Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)

1987-12-31 / 360. szám

ÜNNEPI ************* MELLEKLET 53. hét Ami ránk vár A szilveszter éjszaka hagyomá­nyosan a fogadkozások ideje, semmint a közgazdasági vitáké, mert amire az óév utolsó és az újév első percében gondol az em­ber, az megvalósul. Ekkor hatá­rozzuk el, hogy leszokunk a do­hányzásról, hogy többet törődünk a gyerekekkel, hogy gyakrabban meglátogatjuk a szülőket, hogy figyelmesebbek leszünk házastór- sunkhoz. A fogadkozások aztán vagy megvalósulnak az új évben, vagy találunk „objektív körülmé­nyeket", melyek lehetetlenné tet­ték a célok elérését. A célhoz tehát nem elég az el­határozás, a cél eléréséhez szük­séges sok más egyéb is: erőnlét, eszköz: a rúdugrónak rúd, a sprinternek szöges cipő, a kisdiák­nak ceruza, füzet, könyv, tante­rem, tanár, az esztergályosnak gép, alapanyag, energia és meg­rendelés. Nem vagyok benne biztos, hogy a társadalmi-gazdasági kibonta­kozási programunk cél-e vagy esz­köz? Cél abban az értelemben, hogy eszközökre van hozzá szük­ség, s nemcsak a szilveszter éjje­lén is annyit emlegetett személyi jövedelemadóra, aztán a hozzá­adott értékadóra, a forgalmi adó­ra — melyek együttesen alaposan megnyirbálják a jövő évben anya­gi javakra cserélhető forintjaink mennyiségét. Egyre nyilvánvalóbb: ha cél a kibontakozás, akkor ah­hoz eszközként tartozik az élet- színvonal jó pár évtizede nem tapasztalt csökkenése is. Hozzá­tartozik, mint a sportoló életmód­jához a verseny előtti edzőtábor spártai fegyelme, mint a diákéhoz a vizsgaidőszak megkurtult sza­badideje. De a kibontakozás eszköz is, s számomra az elsősorban: eszköze annak a célnak, amit a társada­lomtudós a termelőerők és a ter­melési viszonyok összhangjában jelöl meg, az állam polgára pe­dig biztonságban, perspektívában, munkájának értékállóságában. Ma sokon és sokféle módon elemzik: hogyan juthattunk idáig. S szükséges az elemzés, hisz anélkül az előrelépés is nehéz, s az elemzésben a felelősség kér­dése. De a kibontakozásnak ez csak szükséges, de nem elégsé­ges feltétele: egy viharban hány­kolódó, léket kapott csónak uta­sain nem segít, ha megállapítják a csónaképítő és a meteorológiai előrejelzés hibáját. Hogy védett kikötőbe kerüljenek, nekik, a csó­nakban ülőknek kell cselekedniük — mert ha csak azt állapitiák meg, hogy ők nem tehetnek sem­miről, következésképp nekik nincs tennivalójuk, hát akkor ott pusz­tulnak a viharban. Ha ez vár ránk 1988-ban: szem előtt tartani a kibontakozás cél­ját, megteremteni annak gazdasá­gi-társadalmi „obiektív" körülmé­nyeit, s kikinlódni magunkból a „szubiektiv" feltételeket: elszánt­ságunkat, akaratunkat, cselekvési készségünket. Felújított lakóépület Szigetváron a Zrínyi téren, közelmúltban átadott lakások Komlón, a Körtvélyes városrészben, épülő KISZ-lakósok Siklóson, mutatós OTP-lakások Mohácson, a belvárosban. (Tervek és teljesítmények c. írásunk a 7. oldalon). Kóródi Gábor és Lauter László felvételei Tll'lfTMW I Hifii Trim TI. Achátz A dolgozószoba polcain a padlótól a mennyezetig köny­vek - a magyaron kívül jó néhány idegen nyelven, mind­azokon, amelyeken gazdájuk legalább olvas: németül, an­golul, franciául, olaszul, své­dül, eszperantóul. A lemez- gyűjtemény darabjainak a száma is meghaladja az ez­ret. A lemezjátszóval átellenes sorokban fekete védőburkolat­ban cselló pihen. A reumától meggyötört, nyolcvanéves uj­jak már ügyetlenek. A környezet hangulata ön­magában is sejteti Achátz Im­re gazdag életpályáját. Le­hetséges-e egyáltalán erről az életről viszonylag rövid port­rét írni? Amikor telefonon megbeszéltük a találkozót, Achátz Imre is kételyeket táp­lált ez iránt:- Az 1956-os ellenforra­dalom után politikai delegá­cióval Albániában jártam. A diplomáciai szokásnak megfe­lelően valamennyiünk névje­gyén francia nyelven fel kellett sorolni, mivel foglalkozunk, mi­lyen funkcióink vannak. Erre a célra nekem kevés volt a szokásosnál nagyobb méretű névjegy is. A családfa dokumentumai­val várt. A mecseknádasdi né­met tájházban az egykor Ba­ranyába betelepült családokat felsoroló listán az Achátz név az első. Ősei valamivel ké­sőbb o Dráván túlra, majd az Alföldre költöztek át. Achátz Imre dédanyja egyben Juhász Gyula dédanyja is.- Apám járásbírósági tiszt­viselő volt. Korán árvaságra jutottam. A negyedik gimná­zium elvégzése után a csalód rossz anyagi helyzete miatt kénytelen voltam két és fél évre félbehagyni tanulmányai­mat. Ez idő alatt a buda­pesti Láng Gépgyárban gép- lakatostanoncként dolgoztam. Később Baján fejezte be a középiskolát, ott tett felső ke­reskedelmi iskolai érettségit 1927-ben. Majd a filozófia-mű­vészettörténet egyetemi szakra jelentkezett.- A józan megfontolás még­is azt parancsolta, olyan sza­kon folytassam tovább tanul­mányaimat, ahonnan remélhe­tőleg azonnal álláshoz jutha­tok. Középiskolai matematika- fizika szakon szereztem tanári képesítést a budapesti Köz­gazdaságtudományi Egyetemen 1933-ban. Könyen tanult, kitűnő nyelv­érzéke révén egymás után ve­hette fel az újabb és újabb nyelveket, s művészettörténeti előadások hallgatására is fu­totta energiájából, de a meg­élhetésért irodista volt a kollé­giumban, házitanító arisztokra­ta családoknál, s ennek éles kontrasztjaként a ferencvárosi nyomortanyák szociális titkára. Friss diplomás tanárként 1933 szeptemberében állt Pécs város szolgálatába a Fiú Felső Kereskedelmi Iskolában. Ez a szolgálat nemcsak az oktatás­ra, a pedagógiai munkára ter­jed ki, ami egyébként 36 éven át nyugdíjazásáig tartott. A felszabadulás után, 1948- ban a mai Radnóti Miklós Köz- gazdasági Szakközépiskola jogelődjének, a közgazdasági leányiskolának az igazgatásá­val bízták meg. S még véget sem ért a több éves küzdelem azért, hogy iskolája saját ön­álló épülethez jusson, amikor 1953-ban országgyűlési képvi­selővé választották. — Akkoriban nem voltak választókerületek, hanem me­gyei listák, amelyekre statisz­tikai elvek szerint jelölték a képviselőket. Én a haladó ér­telmiséget jelképezve kerül­tem fel a listára, s így let­tem képviselő tíz éven át. Az első ciklusban a baranyai képviselőcsoport elnöke is voltam. Egyik kezdeményezője volta siklósi vár megmentésének, és annak, hogy Harkány ke­rüljön ki a határsáv alól. A képviselői tisztség nem járt egyedül. A Hazafias Nép­front Baranya megyei elnöké­nek is megválasztották. Ezt a tisztséget majd két évtizedig töltötte be, közben évekig a HNF Országos Tanácsának és Elnökségének is tagja volt, mint ahogy a Pedagógus Szak- szervezet központi vezetőségé­nek is. Népfrontos munkássága kez­deteiről egy 1939-es keltezésű igazolvány tanúskodik. Akkor lett Achátz Imre a Független Kisgazdapárt értelmiségi ta­gozata pécsi csoportjának a tagja. A Pedagógus Szakszervezet­ben végzett munkája legfőbb eredményére különösen elége­detten emlékezik: egyik ala­pitója és első elnöke volt a Pécsi Nevelők Házának, amely a maga nemében már egye­dülálló az országban. A képviselőség, a népfront­elnöki tisztség olyan kötele­zettségekkel is járt, amelyek érdeklődéséhez, szivéhez na­gyon is közel álltak: jó né­hány szoboravatón, emléktáb- la-avatón, képzőművészeti kiál­lítás megnyitóján mondott be­szédet. Pécsre településétől szoros kapcsolatban állt a művészeti élet képviselőivel. Várkonyi Nándor felkérésére a „Sorsunk" című folyóirat kép­zőművészeti rovatát vezette. Ugyancsak még a felszaba­dulás előtt kezdődött Martyn Ferenchez fűződő barátsága. Martyn szinte valamennyi pé­csi kiállítását Achátz Imre nyitotta meg.- Ilyenkor mindig rajzolt számomra valamit a meghí­vóra — mutatja az értékes re­likviákat, az együttlétük idején készült fotókat, az ő nevére készített ex librist, végül egy grafikát: — Ezt rólam készítette. Egyetlen Martyn-katagólusban sem szerepel ez a portré. Ha most az újságban megjelenik, az első publikációja lesz. Az utóbbi években Liszt Fe­renc életútjának kutatása töl­tötte ki Achátz Imre munkás­ságát. A Liszt Ferenc Társa­ság elnökségének tagja, a társaság baranyai részlegének vezetője. A Liszt-centenárium megemlékezéseinek előkészíté­sekor átrendezte a Baranya Megyei Levéltár Liszttel kap­csolatos dokumentumait. Az adatgyűjtésben is, a mű ma­gyarra fordításakor is segítet­te Alan Walker angol zene- történész Liszt-könyvének meg­születését. A tavaly avatott budapesti új Liszt-múzeumban a zeneszerzőt ábrázoló egyik festmény Achátz Imre kutató- munká|ának köszönhető.- Liszt életútjának kutatá­sára több ok miatt vállalkoz­tam — meséli. - Az egyik ok az a gyermekkori barátság, amely a leajelentősebb magyar Liszt-kutatóhoz, Legányi Dezső­höz fűzött. A másik ok Liszt sajátos pályája, életműve, amelyet több nemzet is jog­gal magáénak vallhat. Éppen azért, mert Liszt az európai kultúra utazó nagykövete volt, a róla szóló életrajzok tele vannak pontatlanságokkal, hamis adatokkal, hiszen a forrásanyagokban csak jó né­hány nyelv ismeretében tud eligazodni a kutató. Achátz Imre érdemeit szá­mos magas kitüntetés ismerte el. A Liszt-centenáriumi bara­nyai rendezvények előkészíté­sében végzett munkája elis­meréséül és azért a nemes gesztusért, hogy rendkívül ér­tékes, több mint tízezer köte­tes könyvtárát végrendeletileg Pécs városának adományozta, a közelmúltban megkapta a Baranya Megyei Tanács „Köz- művelődési díj”-át.- Több mint fél évszázada igyekszem szolgálni Pécs és Baranya kultúrájának fejlődé­sét - mondja a józan szám­vetés csendes egyszerűségével. — Sokat gondolkodtam, hogy túl a nyolcvanadik éven, mi­vel tudok még használni? Elhatároztam, hogy közkinccsé teszem mindazt, amit életem­ben értéknek találtam. Nem a dicsőségért, hanem azért, hogy az embereknek ezzel is egy kicsivel szebb legyen az életük. A művelt ember tel­jesebb életet él, szeme többet lát. füle többet hall.' Dunai Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents