Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-27 / 26. szám
Müuészefi neueles Mennyit villáinak i szÉmunkásképii? Ifjúsági parlament Kedves széchenyista diákok, küldöttek! A huszonegy meghívott iskolaigazgató közül mindösz- sze hét élt azzal a lehetőséggel. hogy véleményt nyilváníthat a Pécsi Géza nevével fémjelzett baranyai művészeti-esztétikai nevelési modell további sorsát illetően. Tegnap délelőtt a pécsi Nevelők Házában a kísérlet vezetőjével, s az igazgató dr. Bernáth Józseffel az élen, vitára készen állt a Megyei Pedagógiai Intézet több munkatársa, a megyei művelődési osztály, a Janus Pannonius Tudományegyetem illetékese — csak éppen az érdekeltek hiányoztak. Tisztelet a pécsi 500-as, 506-os intézet, az egészségügyi és a kereskedelmi szakiskola, a szigetvári, a pécsváradi és a komlói 501-es intézet vezetőinek, hogy felismerték, mekkora a tét, és kötelességüknek érezték a megjelenést. A beszélgetés lényegében arról folyt, milyen módon lehetne tantárgyi keretek közé iktatni a művészeti-esztétikai órákat, negyedórákat. Hogyan és kivel? Néhányon jogszabályi felhatalmazást sürgettek, mások a tantestületek felkészültségét, a diákság húzódozását hozták fel gátló tényezőként. Vita volt olyan - részletkérdésnek semmiképpen nem tekinthető —, kérdésekben is, hogy kiterjesszék-e a nevelési modellt valamennyi tanulóra. A leggyakrabban elhangzó ellenérv az volt, hogy sem az iskolákat, sem a tanárokat, de még a gyerekeket sem lehet ma már hatalmi szóval kényszeríteni egy kísérlet befogadására. A résztvevők minden jószándéka ellenére kevesebb szót kapott, az a felelősség, amely- lyel a tantestületek viseltetnek az intézményes humánesztétikai nevelésből kizárt technikai iskolások iránt. Úgy véljük — elsősorban a távollétükkel tüntetők —, nem gondolták kellően végig, hogy itt az utolsó lehetőségről van szó, amellyel az iskola intézményes keretek között hozzájárulhat egy igencsak népes korosztály emberré neveléséhez. Jelenleg nem tudunk olyan komplex módszerről, amely a Pécsi Gézáét a szakmunkásképzőkben és a szakközépiskolákban helyettesíteni tudná. Havasi J. Bevallom, mielőtt elmentem tegnapi ifjúsági parlamentetekre, azon morfondíroztam: hogy vagytok? Bánt-e benneteket valami, vagy valaki, van-e örömötök ezeken a szürke hétköznapokon? És főként arra voltam kiváncsi, hogy mondjuk az éppen soron lévő nagy szerelem kedvtelésein és búbánatain kívül el meritek-e mondani az ifjúsági parlamenten azokat a dolgokat. .. Szóval azokat a dolgokat, ami veletek történik ebben a nemrégiben Pécs város Pro Űrbe díjával kitüntetett iskolában, és azokat az ügyeket, amin szeretnétek változtatni. Nem voltam túl optimista. Megcáfoltatok ezen a késő estébe nyúló korrekt, diákos, tapsokkal, morgásokkal, hivatalos és félhivatalos megjegyzésekkel tarkított tanácskozáson. Most, amikor sokan kezdik elveszíteni hitüket a hivatalos formákban, olyan délutánt szereztetek magatoknak, tanáraitoknak és nekem is, amit nagyon nehéz elfelejteni. Újra bizonyítottátok számomra: nem az életkor teszi az embert: 14—18 éves fiatalok is tudnak felelősen véleményt mondani saját helyzetükről. Hogy még jobb legyen, hogy segítsenek az útónotok következőknek. Kedves széchenyisták, közel nyolcvan küldött képviselt benneteket a tegnapi parlamenten. Közülük több mint harmincon szólaltak fel. Gondolom, valamennyien megtudjátok, miről is volt szó. Diáktársaitok bizonyára továbbadják majd az ott elhangzottakat, mert volt, aki ötször is hozzászólt, mert ezalatt a több mint négy óra alatt mindenki figyelt. Úgyhogy én most csak néhány témát emelek ki az elhangzottakból. Sokan ostorozták a gyakorlati képzést; hogy egyes helyeken nincs lehetőség a tisztálkodásra, hogy nem tudnak, nem akarnak valamennyi ott- lévőnek megfelelő munkát adni, hogy kosz van a munkahelyeken, néha. Többen szóltatok arról, hogy a társadalmi munkákból befolyó pénzek sorsáról vajmi keveset tudtok, hogy több tanár nem tartja be a csengetés szentségét, és tovább folytatja az órát, hogy romos állapotban van az iskola, ráférne valamiféle külső-belső felújítás. Teljes joggal ellenállva a többszöri feszólításnak (hogy tudniillik, próbáljatok meg témakörönként hozzászólni), nagyon helyesen azt mondtátok el, ami éppen eszetekbe jutott, amiről talán napok óta gondolkodtatok mór, és most hol izgulva, hol határozottan, mindenesetre túlnyomó többségben bátor őszinteséggel megnyilatkoztatok. Szó került sok olyan kérdésről is, aminek megoldása nem az iskola feladata (nincs tankönyv több tárgyból, kevés a gyakorlati idő, kevés a terem stb.) ezeket az észrevételeket is elmondhatjátok majd a négy széchenyista küldött tolmácsolásában február végén, a megyei középiskolás ifjúsági parlamenten. Kedves széchenyisták, gondolom, zömében egyetértettetek az igazgató úr és más tanárok válaszaival. Higgyétek el, őket is behatárolják mai körülményeik, esetleges hibáiként haragudni is lehet rájuk, megváltoztatni őket viszont már nehéz. Nem akartam moralizálni ebben a nyílt levélben, néha Így sikeredett. Mindenesetre kívánom, hogy majdani munkahelyeteken is legalább hasonló mértékben merjétek elmondani véleményeteket. Aztán . . . Sok sikert kívánok a továbbiakban is: Bozsik László Fetter Antal sirkamramakettje Emlékülés a múzeumban Ki volt Fetter Antal? Halála után pontosan fél esztendővel e kérdésre keresték a választ Fetter Antal barátai és tisztelői jelenlétében a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület és a Janus Pannonius Múzeum által hétfőn este a helytörténeti múzeumban tartott emlékülésen. Megtalálták-e? Fetter Antal az a fajta lokálpatrióta volt, akiből csak igen kevés adatik. Pécs örülhet, hogy élt a falai közt egy ilyen ember, aki mérhetetlenül sokat tudott a városról, épületeiről, rég- és közelmúltjáról, s aki ezt a tudást minKacsahír disznóügyben Derék jó sertéseket vett hátára a rémhír kacsája: sokan tudni vélik megye- szerte, hogy február elsejétől az otthon vágott sertések utón 600 forintot kell fizetni. A Eácsamadár nem Baranyában reppent fel, hasonló hírek jártak szájról szájra (amúgy népmeséi módon) Csongrádban, Hevesben, Borsodban is; ebből is látható, hogy valós és vad rokonaihoz hasonlóan ez a kacsa is költöző madór. Megpróbáltunk utána eredni, mármint repülni. A Baranya Megyei Tanács mezőgazdasági osztályán természetesen nem tudnak ilyesféle hírről. Az adóhivataliak sem, a tsz-szövetség- ben is palimadórnak néznek bennünket. Kinek? Mennyit? Hová? — kérdeznek vissza. Leghelyesebb tehát a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot hívni: szegény központos hölgy körbetelefonálja a Kossuth Lajos téri palotát, mígnem Cséri Péter főelőadó személyében megtalálja az ez ügyben illetékes és már rutinos nyilatkozót — hiszen mór több megyei laptól érdeklődtek tőle: — Természetesen rémhírről van szó; semmi sem igaz belőle. Még csak találgatni sem tudjuk, mi lehet az alapja, hiszen még ötletszinten sem merült fel, hogy a háztáji sertésvágást valamilyen módon meg kellene adóztatni. Nyugodtan leírhatja, hogy sem februártól, sem idén nem kell fizetni az otthoni vágások utón . . . — Ha csak azt Írom, hogy idén nem, akkor ebből az is következhet, hogy jövőre bizonyára . .. — Nem, szó sincs róla. Hangsúlyozom, semmilyen formában nem került szóba az otthoni vágások utáni adóztatás. A főelőadótól viszont megtudtunk néhány valós számot: 1987-ben az egész országban 2 millióra volt tehető az otthoni sertésvágások száma. Az állomi húsipar által felvásárolt sertések 52,3 százalékát szintén a háztájiban hizlalták — ez 3,6 millió darab sertést jelent, 7 százalékkal többet, mint 1986-ban. Következésképpen a MÉM-nek (és a kormányzatnak sem) esze ágában sem fordult elő, hogy bármiféle módon csökkentse a háztáji sertéshizlalási kedvet. B. L. dig is igyekezett közkinccsé tenni, ám e felkínált tudást — s emiatt néha megkeseredni kényszerült — nem mindig kamatoztatták. Pécs örülhet, hogy Fetter Antal munkásságát még életében Pro űrbe kitüntetéssel ismerte el. Az emlékülésen négy előadás hangzott el. Az életutat ismertető dr. Vargha Dezső az autodidakta levéltári kutatóról szólva elmondta, hogy napi munkájához mindig kereste a kapcsolatot régiekhez és maiakhoz egyaránt. Gosz- tonyi Gyula vezette be a műemlékvédelem rejtelmeibe, s a néhai Fülep Ferenc, Pécs római korának jeles kutatója pedig mindig egyenrangú partnerként fogadta. „Olyan ember volt, aki — a pillanatnyi érdekcsoportosulásokat mellőzve — csak a várost nézte, tevékenységét a városért való aggódás vezette". Felcser László építész a páratlan modellkészítőt mutatta be. Fetter ismeretközlő munkásságának egyik igen fontos eszköze a régi pécsi épületek modellje volt. Ezt azonban ő a legfontosabbaknál másként értelmezte, mint szokták. A modellkészítők általában megelégednek azzal, hogy az épületek külső képét mutassák meg, ő azonban a teljességre törekedve a külsőt és a belsőt együtt mutatta meg. Hallhattunk a Fetter-model- lekről: „Léptékükben, felfogásukban, de még anyagukban is — minden modelljét az eredetivel egyező anyagból építette meg — hitelesek, s a dzsámijánál is csak annyiban tévedett (mert „korán" építette meg), hogy máshová helyezte a minaretet, mint ahol utóbb megtalálták az alapját. „Kezdő mérnökként a mesteremnek vallhattam, aki rávezetett a műemlékvédelem ösvényére, s akivel később is összefonódott a sorsunk" — jelentette ki dr. Bachmann Zoltán Ybl-díjas építész, aki Fetter Antal nyolcesztendős főiskolai tevékenységéről és közös műemlékvédelmi munkájukról beszélt. A pécsi műemlékvédelem jelentékeny alakja volt, aki ugyan hivatalosan soho nem foglalkozhatott ezzel, mert a munkaköre nem terjedt ki erre, de ha valami bajba került, remek érzékkel és szaktudással tudott segíteni. Kiemelkedő példája ennek a korsós sírkamrónak 1964- ben oz ő irányításával történt szakszerű védelme, aminek köszönhetően lehetett most az építményt a mai kor eszközei, vei védöépületen belül megmenteni az utókor számára. Az apa hagyatékát a fiú ellenszolgáltatás nélkül ajánlotta fel a Janus Pannonius Múzeumnak, ami ily módon ritka értékhez jutott. Mi is ez a „Fetter-hagyaték“? Ti. ilyen címen szerepel már a múzeumi lajstromban, s Bezerédy Győző, a helytörténeti osztály vezetője mutatta be. A modelleken kívül hatalmas rajzi és írásos dokumentációs anyagból, fényképek sokaságából áll, ezenkívül rajzeszközeiből és szinte primitíven egyszerű modellkészítő eszközeiből. Az anyag máris használható, kutatható állapotban van. „Ha felhasználják, rengeteget ér, szinte felbecsülhetetlen az értéke. A múzeum a gyors feldolgozással arra törekedett, hogy a belvárosi rehabilitáció fontos segédeszközévé váljék ez a hagyaték". Hársfai István Ülést tartott a Siklósi Városi Tanács Szerény célok, szigorú gazdálkodás A személyi jövedelemadó bevezetése miatt megváltozik a tanácsi bevételek eddigi köre - hangzott el a Siklósi Városi Tanács tegnapi ülésén. Az adó- és árreform hatása egyaránt kedvezőtlenül érinti a tanácsok költségvetését. A Siklósi Tanács ebben az évben 120 millió forint állami támogatást kapott. Emellett több mint kétmillió forint bevételre számítanak az intézményektől. A személyi jövedelemadó a népesség arányában illeti meg a tanácsot. Továbbra is kiemelt feladatként kezelik a telekértékesítés felgyorsítását, és a családiház-épí- tés ösztönzését. A tanács tervei között szerepel egy crossbar telefonrendszer kiépítése 1989-iq, és országos beruházás részeként egy tűzoltólaktanya létesítése. Tovább folytatódik a Siklós-gyűdi Szociális Otthon fejlesztése, ami várhatóan 1991 végéig fejeződik be. A vitában többen is szóvá tették, hogy a tanács értékesítse a KISZ-lakótelepen már kialakított telkeket, ígv csökkenthetné a veszteségeket. Felújításra szorulna a tüdőgondozó épülete, valamint a kórház tetőszerkezetének nagyjavítására is szükség lenne. Szarka Árpád tanácselnök vitazárójában hangot adott annak, hogy a tanács ebben az évben szerény célokat tűzött ki maga elé. Elsősorban tartalékpénzek képzését szeretné megoldani, hogy legyen miből a rendkívüli kiadások költségeit fedezni. Ehhez azonban szükség van arra, hogy az intézményekben szigorú gazdasági fegyelem alakuljon ki. Ebben az évben helyre kell álli- tani a Kossuth Téri Általános Iskolát, amihez a tanács tízmillió forint támogatást kapott. Ezt azonban ki kell egészíteni a nagyjavításokra szánt négymillió forinttal, valamint a Baranya Megyei Vízmű által fizetett kártérítéssel. A tervek szerint így az év végén, vagy a jövő év elején ismét megkezdődhet a tanitós az épületben. A településfejlesztési hozzájárulást a tornacsarnok munkáinak befejezésére használják fel. A hegyi földutak, városi parkok és közterek gondozását ebben az évben is társadalmi munkávol oldják meg. Sz. K.
