Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-13 / 43. szám

Pénzcentrikus gazdálkodás, gyors lábraállás Kiemelkedő évet zárt a Bikali Állami Gazdaság Termelési szerkezetváltással 52 milliós nyereség Pályázat halhústermelésre, új húsgépüzem Nagyszabású tervek a háztájiban A megye nyilvánossága előtt is közismert, hogy milyen vál­ságos helyzetbe került 1984- 85-ben o Bikali Állami Gazda­ság. Éop az a két nagy ága- zotuk vált veszteségessé, ami­be a legtöbb pénzt, hitelt in­vesztálták. Ahhoz, hogy talpon tudjanak maradni, fel kellett számolniuk a veszteségforrá­sokat, Európa legnagyobb, tíz­ezres nagyüzemi húsnyúl te­lepét Nemerőn, és a mégcsak éppen hogy beüzemelt édes­vízi halfeldolgozót, amit idő­közben a húsipar vett tőlük ót. Személyi változást hajtottak végre a gazdaság vezetésé­ben, s megkezdték — ahogy ők nevezik —, a helyreállítási programot. Az 1985-ös évben még nul­la eredményük volt, 1986-ban már 16 millió, és 1987-ben minden várakozást felülmúlva, 52 millió forint mérleg sze­rinti nyereséget értek el, ami­vel a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát után második hely­re tornászták fel magukat a megye állami gazdaságai kö­zött, országosan pedig a jó középmezőnybe zárkóztak fel. A gyors lábraállásuk nyitja Zabó Árpád igazgató szerint az, hogy a helyreállítási prog­ram első részét, a műszaki fej­lesztést és a bérfejlesztést ke­mény munkával sikerült teljesí­teniük, mert e két terület el­maradottsága volt továbbfej­lődésük legnagyobb fékezője. Beruházásaikat a növényter­mesztés-takarmányozás eszköz- rendszerének megújítására összpontosították ebben a két évben. A személyes jövedel­meket 1986-ban 8 százalékkal, 1987-ben 12 százalékkal növel­ték, s ennek differenciált el­osztásával többletteljesítmé­nyeket értek el. A nyereségfelfutás forrásai persze ennél tágabbak. Átala­kították a termelési szerkezetet, áttértek például az igen jöve­delmező angóra nyúl tartására, háztáji integrációban, az an­góra gyapjú minden grammját exportálják. Értékesítették a fölösleges vagyontárgyakat és készleteket. Változásokat haj­tottak végre a belső szervezeti rendszerben. Olyan érdekeltsé­gi és felelősségi rendszert ve­zettek be, amely a szakembe­reknél, dolgozóknál megváltoz­tatta a gazdálkodási szemlé­letet, ami egyértelműen pénz­centrikus lett. A tavalyi kiugró eredményben kétségtelenül nem elhanyagolható szerepe volt a jó kajszi termésnek. Az időjárás is besegített, hisz ná­luk épp akkor kedvezett a kajszibaracknak, amikor a vi­lágpiacon, de belföldön is fel­szöktek a kajsziárak. A dolgo­zók érdekeltsége, lelkiismere­tes munkája nélkül azonban aligha született volna ilyen eredmény, s ez megerősíti a gazdaságvezetést abban, hogy jó úton indultak el. Az új évben működésbe lé­pett új adórendszer Bikáit az átlagosnál jobban sújtja, mivel sok az erősen munkaigé­nyes — angóra, kertészet, gyü­mölcs, komló, stb. —, ágaza­tuk, és az új szabályozás el­sősorban a munkabérhez kap­csolódó költségterheket növeli. Ezek a hatások idei nyeresé­gük 60 százalékát is elvihetik változatlan teljesítmény mel­lett. Vannak azonban nyere­ségtartalékaik, hisz az elmúlt két év műszaki fejlesztései ta­valy az aszály miatt, még nem fejthették ki előnyös hatásai­kat, komoly eredményt ebben az évben várnak tőlük. A teljesítmény növelésére is megvannak az elképzeléseik. Csatlakoztak a nemrég kiirt or­szágos étkezési halhústermelé­si pályázathoz. Ha pályázatu­kat elfogadják, akkor is, ha nem, akkor is növelik a hal­termelést, mivel most igen jó a ponty és a busa ára és ke­reslete. E téren önellátásra ren­dezkedtek be, már ami a hal­ivadék keltetését illetei. Füg­getlenítették magukat a TEHAG-tól, mivel a vásárolt ivadékkal nem voltak megelé­gedve, és a HAL-INNO válla­lattal legyártattak egy telje­sen új halkeltető berendezést, amit a közeljövőben helyeznek üzembe Bikaion. A tófelújítás­ban is önállósodtak, tavaly vásároltak egy kotrógépet, amivel maguk végzik e fontos munkát. Mi több, egy új ha­lastavat is kialakítottak ezzel a géppel. A halexport növe­lése érdekében áttértek a zsir- szegényebb halhús előállításá­ra, amit rozsetetéssel érnek el. A halágazatuk tavaly a ter­vezett 9 millió helyett 11 millió forint tiszta nyereséget hozott. De néhány tó piaci halállo­mányát tavasszal akarják le­halászni, mert akkor jobb áron lehet eladni. Függetleníteni kívánják ma­gukat a hisztérikus fehérjeta­karmány — halliszt, húsliszt, szójadara — piactól, ezért megkezdték egy húspépüzem építését, és tavasszal beállnak a szója- és borsótermesztő gazdaságok sorába, 436 hek­táron vetik el majd a két fon­tos fehérjenövényt. Tavaly több mint 50 millió forint árbevételt hozott a bi­kali gazdaságnak jó nyereség­gel a háztáji termeltetés. Ér­demes volt 1986-ban önálló háztáji ágazatot létrehozni, meghozta a hasznát. Az 1988- as évben megkétszerezik a háztáji árbevételét, a tervezett 100 millió forint feletti bevétel hátterét szerződésileg lekötöt­ték, a háztáji termékértékesí­tési szerződéseket aláírták. Gondoskodtak a kihelyezésre kerülő állatok, az angóra ese­tében ketrecek, valamint takar­mányok és egyéb szolgáltatá­sok biztosításáról. Az idén nyolc tonna angóragyapjút, 100 tonna húsnyulat, 4000 da­rab hízósertést termeltetnek a háztájiban, ezenkívül 700 000 naposcsibét neveltetnek fel. Még ez évben korszerűsítik a homokpusztai kacsatelepü­ket azzal o céllal, hogy meg­kétszerezhessék a kacsatömést, kizárólag májra. Üj háztáji ágazatuk lesz idén az uborka­termeltetés, a Szegedi Kon­zervgyár részére 15 vagon uborkát szerződtek le. Háztáji boltjuk tavaly 5 milliós for­galmat ért el, az idén ezt újabb cikkek forgalmazásával megduplázzák. Ez évtől beve­zetik az éticsiga, a méz és to­jás felvásárlását, megkezdik a napos- és előnevelt csirke és kacsa, vágni való élőcsirke, sőt bizonyos ruházati cikkek áru­sítását boltjukban. A méhésze­tet új tevékenységként indítják be, a gazdaság biztosítja a kaptárt és a méhcsaládokat is a kistermelőknek. Az 1988-tól érvényes adózási rendszer, mely 500 ezer forintig ezt a te­vékenységet adómentessé te­szi, nagyon kedvező feltétele­ket teremt nagyszabású ház­táji terveik megvalósításához.- Rné ­1988. február 13., szombat A találmányok születése nyomában A szervizcsarnokban is talál megbeszélni való témát (balról) Kotta Péter és Koncz István Ha a felnőtteket játszani hagyják Mi ösztönzi újdonságokra az embert Nézzük a két végletet a ta­lálmányok, szabadalmak sorá­ból. Az elsőnél nem volt sem­mi vállalati, gazdálkodási kényszer, megoldandó feladat, nevezhetjük bizonyos értelem­ben I' art pour l'art kutatás­nak. A második példa pedig arra jó, hogy lássuk, milyen szoros az összefüggés vállala­ti tevékenység, gazdálkodás és szellemi újdonság között. — Előzménye persze annak is volt, mert egyszer összerak­tunk egy műszert a tengely- nyomás mérésére. Aztán jóval később jött egy ismerős, ma­szek fuvart intézni. Geodéta az illető, beszélgetünk erről, arról, az ő munkájáról is. Mondja, egy graviméterre len­ne szükségük, 40 000 dollár, de ez a kisebbik baj, hanem ráadásul COCOM-listás is a műszer: még ha lenne pén­zünk, akkor sem adnák el ne­künk. Na, megindultak a ke­rekek, ez most egy témánk, rö­videsen lesz is belőle valami - mondja Koncz István. Társa, Kolta Péter azonban azt is demonstrálja, nem oly egyszerű egy találmány meg­valósítása, mint azt ezek után esetleg képzelném: a műszer lelke egy rezgő húr, a húr be­fogásához megrendeltek a MOM-tól egy alkatrészt, mit ki is lehetne állítani „Magyar mikromechanika 1988." aláírás­sal. Szó, ami szó, nem egy műszertechnikai remekmű. Amit viszont kikényszerített tőlünk a napi gond, az a ter­mészetes és ipari vizek olajta- lanításának kidolgozása. — Rengeteg bírságot fizet­tünk mi is az olajos szennyvíz miatt. Nem is az olajtalani- tás a fő gond, arra már sok­féle megoldás létezik, hanem, hogy mi legyen az így levá­lasztott olajjal, mert változó összetételű, koegzisztinciájú zsír is van benne stb. Azt minden autós tudja, hogy a guminak nem használ az olaj, s azt is sokan, hogy a lefutott autógumik elég sok gondot okoznak. Mi a kettőt összehoz­tuk: gumiőrleménnyel itatjuk fel az olajat, s kapunk egy viszonylag könnyen kezelhető, jól eltüzelhető masszát. A hasznosításról többféle elkép­zelés van, például a veszprémi egyetemmel, hogy a sümegi mészégető nagy mennyiségben átvenné az anyagot. Ott ugyanis a füstgázokat jól kéz­ben tartják, szennyező anyag nem kerül a levegőbe, a ne­hézfémsókat tartalmazó hamui pedig az amúgy is veszélyes anyagként kezelt vörösiszappal együtt helyeznék el — tehát nemcsak arról van szó, hogy itt Pécsett csökken a környe­zet szennyezése. Viszont vala­kinek kézbe kell vennie a dol­got. Igen ám, mert minden ta­lálmány annyit ér, amennyi hasznosul belőle. Levelet mu­tat Koncz István és Kolta Pé­ter: az olajszennyeződés eltá- volítósi szabadalmuk iránt ép­pen a napokban érdeklődtek az USA-ból. Ha mór az USA- ból jött a levél, mondom ne­kik, az USA-ban egy-egy ta­lálmány hasznosítására válla­lat szerveződik, leányvállalat jön létre. Mert nyilvánvaló, a pécsi ÉPFU nem foglalkozhat Dél- Dunántúl ipari szennyvizeinek tisztításával az olaj-gumi- massza előállításával és érté­kesítésével, feladva az építő­ipari szállítást. A két feltalá­lónak mégiscsak az a fő teen­dője, hogy az ÉPFU-s ügyeit ellássa, s ötleteit megvalósít­sa. Bár valószínű, hogy gyor­sabban hasznosulnának talál­mányaik, ha maguk indítaná­nak egy-egyre alapozva új vál­lalatot vagy leányvállalatot. Ha ez így lett volna, eddig ti­zenhárom vállalkozásba kezd­hettek volna, s idén talán újabb háromba. Bár így sem panaszkodhat­nak. Mindegyik találmányuk, szabadalmuk hivatalinak minő­sül, s mindegyik jogát átru­házták erre szakosodott szerve­zetnek — a 13-ból így kilenc hasznosult. A nagyvállalattól a pécsiek 16,5 milliót kaptak műszaki fejlesztésre, s a válla­lat az értékesítések után kapott 20 milliót — a kutatás tehát kifizetődik. A műszaki találmányokról és azok hasznosulásáról anekdo­tákat mesélünk egymásnak, hogy például Japánban az új­donságoknak mindössze 8-10 százaléka jelent piaci sikert, de finanszírozzák a többi ku­tatást is. Nálunk viszont arra kényszeríti szinte minden fi­nanszírozót, a feltalálót is, hogy százszázalékos legyen a siker. Történetet mesélnek Ford mérnökéről, akit egy munka- szervezési csoport feleslegesnek talált: már három éve nem csinált mást, csak ült egy szo­bában és álmodozott. „Igen ám — így Ford —, de ennek az embernek négy éve volt egy ötlete, ami milliókat ho­zott. Most várom, hogy legyen megint egy ötlete.” Koncz István, a pécsi ÉPFU igazgatója és Kolta Péter mér­nök viszont azért újít, mert ez a hobbija. Szerencséjük van, mert a vállalati központ fej­lesztési alappal méltányolja „hobbijukct”: míg 16 száza­lékkal részesednek a nagyvál­lalat termelési értékéből, addig a fejlesztés 55 százalékát itt használják fel. — Amikor jobban megismer­tük egymást, kiderült, hogy gyerekkorunkban hagytak ben­nünket játszani a szüléink, te­hát bizonyos értelemben to vább játszunk. Az is kiderült, hogy a rutinfeladatainkat va­lószínűleg mór régen eluntuk volna, ha nem színesítjük azt ezzel a játékkal. Meg az is lehet, hogy egy kicsit lusták is vagyunk abban az értelemben, hogy a lusta emberek, akik unják mindiq ugyanazt csinál­ni, azok találnak fel valamit, hogy ne keljen holnap megint ahhoz hozzáülni, amit tegnap is untak. Ezek azok, amik ma újdon­ságokra ösztönözhetik az em­bert — s gondolkodom, kérdő­jelet vagy pontot tegyek-e a mondat végére. Mert ennél in- tézményesítettebb formákra is szükség lenne. Például arra. hogy a kutatásokban, fejlesz­tésekben lemondjunk a 100 százalékról; hogy a vállalatok­nak, s az ott dolgozóknak is érdeke legyen a kutatás-fej­lesztés, s ezek eredményének hasznosítása, ösztönözze anya­gi, erkölcsi megbecsülés a gondolkodót, de azt is, aki a gondolkodó számára megter­meli az anyagi feltételeket. S mi minden kell még? — hisz nem egy-két okra vezet­hető vissza műszaki-technoló­giai lemaradásunk. Ha mégis egy okot kell találni, mond­ja a Koncz—Kolta páros, ak­kor az az: a közösségek le­gyenek gazdái tevékenységük­nek. Hiszen a jó gazda ügyel­het legjobban a tevékenysége hasznára. B. I. Eszék. Fellbach, Lahti, Kiítahya Eszék, Fellbach, Lahti, Kü- tahya ... összeállt a Mecsek- Tourist kiállítási menetrendje, melynek keretében a Hungex- póval közösen az idén is több árubemutatót rendeznek Pécs külföldi testvérvárosaiban. Eszéken kétévenként kerül sor baranyai árubemutatóra, viszonzásul a jugoszlávok Pécsi Ipari Vásáron való szereplésé­nek. Ez a hagyományos talál­kozó fontos fóruma a határ menti gazdasági kapcsolatok­nak, az árucserének és a ter­melési együttműködéseknek. A kiállításra az eszéki Pampas sportlövő csarnokban május 5-10-e között kerül sor. Ebből az alkalomból a Magyar Gaz­dasági Kamara dél-dunántúli bizottsága és az Eszéki Gazda­sági Kamara szokásához hí­ven több szakmai megmozdu­lást is szervez az érintettek részére a gazdasági kapcsola­tok előmozdítása érdekében. Pécs és az NSZK-beli Feli­Baranyai árubemutatók a külföldi testvérvárosokban bach testvérvárosi kapcsolata 1985 óta igen gyorsan fejlő­dik és szélesedik. A két évvel ezelőtti sikeres baranyai be­mutatkozást az idén június 16— 21-e között a fellbachi Schwa- benlandhalle-ban újabb áru­bemutató követi. Az előzetes tárgyalások alapján az ottani partnerek az üzleti tárgyalá­sokra felkészülten, a legkülön­bözőbb ajánlatokkal várják a magyarokat. A rendezők a ba­ranyai termékek helyszíni áru­sítását is meg kívánják szer­vezni. A találkozó sikerét min­den bizonnyal elősegíti az is, hogy a Magyar Gazdasági Ka­mara dél-dunántúli bizottságá­nak, valamint az MTESZ és a Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság Baranya me­gyei szervezeteinek jól kiépí­tett kapcsolatai vannak az ot­tani társszervezetekkel. Rendszeresek Pécs finnor­szági testvérvárosában, Lahti- ban rendezendő magyar kiál­lítások, erre az idén szeptem- ben 1-6 között kerül sor. A Helsinkitől 70 kilométernyire fekvő fejlett ipari és kereske­delmi központban a résztve­vők megismerhetik az északi piacot, előkészíthetik üzletköté­seiket. A törökországi Kütahyóval eddig nem sikerült oda-vissza árubemutatókat tető alá hozni. A Mecsek-Tourist az idén vi­szont tervbe vette, október vé­gén vagy november elején kiál­lítást rendez az ázsiai részen, Ankarától 200 kilométernyire levő régi kereskedelmi és vá­sárvárosban. Az önálló kiállí­tást a magyar—török külkeres­kedelmi kapcsolatok előmozdí­tása érdekében is fontos ese­ménynek szánják. Mivel Kü- tahya Pécs testvérvárosa, a rendezők az ezzel járó előnyö­ket is igyekszenek kihasználni. Mindezeket az ajánlatokat megküldték a baranyai válla­latoknak, szövetkezeteknek és kisvállalkozóknak. Jelentkezni február 29-ig lehet a Mecsek- Tourist vásárirodáján. M. Z. HÉTVÉGEQ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents