott a vízszintes keretre kifeszitett sűrű ka- nava (kongré), ott a lemáso­landó festmény, a különféle színű pamútszálak kis hal­ma, az apró tű megállós nélkül ölt - föl-le, föl le . . . Hartai Ervin, 67 éves rok­kantnyugdíjas még gyerek­korában szerette meg a go- belinezést, a nagynénje pé­csi kézimunkaüzletében. — Kedves, hasznos időtöl­tés, van látszata a csodaszép munkának . . . Élvezet csinál­ni - mondja. Érszűkületes bal lábát négy éve amputálták, most a jobb lábára is csak két man­kóval és nagy fájdalmak kö­zepette tud ráállni. Két hete a Lvov-Kertvárosban a Tra­bant Hycomatjába belerohant egy figyelmetlen autós — medencecsontja megre­pedt ... Így egy időre telje­sen a zóki hét végi házában kénytelen maradni. Amikor rokkantosították, eszébe jutott a hobbija, de sehol sem tudott beszerezni gyapjúfonalat. Már nem emlékszik, hogy olvasta-e, hallotta-e, hogy létezik a fővárosban a Háziipari Go­belin Szövetkezet. Megpró­bálta. A próbamunka jól si­kerűt és másfél évtizede be­dolgozóként tagja a szövet­kezetnek. — A szövetkezettől -kétféle megrendelést kapok, vagy előrefestettet, vagy festmény után adott méretben kell elkészítenem a gobelint. Ez utóbbit jobban szeretem, több egyéni szabadságot ad. Elhozom az előkészített anya­got és nekiállok. Ez a 40 50 centiméteres kép 32 ezer öltéses. A leg­nagyobb alkotása 275 000 öltéses volt. S hogy meny­nyi dőt ölt bele? Elgondol­kodva kiszámolja: napi 6-7 órás munkával, úgy 25 nap kell hozzá. S ezért a fizetsé­ge alig valamivel több, mint félezer forint. — Valami azért csurran-csöppen, a lényeg, hogy szeretem csinálni és ér­telmes, hasznos elfoglaltsá­got biztosit. Nyugaton még mindig ke­lendő a gobelin. A szövet­kezet exportját, s Így Hartai Ervin munkáját is ez élteti. Mutatják az NSZK-ban meg­jelenő Wiehler Gobelin Bil­der (ez a selyem gobelin szaklap), és a Burda, a gyapjúgobelin szaklapot. Tetszés szerint kiválasztható az a festmény, amit a vevő el szeretne magának készíte­ni és egységcsomagban ké­szen megkap hozzá minden színű selymet, vagy gyapjút és a kanavót. ? Murányi László )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents