Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-16 / 15. szám
JI fogyasztókat nem kielégíteni kell, Hanem rendelkezésükre állni A hanyatlás tendenciáit meg lehet fordítani Beszélgetés Csethe Andrással, a Mecseki Szénbányák vezérigazgatójával rületeket, létesítményeket műre való szénvagyon veszteség nélkül a termelésből ki kell vonnunk, fel kell hagynunk. Sürgősen helyre kell állítanunk a bányaművelés egyensúlyát, ezért növelni kell a feltáró és előkészítő vágathajtás produktivitását. Az új helyzetA Mecseki Szénbányák 1986. évi veszteséges gazdálkodása következtében 1987. közepén lejárt hiteleit nem volt képes visszafizetni. A vállalat pénzügyi egyensúlyának helyreállítására állami szanálási vizsgálat indult, amely 1987. november 30-án fejeződött be. A vizsgálat megállapította, hogy a kialakult helyzet több külső és belső tényező együttes hatásának következménye. Csethe András C sethe András 1958-ban, a Széchenyi Gimnáziumban szerzelI érettségi után két esztendeig csillésként dolgozott a pécsbányatelepi Széchenyi-aknán, majd 1960—1965. között Miskolcon szerzett bányamérnöki diplomát ösztöndíjasként. Az egyetemen tanársegédi állást ajánlottak számára, de a „bánya visszacsalta" — a gya korlati munka vonzóbb volt számára. Az egyetem elvégzése után a szabolcsi István-aknán különböző leiadatokat látott el gyakorló mérnökként, aztán 1968. és 1973. között a vállalat központjában a tervosztályon dolgozott. Ez jó alkalmat adott arra, hogy második ; diplomáját megszerezze és angol, valamint német állami j nyelvvizsgát tegyen. 1973-ban ismét üzembe kérte magát, { ezúttal Vasasbányán. Mindig termelésirányító beosztásban \ dolgozott. 1981-ben 6 hónapos bányászvezető utánpótlás- j képző tanlolyamra került Esztergomba, s még abban az j évben technológiai főosztályvezetőnek nevezték ki. Egy esz- j tendő múltán újból üzembe kérte magát, Mérei Emil, a j korábbi vezérigazgató István-akna lömérnölkévé, felelős j műszaki vezetővé nevezte ki. 1984. május 1-jétől 1987. ' december 16-ig ugyanott üzemvezető és felelős műszaki j vezető volt. — Tényleg szeretem a bányát - mondja Csethe András - s mindent meg kell próbálnom, még a lehetetlent is, hogy a jövő évezredben is meghatározó legyen a szénbányászat a Mecsekben. A vezérigazgató életének elmúlt negyedszázadát figyelembe véve nem lehet kétséges, hogy nagyon komolyan gondolja amit mond. Beszélgetésünk kezdetén utalt arra, hogy kétszer is elmenekült az elméleti, hivatalnoki bányászbeosztásból és üzemben, a gyakorlatban kívánta bányamérnöki és számítógépes rendszer- szervezői diplomját hasznosítani. Noshát a Mecseki Szén* bányák helyzetét ismerve kénytelen vagyok nagyon is gyakorlati kérdéssel indítani beszélgetésünket: — Kezdjük a vállalat felelősségével! Melyek azok a hibák, melyek egyértelműen a Mecseki Szénbányák vezetőit terhelik, s mit tesznek ezek megszüntetésére? — A helyzetelemzés kimutatta, hogy az irányítási és érdekeltségi rendszer a terv mennyiségi teljesítését a jövedelmezőség alakulásától függetlenül elsődleges célként kezelte. A vállalat, vezetés a hátrányt okozó külső beavatkozásokkal szemben nem tudott kellő határozottságot tanúsítani, főként azért, mert a vállalat politikai, társadalmi és gazdasági vezetése között nem jött létre a megfelelő összhang, a vezetési módszerek nem fejlődtek a környezeti követelményeknek megfelelően, a vezetés túl centralizált maradt. Tény az is, hogy évtizedek óta nem sikerült kialakítani a mecseki geológiai viszonyok között általánosan alkalmazható gépi technológiákat, és a drága berendezésekkel folyhatott kísérletek eredményei elmaradtak a várakozásoktól. A vállalat nem ismerte fel időben a liasz-program késéséből, a rekonstrukció elhúzódásából, és a produktív létszám csökkenéséből előálló tendenciát, amely a kapacitás kihasználásának gyors romlására, a gazdálkodás egyensúlyának felbomlására vezetett. Kényszer- pályára és időzavarba került a vállalat: a termelési kötelezettségek teljesítésére törekedve nőtt az elmaradás a feltárásban és az előkészítő vágathajtásban. Nem jutott elég idő és erő a műszaki fejlesztésre, a vállalati infrastruktúra korszerűsítésére, a termelés koncentrálására. A hatékonyság javításának fő eszköze a rendelkezésre álló erőforrások jövedelmező hasznosítása. A széntermelést a jelenlegi 2,3-2,4 millió t/év szinten kell tartanunk, törekedve a mélyműveléses termelés gazdaságos növelésére, a termékválaszték bővítésére, a brikettgyártás piaci igényekhez igazodó fejlesztésére. A termelést koncentráltabbá kell tennünk, ezért egyes bányatélről kiindulva, újból át kell gondolni a vállalat műszaki fejlesztési elképzeléseit és realizálásának programját. A szénmosó technológiai fejlesztését folytatni kell, metánhasz- nositást mielőbb meg kell valósítani. Energiamegtakarítást kell elérni a mélyművelésben, a szénelőkészítésnél és a külszíni felhasználásban. Átfogó és hathatós intézkedéseket kell tennünk a bányászlétszám növelésére, szakmai képzésére, és megbecsülésére. Ésszerűen foglalkoztatni a kiszolgáló és a külszíni munkásokat, csökkenteni kell az itt foglalkoztatottak számát és arányát. Radikális intézkedéseket kell tennünk a nem közvetlenül termelési érdekeket érintő szociális-kulturális és sport célú vállalati ráfordítások csökkentésére, az ilyen célú létesítmények átadására, illetve értékesítésére.- Milyen alapvető szervezési intézkedésekre vct\p szükség?- A szervezési intézkedések alapvető célja a vállalati teljesítmények növelése, fajlagos ráfordítások csökkentése. A vállalati termékek értékesítésével szerzett bevétel és az egyes kollektívák tényleges teljesítménye között korszerű tervezési rendszer kialakításával ösztönzésre és értékelésre alkalmas összefüggést kell létrehoznunk. Az üzemi költségelszámolást üzemi szintű eredményméréssel kell kiegészíteni, s a belső ösztönzési érdekeltségi rendszert ilyen alapon kell korszerűsíteni. A vezetők érdekeltségi renszerében nagyobb súlyt kell kapnia a hosszabb távú vállalati érdekeknek, valamint a bányaművelési egyensúly tartós fenntartásának. A kollektívák teljesítmény- érdekeltségéből fakadó önszerveződés hajtóerőit, az auto- ‘hóm munkacsoportok \széle- sebb körű működtetésével tudatosan hasznosítani kell. Megoldást kell találnunk a rehabilitáltak hatékonyabb foglalkoztatására, a hét végi túlmű- szakok számának csökkentésére és a lengyel munkaerő foglakoztatásának fokozatos kiváltó sá ra. A vállalati szervezet korszerűsítése során a gazdaságossági szempontokat is érvényesítő tervezés, a fel nem osztott költségek csökkentését szolgáló értékelemzés intézményesítése, a számítástechnika egyre szélesebb alkalmazása kerül előtérbe. Tovább kell folytatni az átfogó szervezetfejlesztési munkát, elő kell készíteni a belső vállalkozások együttmőködésén alapuló nagyvállalati rendszer kialakulását.- Milyen szankciók várhatók, ha ezen intézkedések nem hoznak eredményt?- Az aláírásra kerülő szanálási megállapodás, az évi széntermelés minimumát és a mérleg szerinti eredményt rögzíti. Ennélfogva a működés eredményességét, ehhez viszonyítottan méri és minősíti a szanáló szervezet. A megállapodásban előírt feladatok teljesítéséhez 10 vállalti vezető, 1988-1990 közötti anyagi és erkölcsi elismerése közvetlenül kapcsolódik. A feladatokhoz kitűzött prémium, csak határidőre történő teljesítés esetén kerül kifizetésre. Az ennek megfelelő intézkedési terv most készül, s a szanáló szervezet jóváhagyási után ez lesz a vezetés munkájának mércéje. A szanáló szervezet köteles kezdeményezni a végrehajtás elmulasztása Vasas Bányaüzem látképe miatti szankciók alkalmzásót, ezen belül a vezérigazgató és a felelős vállalati vezetők anyagi és erkölcsi elmarasztalását, indokolt esetben fegyelmi feleősségre vonását, továbbá az ingyenes juttatás 7 százalékos kamattal való visz- szafizetésének elrendelését.- A szanálási eljárás során egyértelművé vált, hogy a Mecseki Szénbányák mostani nehéz helyzetének egyik fő tényezője, hogy elmaradt a tervezett fejlesztés, a rekonstrukció. Ez változatlanul késében van. Mégis hogyan próbálnak saját erőből a műszaki fejlesztés, a bányabiztonság, a termelés és szervezés terén előrelépni? — A vállalati helyzet romlásában, a gazdálkodás veszteségbe fordulásában, a külső tényezők gyors és ellentmondásos változásásnak, és a vállalat ezekre való reagálásának egyaránt szerepe van. A liász-program kidolgozása 10 évvel ezelőtt, olyan koncepcióból indult ki, hogy a tendenciájában folytonosan növekvő energiahordozó (és ezen belül koksz és szén) árak mellett, nemcsak szükséges, de gazdaságos is a mecseki kokszszéntermelés állami nagyberuházással törtélnő fejlesztése. Vállalati nézőpontból tehát, sokáig úgy látszott, hogy a fejlesztés alapvetően központi, állami érdek, amelynek érvényesítéséhez központi intézkedésekkel kell a feltételeket megtemerteni. A feladatok és tennivalók meghatározásában tehát, a vállalat felettes szervekre hagyatkozott, s önmagát a végrehajtás szerepében értelmezte. A liász-program késése, elhúzódása, átütemezése során, a vállalat rendre elemezte ennek a szénvagyon, a termelési kapacitás és a vállalati gazdálkodás alakulására gyakorolt hatását, kimutatta a várható következményeket, amelyekért a végrehajtás szerepében nem kívánt felelősséget vállalni. A szanálási eljárás hozta előtérbe a vállalat felelősségét, s tette nyilvánvalóvá, hogy a mecseki szénbányászat fennmaradása és megújulása elsődlegesen az itt dolgozók érdeke legyen, ezen keresztül regionális érdek, ha a hatékony gazdálkodás követelményeinek megfelel. Programunk újragondolása során tehát, meglévő erőforrásainkból, dolgozó kollektívánk alkotóképességéből, korábbiaknál jóval szőkébb - de még mindig nem kevés -, fejlesztési forrásainkból kell kiindulni, s tudomásul kell venni, hogy működési feltételeinket a társadalmi környezet, az erősödő piaci viszonyok határozzák meg, s azokat mi nem tudjuk számunkra kedvezővé tenni, ezért csak a rugalmas alkalmazkodást választhatjuk. A műszaki fejlesztésben a mecseki sajátosságokból, az itteni tapasztalatokból kiindulva kell koncepciónkat aktualizálni és a technikai-technológiai korszerűsítés elsődleges követelményévé kell tenni a teljesítményszínvonal és a gazdaságosság növekedését. A bányamunka humanizálását, a bányaveszélyek megelőzését, megbízható elhárítását szolgáló kutató-fejlesztő tevékenységet, a termelés technikaitechnológiai fejlesztésével összhangba kell hoznunk, termelékenyebb és egyúttal biztonságosabb bányaművelésre kell törekednünk. — Ismereteim szerint a szanáló szervezet átfogó elemzésének birtokában az ipari kormányzat reálisabb elképzeléseket képvisel a vállalat jövőjével kapcsolatban. — A szanáló szervezet, a pénzügyi kormányzat, az állami költségvetés egyensúlyának javítása szempontjából vizsgálta a vállalat tevékenységét, s elsősorban a veszteségek mielőbbi felszámolásának, a fennálló tartozások visszafizetésének lehetőségeit kereste. Az Ipari Minisztérium az országos energiapolitika és a zavartalan energia- és alapellátás felelős intézményeként, elsődlegesen a termelés naturális jellemzőit — mennyiségét, minőségét, választéki összetételét —, és ezek hosszú távú alakulását tartja számon, és tűzi célul. Az ország nemzetközi fizetőképességének bizonytalansága, a tervgazdaságra jellemző ellátási felelősség érvényesítését, konfliktusba hozta a költségvetési egyensúlyhoz fűződő pénzügyminiszteri felelősséggel. Ez a konfliktus a veszteséges nagyvállalatok állami szanálása során konkretizálódott, nyilvánvalóvá vált, de még nem oldódott meg. Mi szükséges a pénzügyi egyensúlyi megteremtéséhez, amely kizárólag a vállalatot terheli?- Az nyivánvaló, hogy a jövedemező termelés megkövetelése mellett, nem lehet annak realizálását keresztező mennyiségi követelményeket támasztani és megtérülését tekintve bizonytalan beruházásokat végrehajtani. A gazdálkodás 1988-ban minimálisan 2 350 000 tonna termelést és mínusz 300 millió forint mérleg szerinti eredmény realizálását igényli a vállalattól. 1989-ben 2 400 000 tonna termelés és plusz 38 millió forint mérleg szerinti eredmény, míg 1990- ben ugyancsak 2 400 000 tonna termelés és plusz 53 miliő forint mérleg szerinti eredmény szükséges a pénzügyi egyensúly helyreállításához. Ezek a szárnak az 1987. évi bázison érvényesek, ami azt jelenti, hogy a tervezet feltételezi az 1988. január 1-jétől érvényes ár- és adóreform kedvezőtlen hotáscinak 1988—1990 közötti kompenzálását. Az esetleges alaphiány elkerülése érdekében meglévő eszközök értékesítése, az eredmény szükséges javítása érdekében a készletek csökkentése, részbeni értékesítése jöhet számításba.- Ez tehát az adósságrendezés kisebbik hányadát biztosítja. Mire lehet számítani a hitelezőktől, az IPM-től?- 1987. év végén a vállalat 1,654 millió forinttal adósa egyetlen hitelezőjének, a Budapest Bank Rt.-nek. A szanálási megállapodás tervezete azon a feltételezésen nyugszik, hogy a Budapest Bank a lejárt hitelállományra nem számítja fel a 6 százalékos büntető- kamatot, amelynek összege 40 millió forint, a készletnövekedés miatt felmerült 31 millió forintot 3 éves futamidővel, középlejáratú forgóeszközhitellel finanszírozza, s az 1989— 90-ben előálló minus?. 47, i- letve mínusz 105 millió forint negatív tiszta eredmény rendezésére, hosszú lejáratú hitelt nyújt. További előfeltevés vöt, hogy az 1.043 millió forint lejárt hitelt, a bank alapjuttatássá alakítja át évi 7 százalék fix járadék' fizetési kötelezettség mellett, 15 éves lejárattal. A Budapest Bank RT és a Mecseki Szénbányák között, a fentieket tartalmazó megállapodás ezidáig nem jött létre. Az Ipari Minisztérium a vállalat pénzügyi egyensúlyának rendezéséhez 1988- ban 114 millió forint, 1989-ben 350 millió forint és 1990-ben 200 millió forint állami dotációt folyósitana a tervezet szerint.- A szanálási eljárás milyen anyagi segítséget jelent a vállalat számára?- A szanálási alap terhére ingyenes juttatás formájában az 1987. évi mérlegzárás előtt rendezi a vállalat 1987. évi mintegy 540 millió forint veszteségét, hogy ne legyen szükség az amortizáció igénybevételére, és további 300 millió forint ingyenes juttatást biztosít 1988. március 31-ig az 1988. évi tervezett veszteség fedezeteként azzal a feltétellel, hogy a vállalat 1988-1990 között pótolja évenkénti ütemezésben az összesen 3470 métert kitevő lemaradását a vágathajtásban. Az éves vágathajtási terv teljesítésének elmaradása esetén a kapott juttatás 33 százaléka visszterhessé válik 7 százalékos kamattal. Az 540 millió forint ingyenes juttatás ugyancsak visszterhessé válik, amennyiben az eredmény-előirányzat nem teljesül. Az első évben 40 százalékát, a második évben 30 százalékát, a harmadik évben ugyancsak 30 százalékát kell 7 százalékos kamattal -visszafizetni. — Az elmúlt év eredményei biztatóak. Az 1987-es évben hozott intézkedések olyan hatékonyak voltak, hogy egyértelműen bizonyítják, ezek hozták az eredményt?- 1987-ben a bányaművelés és a széntermelés folyamatait sikerült a tervezett mederben tartani, s az ütemes teljesítést, számottevő kiesést okozó bányakatasztrófák sem zavarták meg. A főbb fogyasztókkal szembeni kötelezettségeinket nemcsak teljesítettük, de választéki, ütemezési igényeikhez igazodóan rendelkezésükre álltunk, s az értékesített szén minőségének javítása által számottevően növeltük az árbevételt. A brikettgyártásban az év első felében tapasztalt piaci kerestlehiány dacára év végéig elértük a 450 000 tonnát, amely a gyári kollektíva erőfeszítéseinek s a brikettminőség javításában elért sikereinek köszönhető. A teljesítmények növelése érdekében új bérezési formákkal próbálkoztunk, s a vállalati szinten megvalósult közel 2 százalékos bérszínvonal-emelkedést jórészt ezáltal realizáltuk. A költséggazdálkodás szoros kézbentartásával, a lengyel dolgozók 60 százalékának teljesítményhez kötött foglalkoztatásával, anyag- és energiatakarékossági intézkedések sokaságával végülis elértük, hogy a vállalati eredmény az 1986. évihez képest mintegy 680 millió forinttal javult, s a veszteség nem haladja meg a tervezett összeget. Az elmúlt év összességében igazolta azt, hogy a hanyatlás tendenciáit meg lehet fordítani, s a szanálás három évére előretekintve most az a feladatunk, hogy a fejlődést töretlenné és tartóssá tegyük. S még egy: már 1988-ban azt a vállalati magatartást szeretnénk meghonosítani, hogy a fogyasztókat nem kielégíteni kell a Mecseki Szénbányáknak, hanem rendelkezésükre állnia! Lombosi Jenő Fotó: Kóródi Gábor
