Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)

1987-12-07 / 337. szám

A Dunántúli napló 1987. december 7., hétfő A nyest szigorúan védett állat és mintha ezt tudná, mert időnként ugyancsak furcscmód garázdálkodik. Mindamellett, hogy nagy hasznot hajt az egerek, pat­kányok puszitásávol. Csak közben lyukakat, járatokat fúr a padláson, az épületek falaiban, s főleg a padlás­térben szeretnek randalíroz­ni. Éjszakánként dübörögve masíroznak, mint a katonák, vagy sejtelmes hangzörejeik kísértetjárásro emlékeztet­nek. Ilyen és ehhez hasonló gondokkal küszöködött a Pécsi ÁFÉSZ szilvási vegyes­boltjának a vezetője is éve­ken át. Végül az egyik neves pécsi féregirtót hívta ki se­gítségül, hogy tegyen ren­det. Akkor még nem is sej­tette, hogy emlősállatok te­szik töndre a falazatot, azt hitte, könnyen pusztítható fér­gek, bogarak. A féregirtó nem vállalta a feladatot, a gyón gyorsan, márcsak azért boltos pedig feltehetően is, mert a nyestek igaz, hogy egyebek között emiatt is fel- felfalták a környék összes mondott, más munkakört ke- egerét, patkányát, de ezután resett, ugyanis a nyestek már a baromfiólakat támad­Nyestek egyre több kárt tettek nem­csak a padlás-, de a rak­tártérben is. Mindez ez év őszén tör­tént. 1987-ben. Az új boltos nem maradt rest, összefogott a szomszéd öregemberrel, Gáspár Lajos bácsival és az üzlet hátsó falánál éktelen­kedő bozótost, ami rejtek­helyül is szolgált a betolako­dó macskanagyságú állatok­nak, kiirtották. Döntöttek nó­ták meg. S oly elégedettek voltak, vagy 15—20-an, hogy kölykök, szülők fényes nap­pal ott napoztak a bolt tete­jén, nem zavartatták magu­kat még a kődobálástól sem. Eltűnt a dzsungel, el­költöztek a nyestek. Most már az épületet keresztül-ka- sul szelő lyukakat, járatokat is be lehetett tapasztani. Nem ilyen rózsás a hely­zet Drávapalkonyán, Hetey Ottóné padlásán, ahol majd­nem ötven úgynevezett ké­nyest tanyázik. Dübörögnek, zajonganak, még az elektro­mos kábelt is megrágják, a tévézsinórt, antennát szétsze­dik, nem ismerik a békessé­get. Amúgy roppant játéko­sak, mókásak, mindez a pusztítás ennek is a nyoma. Éjszakánként elviselhetetlen zajjal mozognak, nagy csa­patban, nyugtalaul, közben hancuroznak is. Mint meg­tudtuk, hogyha túlszaporodik ez az állat, gyéríthető, bár­mennyire is védett. Most már csak bátor vadász, vállalko­zó kellene, aki tán az értékes bunda reményében vállalná azt a ritkítási feladatot. Per­sze minderről az OKTH Dél­dunántúli Felügyelőségének tudnia kell. Cs. J. Életképek PIROSKA Terjed a veszettség A háziállatok és a kedvtelésből tartott állatok is megkaphatják Na jó, a címben maradjon csak annyi, hogy „Piroska", de a továbbiakban mégiscsak Pi­roska néninek szólítom, bár tudom, hogy a világon nincs nő, aki szívesen venné a „né­ni" megszólítást. Cseh Gyulá- né (Raffai Piroska) itt lakik férjével Pécsett, a Pollack Mi­hály utca egyik földszinti pa­nellakásában. A pécsi vendég­látóipar nagy egyénisége - így mondják mindazok, akik valaha is együtt dolgoztak vele. Bárhol is, ha felmerült a neve, megjelent előttem egy törékeny, az idők múlásával fáradt, ám finom arcú asz- szony, mindig sötétkék, vagy fekete kosztümben, fehér blúz­ban és zsabóval, kosztümka­bátjára kitűzve egy vörös szegfűvel, vagy éppen dísz­zsebkendővel. Elegáns volt, s az ma is.- Ez volt az én egyenru­hám. Valamikor azt tanultam, hogy szép öltözékkel kell megtisztelni a vendéget, de persze szerényen, mert azért láttam olyan vendéglátós höl­gyeket is, akik gyűrűkkel, nyakláncokkal, gyöngyökkel túlzottan felcicomázva jelen­tek meg a munkahelyen. Te­hát nem szabad a vendéget „túlöltözni" sem. Amíg Raffci Piroska — egy pécs-vasasi bányász lánya — eljutott a vendéglátós etiket­tig, és kinevelt, illetve vizs­gáztatott sok-sok ifjú szak­embert - eltelt egy kis idő. A Ledina környékén, a Csil­lag utcában laktak, korábban bánvakolónián szoba-konyhás lakásban. Sokan. Hét lánya volt a bányásznak, közülük négy kislány — mi másban is! - mint a prolíbetegségben, tüdőbajban halt meg. Gondol­juk csak el: kilencen laktak, egy szűk lakásban. A konyhá­ban két fapriccs, a szobában ágyak és „supedlik". A mi vi­dékükön „tuligának” nevezték ezt a fekhelyet, itt „supedli- nek", a fakerekeken guruló — lódaszerű - alkalmatosságot, amely éppen befért nappalra az ágy alá. Nem szalmazsák­kal, hanem kukoricöcsuhéval tömött „szalmazsákkal" bélel­ték ki a ládákat. Többnyire gyerekek aludtak benne. Raffai György bányászt moz­galmi tetteiért elbocsátják a bányából, a Zsolnay-család ad munkát neki: csöszködik a családi kertben, ahol zöldsé­gen kívül epret, spárgát és mannát (!) termesztenek. Pi­roska is bekerül a gyárba, valami raktárba, de gyenge fizikuma miatt az orvos elta­nácsolja. Más munkahely kö­vetkezik, aztán a háború kö­zeledtével egészségügyi dol­gozó lesz, a fronton vöröske­resztes nővér. — A háború utón konfekciós üzemben dol­gozik, a negyvenes évek vé­gén vendéglátós iskolára ke­rül —, mesterlevéllel a kezé­ben végzi el az iskolát és mindjárt be is kerül a Csillag étterembe udvarosnak . . . Söp­ri az udvart, a beszálló .lo­vasszekerek után. Az államosí­táskor az igazgató felfedezi Piroskát: mi az, hogy mester­levéllel a zsebében a lovak után takarít?! — kérdi méltat­lankodva. Aztán ő nyitja meg a II. büfét — a mai Borost tyánt - az utolsó „boltja" pe­dig az új Olimpia volt, sok éven keresztül vezette az akkor már jó nevű „nagymenő" éttermet. Onnét nyugdíjazták. — Tudod, hogy én tulajdon­képpen nem hogy nem sze­rettem a vendéglátós szakmát, hanem egyenesen utáltam. Persze, még lánykoromban, mielőtt a vendéglátós iskolá­ba beiratkoztam. Aztán ami­kor megismertem, ez volt az életem. — Kikből állt annak idején a vendégsereg az Olimpiá­ban? — Rengeteg rendezvényünk volt: tudósok, művészek, poli­tikusok, külföldiek fordultad meg nálunk. Gagarin nálunk reggelizett, soha nem felejtem el, sok kísérővel érkezett, a neves űrrepülő — látod itt van a fényképe is, nekem dedikál­ta — az egyik kijáratnál lévő tálalóasztalra tette a tányér­sapkáját. Amikor indultak, el­tűnt a sapka. Kétségbeesetten keresem, kirohanok a kony­hai körfolyosóra, hát az egyik tanuló - az Osztermayer Pis­ti — jön velem szembe vigyo­rogva és a sapka a fején. Nekem újságolja lelkendezve: „Nézze, Piroska néni, pont jó a fejemre!" Azt hittem hideg­lelést kapok. Mindiárt ígértem neki egy pofont. Lehet, hogy meg is adtam neki, már nem emlékszem rá. Egyébként ki­tűnő tanulóm volt a Pisti. Nézem Raffai Piroskát, fe­hér haját, férjével, a drága jó Gyula bátyámmal összene­vetünk: „A diófalevél nem so­kat használt, úgy látszik . . ." Piroska néni lánv korában a Sztipics-féle tánciskolába járt kis kortársaival együtt. Szom­bati hajmosáskor diófalevélből készült teával öblítették le a hajukat, hog'' selvmes és szép barna maradjon. Hát a sely- mességgel most sincs gond . . . Rab Ferenc Nincs olyan hét, hogy a té­vében, rádióban, újságban ne hangozna el felhívás: jelent­kezzen annak a kutyának a gazdája, amely ekkor és ek­kor megharapott egy kisfiút. Természetes, hogy a szülők a legsúlyosabbra, a veszettségre gyanakszanak minden kutya- harapás után. Jogosan, mert szinte alig akad valaki, aki ne tudna a közvetlen környeze­téből szomorú példákat mon­dani. Pécsett történt, hogy mó­kus harapott meg az erdőben egy terhes nőt. Az állat ve­szett volt. Az anyuka gyerme­két nem sikerült megmenteni, csupán az ő életét ... A pél­dákat sorolni lehetne. — Honnan került hazánk­ba a veszettség, és hogy le­hetne terjedését megállítani? — kérdeztük meg dr. Adóm Lászlót, a Baranya Megyei Ál­lategészségügyi Állomás igaz­gató főállatorvosát. — Világszerte, így hazánk­ban is széles körben elterjedt betegség, melyet vírus idéz elő. A beteg állat ezt nyálával ürí­ti —• így elsősorban húsevők marása útján terjed. A járvány 1954-ben érte el hazánkat és 1970-re az egész országra ki­terjedt. A veszettségi állatok 90 százaléka róka veszettség — különösen a késő ősszel és tél eleién, párzási időben for­dul elő. A betegség állat- egészséqügyi és közegészség­ügyi szempontból rendkívül je­lentős a kedvtelésből tartott állatok — kutya, macska —, valamint a haszonállatok — szarvasmarha, sertés, juh stb. — is megbetegedhetnek. Marásuk nyomán, vagy sző­rük érintésével az ember is megkaphatja! Teljesen megál­lítani nem lehet. De a lakos- sáq, főként a qyerekek figyel­mét fel kell hívni a szokatla­nul viselkedő állatokra. A sze­líd rókával játszani, meqfop- ni, elhullott állattetem érinté­se, lenvúzása veszélyes és ti­los! Aki ilyen állatot lát — jelentse be az illetékes tanács­ra, tanács mezőgazdasági osz­tályára, ahol már tudják, mi a teendő, és intézkednek. Fokozottan ügyelni kell az ebek összeírására, védőoltá­sukra és a kóbor állatok be­fogására. Sajnos, az állampol­gári fegyelem nem a legjobb, sokan nem tesznek eleget a kötelességüknek. Másrészt a kó­bor állatok befogása lakott te­rületen nehéz, és nincs meg­oldva. Lakott területen kívül a kilövésüket kell szorgalmazni a vadásztársaságok segítségével. Ugyancsak fontos feladat a ró­kák gyérítése, kilövése — ami az utóbbi időben nem a meg­felelő, inkább üzleti célok — prémnyerés — miatt lövik a rókákat. A megyében eddig 69 róka, 3 szarvasmarha, 3 őz, 8 kutya és 5 macska bizonyult ve­szettnek a vizsgálatok alap­ján. — Mit kíván tenni a tanács ez ügyben, most, hogy eltö­rölték az ebodót? Nyilvánvaló, hogy még többen tartanak ku­tyát a panelházakban ... — érdeklődtünk Orbán György­től, a Pécs Városi Tanács me­zőgazdasági osztályvezetőjé­től. — Pécsett tízezerre tehető az ebek száma — ez becsült adat —, évente ebből kilencezret be- oltatnak, tíz százalékukat nem Nagyon nehéz az ellenőrzésük, nyilvántartásuk. Sokan az eb­adó nem fizetése miatt nem ol­tottak. Most, hogy eltörölték, talán javul a helyzet . . . Igaz, hogy eddig az oltás díjtalan volt. Egyedül Pécsett vezettük be egy éve, hogy az oltott ku­tyák sorszámmal ellátott . bilé- tót kaptak a nyakörvükre. En­nek alapján a kutyákat ellen­őrizni lehetett, vagy visszajut­tatni a gazdájának. Most dol­gozunk azon, hogy lakhely alapján is nyilvántartásba tud­juk venni valamennyi kutyát. Ehhez apparátusunk nincs — a rendőrség, a közterületfel­ügyelők és a lakosság segít­ségét kérjük. így lehetne nyo­mon követni az állatok sorsát. Sajnos, o rókák a könnyebb élelemszerzés miatt — kukák környékén, házaknál — a vá­rosba is bejönnek. Ilyenkor ha­raphatja meg a beteg állat a kóborló kutyákat. Ezért fontos, hogy a tulajdonosok jól elzár­va tartsák valamennyit. Fel­vettük a kapcsolatot a vadász- társaságokkal, kértük, hogy irt­sák az állományt. Nem jártunk teljes sikerrel. Igénybe vesszük a KÖJÁL és a pedagógusok segítségét is — beszéljenek a veszettség jellemzőiről, figyel­meztessék az embereket. So­kan még most sem veszik ko­molyan. A gyerekek felelőtle­nül simogatják a barátságos állatokat. A felnőttek pedig megnyúzzák a mezőn, útszé- lén talált, elhullott rókát. Ez pedig nem játék. Semmi baj nem lenne, ha komolyan ven­nék a figyelemfelhívásunkat. Számítógép-kezelőknek, autósoknak, horgászoknak, tengerparton üdülőknek Szemüvegcsoda: MON-X 345 A MON-X 345 szemüveg- lencse különleges védőbevo­natát vegyészek kísérletezték ki, átesett a munkapszicholó­giai, valamint minősítési vizs­gálatokon és ezek eredmé­nyei alapján gyárthatja a ta­lálmány gazdája, a budapes­ti Cömpudrug Műszaki Fej­lesztő Kisszövetkezet. Amikor ez év tavaszán a Mikrovilág '87 kiállításon Sza- bóné Darvas Annamáriával, a marketing osztály vezetőjével találkoztam, akkor még be­vizsgálási stádiumban volt a MON-X 345, most viszont már hozzá lehet jutni ehhez a munkát, sportolást, pihenést segítő eszközhöz, forgalmazó­ján, az OFOTERT-en keresz­tül. — Számítógépes adatfeldol­gozást végző cégeknek kiad­tunk próbahasznólatra néhány darabot ebből a speciális be­vonatú szemüvegből — tájé­koztat Gyulay György, a pécsi Lánc utcai OFOTÉRT-szaküz­let vezetője —, például a pé­csi ÉGSZI-nelf. M i szintén ki­próbáltuk az üzletünkben lévő számitógépnél. A számítógépes display-k (a képernyők) folyamatos figyelé­se igencsak megterheli a sze­met, a kifejezetten káros ha­tású sugárzás és a vibrálás következtében. A különleges bevonatú szemüveg használa­tával csökken a fáradékony­ság, javul a közérzet, nő a koncentrálókészség — össz- eredményként erősödik a fizi­kai-szellemi teljesítőképesség. — Autósoknak ködben veze­téshez kiváló, mert világosság- érzetet kelt, az észlelési táv meghosszabbodik, a sötétebb tömeg, például egy másik au­tó jobban kiválik az ’ egyéb­ként tejszerü közegből — is­merteti a szemüveghasználat egyik előnyét Gyulay György. A szakemberek fogalmazása szerint: a látható fénytarto­mányban a lencse áteresztő- képessége kilencven százalék fölött van, amelynek következ­tében és sajátos színezése folytán gyenge világítási kö­rülmények között fényerősítő érzetet kelt. A szürkületi és éjszakai gépjárművezetésnél is éppen ezért ajánlatos. Sőt, az elvakítást - az autósok ré­mét! — is meg lehet úszni vi­selésével. — A magas hegyen vagy tengerparton tartózkodók sze­mét az erős ultraibolya-sugár­zástól védi — mondja Alföldi Andrea, a pécsi Szalai And­rás úti OFOTÉRT-szaküzlet ve­zetőhelyettese. Itt is árusítják a speciális műanyag lencsét, ellátójuk a Lánc utcai szak­üzlet. - Tetszés szerinti keret­be tesszük a lencsét. Jelenleg csők dioptria nélküli kapható sárgásbarna és zöld színezés­ben, de úgy értesültünk, hogy a gyártó kisszövetkezet hama­rosan dioptriás lencsére is felviszi a bevonatot. L. Cs. K.

Next

/
Thumbnails
Contents