Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-07 / 337. szám
1987. december 7., hétfő Dunántúlt napló 5 Azaz ... szovjet turisták a pécsi Pannónia Szálló halijában Fotó: Proksza László Üresek a szállodák... Vasárnap reggel borult, esős időre ébredtünk. Egész délutánig folyamatosan esett az eső. A december eleji időjárásnál enyhébb idő volt — plusz négy fokot mutatott a hőmérő — élénk keleti szél fújt. Tán az időjárás is okozta, hogy a kirándulóhelyek teljesen elnéptelenedtek. Egy-két ember, és család járta a Mecsek ködbe burkolt útjait. Néhányon tértek be a Misina étterembe forró teát inni, vagy ebédelni. Orfű, Abaliget is esőbe, ködbe rejtette szép tájait. Pécsett az utcák szintén kihaltak, néhány járókelő vagy el-elhúzó autó és busz zavarta meg a csendet. A szállodák üresek. A most érkezett szovjet csoportok mellett néhány -osztrák, nyugatnémet és jugoszláv vendég lakja a Pannónia Szálló szobáit. Ninc'i vendége a Minaret Szállónak. A Hunyor Szállóba is kevés a turista. Olasz, osztrák, nyugatnémet, amerikai és néhány magyar vendég lakja a szobákat. A Nádorban viszont telt ház van: két szovjet csoport mellett osztrák, nyugatnémet és magyar vendég - az utóbbiak valamennyien a pécsi havivásárra jöttek eladni vagy nézelődni. A hét közepéig sokan itt maradnak közülük. Mint mondták a szállodák, portáján, a december általában ilyen csendes. Pedig különböző kedvezményekkel próbálják a vendégeket becsalogatni. A karácsony és a szilveszter telt háznak Ígérkezik. A szobák legtöbbjét már lefoglalták a Pécsre tartó ünneplők, rokonlátogatók. A. E. Hó Olyan, ' mint az emlékek. Előbukkan néha, ha hívjuk, ha nem. Kis darabokban először, aztán sűrűn, sűrűbben, hogy beborítson mindent. Aztán el-elfelejtődik. Elolvad. Előjön újra a jelen rideg, földszagú élményeivel, de emlékezünk a tavalyi hóra, a tavalyelőttire ... És tudjuk, újra eljön . . . Olyan mint a ravaszko- dc bűnöző. Álcát ad a mélynek: csillogó fehér felszint, ami még szórakoztató, önfeledt, de múló kacagásra késztető is lehet. Olyan, mint a kisgyerek. Nem tudni, mit akaró. Percenként változó. Apró szemcsékből, pici csilla- gocskákból összeálló. Patyolattiszta egyhangúságában is csábító, sosem kérdező, de mindig állásfoglalásra csábító. Mindig kérdező, és zavarbaejtó. Olyan, mint életünk. Apró, fürge, ki tudja, hova tévedő pelyhekböl áll ösz- sze, melyeket már alakulásukkor bekoszol a környezet. Aztán eggyé válik minden. Kié vaskosabb, kié vékonyabb marad. Por- hanyós vagy ágakra kerülve bármikor lelibbenő. Tartós vagy pillanatokon belül lucskossá válva értelmét vesztő. Hasznos, hóembert, hóbarlangot: újat alkotó. Vagy kártékony: buszokat, vonatokat túszul ejtő. Szelek hátán ide-oda kevergő . . . Olyan, mint a jövő. Váratlanul, de mindig beköszöntő és sokáig maradó. Kiszámítható és megszűnő. Fehér. Hó. Bozsik L. Megszámoltam. Pontosan 23 nagy bőrönd volt egy autón szombaton este a pécsi főtér parkolójában. Rájuk Írták: irhasapka, bunda, satöbbi. Vásár volt tegnap Pécsett, ebben az évben az utolsó nagy havi összejövetel. Régen fogadta ilyen rossz idő a tömeget. Mert a tömeg megmaradt. Negyed tíz tájt az Építők és Tüzér utca sarkáig ért a kocsisor és az 1-es busz nem állt már meg a Tüzér utcai megállóban. Magam féllábra állva pré’selőd- tem a tömegben, ahol mindenki vásárfiáról, adórendszerről, pénzekről és a Volánról beszélt. Gondoltam, veszek legalább egy buszt a vásárban, hogy gond nélkül hazamehessek vagy egy álomautót 880 ezerért, de nem volt nálam ennyi pénz. így azzal szórakoztam, hogy valamennyi, kedves — nájlonnal borított — sátornál megnéztem, honnan érkeztek az árusok. Talán nincs is olyan nagyvárosa széles e hazának, ahonnan ne jött volna maszek butikos, ruhagyártó gmk vagy éppen egy-egy Áfész úgynevezett vásározó csoportja. Naiv kérdésemre meg is kaptam a választ: megéri idejönni, nincs mégegy hasonló vásár az országban. Másik kérdésemre röviden vázolták az autóban alvás valamennyi lehetséges élményét és visszasírták a nyarat, amikor egy szál pokrócon meleg dunyhával takarózva is tudtak aludni a vásártéren. Néhány szót váltottunk még a hotelok és saját áruik árairól, de ezeket nem kell komolyan venni — mondták. Találkoztam boldog rendé- szekkel is, akik szeretnek vásárba járni, igazgatni a forgalmat, segédkezni a kijelölt helyek elfoglalásában, CB-n tartani a kapcsolatot egymással, ha mégis valami gond van, hajnali négykor kelni és délután még esetleg betekinteni a több mázsányi maradék szemét eltakarításának fortélyaiba. Beszélgettem ázó-fázó emberekkel a zsibivásáron. Ok örülnek, hogy januártól sem változik majd a helypénz és azon morfondíroznak, őket miként adóztatják meg az eladott tízhúsz éves pulcsikért, a használt ruhákért, a feleslegesnek nyilvánított dísztárgyakért. Talán sehogy. Talán. Ez volt a kulcsszava a vasárnapi vásárnak. Talán megérte kimenni. Talán januártól is marad a pécsi vásár iránti érdeklődés. Talán én is kimegyek legközelebb. Talán jól járok. Talán örülök. Talán. Bozsik Sajtónap, 1987 D ecember 7-e, a Vörös Újság megjelenésének évfordulója — a magyar sajtó napja — természetes alkalom arra, hogy hazánkban az újságírás és az újságírótársadalom helyzetére rávilágítsunk. Azok közé tartozom, akik szívesen merítenek a sajtóból, akik várakozásteli kíváncsisággal terítik maguk elé a legfrissebb lapszámokat. Akik — Ady meghatározását kölcsön- véve — a sajtó éltető és munkáló funkcióját nap nap után számon tartják. Persze a kérdés évről évre ismétlődik: mi történt a tavalyi sajtónapi ünnepségek, a kollegiális koccintás után? Nyugodt lélekkel állíthatom, az eltelt esztendő során szép fejlődés mutatkozott. Lapjainkra, s az újságírás minden műfajára egyaránt érvényes a fokozódó aktivitás, egyszersmind a gyors, a hiteles és a pontos tájékoztatásra törekvés. Mint szakszervezeti tisztségviselő, örömmel látom, hogy az üzemi lapokat ma szívesebben olvassák, mint régebben, hogy a megyei lapok kelendősége úgyszólván a csúcsra jutott, és a színes folyóiratok között pedig alighanem versenyről vagy versengésről lehet már beszélni. Szívesen utalok rá, hiszen ez szakszervezetünk álláspontja: a magyar újságírás emelkedőben van, amit a fentieken kívül a 157 milliós eladott példányszám szintén kellőképpen alátámaszt. Az offenzív helyzethez képest nem kis csalódás, hogy az újságírók bér- és jövedelmi pozíciójában — több mint egy évtizede — aIig- alig mutatkozik elrőehala- dás. Ami ma ven, nem megnyugtató. Romlott az újságírók egyéni felkészülésének és továbbképzésének lehetősége, aggasztóvá vált az egészség- üqyi összkép, a mortalitás. Mint különleges szerepet betöltő értelmiségiek, sem az előképzettség, alkalmasság, hivatás anyagi elismerésében nincsenek elismert helyen, sem a foglalkozás társadalmi presztízsében. Mindez nem lankadó erőfeszítésre készteti szakszervezetünket, de az olyan tekintéllyel rendelkező társadalmi partnerszervezeteket is, mint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Lapkiadók Egyesülése, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, Ezekben a napokban ia- vában tart a lapstruktúra elemzés. Ami eddiq döntéssé érett, abban szakszervezetünk érvényesíteni tudta a tagoktól befutott kéréseket. Igaz, sok mindenben ezután lesz még döntés. Én ezekből azt tartom a legfontosabbnak, hogy a szerkesztőségeknél maradjon elegendő pénz a bérjavításra, a műszaki fejlesztésre, és a munkakörülmények javítására. Szakszervezetünk kiáll az utánpótlás megőrzéséért, a társadalmi befolyás növeléséért is. Szembenézünk azzal, hogy a lapstruktúra korszerűsítés szaporíthatja a szakszervezeti érdekvédelem feladatait. Természetesen nem csak a kormányzat síkján. Úgy gondolom, az újságíró alapszervezetek választott tisztségviselőitől is határozottabb magatartásra lesz ezután szükség, minden egyes esetben, minden egyes dolgozó ügyében. A bér-érdekvédelmet az első helyen kell tartanunk, a sok megoldásra váró probléma között. Amikor lapstruktúra korszerűsítésről beszélünk, ezeket nem tarthatjuk mellékesnek. Az újságírás köztudottan a legnyíltabb pályák között is az első világszerte. Nem szabad, de talán nem is lehet minden mozzanatát szabályozni. Az újságíró csak úgy lehet a demokrácia munkása, ha megbízunk képzettségében és felkészültségében; ha politikus jelenlétét tesz- szük mérlegre — kinyitva az éppen friss lapot, elolvasva és meg is értve barátunk és kollégánk sorait. Mert az újságíró sokmillió magyar állampolgár barátja, sőt családtagja, aki a kellemest és a kellemetlent egyaránt elénk tárja, nem engedve, hogy bárki is szűk álomvilágba zárkózzék be. Magam nehezen lennék meg ilyen társak nélkül. így várom a napilapokat, hét múltán pedig a családom által kedvelt színeseket és folyóiratokat. Hiszen az olvasás gyönyörködtet és tanít (még a fel-felbukkanó hibák is, amelyekről most ne essék szó), informál és a beszédtémák tömegét adja. A társadalom ügyeit elvállaló homo politicus közben gondokkal vívódik, magánemberként igényeinek lajstromát ellenőrzi, napi problémákkal küszködik. Tudom, kevés azt mondani, az újságírók nagy többségének igaza van. De tudnia kell az újságírónak is, hogy a szakszervezet nem visszakozott a feltételek javításának képviselete terén. Cs. Nagy Lajos, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének főtitkára Helyére kerülnek az Irányító táblák és transzparensek Mától karácsonyi vásár ar a Domus Aruház parkolójában Tekintetvonzó, színes égők hirdetik a karácsonyi vásár kezdetét vasárnap este óta, amikor is kigyulladtak a fények Pécsett, a Domus Aruház parkolójában. Tegnap délután az áruk kihelyezése zajlott; a pavilonok, konténerek felteltek ruhaneműkkel, játékokkal, dísztárgyakkal - s ma délelőtt 9 órától tizenhét napon át (december 23-ig) lehet itt vásárolni. Az úgynevezett „Arany- kapu"-nak - a Mecsek-Tourist által rendezett vásárnak - — négy éven keresztül a Szálai András úti parkoló adott helyet. Idén a szervezők a városi tanács kezdeményezésére máshová telepítették a félszáznál valamivel több kiskereskedőt, kisiparost.- Tartunk tőle, hogy ezt az új helyet kevesebb vevő keresi föl — jelenti ki Takács Istvánná budapesti divatáru-kiskereskedő saját és társai nevében. — Bár az igazi vásán hangulat, a zene, a díszítések, az étel-ital- és a gazdag árukínálat csábító kell hogy legyen! A kiskereskedők aggodalmát osztják a Mecsek-Touristosok is, bár előnyöket is látnak a korábbi vásárhelyhez képest: — Igen nagy és folyamatos reklámmal igyekszünk a hely- változtatásról tájékoztatni a pécsieket — mondja Trényi József, a Mecsek-Tourist vásári csoportjának vezetője —, sőt a jugoszlávokat is, őket például a Glas Slavonije újságon keresztül. Távlatilag azonban elfogcdhatóbb itt a karácsonyi vásár, ugyanis a Domus Áruház parkolójában összefogot- tabban szervezhetjük meg, mint a Szálai András úton. A vásárhely egy hét alatt kiépült. A részt vevő kiskereskedők, kisiparosok száma a tavalyihoz képest változatlan.- Az ötvenhárom kiállító között nemcsak kiskereskedők találhatók, hanem például a Népszava Lap- és Könyvkiadó, a Művelt Nép Könyvterjesztő - tájékoztat Kovács József rendezvényszervező —, valamint a Füszért, a Fészek Áruház, a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszmű- ipari Szövetkezet is árusít a finomacél,- a játék-, a divatárus mellett. A helyünk akkora, hogy akár 70-75 konténert, illetve pavilont is elhelyezhettünk volna, de többen nem jöttek. Különösen a kézműveseket hiányolják a szervezők. Kárpótlás azonban, hogy a december 13-i vásárcsarnoki kéz- müvesvásárra hatvanon jelezték érkezésüket. L. Cs. K. Esős uasar
